A több mint kétszáz esztendős könyvtárterem enteriőrjén – bármilyen gondosan őrizték is a könyveket elődeink – rajta hagyták ismertető jegyeiket az évszázadok. A leglátványosabb változásokat talán a 20. század gépészeti beavatkozásai (villamosítás, fűtésszerelés, később tűzjelző- és biztonsági rendszerek felszerelése) okozták, amelyek megfelelő pénzügyi források és egységes koncepció hiányában nem mindig tudták a terem eredetiségét és annak művészeti értékét figyelembe venni. Hasonlóképpen sérült az idők során a terem faberendezése, polcozata és annak díszítése is, legfőképpen szintén a 20. századi változások, a rákerült lakkrétegek eredményeképpen, melyek a fafelületek „légzését” (s így a fa természetes, klimatikus változásokat követő mozgását) akadályozták.

A Főegyházmegye alapításának millenniuma alkalmából (2001-2002-ben) végzett teremfelújítás előkészületei, a tervezési munkák már 1999 végén megkezdődtek. Az említett sérüléseknek megfelelően a kivitelezési munkáknak két fő része volt: gépészeti felújítás és farestaurálás. A két fő munkaterület azonban itt már egységes koncepció mentén találkozott, határozott cél volt a terem eredetiségének helyreállítása, a gépészeti változtatások lehetőség szerinti eltűntetésével, ill. ahol ez nem lehetséges, különállásuk egyértelmű jelzésével. A kivitelezési munkálatok 2001 szeptemberében kezdődtek. Megújultak a gépi berendezések, biztosítva ezzel a modern eszközök hosszú távú, megnyugtató használatát, és megújult a terem díszfestése, valamint a faberendezés is. A könyvek költöztetését a legszükségesebb állományvédelmi munkák elvégzése (bőrkötések javítása, kezelése) kísérte. Mindez együttesen eredményezi számunkra, hogy Patachich Ádám érsek könyvtára ma újra eredeti fényében ragyog. Könyvtártermek esetében talán nem szokványos jelző a ragyogás, itt Kalocsán, az egységesen aranyozott bőrkötések láttán azonban mindez érthetővé és tapasztalhatóvá válik: nem véletlen, hogy az előző évszázadok forrásai a helyszínt időnként „arany teremnek” nevezték.

A restaurált könyvtártermet ünnepélyes keretek között Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök és Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek nyitotta meg, 2002. augusztus 15-én.

A terem rekonstrukciójában közreműködtek:
Tervezés: Madarassy Walter restaurátor és Vass-Eysen Ervin építész (Építészműhely Kft.)
Gépészeti kivitelezés: Tiszavölgyi Gábor Komplex építőipari vállalkozó
Díszfestés: Gajda György
Farestaurálás: ifj. Madarassy Walter restaurátor

A munkálatokat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma
a tervezéstől kezdődően, a munka valamennyi fázisában támogatta.

 

KÉPEK A FELÚJÍTÁSI MUNKÁKRÓL

 

A húszezer kötetes könyvtárterem kiürítése komoly szervező munkát és fizikai teljesítményt igényelt

A terem a díszfestés restaurálása közben

       
A farestaurátorok munkáját a visszapakolás követte

Az OSZK-Soros Könyvrestaurátor Műhely restaurátorai munka közben

       
A felújított könyvtárterem és a folyosón berendezett könyvtártörténeti kiállítás a megnyitó előtt

Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök és Dr. Bábel Balázs érsek a megnyitón

A püspöki kar tagjai az ünnepélyes megnyitón

 

Kövek, könyvek, kincsek - Új Ember

Az angol nyelven megjelenő The Renaissance Library Calendar című kiadványt a svédországi ISIM kiadó jelenteti meg 2001 óta azzal a céllal, hogy a világ legszebb könyvtárait bemutassa. Olyan nagy és híres gyűjtemények mellett, mint pl. a Vatikáni Könyvtár, Sorbonne Könyvtára, Kongresszusi Könyvtár, El Escorial Könyvtára, a 2004. évi számba beválogatták - hazánkból elsőként - a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtárat. A könyvtáralapító Patachich Ádám érsek barokk olvasótermének fotója június hónapban látható, a könyvtár történetének és állományának angol nyelvű rövid ismertetőjével. Ma már a világ 38 országában terjesztik és ismerik a kalendáriumot.
 

A svéd kalendáriumban szereplő kép a Patachich-teremről

A KALENDÁRIUM

A VILÁG LEGSZEBB KÖNYVTÁRAI

DUNAMENTI KRÓNIKA: MOSTANTÓL KIEMELT RANGJA VAN

MÁDL FERENC és HILLER ISTVÁN LEVELE

A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár 150.000 kötetes gyűjteménye páratlanul gazdag kódexekben és a könyvkiadás első évtizedeiből származó ősnyomtatványokban. A gyűjtemény közel 1000 Szentírás kiadást is őriz. A Biblia évére rendezett kiállításon ebből a gazdag gyűjteményből több mint 100 ritka példány látható az ország egyik legszebb barokk könyvtártermében. Patachich Ádám érsek a 18. században nagy körültekintéssel és művészi ízléssel rendezte be barokk olvasótermét, mely – köszönhetően a kötetek egységes, időtálló aranyozott bőrkötéseinek – ma is eredeti fényében ragyog. Ebben a gyönyörű enteriőrben kapott helyet a Könyvtár Biblia-kiállítása. A legrégebbi Bibliáinkat ritkán láthatja az érdeklődő, hisz a gyűjtemény féltve őrzött kincsei. A 13. századból most több pergamenkódexet is kiállítottunk. A 13. század előtt csak kevés teljes Biblia létezett. Másolásuk drága és időigényes volt, az eredmény pedig egy óriás méretű könyv lett, amit csak olvasóállványon lehetett olvasni. Ehelyett a Biblia egyes részeit másolták és kötötték egybe, a Zsoltárokat, a Prófétákat, és a leggyakrabban az Evangéliumokat. A 13. században megjelentek a hordozható Bibliák és gyorsan nagy népszerűségre tettek szert. Egy ilyen érdekes és különleges szépségű mindössze pár milliméteres betűkkel, hártyavékony pergamenre írt kisméretű zsebbibliát is megcsodálhatunk. Egyik legértékesebb 13. századi kódexünk Szent Pál leveleit tartalmazza. A szentírási szöveget Petrus Lombardus 12. századi párizsi érsek kommentálta. Ez a kommentár ma már csupán néhány könyvtár féltve őrzött és kisszámú tudós által olvasott kincse. Patachich Ádám érsek egy bécsi aukción vásárolta a kéziratgyűjtemény egyik legszebb művészi díszítésű pergamenkódexét. A 15. századi Zsoltároskönyvet gazdagon díszítették aranyozott iniciálékkal és kisméretű szövegközti képekkel, miniatúrákkal.

                                 

A 15. századi első nyomtatott könyvek, az ősnyomtatványok közül a legszebb Biblia-kiadásokat válogattuk. A híres nürnbergi, velencei, bázeli ősnyomdákból láthatunk kézzel színezett metszeteket, tollrajzos motívumokkal díszített Bibliákat.

A katolikus egyház a tridenti zsinat (1545-1563) határozata óta a Vulgatát ismeri el hiteles szövegnek. Vulgata alatt pedig a különböző latin fordítások sorából azt a fordítást értjük, amely nagyobb részben Jeromos munkája. E határozat értelmében a zsinat tagjai közül bizottság alakult, hogy a Vulgáta hibátlan szövegét megállapítsa. 1589-ben a bizottság átadhatta V. Sixtus pápának a gondos Vulgata szövegét és 1590-ben meg is jelent Rómában. Az 1590-es római Vulgata kiadás, több későbbi kiadással együtt látható.

Protestáns kiadásokban is igen gazdag a gyűjtemény. A kiállításon Luther első német fordításai mellett látható Luther kézjegyével, aláírásával ellátott Szentírása, amely valószínűleg saját tulajdonában volt. A tudományos szövegkiadásokat a leghíresebb polyglott (többnyelvű) Bibliák képviselik. A 16. században Antwerpenben megjelent négynyelvű kiadás (héber, khaldeus, görög és latin) mellet a kutatók számára legfontosabb 17. századi londoni kiadást is kiállítottuk. A héber, görög, khaldeus, szamaritánus, arab, perzsa nyelvű hatkötetes mű mérföldkő a biblikus és a keleti nyelvek kutatásában. A hiteles szövegek mellett azok pontos latin fordítása olvasható, ez segíti az összehasonlítást.

A kiállítás mottója a könyvtáralapító Patachich Ádám érsek olasz könyvtárosától származik: „Itt az ezer nyelven megnyíló Isteni Írás…” Ez az idézet is utal arra, hogy kimeríthetetlenül gazdag a könyvtár a különféle nyelvű Bibliákban. Természetesen valamennyit lehetetlen bemutatni a kiállításban, de a legszebbek és legérdekesebbek láthatók: az európai nyelvű (angol, olasz, francia, lengyel, cseh, román) fordítások mellett kopt, perzsa, kínai, eszkimó.

Az idegen nyelvek mellett természetesen hangsúlyos szerepet kaptak a magyar Bibliafordítások is. A nyomtatásban megjelent legrégebbi, teljes magyar bibliafordítás, az ún Vizsolyi Biblia mellett láthatjuk az első nyomtatott magyar nyelvű Bibliát, Káldi György fordításának 1626-os bécsi kiadását.

Művészi metszetekkel díszített képes Bibliák, régi, ritka Bibliai térképek, különleges méretű kiadások látványa teszi színessé és reményeink szerint feledhetetlenné kiállításunk megtekintését.

 

KÉPES BESZÁMOLÓ A MEGNYITÓRÓL

Híradások - beszámolók az eseményről:

ÉS A FÖLDÖN BÉKESSÉG - DR. SAJÓ TAMÁS KUTATÁSAI

MEGNYITÓ - DR. SAJÓ TAMÁS ÍRÁSA

ÉLŐ EGYHÁZ - DUNA TV

VÁLOGATÁS - VIDEO

KATOLIKUS BIBLIATÁRSULAT

A BIBLIA ÉVE 2008.

