Szentévek, zarándoklatok

„Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az úrnak!” /Zsolt 118,19/

SZENTÉVEK, ZARÁNDOKLATOK

időszaki kiállítás az Érseki Könyvtárban

Ferenc pápa a Spes non confundit (A remény nem csal meg) kezdetű bullájával hirdette meg a 2025-ös szentévet. A katolikus hagyományban a jubileumi szentév rendkívül fontos vallási esemény. Ehhez a jubileumi évhez kapcsolódik az Érseki Könyvtár időszaki kiállítása, amely a zarándoklatok, szentévek történetét mutatja be a bibliai időktől kezdve a 19. századig.
A szentévek eredete az Ószövetségig vezethető vissza. Mózes törvénye különleges évet, a „nagy örömünnep évét” írta elő a zsidó nép számára. Az úgynevezett jóbel-év nevét arról a csavart kos szarvából készült kürtről kapta, amelynek megfújásával bejelentették a kegyelem idejének elkezdődését. A kiállított dokumentumok sorát ószövetségi jelenetek 15-16. századi ábrázolásai nyitják. A kürt megfújását, valamint az ószövetségi zsidó nép vándorlását jelenítik meg többek között az 1483-ban Nürnbergben kiadott Biblia Germanica kézzel színezett fametszetei, valamint Christoph Plantin antwerpeni nyomdász híres leuveni Bibliájának (Biblia Sacra, 1583.) képei.

 

               center   center

A Lyonban 1543-ban sok nyelven kiadott verses bibliai összefoglalót Ifj. Hans Holbein metszetei díszítik (Historia Veteris Testamenti icones). A zarándoklás bibliai gyökereit bemutató kötetek közül kiemelkedő ritkaság Szent Pál élettörténetének, megtérésének és a halála körüli eseményeket iniciálékban megörökítő 13. századi pergamenkódex (Epistolae beati Pauli apostoli cum commentariis, Párizs, 1250.).

 

      

A kiállított illusztrált Szentírásokat az ókeresztény kor dokumentumai követik. A római zarándoklatok kezdetei a keresztényüldözések utáni időkre nyúlnak vissza. I. Damasus pápa (366-384) helyreállíttatta és berendeztette az elpusztult katakombákat. Paolo Aringhi: Roma subterranae c. 1659-ben megjelent könyve a földalatti Rómának, az őskeresztény katakombáknak egyik első ismertetője. A legjelentősebb ereklyék számára a 4. századtól pompás székesegyházak épültek. Giovanni Giustino Ciampini Vetera monimenta c. műve nagyon fontos forrása a korai keresztény bazilikáknak, mert az ábrázolások gyakran olyan épületeket, mozaikokat mutatnak be, amelyek mára már elpusztultak, megsemmisültek.

      

A kiállításban megemlékezünk a Niceai Zsinatról is, hiszen ezerhétszáz éve, 325-ben Nagy Konstantin császár kezdeményezésére hívták össze az első egyetemes zsinatot. Ez a zsinat mérföldkő az Egyház történetében. A szentmisében a Nicea-konstantinápolyi Hitvallást (Credo-t) imádkozzuk. A Fiúnak az Atyával való egylényegűségét megfogalmazó hitvallás szövegének megszerkesztésében a zsinat résztvevői együttműködtek, köztük Caesareai Euszébiosz is, az „egyháztörténet atyja”. A kereszténység első három évszázadának történetét nagyrészt a Historia ecclesiastica c. művéből (Bázel: Henricus Petrus, 1549.) ismerjük. A Credo szövegét 15-16. századi díszes misekönyvek (Missale Olomucense, 1499.; Missale Strigoniense, 1512.) lapjain olvashatjuk.

   

Három jelentős zarándokút volt a középkorban, melyek napjainkban is a legnagyobbak közé tartoznak: Szentföld, Róma és Santiago de Compostela. A Jeruzsálembe eljutott zarándokok beszámolóit többen feljegyezték az utókor számára. Az 1483-as évben számos európai zarándok kereste fel Jeruzsálemet, közülük sokan útleírást is összeállítottak. A zarándokúton többekkel együtt részt vett Bernhard von Breidenbach mainzi kanonok, az első fametszetekkel illusztrált útleírás szerzője, Konrad Beck memmingeni polgár, és Felix Fabri ulmi domonkos szerzetes is. A kiállításban egymás mellett látható Breidenbach fametszetekkel illusztrált zarándoknaplója (Peregrinatio in terram sanctam. Augsburg: Anton Sorg, 1488.) és könyvtárunk két becses zarándok-kódexe: a Szakáll-kódex, valamint Felix Fabri Pilgerbuchja. Konrad Beck a Szakáll-kódex szerzője 1483-ban Hans Truchsäss von Waldburg gróf kísérője volt egy szentföldi zarándokúton. Kéziratos naplójába leírta útiélményeit, beszámolt az utazás során átélt veszélyekről, közli zarándoktársai nevét. A kéziratot egy tizenhetedik századi kötéstáblába köttette egyik kései utóda. A legkülönlegesebb a könyvben a kötéstábla belső oldala, amelyen egy ablak mögött, a fa kötéstáblába vágott fülkében máriaüveg alatt, papírba bugyolálva furcsa fekete kóc látható. A papíron német felirat: „Konrad Beck szakálla Jeruzsálemből, 1483”. A könyvtárosok már a 19. században a „Bart-Codex”, azaz „Szakáll-kódex” nevet adták a kötetnek.

