A reneszánsz szelleme, valamint művelődési, képzési mozgalma, a humanizmus, döntően alakították a medicinát és annak egyetemi oktatását. Az orvosok a humanistákkal egyetértésben kutatták és tárták föl az antik orvostudomány kincseit. Hippokratész és Galénosz munkáinak új, nyelvileg és tartalmilag egyaránt tisztázott fordításai születtek. Hippokratész prognosztikonja és asztrológiája Ábrahám ibn Ezra (1089-1167) középkori zsidó hittudós, Hendrik Bate (1246-1317) németalföldi filozófus és Alchabitius (10.sz.) muszlim asztrológus, matematikus művével egybekötve Velencében 1485-ben készült.

Jacopo da Forli (1364-1414) olasz orvos, filozófus, a Padovai Egyetem professzora, aki különösen embriológiai tanulmányairól ismert. A szerző Hippokratész aforizmáinak magyarázatait tartalmazó ősnyomtatvány kötete aranyozott iniciáléval kezdődik.
Avicenna (980-1037) korszakos jelentőségű perzsa orvos és polihisztor Canon medicinae című, leghíresebb műve a korabeli orvostudomány enciklopédiája (Velence, 1544.). A mű racionális szemléletével, teljességével és áttekinthetőségével óriási sikert aratott. Latin fordításban nyugaton a 18. századig az orvosképzés alaptankönyve maradt. A fogalmazás tisztasága, az áttekinthető rendszerezés és a kórképek igen alapos leírása avatta a Kánont hat évszázad tankönyvévé.

Az asztrológia nagy szerepet játszott a korabeli orvostudományban és sok orvos a betege csillagjegye alapján írta fel a kezelést. A kiállításban látható az „Állatövember” metszete Jacob Scholl könyvében (Astrologiae ad medicinam, Strassburg, 1537.). Az állatöv jegyei az emberi testen fejtől talpig, a csillagok és ember közti viszony feltűntetésére. Szemléltető példája a középkor asztrális felfogásának.
A 16. század orvosbotanikusainak (Leonhard Fuchs, Conrad Gesner) munkássága új alapokra fektette a gyógyszerészetet, önálló tudománnyá, s egyben a medicina részévé is tette a botanikát. Theoprastus von Hohenheim (1495-1541) a magát Paracelsusnak nevező híres polihisztor, svájci születésű orvos, misztikus, filozófus nagyon jól ismerte a gyógynövényeket, laboratóriumi jellegű vegyi vizsgálatokat végzett, desztillált, analizált, kísérletezett, előállította a cinket, eredménnyel használta az arzént, antimont, higanyt belsőleg is.
Leonhard Thurneisser (1530-1596) német alkimista, orvos és asztrológus. A 16. század egyik legismertebb vándortudósa, a nagy Paracelsus követője. Thurneisser neve valamennyi újkori kémiatörténeti munkában előfordul, így a legismertebb alkímiatörténeti könyv szerzője. A kötet színes miniatűr ábrái a 16. századi gyógyszerkészítés eszközeinek egyetlen forrása.

A reneszánsz medicina a legnagyobb változást az anatómia terén hozta. Johann Dryander (1500-1560) marburgi orvos, 1537-ben kiadott Anatomia.... kötete volt az első legteljesebb fej anatómiai könyv és az egyik legkorábbi anatómiai munka, amely illusztrációkat tartalmazott a szerző saját boncolásai után a tüdőről és a szívről is.

Andreas Vesalius (1514–1564) flamand orvos személyében már az elmélettel felvértezett klinikus és a gyakorló sebész minden tulajdonsága és képessége egyesült. De humani corporis fabrica (Az emberi test felépítéséről) című műve mérföldkő az orvoslás történetében. Az emberi test anatómiájának felfedezése igen nagy lendületet kapott, az addigi ókori klasszikusokon nyugvó elméleteket alapos és a lehetőségekhez képest pontos megfigyelések váltották fel. Vesalius a késő reneszánsz, kora újkori tudományos forradalom egyik meghatározó személyisége. Művének 1555-ös második kiadása az akkor százesztendős könyvkiadás csúcsteljesítménye.