MAGYAR KURÍR

Kiállítás a Csillagászat Nemzetközi Évének tiszteletére

2000 év csillagászati könyveiből
Kalocsán

Ptolemaiosztól Fényi Gyuláig
Válogatás a Kalocsai Érseki Könyvtár csillagászat-történeti ritkaságaiból

Ptolemaiosz	Kopernikusz	Tycho de Brache	Kepler	Galilei

A Nemzetközi Csillagászati Unió és az UNESCO (az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete) 2009-et a Csillagászat Nemzetközi Évének nyilvánította. Ez az évforduló szorosan kapcsolódik a csillagászattörténet nagy eseményeihez, hiszen éppen négyszáz évvel ezelőtt, 1609-ben alkalmazták először a távcsövet csillagászati megfigyelésekre. Galileo Galilei volt az, akinek megfigyelései igazolták Kopernikusz napközéppontú világképét, így a modern csillagászat kezdete erősen kötődik a 400 évvel ezelőtti megfigyelésekhez.  400 éve jelent meg Kepler Astronomia Nova (Új csillagászat) c. műve.

A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár 150 ezer kötetes gyűjteménye páratlanul gazdag természettudományos művekben és számos csillagászattörténeti ritkaságot is őriz. A kiállításra a csillagászattörténet elmúlt évszázadainak „mérföldköveiből” válogattunk: Ptolemiosz, Kopernikusz, Kepler, Galilei művein át Kalocsa világhírű jezsuita csillagászának, Fényi Gyulának, napkitörésekről készült sajátkezű rajzáig.

A Ptolemaiosztól Fényi Gyuláig könyv-kiállítás, címének megfelelően valóban a teremtett világ megismerésének két évezredet átfogó törekvéséből nyújt válogatást. Egyszerre ad a mindenségről és benne a Földről alkotott képről, felfogásról hosszmetszetet és keresztmetszetet. Hosszmetszetet amennyiben időrendben tekinti át évezredek alkotásait: és keresztmetszetet is mutat, hiszen egymás mellett láthatjuk az elmúlt korok különböző szintű és érdeklődésű olvasó rétegeinek szánt világ leírásokat.

A Bibliában olvashatunk a betlehemi csillagról az egyik leghíresebb csillagászati jelenségről, amely kétezer évvel ezelőtt, Jézus Krisztus születésekor tűnt fel az égen. A kiállításban számos fametszet,  középkori ábrázolás látható a csillagról és a „háromkirályokról”, akik a betlehemi csillagot követték. A csillag és a napkeleti bölcsek története az Újszövetség egyik legérdekesebb része, illetve a karácsonyi ünnepkör talán legtöbbet ábrázolt motívuma.

A régi kultúrnépek égbolt-megfigyelési tapasztalataiból bontakozott ki a tudományos csillagászat és a naptárszámítás. A gyakorlati felhasználáson túl az ember mindenkor kíváncsian nézett a világra: hogyan lett, hogyan alakult.  De talán még a legszárazabb lelkű matematikus, a legelvontabb gondolkodó filozófus is néha egyszerűen gyönyörködve, ábrándozva nézte az eget, a nagyvilág jelenségeit. Alighanem nincs még egy csillagász, akinek nevét annyiszor leírták volna, mint a 2. században tevékenykedő alexandriai Klaudiosz Ptolemaioszét, a róla elnevezett (geocentrikus) világkép Kopernikuszig meghatározta a tudományos közgondolkodást. A reneszánsz Európában nagy műve ösztönző és minta volt, műveinek több 16. századi kiadását is megcsodálhatja a látogató.

A kiállítás egyik legrégebbi darabja Brachaditz Christian gazdagon illusztrált kódexe 1432-ből, a bolygók pályáját, a csillagok távolságát ismerteti. A csillagászat gyakorlati alkalmazásának és számolásainak az egyes korszakokra jellemző példáit megtaláljuk a bemutatott művek sorában. Talán érdemes külön felhívni a figyelmet a XV. sz. nagy csillagász-matematikusa, Johannes Regiomontanus Kalendáriumá-nak 1492-ből származó példányára. Ilyen kalendárium alapján hajózott Kolumbusz Kristóf is, adataiból határozta meg földrajzi helyzetét.

Kopernikusz elméletét Az égi pályák körfogásáról c. könyvében írta meg. Híres művének 1566-os bázeli kiadása a kiállítás egyik érdekessége.

Kivételes ritkaságnak számít Tycho de Brahe dán csillagász 1598-ban nyomtatott könyve, melyből a világon mindössze néhány regisztrált példányt tartanak nyilván.

A csillagászatnak a világról alkotott képét és eszméit látjuk a késő-középkori és reneszánsz munkák olykor naivan kedves, vagy művészi kivitelű képein, pl. a Schedel-világkrónika metszetén. Ma talán már különösen hat, de egykor mégis ide tartozott az asztrológiáról szóló néhány munka is.

Szélesebb érdeklődési körnek szól az égi látványokat és a Földet bemutató írások sora. A római császárkorban keletkezett Hyginus „Költői csillagászat”-a csillagképekhez fűződő mondák felsorolásával, és ez a hagyomány él tovább a magyarországi származású Hell Miksa XVIII. sz. végén kialakított „modern csillagképeiben”.

A kiállítás magyar vonatkozásai is minden figyelmet megérdemelnek. A magyarországi reneszánszhoz igen szorosan kapcsolódik a bécsi Georg Peuerbach, Vitéz János érsek tisztelőjének és főleg a német Regiomontanus,  Mátyás király és Vitéz érsek csillagászának neve.  Munkájuk eredményét több korai nyomtatott mű képviseli.

A XVIII. sz-ban újjáéledő magyarországi tudomány jelentős képviselője a bécsi obszervatórium igazgatója, Hell Miksa, akinek egyik legjelentősebb, az Észak-Norvégiában tett expedíciójának első beszámolója is megtalálható a könyvtárban.

Kepler, Galilei, Newton művei mellett csillagászati atlaszok, csillagképekkel gazdagon illusztrált könyvek teszik színessé a látványt.

Természetesen nem zárulhat le a Főszékesegyházi Könyvtár kiállításának sora, a kalocsai jezsuita csillagász, a „napkutató Fényi Gyula” közleményeinek bemutatása nélkül.  Fényi páratlanul szorgos Nap-megfigyeléseinek köszönhető, hogy a XIX/XX. sz. csillagászai előtt Kalocsa neve ismertebb volt mint Budapesté. Tudományos helyét, jelentőségét méltóan képviseli a munkáit bemutató tárló. 

Végig tekintve a kiállításon, jó átfogó képet alkothatunk arról az útról, amit az emberiség a világ megismerésért két évezred alatt megtett. Az ősnyomtatványok egyszerű metszetei és Fényi Gyula ma is értékes, nagy pontosságú észlelései mögött meg kell éreznünk az ember törekvését a természet megismerésére, és az ismeretek továbbadására.

 

A kiállítás 2009. március 21 és 2010. január 6. között tekinthető meg.

 

---

 

Képes beszámolónk képeit Láng Klára és Gyarmati Szilvia készítette: Csillagászati kiállítás 2009

dr. Sajó Tamás ismertetője: Csillagképek

A Kalocsai Néplap tudósítása

Kalocsai Néplap: Csillagászati est

Magyar Csillagászati Egyesület: Régi csillagászati könyvek kiállítása Kalocsán

Keresztény Élet: 2000 év csillagászata Kalocsán

Evangélikus Élet: Csillagászattörténeti ritkaságok az érseki könyvtárban

Kossuth Rádió: Kövesdy Zsuzsanna riportja

Jézus utolsó parancsa a tanítványokhoz ez volt: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket  az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” /Mt 28,19-20/ Ennek a parancsnak a teljesítése az idők végezetéig tart, s ha valamikor értelmes lényeket találnának a Földünkön túl, azokra is vonatkozna a küldetésünk. Jézus egy példázattal érzékeltette, hogy milyen lesz a küldetésnek a kibontakozása, amikor a kicsiny mustármagból hatalmas veteménnyé növekedő cserjéről tanított, amelyen helyet foglalnak az ég madarai. Vagyis az Egyház minden népnek szálláshelyet biztosít falai között. Lehetne azt mondani, hogy a missziók története a civilizációnak és kultúrának is a története, mert a Krisztus követségében járók a kinyilatkoztatott tanítás mellett az emberiség egyéb más értékeit is továbbították a térítendő népek számára. Ugyanakkor tőlük tudtuk meg a távoli népek történelmét, életmódját. Így volt ez magyar földön is, ahová Szent István királyunk a pápától és a szomszéd keresztény népektől hittérítőket kért. Magyar földön annyira megerősödött a kereszténység, hogy már nekünk is jutott erőnkből más népek misszionálására a legtávolabbi vidékeken. Ezt bizonyítja Kalocsa városában egykor élt jezsuita szerzeteseknek és a kalocsai iskolanővéreknek a múltja. Egészen Távol-Keletig eljutottak, ahol ma is vannak olyan keresztények, akik tudatában vannakannak, hogy nemcsak Európából, hanem Magyarországról, egészen pontosan Kalocsáról is jöttek a misszionáriusok. Az ő fáradtságos munkájuknak, amely sokszor börtönnel, szenvedéssel és vértanúsággal járt, állít egyebek között emléket az Érseki Könyvtár és Kincstár kiállítása.

Dr. Bábel Balázs
kalocsa-kecskeméti érsek

 

Az Érseki Könyvtár „Krisztus követségében” Missziók, utazások, zarándoklatok című időszaki kiállítása az apostolok korától a 18. sz. végéig mutatja be a hithirdetés történetét. A misszió története az apostolok küldetésével kezdődik. Jézus Krisztus tanítványait minden néphez, minden teremtményhez küldte, hogy hirdessék az Evangéliumot. Az apostolok jellegzetes középkori ábrázolásai láthatók a Könyvtár egyik legszebb ősnyomtatványában, Hartmann Schedel 1493-ban Nürnbergben kiadott Világkrónikájának színezett fametszetein, és a 16. századi metszetekkel illusztrált imádságoskönyvekben.

HARTMANN SCHEDEL: Liber chronicarum Nürnberg: Anton Koberger, 1493.

GEORG RHAW: Hortulus animae. Lustgarten der Seelen: Mit schönen lieblichen Figuren. Wittemberg, 1550.

 

BIBLIA LATINA. Párizs, 13. sz.

