Egy könyv útja a reformációtól az Érseki Könyvtárig
„Nagy kincs ez a könyv,
Aki olvassa és tanításait megfogadja,
Örökké boldog lesz…”
Ez a néhány sor egy 1519-ben, Lyonban nyomtatott latin nyelvű Bibliában olvasható. Ám nem akármelyik példányról van szó: a kutatások szerint ezt a kötetet maga Luther Márton használta.
Luther keze nyomán
Az érseki könyvtárban Athéni Xenophón görög zsoldos és történetíró számos írásának különböző korú és nyelvű kiadásait megtalálhatjuk, de mind közül a legizgalmasabb az a példányunk, mely 1516-ban, Firenzében látta meg a napvilágot.
A híres könyvkereskedő Giunta dinasztia első képviselőjének, Filippo Giuntának nyomdájában született ritka, görög nyelvű kiadás Xenophón műveinek gyűjteményét tartalmazza. A kötet nem csak könyvtörténeti jelentőségével, gyönyörű reneszánsz kötésével, vagy a benne szereplő művek fontosságával hívja fel magára a figyelmet.
A 16. században az orosz föld ismeretlen és távoli vidék volt az európai ember előtt. Ez titokzatossá és egyben félelmetessé is tette a nyugati népek számára, ugyanakkor megmozgatta a képzeletüket és felkeltette a kíváncsiságukat. Csak nagyon kevesen merészkedtek ide és akik eljutottak, azok nagy valószínűséggel valamilyen diplomáciai szolgálatot teljesítettek és nagyon bátor embernek kellett lenniük. Ilyen ember volt Siegmund von Herberstein báró (1486-1566) német követ, a német-római császárok magyarországi és moszkvai diplomatája.
Tycho Brahe (1546-1601) dán csillagász előkelő nemesi familía gyermekeként látta meg a napvilágot a mai Svédország területén lévő Knutstorp-kastélyban.
Tizenkét testvére közül igen hamar kiemelkedett az állandó kíváncsiságához társuló rendkívüli intelligenciájával. Egy 13 éves korában látott részleges napfogyatkozás hatására élénk, élethosszig tartó csillagászati érdeklődés alakult ki nála.
Belépés
Regisztráció