
Egy könyv útja a reformációtól az Érseki Könyvtárig
„Nagy kincs ez a könyv,
Aki olvassa és tanításait megfogadja,
Örökké boldog lesz…”
Ez a néhány sor egy 1519-ben, Lyonban nyomtatott latin nyelvű Bibliában olvasható. Ám nem akármelyik példányról van szó: a kutatások szerint ezt a kötetet maga Luther Márton használta.
Luther keze nyomán
A Biblia második lapján vörös tintával írt német vers áll, alatta pedig az aláírás: D. Martin Luther manu prop. A tinta árnyalata és az írás jellegzetességei alapján valószínű, hogy a sorokat Luther diktálta, nevét pedig saját kezével vetette papírra. A kötet lapjain vörös tintás aláhúzások, széljegyzetek sorakoznak, a végén pedig a Biblia felosztására vonatkozó gondolatok találhatók – szintén Luthert kezétől származhatnak.
A harmincéves háború viharában
A könyv története azonban nem ért véget Luther asztalánál. Egy 1643. évi májusi bejegyzésből tudjuk, hogy a troppaui (Troppau ma Opava Csehországban) polgár, Kurz András is birtokolta. Ő a harmincéves háború idején svéd fogságba esett, majd szabadulása érdekében az Odera menti Frankfurtból egészen Lennart Torstenson svéd tábornok főhadiszállásáig kellett utaznia. Útja során megpihent a türingiai Mühlberg várában, ahol több más könyvvel együtt ehhez a Bibliához is hozzájutott. Amikor kiszabadult, a kötetet a sziléziai jezsuitának, P. Nigrinus Andrásnak ajándékozta.
A hadvezér, akit széken hordoztak
A történet szálai így érintik Európa egyik legkiválóbb hadvezérét is. Lennart Torstenson (1603–1651) II. Gusztáv Adolf udvarában nevelkedett és bár súlyos köszvény miatt gyakran széken hordozták serege után, 1642-ben Breitenfeldnél és 1645-ben Jankovnál is fényes győzelmet aratott a Habsburg seregek fölött. A harmincéves háború kegyetlen viharában így az ő neve is összefonódott Luther Bibliájának újabb fejezetével.
Mühlberg vára és Luther emlékezete
Nem véletlen, hogy a könyv útja Mühlberg várán is áthaladt. A Mühlburg (vagy Mühlberg vára) Türingiában, Arnstadt közelében található, és a híres Drei Gleichen („Három Hasonmás”) egyik tagja. A három fennmaradt várrom közül ez a legrégebbi és sok kutató szerint Türingia legrégibb fennmaradt kővára is. 1521-ben Hermann von Hoff, a várkapitány innen indult útnak Lutherrel a wormsi birodalmi gyűlésre, ahol a reformátor híres védőbeszédét mondta. Ekkor adhatta oda Luther a Bibliát hálából a várkapitány szolgálataiért. Később a 17. században, a harmincéves háború alatt a várban pihent meg Kurz András troppaui polgár, aki itt jutott Luther egykori Bibliájához.
Kalocsán az Érseki Könyvtárban
Valószínű, hogy a jezsuita rend közvetítésével kerülhetett a híres Biblia Kalocsára. 1881. szeptember 8-án tudósít a Kalocsai Néplap a nagy felfedezésről, a nagyobb papnövelde könyvtárának költöztetése közben fellelt becses kötetről. Innen került végül a kalocsai Érseki Könyvtárba. Így a reformátor Luther Márton személyes jegyzeteivel ellátott kötet évszázadok és háborúk viharai után a katolikus egyház egyik legfontosabb magyarországi könyvtárában talált végső otthonra.
Egy könyv, amely hidat épít
Kevés könyv képes ilyen módon összekötni korszakokat és sorsokat. Luther, a reformáció atyjának keze nyomát viselő Biblia bejárta Európát, átélte a harmincéves háború pusztítását, kezében tartotta egy troppaui polgár, látta a svédek győzelmeit, majd egy jezsuita révén eljutott Kalocsára. A kötet ma nem csupán ritka nyomtatvány, hanem jelképe is annak, hogy a múltban feszülő ellentétek fölött a tudás és a hit iránti tisztelet képes hidat verni.
[Wittemberg] : Georg Rhau, 1546." - A Főszékesegyházi Könyvtár példányából