  A könyvtár legrégebbi kódexeit ritkán láthatja az érdeklődő, hisz ezek a  gyűjtemény féltve őrzött kincsei.  A kiállítás egyik érdekessége egy különleges  szépségű, mindössze pár milliméteres betűkkel, hártyavékony pergamenre írt kisméretű 13. századi zsebbiblia. A könyvtár egyik legértékesebb kódexe Szent Pál leveleit tartalmazza 1250-ből. A népek apostoláról megrendítő tájékoztatást adnak levelei. A kézirat mellett Nicolas Sanson 1711-ben kiadott atlaszának lapjain követhetjük nyomon az apostol missziós útjait. A kiállításban helyet kaptak a középkori zarándoklatokról, szentföldi utazásokról szóló beszámolók. Konrad Beck német utazó 1483-ban részt vett egy szentföldi zarándokúton. Kéziratos naplójába leírta utiélményeit, beszámolt az utazás során átélt veszélyekről. A legkülönlegesebb a könyvben a szerző több mint 500 éves „Jeruzsálemet látott”szakálldarabja, melyet tiszteletből egyik kései utóda a kódex kötéstáblájába köttetett. A kódexet együtt láthatjuk Felix Fabri ulmi domonkos szerzetes és Bernhard von Breidenbach mainzi kanonok beszámolójával. Ezek később a legnépszerűbb középkori Szentföld-kalauzokká váltak. Az útleírások mellett Konrad von Megenberg 1475-ben megjelent természettudományi munkáját a távoli földrészeken lakó, elképzelt csodalények metszetei díszítik.

 Az újkor elején hatalmas lendülettel megindult hitterjesztői tevékenységnek előfeltételeit a nagy földrajzi felfedezések teremtették meg. A 15-16. századi földrajzi felfedezésekről számos ritka térkép, illusztrált útleírás látható a kiállításban. Különösen értékesek többek között Abraham Ortelius vagy Gerardus Mercator atlaszai.

 

 

 

 

MERCATOR-HONDIUS: Atlas novus. Amszterdam, 1638.

Ortelius Amerikája az egyik leghíresebb „Újvilág”-ábrázolás, Gerardus Mercator 1638-ban Amszterdamban megjelent „Atlas novus”-át kézzel színezték. Theodor de Bry flamand rézmetsző műhelyében a 16. sz. végén jelent meg az America c. többkötetes gyűjtemény magas színvonalú metszetekkel. Bartolomé de Las Casas spanyol domonkos szerzetes minden erejét és képességét az indiánok ügyének szentelte, és sorsuk enyhítésére törekedett. Kiállított művében a spanyol és portugál hódítók kegyetlenkedéseiről számolt be. A kiállításban számos dokumentum állít emléket a különböző szerzetesrendek missziós tevékenységének. A jezsuiták, valamint a kolduló rendek tagjai rendkívüli nehézségeket, sokszor emberfeletti áldozatokat, gyakran a vértanúhalált is vállalva terjesztették a krisztusi hitet. A hit terjesztéséhez használt különféle pl. bengáli, tahiti, hindusztán, tatár nyelvű Szentírások mellett páli nyelvű pálmalevelekre másolt buddhista meditációs könyvbe is betekinthet az érdeklődő. Az egzotikus kéziratot Ceylon szigetén vásárolták a 16. században. A 18. századból jezsuita misszionáriusok Kínából írt eredeti levelei mellett kínai Újszövetséget és Matteo Ricci műveit láthatjuk. Xavéri Szent Ferenc 1549-ben érkezett meg Japánba, ettől számítják a kereszténység  elterjedését a szigetországban. A Japán missziók történetébe Xavéri Szent Ferenc levelei, Arnoldus Montanus útikönyvei, valamint 17-18. századi illusztrációk, térképek adnak bepillantást. A Miatyánk japán nyelvű fordítását Kanyó Gyula kalocsai pap másolta le, a kéziratos kötetben, az ima 254 különböző nyelvű változata olvasható.     

---

KÉPEK A MEGNYITÓRÓL

VETÍTÉS A KIÁLLÍTÁS ANYAGÁBÓL

A MEGNYITÓ HANGANYAGA

Híradások az eseményről:

KALOCSA TV

KALOHÍREK

SZÜLŐFÖLD AKADÉMIA

 

 

 

Nagy évfordulók ünnepe

Könyvtörténeti séta az Érseki Könyvtárban

Válogatás a Kalocsai Érseki Könyvtár könyvészeti ritkaságaiból

A kiállítás 2011. április 1-től november 1-ig tekinthető meg.

 

 

Nagy évfordulók ünnepe – Könyvtörténeti séta az Érseki Könyvtárban

2011-ben több évfordulóra is emlékezünk: 300 éve írták alá a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békét, és 200 éve született Liszt Ferenc. Az 1711-es szatmári béke éve a magyar könyvészetben is egy meghatározó időpont. Nemzeti irodalmunk nyomtatott felét a kezdetektől a szatmári békéig terjedő időszakig Szabó Károly 19. századi történész, bibliográfus Régi Magyar Könyvtár c. műve tárta fel elsőként.
A Kalocsai Érseki Könyvtár időszaki kiállítása mindkét évfordulóról megemlékezik. A gyűjtemény régi magyar könyvei és a Rákóczi szabadságharcot bemutató korabeli dokumentumok bemutatása mellett egy átfogó könyvtörténeti sétára invitáljuk látogatóinkat az ország egyik legszebb könyvtártermébe, Patachich Ádám érsek 18. századi barokk olvasótermébe. A könyvtár könyvészeti ritkaságain keresztül mutatjuk be a könyv történetét a kezdetektől a 18. századig. A kiállításban láthatóak a gyűjtemény legrégebbi írásos dokumentumai. Az ókori Mezopotámiából származó ékiratos terrakotta henger és agyagszeg Gudea lagasi papkirály korából való (Kr.e. 2500 körül).
A Könyvtár középkori kódexeit ritkán láthatja az érdeklődő, hisz a gyűjtemény féltve őrzött kincsei, de a könyvtörténeti kiállításon több ritka középkori kéziratot is megcsodálhatunk. A türelem és a szorgalom remekműve a 13. századi Biblia latina pergamenkódex. Szinte átláthatóan vékony bőrön, magzati bárányok bőréből készített pergamenlapjain a teljes Ó és Újszövetségi Szentírást másolták le mindössze 1 mm (gombostűfej) nagyságú betűkkel.

Szent Pál leveleit tartalmazza az iniciálékkal gazdagon díszített kézirat 1250-ből. A szentírási szöveget Petrus Lombardus 12. századi párizsi érsek kommentálta. Ez a kommentár ma már csupán néhány könyvtár féltve őrzött és kisszámú tudós által olvasott kincse.

Az Arisztotelész-kódex Arisztotelész négy filozófiai és erkölcsi művét tartalmazza. Kódexszakértők szerint a 13. századból a kalocsaival együtt mindössze nyolc Arisztotelész-kódex maradt fenn. A többi hét példányban nincs dátum, ebben Az okokról című értekezés végén feltűntetik az 1290-es évszámot. A Hippocrates-Galenos kódex 1360-ban készült. Hippocrates aforizmáit és kórjóslatait, valamint Galenos orvosi rendszabályait tartalmazza, Afrikai Konstantin montecassinói szerzetes fordításában és magyarázataival. Patachich Ádám érsek egy bécsi aukción vásárolta a kéziratgyűjtemény egyik legszebb művészi díszítésű pergamenkódexét. A 15. századi Zsoltároskönyvet gazdagon díszítették aranyozott iniciálékkal és kisméretű szövegközti képekkel, miniatúrákkal.

A legnagyobb ritkaságok közé tartozik egy 15. századi Breviarium táblájába ragasztott táblanyomat 1452-ből. A táblanyomat magasnyomású sokszorosítási eljárás a nyomtatás feltalálása előtti időkben.
A 15. sz. közepe új korszak kezdetét jelenti a könyvkultúra történetében. Gutenberg találmányával, a kézzel írott könyv mellett megjelenik a nyomtatott könyv. A 15. századi első nyomtatott könyveket, az ősnyomtatványokat a legszebb kiadások képviselik. A mainzi, nürnbergi, velencei, bázeli ősnyomdákból láthatunk kézzel színezett metszetekkel, tollrajzos virágmotívumokkal, aranyozott iniciálékkal díszített példányokat.

 

Aldus Manutius, a híres velencei mester munkássága kiemelkedő a 16. századi nyomdászat történetében: ő teremti meg a mai kisalakú könyvet. Aldus velencei nyomdájából több ritka görög, latin nyelvű kiadás látható a bázeli Johannes Frobenius kötetei mellett. A neves nyomdász műhelyében jelentek meg Rotterdami Erasmus humanista tudós művei. Számos kiadványát ifjabb Hans Holbein, kiváló német festő és könyvillusztrátor fametszetei díszítik. Frobenius kiadványai Aldus művei mellett a legszebb 16. századi könyvek, a könyvművészet történetének kiemelkedő remekei.
A reformáció nyomdászai főleg nemzeti nyelvű kiadványokat nyomtattak. Könyvtárunk őrzi Hans Lufft wittenbergi nyomdász legjelesebb munkáját a Luther-Biblia teljes, gazdagon illusztrált kiadását és a reformátor sajáthasználatú Bibliáját is.

Mérföldkő a csillagászat történetében Kopernikusz De revolutionibus orbium coelestium - Az égi pályák körforgásáról c. műve, melyben közli a Nap-középpontú (heliocentrikus) világrendszerről szóló elméletét. Kopernikusz elméletének 1566-os bázeli kiadása mellett kivételes ritkaságnak számít Tycho de Brahe dán csillagász Astronomiae instauratae mechanica c. 1598-ban nyomtatott könyve, melyből a világon mindössze néhány regisztrált példányt tartanak nyilván.

Andreas Vesalius az újkori anatómia megalapítója, fő műve a De Humani Corporis Fabrica (Az emberi test működéséről) korszakalkotó az orvoslás történetében. Művének 1555-ben Bázelben megjelent javított kiadása az akkori százesztendős könyvkiadás csúcsteljesítménye. Vesalius anatómiája mellett sorakoznak a 16. századi gyógyszeres és füveskönyvek. Lorenz Friez Spiegel der Artzney c. 1518-as strassburgi kiadása a korabeli gyógyszeres könyvek mintapéldánya.
A régi magyar könyvek közül a Vizsolyi Biblia, Heltai Gáspár krónikája, Pesti Gábor hatnyelvű szótárának 1538-as unicum példánya vagy a híres magyar nyomdász és betűmetsző Misztótfalusi Kis Miklós nyomtatványa is látható. Regényes sorsú a Rodostót megjárt Liliomkert című imádságoskönyv. Rákóczi egyik embere vitte magával Törökországba, ahol egy könyvkötő újrakötötte és monogramját beleégette a fedőlapba. A bujdosók leszármazottai csak az 1780-as évek végén térhettek haza és ekkor ajándékozták a kötetet Kollonich László kalocsai érseknek.

