Hadtörténeti évezredek az ókortól Mohácson át a modern kor hajnaláig
-
"A múlt hadi krónikája régi könyvekben és metszetekben elbeszélve"


    Az Érseki Könyvtár 2026-os időszaki kiállítása a mohácsi csata és Tomori Pál kalocsai érsek emlékének adózva különleges időutazásra hívja a látogatót, ahol a hadtörténet és a könyvművészet találkozik. A tárlat gerincét alkotó ritka ősnyomtatványok és reneszánsz kötetek nem csupán a több évezredes háborús stratégia dokumentumai, hanem a hit és a fegyveres szolgálat kettősségének emlékei is – éppen úgy, ahogy a hadvezér-érsek, Tomori Pál életútját is a kard és a kereszt egysége határozta meg.

A tárlat a hadviselés gyökereivel és az európai könyvkultúra alapköveivel indít. Anton Koberger monumentális 1483-ban Nürnbergben kiadott Bibliájától Hans Holbein drámai fametszetéig elevenednek meg az ószövetségi kor nagy ütközetei. Jerikó ostromától a makkabeusok elefántos ütközetein át a bibliai királyok sorsfordító harcáig teszik vizuálisan is átélhetővé ezt a korszakot. 

 

     A bibliai példázatok mellett a klasszikus ókor krónikái is helyet kaptak. A tárlat következő egysége az ókori klasszikusok és a középkor lovagi eszményének világába vezeti a látogatót, ahol a történetírás és a költészet határmezsgyéjén elevenednek meg a múlt sorsfordító háborúi. Kiemelkedő értéke a kiállításnak az a Vitéz János scriptoriumához köthető, 1470-ben Magyarországon másolt kódex (Guido da Columna: Historia Troiana, 1470.), amely a trójai háborút középkori lovagtörténetként beszéli el, tanúskodva a hazai humanista írásbeliség gazdagságáról. Mellette olyan könyvészeti ritkaságok sorakoznak, mint Hérodotosz, a „történelem atyjának” első rendszerezett kutatásai a görög-perzsa háborúkról, vagy Thuküdidész és Xenophón (Opera omnia. Firenze: Filippo Giunta, 1516.) precíz beszámolói a görög polgárháborúk és a „tízezrek” legendás hadjáratának korából. A könyv egykori tulajdonosának, Willibald Pirckheimernek (1470-1530) portréját személyes jóbarátja, Albrecht Dürer készítette el. A híres humanista nyomdászmesterek – Aldus Manutius vagy a Giunta-dinasztia – mesterművei, köztük Vergilius illusztrált Aeneiasza a trójai faló metszetével, nemcsak a hadi eseményeket, hanem a korabeli nyomtatott könyvkultúra csúcsteljesítményeit is bemutatják. 

 

           A Római Birodalom katonai sikereinek hátterét világítják meg a kiállított klasszikus művek, ahol a hadviselés már nem csupán hősies eposz, hanem precízen dokumentált tudomány és államszervezési forma. Titus Livius monumentális műve (Von Ankunfft und Ursprung des Römischen Reichs… Strassburg, 1598.) és az „első modern történetíróként” tisztelt Leonardo Bruni (De bello punico libri duo. Augsburg, 1537.) munkái a pun háborúk sorsfordító küzdelmeit és Hannibál alakját állítják középpontba. A kiállított kötetek – köztük a neves humanista, Justus Lipsius és a hadászati szakíró, Vegetius művei – részletes metszeteken keresztül mutatják be a római hadsereg technikai fölényét: a legendás castrák (táborok) mérnöki pontosságú alaprajzait, a katonai fegyelem szabályait, valamint az ókor „tankjait”, a tetőtől talpig páncélozott kataphrakt lovasokat. Ezek a 16–17. századi díszkiadások nemcsak az antik hadművészetet őrizték meg az utókor számára, hanem évszázadokon át zsinórmértékül szolgáltak az európai hadszervezés és stratégiai gondolkodás számára.