      

A zarándokok kedvelt alakjai voltak a korabeli képzőművészeteknek, így templomok szobrain, freskóin, kódexek miniatúráin, 15-16. századi fametszeteken egyaránt szívesen ábrázoltak jámbor utazókat. Széles körben ismert a zarándokok patrónusának, Szent Jakab apostolnak az ikonográfiai megjelenítése. A széles karimájú kalappal rajta a zarándokkagylóval, köpennyel, tarisznyával és vándorbottal megjelenített zarándok jellegzetes alakja látható a kiállított középkori ábrázolásokon (Johannes Gerson: Opera. Strassburg, 1494.). A párizsi hóráskönyv (1510.) illusztrációit pergamenre nyomtatták és kézzel festett képek díszítik. E becses műkincs annak az átmeneti korszaknak a terméke, amikor a kódexírás lassanként átadta helyét a könyvnyomtatásnak.

1300-ban új fejezet kezdődött a római zarándoklatok történetében, ekkor tartották az első szentévet. VIII. Bonifác pápa (1235 k.-l303) szándéka szerint százévente került volna sor a jubileumi esztendőre, azonban ez az időszak túl hosszúnak tűnt, így először 50, majd 33, végül pedig 25 évre csökkentették a szentévek között eltelt időt. Európa minden tájáról zarándokok tömegei özönlöttek Rómába, hogy teljes búcsút nyerjenek. Az első szentév eseményeiről Dante is megemlékezett az Isteni színjátékban. A kiállított Dante kötet az Isteni színjáték utolsó 16. századi illusztrált kiadása (La Divina commedia. Velence: Giovanni Bernardo Sessa, 1596.). Giovanni Villani Krónikája megkezdéséhez az inspirációt az 1300. évre meghirdetett szentévből merítette. Impulzív beszámolója (La prima parte delle Historie universali de suoi tempi. Velence: Jacobus Giunta, 1559.) érzékletesen szemlélteti a kortársak számára szokatlan nagyságú embertömeg folyamatos jelenlétét az örök városban. Az 1300-as római szentév egy új jelenség, a késő középkor tömeges zarándoklatainak kezdetét jelentette. VIII. Bonifác pápa, az első szentév meghirdetője korának legkiemelkedőbb kánonjogi szakértője volt. Több munkáját és pontifikátusának rendeleteit összefoglalva adta ki a Liber Sextus-t. Az 1554-ben, Lyonban megjelent kiadás kötésén egy 12. századi kódextöredék látható.

   

Svéd Szent Brigitta korának nagy misztikusa és zarándoka. Elzarándokolt Compostelába, majd Rómában ment az 1350-re meghirdetett jubileumi évre. Engesztelésül lányával, Svédországi Szent Katalinnal együtt a Szentföldre is elzarándokolt. Misztikus élményeit Revelationes coelestes című könyve nyolc kötetében írta le. (Revelationes… Nürnberg: Anton Koberger, 1521.)

   

A szentévekben Rómába zarándoklókat számos útikönyv segítette. Bernardo Gamucci a Le Antichitá della cittá di Roma c. művének első publikálásakor nagyon népszerű lett és az egyik legfontosabb útikalauznak tartották (Velence, 1588.). Róma városának jelentős építészeti megújulása idején megjelent könyv kortárs olvasói, a kötetben található fametszeteknek köszönhetően fedezhették fel a várost a 16. század második felében. Giacomo Lauro olasz festő több mint 10 évig dolgozott az Antiquae urbis splendor című munkáján. Az 1612-es első kiadás két részből áll, bemutatja az ókori és a modern Róma műemlékeit. Pompilio Totti VIII. Orbán pápa (1623-1644) terveitől vezérelve útikönyvet adott ki, amelyben a pápa városfejlesztési és művészeti teljesítményeit dicsérte. Az Antonio Barberini bíborosnak ajánlott útikönyvén kiadóként, metszőként az ókori és újkori Róma topográfiáját megíró szerzőként is dolgozott, így pályafutása legfontosabb könyvének tartják (Ritratto di Roma moderna. Róma, 1652). A szentéveket meghirdető pápák képes életrajzát bemutató kötetek közül megtaláljuk Onofrio Panvinio Ágoston-rendi szerzetes, történész Velencében 1578-ban megjelent 27 pápai portrét tartalmazó kötetét és Alfonso Chacón spanyol domonkos szerzetes Vitae, et res gestae Pontificum Romanorum címmel 1677-ben Rómában kiadott négykötetes monográfiáját.

   

A kiállítást számos korabeli metszet, városkép, ritka térkép látványa színesíti, többek között Giuseppe Vasi Róma vedutái, a térképészet történetének olyan nagy mérföldkövei, mint Klaudiosz Ptolemaiosz Geográfiája, Gerardus Mercator világtérképei, és a "francia térképészet atyjának" Nicolas Sansonnak Geographia Sacra című mappája.

      

Az időszaki kiállítás az ország egyik legszebb könyvtártermében, Patachich Ádám érsek 18. századi barokk olvasótermében tekinthető meg.