 

A 17. század során gyökeres változások következnek be a tipográfiában és a könyvművészetben is az új művészeti ízlés- és stílusirány, a barokk hatására. Mathias Merian német nyomdász és könyvmetsző különösen topográfiai műveiről, s magasszínvonalú rézmetszet- és karctechnikával készült városképeiről ismert. Merian Theatrum Europaeum vagy Topographia sorozatának gazdagon illusztrált kötetei képviselik ezt a korszakot. A 17. század során Hollandia magas rangra emelkedett az európai könyves kultúrában. A németalföldi Leyden volt a kiemelkedő nyomdászváros Európában az itt működő Elzevir-nyomdászcsalád tevékenységének köszönhetően. A kiállításban az Elzevírek respublikái, az országleírásokat tartalmazó sorozat apró méretű, elegáns könyvecskéi is helyet kaptak.
Németország kiemelkedőt nyújtott a tudományos művek illusztrálásában, különösen ami a növény- és állatkönyveket illeti. Közkedveltté váltak a madár-, rovar- és növényábrákat tartalmazó szakkönyvek. A 18. században számos kiadvány lát napvilágot e műfajban, melyek mindegyikét átfogó rézmetszetsorozattal látták el, köztük kézzel színezett illusztrációkkal is. A gazdagon színezett természettudományos könyvek mellett a Nagy Francia Enciklopédia aranyozott kötetei is gyönyörködtetik a szemlélőt.

Az időszaki kiállítás Liszt Ferenc kalocsai tartózkodásának emlékeit is bemutatja. Liszt eredeti levelei és korabeli fényképfelvételek mellett barátjának, Haynald Lajos kalocsai érseknek ajánlott és sajátkezű dedikációjával ellátott kórusműve is látható.

A MEGNYITÓN KÉSZÜLT KÉPEK (fotó: Bakos József)

A MEGNYITÓ HANGANYAGA

Liszt és Haynald

Híradások az eseményről:

KALOHÍREK

KALOCSAI NÉPLAP

KORONA RÁDIÓ

1811-2011.
KATONA ISTVÁN HALÁLÁNAK
200. ÉVFORDULÓJA

KATONA ISTVÁN (1791-1811)
Bibliothecae Metropolitanae
Ecclesiae Colocensis praefectus

Katona István egyetemi tanár, történetíró, érseki könyvtárigazgató, kanonok. 1732. december 13-án született a Nógrád megyei Ipolybolyk községben. Középfokú tanulmányait Egerben, majd Esztergomban végezte. Trencsénben 1750-ben lépett a Jézus Társaságába. Bölcseletet Kassán, a teológiát Nagyszombatban végezte. A gyöngyösi, nagyváradi és komáromi jezsuita gimnázium tanára. 1761-ben Nagyszombatban pappá szentelték. 1765-től tanár a nagyszombati egyetemen, majd 1773-ban a jezsuita rend feloszlatásakor esztergomi egyházmegyés pap lett. Katedráját az egyetem 1777-i Budára helyezése után is megtartotta, de II. József nyelvrendelete következtében le kellett köszönnie, 1784-ben nyugdíjazták. Ezután Esztergomban élt és beutazta Magyarország történeti helyeit, kutatómunkát, anyaggyűjtést végzett. 1790-ben Kollonich László kalocsai érsek hívására Kalocsára költözött s a Kalocsai Érseki Könyvtár igazgatója lett. 1791-től ő segítette az érseket könyvbeszerzéseiben. Szakértelmének és könyvismeretének is köszönhető, hogy ekkoriban számos történelmi-, földrajzi-, valamint tudománytörténeti vonatkozású kötettel gyarapodott a gyűjtemény. 1794-ben a kalocsai káptalan mesterkanonokja, s fokozatos előléptetés folytán 1808-tól haláláig kalocsai éneklőkanonok. Kollonich érsek 1806-ban a kalocsai szeminárium rektorává nevezte ki. 1811. augusztus 19-én hunyt el Kalocsán s a kalocsai főszékesegyház Szent Alajos-oltára elé temették el. Végrendeletében vagyonát a kalocsai szegény sorsú tanulók megsegítésére ajánlotta fel, könyvtárát a rozsnyói káptalannak adományozta. Gazdag, eredeti dokumentumanyagot feldolgozó, 42 kötetes műve, Magyarország történeti összefoglalása máig forrásértékű. Második legjelentősebb történetírói alkotása a Kollonich érsek ösztönzésére megírt kétrészes kalocsai érsekségtörténete lett.

 

A magyar egyházi történetírásnak kiemelkedő alakja, nyomtatásban közzétett lelkigyakorlatos beszédei is figyelemreméltóak. Legtöbb kéziratát, adatgyűjtését a kalocsai érseki könyvtár őrzi.

Könyvtártörténeti kiállításunkban és az Érseki Kincstárban rendezett időszaki kiállításunkkal megemlékezünk Katona István  halálának 200. évfordulójáról.

 

KALOHÍREK

KALOCSAI NÉPLAP

A 2011. szeptemberben Kalocsán rendezett Országos Vadásznapra könyvtárunkat is megnyitottuk a rendezvény vendégei előtt. Erre az alkalomra vadászati témájú könyveinkből rendeztünk kiállítást. A vadászati tárlatot közel 600 látogató tekintette meg.

 

Országos Vadásznap

   

2012. június 15-én a könyvtár Patachich-termében ünnepélyes keretek dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek és dr. Solti László, a Szent István Egyetem rektora írta alá azt a dokumentumot, amely rögzíti a könyvtár és az egyetem közti együttműködés kereteit. A megállapodás rögzíti, hogy az egyetem képzési profilja a tudomány széles, ám mégis jól körülhatárolható területeit öleli fel, amely területeken a Főszékesegyházi Könyvtár – történeti sajátosságaiból adódóan is – jelentős állománnyal rendelkezik. Az intézmények közötti együttműködése révén lehetővé válik a szorosabb szakmai kapcsolat kialakítása, egymás kölcsönös segítése, az ismeretek megosztása egy-egy témakörben, dokumentumokkal és információkkal való ellátás szélesebb körű biztosítása.

 

Képek a megállapodásról

Híradások az eseményről:

rövidfilm - SZIE

Szent István Egyetem

Egyetemi ujság - SZIE

KaloHírek

EduPress

Kalocsa TV

Kalocsai Néplap

 

 

A  világ vallásai

 

A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár 18. századi barokk Patachich-termében az idei évben Világvallások címmel nyílt időszaki kiállítás. Az olvasótermi séta alatt látogatóink válogatást láthatnak a régi korok elfeledett vallási kultúráiból, valamint a különböző világvallásokat reprezentáló dokumentumainkból.Az első kiformálódott vallásrendszer, amelyről a különféle régészeti leletek birtokában némi ismeretünk lehet az ún. megalitikus vallás. Létezéséről a kultuszlétesítményeknél és sírépítményeknél alkalmazott megalitok – nagy kövek – tanúskodnak. Maga a vallás ezekről kapta nevét.  A leghíresebb ilyen építmény az angliai Stonehenge, amelyről egy 18. századi német nyelvű rézmetszettel illusztrált leírás látható. A gyűjtemény legrégebbi írásos dokumentumai az ókori Mezopotámiából származnak. Az ékiratos terrakotta henger és agyagszeg Gudea, lagasi papkirály korából való (Kr.e. 2500 körül). A becses tárgyak mellett az ókori mezopotámiai vallás híres építményeit, az égbe nyúló zikkuratokat (toronytemplomokat) Olfert Dapper 1681-ben Nürnbergben megjelent Asia c. művében és  az 1720-ban kiadott Köhler – Weigel: Descriptio orbis antiqui (az antik világ leírása) atlasz rézmetszetes tábláin láthatjuk.

 

 

 

Az ókori Egyiptom színes vallási mitológiáját számos gyönyörűen illusztrált mű képviseli. Egyiptom hitének a gazdag túlvilághit adta igazi karakterét, a monumentális piramisok is arról tesznek tanúságot, hogy a halál utáni élet kérdése alapvető jelentőségű volt. A csodálatos piramisokat, a díszes halotti szarkofágokat, a sírkamrák falára festett képeket és hieroglifákat többek között Athanasius Kircher vagy Laurentius Pignorius 17. században megjelent munkái mutatják be.

 

Ma a nagyközönség leginkább a római költők elbeszélései alapján ismeri a görög mitológia történeteit, leggazdagabb e tekintetben Ovidius római költőnagyság Metamorphoses (Átváltozások) című műve. Homérosz trójai háborúról szóló eposzaiból – az Iliászból és az Odüsszeiából az olümposzi isteneket ismerhetjük meg. Ovidius „Átváltozásait” a mainzi Schöffer nyomda 1545-ben, Homérosz Odüsszeiáját az augusburgi Alexander Weissenhorn 1538-ban adta ki.

Az amerikai kontinens egykor virágzó birodalmainak vallása nyomtalanul tűnt el az ott élő népekkel és államokkal együtt. A maják békés, jámbor, tudományos hitéhez képest sokkal harciasabb az a vallási kultúra, amelyek Közép-Amerika másik nagy birodalmi kultúrája a tolték-azték hozott létre. A világ nagy vallási kultúrái sorában egyedül az aztékra jellemző a tömeges emberáldozat: hadifoglyok tízezreit áldozták évente az istenek táplálására és engesztelésére. Theodor de Bry flamand rézmetsző műhelyében a 16. sz. végén jelent meg az America c. többkötetes gyűjtemény. A kötetben található magas színvonalú metszeteknek is köszönhető, hogy a leírásnak nagy szerepe volt az európai közvéleményben kialakult Újvilág-kép formálásában.  Matthäus Merian (1593-1650) svájci kiadó, nyomdász, metsző és rajzoló, aki különösen topográfiai műveiről, s finoman kidolgozott rézmetszet- és karctechnikával készült városképeiről ismert, Frankfurtban 1653-ban  adta ki a Newe Welt und Americanische Historien c. könyvét, melyben az aztékok véres szertartásairól szóló képes beszámolók is megtalálhatók.

