A „szombatos” vallás a 16. század második felében, a 17. század elején vetette meg a lábát Erdélyben és rövid idő alatt jelentős számú követőre tett szert. Elnevezésük onnan ered, hogy a felekezethez tartozók hittételeit, szokásait és végső soron mindennapjait az Ó-Testamentumban foglaltak sarkalatos értelmezése és bizonyos zsidó vallási hagyományok szigorú követése határozta meg.
A könyv hosszú időn át az egyetemes emberi tudás egyetlen fizikai őrzője volt, olyan felbecsülhetetlen érték, amit kiemelt gondossággal kezeltek a történelem során.
E becses köteteket igyekeztek mindent bajtól megóvni, elég csak a láncoskönyvekre (liber catenatus) gondolni. A kalocsai középkori könyvtár állományát a káptalan tagjai a mohácsi csatavesztést követő törökdúlás időszakában a válogatott kincsek között vitték magukkal kényszerű száműzetésükbe.
Xavéri Szent Ferenc, korának egyik legbátrabb és legtehetségesebb misszionáriusa az elsők között hajózott Japánba, hogy hirdesse az evangéliumot. Temérdek tapasztalattal felvértezve, 1549-ben szállt partra és ekkor még nem sejthette, hogy életútjának egyik legnagyobb kihívásával találja majd magát szemben.
Európa és a szigetország társadalmi, kulturális és vallási különbözőségeinek extrém mértéke hamar nyilvánvalóvá tette a veterán hittérítő számára, hogy a japánok katolikus hitre való megtérése nem lesz sem gyors, sem zökkenőmentes folyamat.
Az érseki könyvtárban Athéni Xenophón görög zsoldos és történetíró számos írásának különböző korú és nyelvű kiadásait megtalálhatjuk, de mind közül a legizgalmasabb az a példányunk, mely 1516-ban, Firenzében látta meg a napvilágot.
A híres könyvkereskedő Giunta dinasztia első képviselőjének, Filippo Giuntának nyomdájában született ritka, görög nyelvű kiadás Xenophón műveinek gyűjteményét tartalmazza. A kötet nem csak könyvtörténeti jelentőségével, gyönyörű reneszánsz kötésével, vagy a benne szereplő művek fontosságával hívja fel magára a figyelmet.
A Kollonitz-gyűjtemény szisztematikus feldolgozása során meglepő az a könyvtörténeti gazdagság, amivel a könyvtáros napról-napra találkozik. Csak ebben a teremben lassan már a kétezredik 16. századi kötetről készül el a frissített, részletes katalógus-leírás, de bukkant már fel itt több, korábban nem beazonosított ősnyomtatvány is.
Tycho Brahe (1546-1601) dán csillagász előkelő nemesi familía gyermekeként látta meg a napvilágot a mai Svédország területén lévő Knutstorp-kastélyban.
Tizenkét testvére közül igen hamar kiemelkedett az állandó kíváncsiságához társuló rendkívüli intelligenciájával. Egy 13 éves korában látott részleges napfogyatkozás hatására élénk, élethosszig tartó csillagászati érdeklődés alakult ki nála.
Kézirattárunk egyik szemet gyönyörködtető példánya és nyelvi különlegessége a most először bemutatásra kerülő, 1546-ban másolt svéd nyelvű törvénykönyv.
A kézirat Bajor Kristóf (1416-1448) egykori dán, svéd és norvég király uralkodása alatt szövegezett törvénygyűjteményt tartalmaz, mely az 1341 körül hatályba lépett legelső országtörvény egy módosított, kiegészített változata volt.
Könyvtárunk számottevően gazdag, 511 példányt számláló ősnyomtatvány-gyűjteményében megannyi csodálatos esztétikai élményt is nyújtó ritkaságot, aprólékos művészi munkával gazdagon díszített több, mint fél évezredes korú kötetet találhatunk.
A kuriózumok sorában mégis mind közül talán a legmisztikusabb története egy teljesen díszítetlen, fellapozva a kevéssé hivalkodó küllemű ősnyomtatványaink közé tartozó kötetnek van.
Belépés
Regisztráció