Belépés
Regisztráció
Az érseki könyvtárban Athéni Xenophón görög zsoldos és történetíró számos írásának különböző korú és nyelvű kiadásait megtalálhatjuk, de mind közül a legizgalmasabb az a példányunk, mely 1516-ban, Firenzében látta meg a napvilágot.
A híres könyvkereskedő Giunta dinasztia első képviselőjének, Filippo Giuntának nyomdájában született ritka, görög nyelvű kiadás Xenophón műveinek gyűjteményét tartalmazza. A kötet nem csak könyvtörténeti jelentőségével, gyönyörű reneszánsz kötésével, vagy a benne szereplő művek fontosságával hívja fel magára a figyelmet.
A hátsó kötéstábla belső oldalára ragasztva egy karakteres reneszánsz embert ábrázoló, kidolgozott portrémetszet kapott helyet, sarkában izgalmas és összetéveszthetetlen monogrammal: „AD”. A gyűjteményünkben lévő kötet tehát egy önmagában is nagyértékű, eredeti Dürer-metszetet rejt, ami az elképedt könyvtárost rögtön további kutakodásra sarkallja.
A portrén szereplő alak Willibald Pirckheimer (1470-1530) német jogtudós, humanista, aki műveltségével és komplex életművével korszakának kiemelkedő személyisége volt.
Pirckheimer a festői szépségű Eichstättban született és jogász apja 12 gyermeke közül igen hamar kiemelkedett éles eszével, tanulékonyságával. 18 évesen a családi hagyomány követésének vágya arra sarkallta, hogy a korabeli Európa legjobb egyetemein hallgasson jogot, ennek érdekében pedig Itáliába költözött. Paduában és Paviában is megfordult és ezen időszak megalapozta mély, humanista műveltségét.
Tanulmányai végeztével Nürnbergben telepedett le, ahol hamar megtalálta helyét és számítását. A könyvnyomtatás egyik fellegvárának számító városban virágzó kulturális élet volt kibontakozóban, mely a nagy műveltségű tudósok, tehetséges művészek és az ő munkáikat terjesztő nyomdászok szoros együttműködésének volt köszönhető.
A metszeten szereplő hősünk nem csak tagjává, hanem prominens szószólójává is vált ennek a humanista csoportnak. Jól példázza a nürnbergi közeg különleges kapcsolódási pontjait, hogy Pirckheimer jó viszonyt alakított ki Hartmann Schedellel, akinek nevéhez fűződik a világ egyik legismertebb ősnyomtatványának, a Nürnbergi Krónika szövegének megírása. A Nürnbergi Krónika Anton Koberger híres ősnyomdász műhelyében készült, Koberger, a nyomdász pedig Dürer keresztapja volt.
Csak idő kérdése volt tehát, hogy történetünk két főszereplőjének útja keresztezze egymást és az első Pirckheimer ihlette Dürer-műalkotás megszülethessen. Miközben a jogtudós klasszikus görög műveket fordított latin és német nyelvre, tehetségének híre messze elért és rövidesen már maga I. Miksa német-római császár konzultált vele irodalmi kérdésekben. A metszetünkön is jól látható, hogy ugyan kevéssé volt hadvezéri alkat, a városi tanács mégis őt bízta meg egy helybéli kontingens vezetésével az 1499-es svájciakkal vívott háborúban.
Az nem tudható, hogy az antik hadászati klasszikusok mélyreható ismerete, vagy csupán a vakszerencse volt az oka annak, hogy végül egy győztes csatában irányíthatta a rábízottakat, mindenesetre a csatából hazatérve igazi diadalmenetben volt része. Nürnberg városától egy aranykupát kapott érdemeiért és feltételezhetően ennek átadási jelenete ihlette meg először Dürert vele kapcsolatban, amikor 1501 körül elkészült a ’ Nemezis, a nagy szerencse’ elnevezésű művészi lenyomata.
Pirckheimer nagyra értékelte Dürer művészetét és szoros baráti és mecénási viszony alakult ki közöttük. Az első, már egyértelműen őt ábrázoló portrét, egy szénceruza rajzot 1503-ban készítette el a magyar származású művész.
Jó kapcsolatuk a végsőkig kitartott, hiszen az 1528-ban elhunyt festő és grafikus halála előtt mindössze négy évvel, 1524-ben készítette el a könyvünkben is megtalálható, monogrammjával fémjelzett lenyomatot – az akkor már több évtizedes ismerettségük mementójaként.
Közel sem ez a portrémetszet az egyetlen meglepetés, amit az általunk őrzött könyv tartogat. Az első kötéstábla belső oldalán egy ex librist találunk, mely szintén Dürer 1502-ben készült metszete. Az ex libris pedig arról tanúskodik, hogy a könyv egykor bizony Pirckheimer saját könyvtárának része volt.
A nagy német humanista egykori könyvtárának javarészét Thomas Howard, Arundel 14. grófja vásárolta meg 1636-ban, de úgy tűnik az összes könyvét nem tudta megkaparintani és Angliába szállítani.
A Kalocsára került, két eredeti Dürer-metszettel közrefogott példányban az egykori tulajdonos lapszéli feljegyzéseit is megtaláljuk, így görögül írt kézjegyét is őrzi, nem csak a reneszánsz-éra egyik legnagyobb művészével való barátságának állít emléket.