A zsidó vallást több látványos dokumentum mutatja be. A kiállításban látható az első zsidók számára nyomtatott Tóra 1521-ből és a Rabbinikus Biblia (héberül: Mikraot Gedolot), Daniel Bomberg nyomdájából (Velence, 1546-1548). A könyv tartalmazza a teljes héber Bibliát arám nyelvű fordítással és a kor mérvadó rabbinikus kommentárjaival együtt. Mózes öt könyve foglalja magában a Tóra írott részét, a Talmud pedig a szóbeli törvények feletti rabbinikus diskurzus. A Babilóniai Talmud sulzbachi 1765-ös kiadása mellett a Bibliotheca Magna Rabbinica hatalmas folió kötete is helyet kapott. A híres mű Rómában 1675-1694 között jelent meg latin nyelven és alphabetikus sorrendben, bibliográfiai szempontból feldolgozza az egész zsidó irodalmat. A Mishneh Torah Maimonidész (1138-1204) szefárd zsidó rabbi, orvos és filozófus fő műve, a zsidó vallási törvények összefoglalása 14 kötetben. A könyvnek századokon keresztül meghatározó hatása volt a zsidó vallástudományra, kéziratát sokan másolták és kommentálták, számos nyomtatott kiadása volt. A mai napig a zsidó vallástudomány egyik fő művének tartják. A könyvtár kiállított 1809-es Misne Torája a dyhernfurti May-nyomda egyik legutolsó kiadványa lehetett.

A kereszténység legfontosabb szent szövege a Biblia. A gyűjtemény egyik legértékesebb kézirata Szent Pál leveleit tartalmazza. A kódexet 1250-ben Párizsban másolták és aranyozott, festett iniciálékkal díszítették.

A türelem és a szorgalom remekműve a 13. századi Biblia latina, betűi mindössze pár milliméteresek. A kiállított kódexek között most látható a könyvtár legszebb művészi díszítésű pergamenkódexe. A 15. századi Zsoltároskönyvet gazdagon díszítették aranyozott iniciálékkal, virágmotívumokkal és kisméretű szövegközti képekkel, miniatúrákkal. 

A keresztények számos különböző vallási felekezetbe tartoznak szerte a világon. A kiállításban a három fő irányzat kapott helyett: a katolicizmus, protestantizmus és az ortodoxia. A gyűjtemény egyik legszebb darabja az egykori Málecz (Oroszország) ortodox templomában használt gazdagon díszített fémborítású evangéliumos könyv. A kötet bevezetője részletesen felsorolja mindazok nevét, akik e példány előállításához – nyomtatásához, kötéséhez vagy díszítéséhez – anyagilag hozzájárultak, ami szintén jelzi, hogy nem egyszerű kiadványról, hanem nagy költséggel egyedileg előállított, kitüntetett helyre szánt liturgikus könyvről van szó.

A protestáns teológia legkiemelkedőbb darabjai is láthatók: Luther, Kálvin, Melanchton, Zwingli műveinek korabeli kiadásai. Könyvtárunk őrzi Luther Márton kézjegyével ellátott sajáthasználatú Bibliáját is.

A 18. század leghíresebb történelmi atlasza a Henry Abraham Chatelain-féle Amszterdamban kiadott Atlas Historique. A hétkötetes munka 1705-1720 között folyamatosan készült el. A mekkai nagymecset képe a sorozat 5. kötetében látható. A fekete kő köré épült szentély és mecset az iszlám világ legfontosabb vallási műemléke, a muszlim közösség (umma) lelki hazája, a legszentebb hely. A mekkai mecset képe mellett arab-török nyelvű kéziratok láthatóak a 16-17. századból. A 16. századi arab kézirat kötése aranyozott barna kecskebőr, keleti arabeszkes díszítésű, jellegzetes arab-perzsa kompozíció.

Nicolas Sanson francia geográfus 17. századi és James Rennell brit térképész 18. századi India-térképei mellett a hinduizmusról és buddhizmusról szóló könyveket állítottuk ki. Megtekinthető többek között a Brahma-vaivarta-puráni c. szanszkrit nyelvű disszertáció és a 16. századi páli nyelvű pálmalevelekre írott buddhista meditáció. Az egzotikus kézirat Buddha egyik leghíresebb és legnépszerűbb beszédét a Satipatthana Sutta-t tartalmazza.

 

Kína és Japán hitvilágáról gazdagon illusztrált művek egész sora pl. Joseph Marie Amiot és Jean Baptist Du Halde francia jezsuita szerzetesek Kínáról írott beszámolói, Arnoldus Montanus holland történész és Engelbert Kaempfer német orvos Japánról szóló útleírása ad tájékoztatást.

A tárlók között végigsétálva Bernard de Montfaucon ókorkutató művészi kivitelű albumai, és a térképészet történetének olyan nagy mérföldkövei, mint Abraham Ortelius, Gerardus Mercator világtérképei, vagy J. Baptist Homann, Matheus Seutter Amerika és Ázsia mappái gyönyörködtetik a látogatót.

 

 

Az időszaki kiállítás 2012.április 1-től november 1-ig tekinthető meg.

A kiállítás plakátja

Képek a kiállításról

 

 

 

 

 

Vendégünk volt Frédéric Barbier neves francia könyvtörténész, számos könyv és tanulmány szerzője, több külföldi egyetem tanára és díszdoktora, Európa talán legismertebb könyv- és könyvtártörténeti szakembere. Műveit számtalan nyelvre lefordították. Barbier professzor megtekintette könyvtárunk muzeális tereit és válogatott könyvtörténeti ritkaságainkat.
Könyvtörténeti blogjában beszámolt a könyvtárunkban tett látogatásáról: http://histoire-du-livre.blogspot.hu/

„E Jelben győzni fogsz!”

Egyháztörténeti kiállítás

2013-ban a Nagy Konstantin római császár által kibocsátott ún. milánói ediktum, a keresztények számára szabad vallásgyakorlást biztosító dokumentum 1700. évfordulójára emlékeznek világszerte. 1993-ban – éppen húsz éve - adta ki II. János Pál pápa "Hungarorum Gens" kezdetű bulláját melyben, az egyházmegyei határok országos módosításának részeként megszületett a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye. A Kalocsai Érseki Könyvtár idei időszaki kiállítása mindkét jeles évfordulóról megemlékezik.
Látogatóink a kiállított dokumentumokon keresztül megismerhetik a keresztényüldözések korától kezdve az egyház történetének elmúlt évszázadait. A milánói ediktum kiadását évszázadokon át tartó keresztényüldözés előzte meg. Cesareai Euszebiusz ókori történetíró forrásértékű munkájában részletesen beszámol az első századok keresztényüldözéseiről. A gyűjtemény 15. századi Euszebiusz-kódexét számos festett iniciálé díszíti.

A kódex mellett 17-18. századi rézmetszetekkel illusztrált kötetek sorakoznak erről a korszakról, többek között a Roma subterrannae c. 1659-ben megjelent mű, mely az őskeresztények gyülekezőhelyeinek, a katakombáknak egyik első képes ismertetője.
Nagy Konstantin tette törvényessé a kereszténység gyakorlását a Római Birodalomban, eltörölve az üldöztetéseket. A nyolcadik századra a kereszténység jól láthatóan vezető vallássá vált Európában és a környező területeken, és megkezdődött a megszilárdulás időszaka. A kiállításban számos 16-17. századi ábrázolás látható Nagy Konstantinról, többek között Hubert Goltzius német grafikus, történész 1557-ben megjelent munkája a császár képmásával.

A római császárokat ábrázoló metszeteket az eredeti érmék felkutatása után készítette. A színezett fametszeteket időrendi sorrendben helyezte el, s mindegyik római császárról írt egy életrajzot elsősorban latin nyelven, de kiadta azokat németül, franciául és olaszul is. Goltzius könyve mellett az 1493-ban Nürnbergben megjelent Schedel-féle Világkrónika kézzel színezett fametszetén Konstantinápoly látképe csodálható meg.
A Nagy Konstantint követő évszázadokban a kereszténység elterjedt a Római Birodalom területén. A kiállítás számos hittérítő apostolnak, többek között Szent Patrik, Szent Kolumbán, Szent Márton személyének állít emléket. Jacobus de Voragine domonkos szerzetes Arany legendájában olvasható a szentek életrajza. A könyv népszerűsége a középkorban minden képzeletet fölülmúlt, szinte minden európai nyelvre lefordították. A középkor iránt érdeklődő számára a Legenda aurea hatalmas, évezredes kultúrkincset közvetít. A híres mű 1488-as nürnbergi és az 1521-es strassburgi kiadása is látható.

A középkor világát és könyvművészetét átfogóan reprezentálják a kiállításban látható kódexek. A 13. században másolták mindössze pár milliméteres betűkkel hártyavékony pergamenre a Biblia latina-t. A gyűjtemény egyik legértékesebb kézirata Szent Pál leveleinek Petrus Lombardus 12. századi párizsi érsek kommentárjával ellátott, aranyozott iniciálékkal gazdagon díszített példánya. Ez a kommentár ma már csupán néhány könyvtár féltve őrzött és kisszámú tudós által olvasott kincse.

A könyvtáralapító Patachich Ádám érsek egy bécsi aukción vásárolta a könyvtár egyik legszebb pergamenkódexét. A 15 századi Zsoltároskönyvet gazdagon díszítették aranyozott iniciálékkal és kisméretű szövegközti képekkel, miniatúrákkal.
Az újkor elején hatalmas lendülettel megindult hitterjesztői tevékenység előfeltételeit a nagy földrajzi felfedezések teremtették meg. A könyvtár térképgyűjteményének ritka darabjai szemléletesen mutatják be az újonnan felfedezett földrészeket.

Látogatóink megcsodálhatják a térképészettörténet ritka gyöngyszemeit, többek között Girolamo Ruscelli Geográfiájának 1564-es világtérképét,

Honterus János Kozmográfiai bevezetőjének szívalakú világábrázolását 1558-ból, vagy a nagyméretű atlaszok közül Gerardus Mercator, Abraham Ortelius, Nicolaus Sanson mappáit. Theodor de Bry flamand rézmetsző műhelyében a 16. sz. végén jelent meg az America c. többkötetes gyűjtemény magas színvonalú metszetekkel. Bartolomeo de Las Casas spanyol domonkos szerzetes művei a kor értékes dokumentumai, a spanyol gyarmatosítás kezdeteinek legfontosabb forrásai. Kiállított művében a spanyol és portugál hódítók kegyetlenkedéseiről számolt be.

A kiállításban számos dokumentum állít emléket a különböző szerzetesrendek missziós tevékenységének. A jezsuiták, valamint a kolduló rendek tagjai rendkívüli nehézségeket, sokszor emberfeletti áldozatokat, gyakran a vértanúhalált is vállalva terjesztették a keresztény hitet a távoli földrészeken. A hit terjesztéséhez használt különféle pl. kínai, hindusztán, tatár nyelvű Szentírások mellett páli nyelvű pálmalevelekre másolt buddhista meditációs könyvbe is betekinthet az érdeklődő. Az egzotikus kéziratot Ceylon szigetén jezsuita misszionáriusok vásárolták a 16. században. Xavéri Szent Ferenc 1549-ben érkezett meg Japánba, ettől számítják a kereszténység elterjedését a szigetországban. A Japán missziók történetébe Xavéri Szent Ferenc levelei, Arnoldus Montanus útikönyvei, valamint 17-18. századi illusztrációk, térképek adnak bepillantást. A Miatyánk tibeti nyelvű fordítását Kanyó Gyula kalocsai pap másolta le, a kéziratos kötetben 254 különböző nyelvű változata olvasható.
A kiállításban helyet kaptak a Kalocsai Érsekség történetét bemutató dokumentumok.

