Belépés
Regisztráció
Könyvtárunk számottevően gazdag, 511 példányt számláló ősnyomtatvány-gyűjteményében megannyi csodálatos esztétikai élményt is nyújtó ritkaságot, aprólékos művészi munkával gazdagon díszített több, mint fél évezredes korú kötetet találhatunk.
A kuriózumok sorában mégis mind közül talán a legmisztikusabb története egy teljesen díszítetlen, fellapozva a kevéssé hivalkodó küllemű ősnyomtatványaink közé tartozó kötetnek van.
Az országban egyetlen ismert példányként őrizzük a teljes címe szerint „Malleus maleficarum maleficas et earum haeresim ut phramea potentissima conterens”, szó szerinti fordításban „Boszorkányok pörölye, mellyel minden boszorkány és az ő eretnekségük igen hathatósan eltiporható”, röviden Boszorkánypöröly első, 1486/87-ben a németországi Speyer városában kiadott ősnyomtatványt.
Ennek a különleges raritásnak a British Library által összeállított nemzetközi Incunabula Short Title Catalogue (ISTC) katalógus alapján mindössze 79 ismert lelőhelye van az egész világon.
Heinrich Kramer – latinizált formában Henricus Institor – német származású domonkosrendi inkvizítor volt a mű kalandos életutat maga mögött tudó szerzője, az évtizedekkel későbbi kiadásokban már társszerzőként feltüntetett Jacob Sprenger elismert teológus professzor és inkvizítor neve pedig egyes feltételezések szerint csak egyfajta könyvet népszerűsítő „marketingfogásként” került szerepeltetésre, ugyanis Sprenger társszerzőként való közreműködése minden kétséget kizáróan nem bizonyítható.
Már ebből a szerzőségi közreműködést érintő tisztázatlan körülményből is sejthető, hogy manapság is számos misztérium és megannyi kérdés lengi körül ezt az egyébként sokat kutatott és dokumentumfilm-sorozatokban is feldolgozott művet.
Az élelmes szerző a kötetben saját - sokszor igen extrém - gondolatait vetette papírra a boszorkányság tematikájával kapcsolatosan, melyeket már az első oldalakon VIII. Ince pápa egy kiadott bullájával igyekezett legitimálni, hamisan beállított „legfelsőbb szintű támogatást” sejtetve a könyv lényegi tartalmára vonatkozóan.
Ezzel szemben Kramert már a maga korában is éles bírálatok érték neves teológusok, egyháztudósok részéről – sokszor az inkvizítor épelméjűségét is megkérdőjelezve –, tudható, hogy az innsbrucki püspök ki is tiltotta őt egyházmegyéjéből egy, az inkvizítor közreműködésének „köszönhetően” botrányosan lefolyt - végül felmentéssel végződött - boszorkányper folyományaként.
A Boszorkánypörölyben a varázsigék és megigézések részletes felsorolása mellett a már „leleplezett” boszorkány kínvallatásának metódusai és egyéb „pragmatikus” tanácsok is szerepelnek, hovatovább a szerző az „ördöggel való bujálkodás” praktikájaként tudatosan és kategorikusan a női nemre korlátozta a boszorkány-praktikák művelőinek körét. Könnyen elképzelhető lehetne az is, hogy esetleges személyes negatív tapasztalata, visszautasítottsága állhatott ennek hátterében.
Kramer ugyanakkor a mai bestseller-szerzőket is megszégyenítő tehetséggel népszerűsítette művét és talán ennek is köszönhető, hogy annak több tucat újrakiadása jelent meg egészen 1669 -ig - majdnem kétszáz éven keresztül.
Fontos leszögezni, hogy a boszorkányüldözések elterjedtségének valós mértékét és az ilyen eljárások tényleges áldozatainak számát a későbbiekben többféle tényező is nagyságrendekkel eltúlozta – a középkort kollektíve „rendkívül sötét korszakként” egyoldalúan ábrázolni kívánó felvilágosodás kori társadalmi-politikai mozgalmak térnyerése, majd a popkultúra népszerű filmjei egyaránt jelentősen befolyásolták a témáról való közvélekedést, sokszor minden valóságalapot nélkülöző elképzeléseket szülve.
A rekonstruálható történeti eseményeket szemlélve ugyanakkor elmondható, hogy a Boszorkánypörölyben összegyűjtött gondolatok az európai boszorkányüldözések - vallási felekezettől független - „tudásgyűjteményévé” avanzsálták a művet. Luther Márton maga is többször élesen kikelt a boszorkány praktikák ellen és Kramerhez hasonlóan kemény fellépést emlegetett, sőt, még a kálvinizmus alapján álló puritán hitelveket valló telepesek az amerikai kontinensen is a Malleus Maleficarumban leírt gondolatokhoz hasonlatos praktikák szerint bántak el az „ördöggel bujálkodókkal”.
Az ősnyomtatványunk további érdekessége, hogy eredeti tulajdonosi lapszéli jegyzetekkel, kiemelésekkel gazdagon ellátott példány, azaz egykori tulajdonosa akkurátusan felkészült a boszorkányperek anyagából, sőt a korszakot tekintve akár még az is elképzelhető, hogy maga is részt vett ilyen eljárásban. Feltehetően Johannes Polheimer von Dürnbach 16. században élt bécsi kanonok saját kezű bejegyzései szerepelnek az oldalakon, akinek tulajdonosi jelölése megtalálható a példányunkban.
A lentebbi fotón az is látható, hogy az egykori tulajdonos többek között a „Schratt” elnevezésű démonról készített lapszéli jegyzetet. Az elnevezés egy német és szláv eredetű gonosz lényt takar, melynek több formája is felbukkan a különböző elbeszélésekben: erdei szellem és rémálmot okozó démon képében jelenítették meg. Emellett egy pentagramma is felkerült a tulajdonos keze által a lapszélre (és többet is rajzolt más oldalakra), melynek szimbolikája vitathatatlanul illik a könyv tematikájához