     A kiállítás következő része a népvándorlás korának viharaitól a lovagi kultúra virágkorán át a keresztes hadjáratokig ível, bemutatva a „kard és kereszt” eszményének középkori kiteljesedését. A tárlat ezen egysége a népvándorlás korának drámai pillanatait és a középkori lovagi világot állítja párhuzamba, ahol a barbárnak nevezett hódítók és a keresztény lovagrendek krónikái találkoznak. Olyan monumentális művek elevenítik fel Attila, a hun király alakját, mint a Matthäus Merian rézmetszeteivel díszített világkrónika (Johann Ludwig Gottfried: Historische Chronica…Frankfurt am Main: Matthaeus Merian, 1674.)  vagy Theobald Müller Icones, sive imagines virorum bellica című 1590-ben kiadott portrégyűjteménye. Az északi hódítók világát a Magnus-testvérek velencei és római kiadásai hozzák közelebb, amelyek a viking harcosok és a zord skandináv tájak egzotikumával bűvölték el a korabeli Európát. A „kard és kereszt” valódi egysége a templomos lovagok és a keresztes hadjáratok történetében érhető tetten. Johann Basilius Herold (1514-1567) nyomdász, humanista, történész számos korábbi forrást, köztük kortárs jelentéseket használt fel művéhez (De bello sacro continuatiae historiae libri VI. Basel, 1560.). A jezsuita Kolinovics Gábor latin nyelvű templomos rendtörténete (Chronicon militaris ordinis equitum templariorum. Pest, 1789.) a zarándokok védelmét és a hitetlenek elleni küzdelmet mutatja be. A kiállított metszeteken Szaladin szultán portréja és az askaloni csata ábrázolása is látható.

    

A 15–16. század fordulója a hadtörténet egyik leglátványosabb átalakulását hozta el, melyet a kiállítás I. Miksa német-római császár, az „utolsó lovag” alakja köré épít fel. Miksa nemcsak a Theuerdank című verses lovagregény fiktív hőseként, hanem a modern gyalogság, a landsknechtek megteremtőjeként is beírta magát a történelembe. A tárlat ritka metszetein – melyeket olyan mesterek jegyeznek, mint Hans Burgkmair vagy a fiatal Albrecht Dürer – megelevenedik a zsoldoskatonák világa: a 4-6 méteres pikák, a hivalkodóan szaggatott ruházat és a korai tűzfegyverek. Ezt a technikai és társadalmi váltást dokumentálják a korszak legfontosabb katonai kézikönyvei is, mint Leonhart Fronsperger hadijogi és szervezeti munkái, (Fünff Bücher vonn Kriegs Regiment und Ordnung, 1558.) melyek a haditanácsok és a csaták rendjét szabályozták a gyakran fegyelmezetlen seregekben. 

A "Schedel-krónika" első modern nyomtatott Európa-térképe és Szulejmán szultán portréja vezeti be a kiállítás központját: a Mohács-vitrint. A kiállított művek a 16–17. századi történeti reprezentáció és a haditudósítás remekművei. Itt található a Nádasdy Ferenc által gondozott Mausoleum, Hunyadi János alakjával, Hieronymus Ortelius krónikája (Chronologia, oder historische Beschreibung… Nürnberg, 1620.) Nándorfehérvár 1521-es ostromának metszetével. Kiemelt jelentőségű Brodarics István kancellár hiteles jelentése a csatáról, valamint Thuróczy János krónikájának német nyelvű adaptációja. Veit Traut művében (Türkischer Kayser Ankufft , Augsburg, 1543.) már olvashatunk Tomori Pál kalocsai érsekről is. Különleges kötet Luther Márton 1527-es zsoltármagyarázata, amelyet a megözvegyült Habsburg Mária királynénak írt vigasztalásul. Martin Schrot címerkönyve pedig arra a példátlan áldozatra emlékeztet, amelyet a magyar egyház hozott: a csatamezőn Tomori Pállal együtt hét főpap áldozta életét. Michael Ostendorfer (1490-1559) német festő és metsző illusztrálta azt a kötetet, amely Bécs 1529-es első ostromát írja le, színezett fametszetekkel. Listi László Magyar Márs című eposza a barokk kor látványos stílusában dolgozza fel a nemzeti katasztrófát. A metszeteken feltűnő égő városok, a török csaták ábrázolásai és a szultánok portréi egy olyan kort idéznek meg, amelyben a magyar sors a keresztény Európa védelmének szimbólumává vált.