Az érsekséget alapító Szent István királyról, a koronát hozó Asztrik érsekről, a szent koronáról metszetekkel illusztrált leírások, Heltai Gáspár 1575-ben és Antonio Bonfini 1545-ben kiadott krónikái.

Az érsekség történetét Katona István jezsuita történetíró 1800-ban megjelent kétkötetes munkájában foglalta össze. Katona István becses kéziratai mellett az egyházmegye első nyomtatásban megjelent térképe látható 1801-ből. Az egyháztörténeti kiállítás az ország egyik legszebb könyvtártermében, Patachich Ádám érsek 18. századi barokk olvasótermében 2013. április 1 és 2013. december 31. között tekinthető meg. (hétfő kivételével naponta 9.00-17.00 óráig) Cím: Érseki Palota - 6300 Kalocsa, Szentháromság tér 1.

 

KÉPEK A MEGNYITÓRÓL

A MEGNYITÓ HANGANYAGA

A KIÁLLÍTÁS PLAKÁTJA

Híradások az eseményről:

KALOCSA TV

KALOCSAI NÉPLAP

500 ÉVES BIZONYÍTÉK - KALOCSAI NÉPLAP

Szent források, folyók, tavak, tengerek
időszaki kiállítás a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtárban
„Áldott légy Urunk, Víz-Húgunkért, oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.”
(Szent Ferenc Naphimnuszából)

A víz az élet forrása. A titokzatos és nélkülözhetetlen őselem. Föld, levegő, tűz és víz – az ókorban úgy tartották, ez a négy őselem alkotja a világunkat. Földünk felszínének több mint kétharmadát víz borítja. Ez az a folyadék, amely hordozza az embriót, csírasejtjét minden fejlődésnek és növekedésnek. Ez az alapvető alkotórésze minden szerves anyagnak, így tehát életfontosságú minden élőlény számára: embereknek, állatoknak, növényeknek egyaránt. Létezése életet, növekedést biztosít, hiánya halált és pusztulást hirdet.
A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár 18. századi barokk Patachich-termében az idei évben Szent források, folyók, tavak, tengerek címmel nyílt időszaki kiállítás. Látogatóink a tematikusan kiállított dokumentumokon keresztül megismerhetik a víz meghatározó szerepét az emberi életben, a történelemben, a nagy kultúrák, civilizációk kialakulásában, gazdag jelképrendszerét a különböző világvallásokban.
Az ősvízről már a Teremtéstörténetben olvashatunk, a teremtés hajnalán Isten Lelkének lehelete lebegett a vizek fölött és minden javak forrásává tette. Az őstörténet középpontjában a Biblia egyik legismertebb elbeszélése, a vízözön története áll. Az özönvíz bibliai történetétől a Vörös-tengeren való átkelésig, vagy Jézus megkeresztelkedésétől a lábmosás epizódjáig a víz mindig az életről, a megtisztulásról, az újjáteremtésről, a transzcendenciáról beszél nekünk. A Biblia képekkel illusztrált történetei elevenednek meg a kiállított 15-16. századi ábrázolásokon, többek között Luther Márton Bibliafordításának 1541-es wittenbergi kiadásában, Hartmann Schedel nürnbergi orvos 1493-as Világkrónikájában.

 

A hatnapos teremtéstörténet jellegzetes középkori ábrázolása látható egy 13. századi francia pergamenkódexben, vagy az özönvíz és Noé bárkájának metszete abban a kisméretű verses bibliai összefoglalóban, amelyet Hans Holbein metszeteivel díszítettek Lyonban 1543-ban.

 

Az ókorban Egyiptom a Nílus völgyében, Mezopotámia a Tigris és az Eufrátesz között terült el. Közös jellemzőik az öntözéses földművelés és ezzel kapcsolatban a folyók szabályozása, csatornák építése. A ókori Mezopotámiában, Egyiptomban és a görög-római mitológiában is kiemelt szerepe van a víznek.

Az egyiptomi mitológiában Hápi a Nílus istene, Poszeidón a görög mitológiában a tenger királya; hatalma kiterjed a tavakra és a folyókra is. A kiállításban helyet kaptak a könyvtár gyűjteményében őrzött illusztrált mitológiai összefoglalások, ókori térképek, látványos művészettörténeti albumok. Joachim von Sandrart 17. századi német festő, rézmetsző gyönyörűen illusztrált művei közül kiemelkedő művészettörténeti forrás a Teutsche Akademie der edlen Bau-, Bild- und Malereikünste c. két kötetben Nürnbergben 1768-ban megjelent munkája.

Tisztító jelentésben jelenik meg a víz a különböző világvallásokban pl. a szent folyókban való fürdés, megmerítkezés rítusa, vagy a rituális fürdés, kézmosás. A hinduk szemében a Gangesz testesíti meg Gangát, a megtisztulás istennőjét, amelynek akár egyetlen cseppje is képes a hívő zarándokok lelkét földi bűneiktől megtisztítani. A muszlim hívők mindegyikének állandó kötelessége a rituális mosakodás, ezért városaikban már a középkorban igen fejlett fürdőkultúra alakult ki. A japán sinto szentélyek bejáratától nem messze egy tisztálkodásra alkalmas hely található, ahol a hívők kezet és szájat mosnak, mielőtt megközelítenék a szentélyt. Olfert Dapper 1681-ben Nürnbergben megjelent Asia c. művében, David Herrlieberger svájci kiadó és rézmetsző 18. századi metszetein a vízzel kapcsolatos hindu és buddhista szertartások elevenednek meg.

Kína és Japán hitvilágáról gazdagon illusztrált művek egész sora pl. Arnoldus Montanus holland történész és Engelbert Kaempfer német orvos útleírása ad tájékoztatást. Georg Bodenschatz német teológus kiállított művében (Aufrichtig teutsch redender Hebräer. Lipcse, 1756.) a zsidók számára előírt rituális fürdésre kialakított fürdőről, a mikvéről olvashatunk.

A víz nélkülözhetetlen az emberi szervezetben, hiszen számos fontos feladatot kell ellátnia. Az emberi test működésével, az anatómiával és a gyógyítással kapcsolatos könyvek közül most számos orvostörténeti ritkaság is helyet kapott a kiállításban.  A Hippokratész-Galénosz kódex 1360-ban készült.

 

Hippokratész aforizmáit és kórjóslatait, valamint Galénosz orvosi rendszabályait tartalmazza, Afrikai Konstantin fordításában és magyarázataival. Az egyik legszebb kötésű kódexünk egy német nyelvű kéziratgyűjtemény 314 lapon, amit Konrad Schrecken másolt egybe 1472-ben. A kéziratgyűjtemény nyolc jelentős munkát tartalmaz és többek között ebben olvashatjuk az „élet vízének” leírását.

Andreas Vesalius De Humani Corporis Fabrica című 1555-ben Bázelben megjelent műve mérföldkő az orvoslás történetében.

A szent helyek az európai és a magyar keresztény kultúrában a búcsújáró helyek, ahol sokszor egy-egy forrás, kút áll a tisztelet középpontjában, vagy legalábbis fontos része annak. Legtöbb kegyhelyünk mellett szent kutat is találunk. Puteus aquarum viventium. Élő vizek kútja, c. Nagyszombatban 1743-ban magyarul megjelent könyve a máriavölgyi kegyhely csodáit tartalmazza.

A magyarországi fürdőkultúra több mint 2000 éves múltra tekint vissza. Az egykori fürdőépületek romjai, a freskók és a mozaikok is bizonyítják, hogy már a rómaiak is felfedezték, sőt használták is ezeket a gyógyforrásokat. A kiállításban látható Elias Oesterreicher disszertációja (Analyses aquarum Budensium. 1781.), amely 283 oldalon keresztül leírja a budai és más hazai források vizeinek vegyi összetételét. La Langue János 1783-ban magyar nyelvű kötetet adott ki a magyarországi orvosi vizekről. Nyulas Ferenc tanulmánya 1800-ban jelent meg Kolozsváron Az Erdély országi orvos vízeknek bontásáról közönségesen, amely az első magyar nyelvű, jelentős kémiai tárgyú mű. Látogatóink két 19. századi térképet is láthatnak a magyarországi gyógy- és ásványvizekről. Deutsch Ferenc ásványvíz-térképe 1849-ben jelent meg magyar nyelven. A szerző célja térképe elkészítésében az volt, hogy a 19. században feltárja, számba vegye a kifogástalan minőségű ásványvizeket, amelyek fogyasztása alkalmas betegségek megelőzésére, gyógyítására.
A tárlók között végigsétálva Bernard de Montfaucon ókorkutató művészi kivitelű albumai, és a térképészet történetének olyan nagy mérföldkövei, mint Abraham Ortelius, Gerardus Mercator világtérképei, vagy J. Baptist Homann, Matheus Seutter, Luigi Ferdinando Marsigli mappái gyönyörködtetik a látogatót.

Az időszaki kiállítás az ország egyik legszebb könyvtártermében, Patachich Ádám érsek 18. századi barokk olvasótermében

2014. március 22. és 2014. december 31. között tekinthető meg. (hétfő kivételével naponta 9.00-17.00 óráig)
 

 

KÉPEK A MEGNYITÓRÓL

SZENT TAMÁS KOMMENTÁRJA HAZAÉRKEZETT KALOCSÁRA - KALOCSA TV

KORONA RÁDIÓ

Víz világnapja - Kalohírek

2014. március 21-én visszakerült könyvtárunkba egy értékes 15. századi velencei ősnyomtatvány, Capreolus Szent Tamás kommentárjának hiányzó 3. kötete (Capreolus, Johannes: Commentaria in IV. libros Sententiarum seu libb. IV. defencionum theologiae Thomae Aquinatis. Venezia: Octavianus Scotus, 1483-1848.). A négy kötetes mű 3. kötete az ÁVH közreműködésével 1951-ben, a Grősz-per egyik mellékperében vált "tárgyi bizon yítékká", és később az Országos Széchényi Könyvtárba került. Az említett kötet "vándorútjára" és jelenlegi meglétére Szalai Béla cikke hívta fel a figyelmet (Egyetlen tétel - Egy ősnyomtatvány az ötvenes évek koncepciós pereinek útvesztőjében. Magyar Nemzet Magazin, 2013. február 2. szombat, 33.o.). A cikk megjelenése után megkezdődött a két intézmény közötti egyeztetés és a kötet tudományos vizsgálata, eredetének tisztázása érdekében. A vizsgálat pozitív eredménnyel zárult. A könyv 2014. március 21-én ünnepélyes keretek között visszakerült az Országos Széchényi Könyvtárból a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtárba. A kötet visszakerülése alkalmából konferenciát rendeztünk a Katona István Házban. A konferencia után Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek és Káldos János az Országos Széchényi Könyvtár mb. főigazgatója ünnepélyes keretek között visszahelyezte a kötetet könyvtárunk ősnyomtatvány-gyűjteményébe.

