Petrus Apianus: Astronomicum caesareum
Ratisbonae, [1532.]

A teljes mű megtekintése

Peter Apian (1495–1552) Leisnigben született, 1524-ben vált először ismertté, amikor megjelent Cosmographiája. V. Károly német-római császár asztronómiatanáraként, a császárnak ajánlva írta meg Astronomicum caesareum című művét. A császár elismerése jeléül nemesi ranggal és bőkezű ajándékkal jutalmazta. Bár tudományos művek sorát tette közzé asztronómiai és matematikai mérőeszközökről, amelyeknek vagy feltalálója, vagy továbbfejlesztője volt, legfontosabb feladatának az ismeretterjesztést tekintette. Az Astronomicum caesareum is ennek a törekvésnek a bizonyítéka: kézzel színezett, rendkívül látványos fametszetei mozgathatóak, az égitestek és a csillagképek mozgását szemléltetik. 1531 és 1539 között megjelent öt üstökösről készített megfigyelései már akkor sem számítottak pontosnak, de felfedezte, hogy az 1531-es (a Halley-üstökös) csóvája majdnem pontosan szembefordul a Nappal. Ugyanebben a művében fejtette ki, hogy a napfogyatkozás megfigyelésével lehet a legjobban meghatározni a délkörök különbségeit, valamint azt, hogy miként lehetséges – a kortárs vélemények ellenére – színes üvegek segítségével mégis megfigyelni a Merkúrt és Vénuszt, ha a Nap korongja előtt vannak. Az egyik első csillagász volt, aki Cosmographia című művében azt javasolta, hogy a Hold távolságát mérve határozzák meg a hosszúsági különbségeket.