Belépés
Regisztráció
Tycho Brahe (1546-1601) dán csillagász előkelő nemesi familía gyermekeként látta meg a napvilágot a mai Svédország területén lévő Knutstorp-kastélyban.
Tizenkét testvére közül igen hamar kiemelkedett az állandó kíváncsiságához társuló rendkívüli intelligenciájával. Egy 13 éves korában látott részleges napfogyatkozás hatására élénk, élethosszig tartó csillagászati érdeklődés alakult ki nála.
Bár a koppenhágai, majd a Lipcsei Egyetemen még jogot hallgatott, jogi tanulmányaival párhuzamosan jelentős összegeket költött csillagászati könyvekre és műszerekre, melyekkel szabadidejében változatos megfigyeléseket végzett.
Eleinte főként a különleges csillagászati események, ritka együttállások bekövetkezésének „megjövendölése” foglalkoztatta, bonyolult számításainak elvégzéséhez pedig a kor legmagasabb szintű matematikai tudásával is felvértezte magát. A teljes megismerést célzó, széleskörű kiegészítő ismeretek elsajátításával igen korán polihisztorrá vált.
Szorgalmának és kitartásának köszönhetően tudományos karrierje kezdetén, az idősebb, tapasztaltabb csillagászok tudását messze meghaladó, újszerű látásmóddal „kémlelte az eget”. 
Heves fiatalkori vérmérséklete folytán ugyanakkor ígéretes karrierje majdnem idő előtti véget ért, miután egy, a harmad-unokatestvérével folytatott kardpárbaj közben súlyos sérüléseket szenvedett. A két fiatal dán nemes egy komolyabb összeszólalkozást követően kardot ragadott, ellenfele pedig a csillagásznál tehetségesebb kardforgatónak bizonyult.
A párbajról élete végéig tanúskodott különleges protézise, mellyel az orrából levágott jókora darabot fedte el. Az, hogy a régóta konzervált dogmákat megdöntő életműve végül kiteljesedhetett, tehetsége és szorgalma mellett tehát a penge szerencsés útvonalának is köszönhető, mely néhány centiméterrel kerülte el Tycho koponyáját.
1573-ban publikálta egy általa megfigyelt csillagrobbanás részletes leírását („De Nova Stella „) mely a kor általános vélekedését, a holdon kívüli statikus szféra elképzelését fenekestől forgatta fel. Műve a tudományos szenzációkra fogékony főúri közegben nagyon hamar népszerűvé tette, gazdag és hatalmas támogatókat szerezve későbbi kutatásaihoz. Ismertségei révén rövid idő alatt egyre magasabb szintre jutott el tehetségének híre.
Pályafutása legnagyobb lökését az adta meg, mikor II. Frigyes dán uralkodó meghívta őt a Koppenhágai Egyetemre, majd 1575-ben az (akkor még Dániához tartozó) Hven szigetét adományozta neki, hogy kutatásait zavartalan helyszínen végezhesse. Az uralkodó bőséges anyagi forrásokat bocsájtott a rendelkezésére és ez lehetővé tette modern mérésre szolgáló eszközei, köztük egy hat méter átmérőjű monumentális kvadráns beszerzését, megépítését. Ezen a szigeten építette fel Tycho korának legjobban felszerelt csillagvizsgálóit, Uraniborgot és Stjerneborgot.
A bőkezű anyagi támogatás felhasználása nem csak a nyers tudományos eredmények eléréséhez szükséges eszközök beszerzésére korlátozódott. A „sziget ura” fényűző életmódjával, szolgálóinak népes számával és obszervatóriumának palotaszerű kialakításával a „csillagászok királyának” elnevezését méltán kiérdemelte.
Gyümölcsöző közeg volt ez, hiszen az itt elért tudományos eredményei között szerepel többek között a csillagászati év hosszának egy másodperc pontossággal történő meghatározása , az üstökösök légköri jelenségként való értelmezésének megcáfolása, a Hold pályaegyenetlenségeinek vizsgálata - és listánk koránt sem teljes.
Életében ugyanakkor nem mindenki értékelte egyformán összeférhetetlen természetét és a méregdrága kutatások sem bizonyultak hosszú távon fenntarthatónak. Legfőbb patrónusa, II. Frigyes halála után az új dán király, IV. Keresztély már jóval kevésbé bizonyult nagylelkű támogatójának. A folyamatosan apadó pénzügyi források végül a sziget obszervatóriumának kényszerű bezárásához vezettek, így új helyszín és mecénás után kellett néznie.
Tycho ugyanakkor a modern kori marketingeseket is megszégyenítő módon tudta eladni életművét és tehetséges kapcsolatteremtőnek is bizonyult, ezen tehetségét pedig kényszerű „kilakoltatását” követően újra kamatoztatni tudta. Átmenetileg egy barátjához költözött annak Hamburghoz közeli kastélyába és itt tartózkodása alatt intézte el „Astronomiae instauratae mechanica” c. művének 1598-ban való megjelentetését.
A mű az egykori szigetén működő obszervatóriumának műszereit mutatja be, azok szerkezetének és használatának részletezésével. Megalkotta ezzel a modernkori értelemben vett első műszertani könyvet, melynek reprezentatív, selyembe kötött példányait jó érzékkel szétküldte Európa jelentősebb uralkodóinak, főpapjainak, tudósainak.
Kalocsán gondosan elzárva őrizzük ennek az amúgy is különleges selyembe kötött bibliográfiai csemegének egy még ritkább példányát, melyben - a többivel ellentétben - nem Tycho közismert portréja, hanem egy ismeretlen művész által az 52 éves csillagászról kézzel festett ritka mellkép szerepel.
Mindössze négy, ezzel a nem közismert illusztrációval kiadott kötet ismeretes a világon, köztük a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár példánya.
A szemet gyönyörködtető kötés valószínűleg a kiadás helyén, a wandsbeki nyomdában készült. A világoskék selyem borító teljes díszítése aranyozott. A borító széleivel párhuzamosan egy díszítőelem fut, ezen belül rombusz található és mindegyik sarok mezőjében egy-egy virágmotívum.
Talán a munka II. Rudolf német-római császárnak való ajánlása és a gyönyörű reprezentatív példányok buzgó szétküldése is hozzájárult ahhoz, hogy Tycho nagyvonalú új mecénásra lelt a császár személyében, aki különösen jól bánt vele.
Császári udvari csillagásszá lépett elő, új lendülettel vetette magát bele a tudományos munkába és Prágába költözött, ahol nem más volt az asszisztense, mint maga Johannes Kepler.
Bár világképe még a heliocentrikus és a geocentrikus világkép közötti egyfajta átmenetként volt értelmezhető, több felfedezése a mai napig meghatározó és méltán a csillagászat alappillérei közé került. Büszkék vagyunk arra, hogy óriási jelentőségű életművének egy csodálatos darabját éppen Kalocsán óvhatjuk meg az örökkévalóságnak.