Összefoglalók:

Képek az eseményről
OSZK-Blog
OSZK-Facebook,
Kalocsa TV-staféta
Kalocsa TV- híradó
Korona Rádió

Kalocsai Néplap

2014. november 4-én az Érseki Kincstár előadótermébe hívtuk az érdeklődőket „Hitélet az I. világháborúban” című rendezvényünkre. A rendezvény keretében a résztvevők a korszak lelki-, irodalmi-, levéltári és tárgyi emlékeiből is ízelítőt kaptak. A megemlékezés Prohászka Ottokár gondolatainak felidézésével kezdődött. Prohászka Ottokár háborúról alkotott gondolatai a hívő ember és a háború viszonyát mutatják meg. Az írásrészleteket Leányfalusi Vilmos, a Főszékesegyház karnagya idézte föl. Prohászka Ottokár gondolatai után dr. Bábel Balázs érsek úr Gyóni Géza, az I. világháború költőjének költészetét ismertette és elemezte. Gyóni Géza egyébként a Dabas melletti Gyón szülötte, akárcsak érsek atya, aki mondandóját versrészletek szavalásával tette élményszerűbbé. Ezt követően Dr. Lakatos Andor levéltárvezető tartott előadást az első világháborús kalocsai levéltári források feltárásáról. A továbbiakban filmvetítés következett, amely a Főszékesegyházi Könyvtár fotógyűjteményének érdekesebb darabjait mutatta be. A zenei aláfestést régi katonanóták, valamint Mozart Requiemjének részletei adták. A megemlékezést a tárlókban korabeli újságokból, dokumentumokból, a falakon a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyében  található I. világháborús emlékművek fotóiból összeállított kiállítás tette teljessé.

ÁLLANDÓ KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS

 

IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁS - 2015

A zene története az Érseki Könyvtárban

Plakát letöltése

Ezer éves az európai hangjegyírás (Arezzói Guido /991 k. – 1050 k/ itáliai bencés szerzetes, zenetudós nevéhez fűződik a szolmizációs hangok rendszerének megalkotása), valamint 330 éve született Johann Sebastian Bach. Az idei évben az Érseki Könyvtár gyűjteményéből válogatva azokat a dokumentumokat tárjuk a nagyközönség elé, amelyek a zenéhez, a zene történetéhez kapcsolódnak, így emlékezve és tisztelegve a zene történetének nagyjai előtt.
Az időszaki kiállítás az ókor zenetörténetének bemutatásával kezdődik. Az ókor zenei örökségéből nagyon kevés maradt fenn. Szinte kizárólag a kultikus vagy ünnepi alkalmakhoz kapcsolódó zenei eseményekről és a leggyakoribb hangszerekről vannak információink, majdnem mindig képi ábrázolások alapján. Az Urban végzett ásatások igazolják, hogy már a Kr.e. III. évezredben díszes hangszereket készítettek. A zene a sumér civilizáció életének szerves része volt. Az ókori Egyiptom vallási szertartásainak zenészei papok voltak, akik hivatásos énekesnőket kísértek hangszereiken. A templomi szertartások szövegeit a kórusok adták elő. Később megjelennek a trombiták, furulyák, kettős sípok, a klarinét, a tamburinok, fakereplők, dobok, szisztrumok. A szisztrum az ókori Egyiptomban szent hangszernek számított, gyakran használták templomi szertartások során. Bernard de Montfaucon francia bencés szerzetes 1721-1725 között megjelent monumentális 15 kötetes művészettörténeti sorozatában L'antiquité expliquée et représentée en figure (Az antikvitás magyarázata és bemutatása ábrákon) többek között olvashatunk a szisztrumról, használatáról és rézmetszetes ábrázolása is látható. Mezopotámia és Egyiptom zenei örökségét Olfert Dapper és Laurentius Pignorius műveinek 17. századi metszetekkel illusztrált kötetei mutatják be.

 

A görög világban a legnagyobb a zene szerepe az összes többi ókori kultúra közül, mert itt válik először az általános műveltség részévé. A zene alkotóeleme a vallási szertartásoknak, a görög drámák előadásainak és az olimpiai játékoknak.

 

A görög zeneelmélet alapvető fontosságú a későbbi korok szempontjából. Joachim von Sandrart német festő, rézmetsző Teutsche Academie der Bau- Bildhauer- und Maler-Kunst c. Nürnbergben, 1768-ban megjelent művének rézmetszetei a görög vallási szertartásokat, és hangszereket tárják az érdeklődők elé. Megkapó látványt nyújt Annibale Caracci jeles bolognai barokk festő, rézmetsző bacchanália c. alkotása (Róma, 1753).

 

A zene a Bibliában is megjelenik. Az Ószövetség több könyve foglalkozik zenével. Miután felépült a jeruzsálemi templom Salamon megszervezte a zenekart is: több mint ezer pap működött közre hangszereken a nagyobb istentiszteletek alkalmával. Augustin Calmet francia bencés szerzetes, teológus bibliai képes szótárában (Dictionnaire historique… de la Bible, Paris, 1730.) a jeruzsálemi templom zenés ünnepségeinek látványos ábrázolása látható. Az illusztrált 16. századi Bibliák sorából kiemelkedik Luther Márton bibliafordításának 1541-ben Wittembergben Lucas Cranach metszeteivel kiadott példánya, vagy Christoph Plantin Antwerpenben 1583-ban megjelent latin nyelvű kiadása, melyekben számos zenei vonatkozású metszet is található.
A középkor zenei világát, könyvművészetét, valamint a szentírási szövegek megjelenését a zenében átfogóan reprezentálják a kiállításban látható kódexek. A 13. században másolták mindössze pár milliméteres betűkkel hártyavékony pergamenre a Biblia latina-t. A gyűjtemény egyik legértékesebb kézirata Szent Pál leveleinek Petrus Lombardus 12. századi párizsi érsek kommentárjával ellátott, aranyozott iniciálékkal gazdagon díszített példánya.

   

Ez a kommentár ma már csupán néhány könyvtár féltve őrzött és kisszámú tudós által olvasott kincse. A könyvtáralapító Patachich Ádám érsek egy bécsi aukción vásárolta a könyvtár egyik legszebb pergamenkódexét. A 15. századi Zsoltároskönyvet gazdagon díszítették aranyozott iniciálékkal és kisméretű szövegközti képekkel, miniatúrákkal, kezdő iniciáléjába a hárfázó Dávid király képét festették.

   

A Szentírás szavai a gregorián művekben, a zsoltározásban, az antifónákban jelennek meg. A gregorián ének a római katolikus egyház ősi, hivatalos, latin nyelvű éneke. Nagy Szent Gergely pápa (590-604) elsőként rendszerezte a keresztény egyház teljes dallamkincsét és összeállította az akkor használatos énekek dallamgyűjteményét. A kiállításban a pergamenre másolt 14-15. századi gregorián kották

 

himnuszokat, antifónákat tartalmazó díszes kódexek mellett (Missale ad usum laicorum. Missale cum sequentiis, hymnis, antiphonis) helyet kapott Nagy Szent Gergely pápa Dialogorum c. művének 14. századi másolata is.
A középkor világi zenéjét elsősorban a lovagi költészet képviseli, mely Franciaországból indult. Részben francia hatásra, de teljesen önállóan fejlődött a német lovagság zeneköltészete, a Minnesang. Az ónémet szó "szerelem-éneket" jelent, mivel a dalok legfőbb témája a szerelem volt. A nemesi énekesek mellett később itt is feltűntek a polgári származású minnesängerek, akik egy-egy udvar fényét emelték. A reneszánsz korban már egyre több hivatásos és amatőr muzsikus működött Európa-szerte és megbecsült rangot, hírnevet szereztek maguknak. A reneszánsz a kórusművészet aranykora is, énekes (vokális) korszak. Sokféle fúvós-, vonós- és billentyűs hangszert ismertek, de a korszak legjellegzetesebb és legkedveltebb hangszere mégis a lant. A lanton játszó énekesek, a reneszánsz táncos mulatságok ábrázolása számos fametszettel illusztrált kötetben megtalálható, többek között Hartmann Schedel 1493-ban Nürnbergben megjelent Világkrónikájában, vagy Cicero, Boethius, Boccaccio, Petrarca műveinek 16. századi kiadásaiban.

   

 

A zenében a barokk a legnagyobb formaalkotó korszak. Olyan zenei formák és műfajok alakulnak ki, amelyek ma is használatosak. Kezdik megkülönböztetni az énekes és a hangszeres muzsikát egymástól, s a vokális zenén belül szétválik a szólóének és a kórus. Létrejönnek a csak egyes hangszereket foglalkoztató kamaraegyüttesek, kialakul a több hangszercsoportot magába foglaló barokk zenekar, melynek felépítése a későbbi szimfonikus zenekarok máig érvényes modellje lett. A barokk zenét bemutató tárlóban helyet kapott Johann Mattheson (1681-1764), az egész korszakot fémjelző késő barokk zeneszerző és zeneesztéta két műve is. A Der vollkommene Capellmeister c. Hamburgban, 1739-ben megjelent kötete útmutató bármely műfajban dolgozó zenei vezető számára.
Az időszaki kiállítás Liszt Ferenc kalocsai tartózkodásának emlékeit is bemutatja. Liszt eredeti levelei és korabeli fényképfelvételek mellett barátjának, Haynald Lajos kalocsai érseknek ajánlott és sajátkezű dedikációjával ellátott kórusműve is látható.