                   
 

A kiállítás bemutatja a 16. századi „újságokat” (Zeitungokat) is, amelyek a keresztény védelmi harcokról tájékoztatták a közvéleményt. Bécs 1529-es török ostromáról és a tizenöt éves háború eseményeiről, például a sziszeki győzelemről. Allain Manesson-Mallet és Buonaiuto Lorini hadmérnöki kézikönyvei az ostromtechnika és a tüzérség tudományos alapjait fektették le. A metszeteken janicsárok, magyar hajdúk és a korabeli ágyúk precíz rajzai láthatók, jelezve, hogy a háború ekkorra már összetett mérnöki feladattá vált. A gyűjtemény olyan ritka metszeteket mutat be, mint a szalánkeméni csata – a kor egyik legvéresebb ütközete –, vagy a nördlingeni csata ábrázolása, amely a harmincéves háború menetét változtatta meg. Luigi Ferdinando Marsigli, az „ezerarcú tudós katona”, aki nemcsak hadmérnökként és hírszerzőként szolgált, hanem Buda 1686-os visszafoglalásakor saját kezűleg mentette ki a pusztulástól Mátyás király Corvináit. Monumentális műve, Az Oszmán Birodalom katonai állapotáról (L’etat militaire de l’ empire Ottoman. Hága, 1732.), tartalmazza az oszmán birodalom térképét és ma is a korszak egyik legfontosabb forrása. A bemutatott kötetek, dokumentumok között feltűnnek olyan különlegességek is, mint I. Lipót császár udvari könyvtárából származó aranyozott „prefektusi kötés”, vagy Kollonich Lipót és Thököly Imre kéziratos levelei. 

 


      A 18. században a háború már nemcsak vitézség, hanem precíz mérnöki tudomány és fegyelmezett gépezet volt.  Hans Friedrich von Flemming műve (Der Vollkommene Teutsche Soldat. Lipcse, 1726.) a korszak „katonai bibliája”. Nemcsak a harcról szól, hanem egy teljes enciklopédia: a logisztikától az egyenruhákig minden benne van, ami a „tökéletes német katona” eszményéhez kellett.  Raimundo Montecuccoli (Commentarii Bellici. Bécs, 1740.) a korszak legfontosabb hadelméleti munkája. A zseniális hadvezér, aki Szentgotthárdnál megállította a törököt, itt foglalta össze elméleteit. Megtekinthető X. Károly Gusztáv svéd király hadjáratainak monumentális feldolgozása (De rebus a Carolo Gustavo... Nürnberg, 1729.).  A könyv értékét a hatalmas, kihajtható rézmetszetek adják, amelyek a 30 éves háború utáni konfliktusokat mutatják be. A modern magyar sajtó bölcsője, a Hadi és más nevezetes történetek, amely a hadi híreket már a nemzeti irodalom születésével (Csokonai, Berzsenyi) ötvözte.

     A hadtörténeti tárlat átfogó visszatekintéssel adózik az ötszáz évvel ezelőtti hősök emlékének, megmutatva, hogy a könyvek lapjain, régi metszeteken megőrzött múlt hogyan válik a jelenkor számára is értelmezhető, élő történelemmé.


A kiállítás látogatható a könyvtár Patachich-termében 2026. március 14-től.