Andreas Vesalius: De humani corporis fabrica.
Basilae: Johannes Oporinus, 1555.

A teljes mű megtekintése

Andreas Vesalius (1514-1564) De Humani Corporis Fabrica című műve mérföldkő az orvoslás történetében. Az emberi test anatómiájának felfedezése igen nagy lendületet kapott, az addigi ókori klasszikusokon nyugvó elméleteket alapos és a lehetőségekhez képest pontos megfigyelések váltották fel. Vesalius a késő reneszánsz, kora újkori tudományos forradalom egyik meghatározó személyisége. Louvenben majd Párizsban tanult, ahol a korszak egyik legjobb orvosi iskolája működött. Guinther, az egyik párizsi tanár rendszeresen boncoltatott hallgatóival. Az ifjú Vesalius nem az egyedüli volt, aki a párizsi temetőket és a városfalon túli kivégzőhelyeket látogatta, hogy a megtalált csontokból egy anatómiailag helyes emberi csontvázat állítson össze. A tapasztalati tények igazsága döntő érv volt a szemében. Vesalius Padovában kezdett előadóként működni: tanár, demonstrátor és boncmester volt egy személyben. A De Humani Corporis Fabrica elképzelése is ekkor kezdett konkrétabb formát ölteni. 1538-ban készült el a Tabulae anatomicae sex, azaz a hat anatómiai tábla, amely a korábbi vázlatos és viszonylag felületes illusztrációkkal szemben már az eredeti után rajzolt, meglehetősen valósághű metszetekről készült, amelyeket a művész, Jan van Calcar rajzolt meg Vesalius utasításai alapján. 1540 és 1542 között készült el a De Humani Corporis Fabrica legnagyobb része. A mű kinyomtatásával Johannes Oporinus bázeli nyomdászmestert bízta meg. Tíz év telt el és 1555-ben megjelent a Fabrica javított kiadása. Művének ez a második kiadása, amely az akkor százesztendős könyvkiadás csúcsteljesítménye.