 

A zenetörténeti kiállítás az ország egyik legszebb könyvtártermében, Patachich Ádám érsek 18. századi barokk olvasótermében 2015. március 30. és 2015. december 31. között tekinthető meg. (hétfő kivételével naponta 9.00-17.00 óráig)

 

KÉPEK A MEGNYITÓRÓL

A MEGNYITÓ HANGANYAGA

Híradások az eseményről:

DABAS TV

A KALOCSA TV - HÍRADÓ

KALOCSA TV - MÚZSA

KALOHÍREK

MR1 - Esti Séta

 

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtörténeti Munkabizottsága könyvtárunkban tartotta kihelyezett ülését 2015.december 11-én

KÉPES BESZÁMOLÓ az eseményről

IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁS - 2016

Az Isteni Irgalmasság Éve és a Szent Márton év alkalmából

Az Érseki Könyvtár időszaki kiállítása - az elmúlt évekhez hasonlóan – az aktuális ünnepi évfordulókat, megemlékezéseket középpontba állítva az Egyház szociális és karitász tevékenységének történetét mutatja be a Bibliai időktől kezdve a 19. századig.
A keresztény ember irgalmasságának alapja és példája Isten Jézus Krisztusban megtapasztalható, megelőlegezett szeretete. Jézusban minden az irgalomról szól. Sőt, ő maga az irgalom. A kiállított dokumentumok sorát Jézus Krisztus és az apostolok, valamint evangéliumi jelenetek 15-16. századi ábrázolásai nyitják. Láthatóak többek között Hartmann Schedel 1493-ban Nürnbergben kiadott Világkrónikájának színezett fametszetei, a párizsi hóráskönyv (1510.) nyomtatott pergamenlapjai, vagy a könyvtár egyik legszebb 13. századi kódexének (Epistolae Pauli cum glossa Petri Lombardi. Párizs, 1250.) aranyozott iniciáléi.

 

A kiállított illusztrált Szentírásokat időrendben az ókeresztény kor, majd a középkor egyháztörténetének dokumentumai követik. Az ősegyház első gyermekeinek közös volt mindenük. „Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek”. Az üldözések korszakában a keresztények az embersegítést felfokozták a személyes áldozatig. A jótékonykodás hősies gyakorlásáról sokat beszélnek a katakombák sírfeliratai. Paolo Aringhi: Roma subterranae c. 1659-ben megjelent könyve a földalatti Rómának, az őskeresztény katakombáknak egyik első ismertetője.

A szerzetesrendek megjelenésével a kolostorok a térség oktatási, szegénygondozási központjaivá váltak. Szent Benedek regulája előírta a betegek gondozását, a szerzeteseket betegápolásra és az összes tudomány művelésére kötelezte. A szegénygondozás nemcsak az elesettek, az özvegyek és árvák gyámolítását, hanem a beteg rendtársak mellett a magányos betegek ápolását is jelentette. A kiállításban helyet kaptak a különböző szerzetesrendeket bemutató kötetek mellett a gyógyító tevékenység gyakorlásához nélkülözhetetlen orvosi kézikönyvek is, a Compendium medicinae 1330-ból, a Hippocrates-Galenus kódex 1360-ból.

Andreas Vesalius: De humani corporis fabrica c. Bázelben 1555-ben megjelent műve mérföldkő az orvoslás, az anatómia történetében. A kötet most együtt látható a középkori orvoslás és alkímia egyik híres képviselőjének Leonhardt Thurneysser (Historia. Berlin, 1578.) művének kézzel festett díszes példányával.

Az első keresztes hadjárat sikere után létrejött szerzetesrendek számára nem csak a Szentföld megvédése számított kardinális kérdésnek, hanem az oda zarándoklók tömegeinek fogadása, ellátása is, beleértve a betegeket is. A johanniták rendje Kr. u. 1099-ben a Szentföldön alapított kórházat, ahol mintegy 2000 pácienst láttak el. Ugyanígy foglalkozott betegápolással az ellenség elleni fegyveres küzdelem mellett a Német Lovagrend, míg a johannitákból kivált Szent Lázár Lovagrend a 13. századig kizárólag a leprás betegek kezelésére specializálódott. Hyeronimus Megiser német polihisztor, történetíró 1593-ban megjelent műve a legrégebbi német nyelvű ismertetés az egyházi és világi lovagrendekről. A német nyelvű ritkaság mellett Seelmann Károly munkája a lovagrendek történetével foglalkozó magyar nyelvű irodalom egyik legkorábbi, ritka darabja. (Minden Európában, Ásiában és Áfrikában vólt és mostan virágzó vitéz rendöknek tüköre, avagy rövid leírása. Kolozsvár, 1793.)

A szerzetesrendek mellett új irányelveket jelöltek meg a szegények szolgálatának nagy szentjei is. A 16. században az árvák nagy istápolója Néri Szent Fülöp élete példájával mutatta meg az utcagyerekek nevelésének és árvaházak létesítésének szükségességét.

Itt meghallgathatja Dr. Bábel Balázs elmélkedését Néri Szent Fülöp életéről

A 17. század legkimagaslóbb szegényapostola Páli Szent Vince volt, aki a szegénygondozás új rendszerét állította fel, intézmények helyett saját otthonukban gondoztatta a szegényeket. Carl Pfeiffersberg osztrák jezsuita szerző művében megörökíti Páli Szent Vince alakját. Könyve egyetlen kiadásban látott napvilágot 1725-ben Nürnbergben, benne az egy-egy szentet ábrázoló rézmetszetekhez általában kétlapos elégia tartozik. Az újkorban a katolikus Egyház szociális törekvése az általános népjólét emelése és megszervezése tekintetében fényesen megnyilvánult a Jézus Társaság Rendjének tevékenységében Paraguayban, ahol valóságos mintaállamot alapítottak. 1634-ben már 70.000 keresztény indián élt e telepeken A redukciók szervezete a polgárosító keresztény pedagógia mesterműve volt. Eredményeiket nagyszerű monográfiák méltatják, többek között Orosz László jezsuita tanár, misszionárius Decades címmel 1759-ben Nagyszombatban megjelent munkája.

A jezsuita rend oktatási központjai mellett nagy hangsúlyt helyezett a beteggondozásra, amelynek megjelenítője a nyilvános gyógyszertár lett. 18. századi magyar nyelvű füveskönyvek (Csapó József, Juhász Máté), szemet gyönyörködtető botanikai könyvek és 17-18. századi gyógyszerészeti szakkönyvek egész sora fémjelzi ezt a korszakot.

A kiállítást a 18-19. századi kalocsai érsekek karitász tevékenységét bemutató számos érdekes levéltári dokumentum, korabeli fotó, látványos érseki album zárja.

Az időszaki kiállítás az ország egyik legszebb könyvtártermében, Patachich Ádám érsek 18. századi barokk olvasótermében 2016. április 1 és 2016. október 31. között tekinthető meg. (hétfő kivételével naponta 9.00-17.00 óráig)
Cím: Érseki Palota - 6300 Kalocsa, Szentháromság tér 1.

KÉPEK A MEGNYITÓRÓL

A MEGNYITÓ HANGANYAGA

Híradások az eseményről:

KALOCSA TV - HÍRADÓ

KALOCSA TV - MÚZSA

KALOCSAI NÉPLAP

KORONA RÁDIÓ

MAGYAR KURIR

 

Asztrik érsek emlénapján Dr. Áder János köztársasági elnök látogatást tett könyvtárunkban

ÁLLANDÓ KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS

 

IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁS - 2017

 

Reformáció és katolikus megújulás - 2017
időszaki kiállítás a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár
Patachich-termében

Az Érseki Könyvtár – az elmúlt évekhez hasonlóan - az aktuális évfordulókat, megemlékezéseket állítja időszaki kiállításának középpontjába. 2017-ben a reformáció kezdetének 500. évfordulójára emlékeznek a keresztény egyházak, ezért az idei évben kiállított könyvritkaságaink a reformáció és a katolikus megújulás történetének főbb állomásait, személyiségeit mutatják be. A történeti eseményekkel párhuzamosan felvillantjuk a könyvtörténet jelesebb képviselőit és mérföldköveit, az ősnyomtatványok korától kezdve a barokk könyvekig.
A reformációt megelőző időszakban, az 1400-as évek elején már megfogalmazódott a középkori egyház megreformálásának igénye. A világ fejlődésének több fontos tényezője, indította be ezt a folyamatot: a könyvnyomtatás feltalálása, a nagy földrajzi felfedezések, a világnézet bővülése, de mindennél fontosabb volt a tudományok és művészetek 15. századi újjáéledése. Gutenberg felfedezése, a könyvnyomtatás lehetővé tette, hogy az addig csak kevesek által ismert művek szélesebb körben is elterjedjenek és megnyitotta az utat a nemzeti nyelvű Bibliák megjelenése előtt. Könyvtárunk ősnyomtatvány-gyűjteménye a 15. századból több nemzeti nyelvre fordított (német, olasz) Szentírást őriz, ezek közül Anton Koberger Biblia Germanicája (Nürnberg, 1483.) kézzel színezett fametszeteivel az egyik legszebb példány. Ugyanebben a nyomdában jelent meg 1493-ban Lyrai Miklós ferences szerzetes Bibliához írt magyarázatos könyve (Biblia cum postillis Nicolai de Lyra), mely Luther kedvelt forrásműve volt. A nürnbergi Biblia mellett az első illusztrált kiadása látható.

A könyvtár térképgyűjteményének ritka darabjai szemléletesen mutatják be az újonnan felfedezett földrészeket: Honterus János Kozmográfiai bevezetőjének szívalakú világtérképe (1558), melyen először szerepelt az Újvilág „America” néven. A Ruscelli-Geográfia modern világtérképén (1564) Észak-Amerika felirata „terra incognita”, azaz ismeretlen föld. Abraham Ortelius atlaszában (1584) található a leghíresebb Újvilág ábrázolás, ez a metszet 78 évvel Amerika felfedezése után készült.

 

A 15-16. századi Európában a reneszánsz és humanizmus szellemi áramlatai teljesen új felfogást és gondolkodásmódot hoztak, ezzel a humanisták előkészítették a talajt a reformáció számára. Aldus Manutius, a híres velencei mester, az első kiemelkedő humanista nyomdász. Velencei nyomdája körül egy tudós kör alakult, műhelyéből görög klasszikusok egész sora került ki. Aldus munkássága a 16. század elejétől új korszak kezdetét jelenti a nyomdászat, s általában a könyvkultúra történetében: ő teremti meg a mai kisalakú könyvet. A gyűjtemény több szemet gyönyörködtető, reneszánsz bőrkötésű darabja képviseli Aldus Manutius nyomdáját.

 

A 16. század nyomdászatában Bázelt is igen fontos hely illeti meg. Itt dolgozott a század másik híres nyomdásza Johannes Frobenius. Nyomdájában jelentek meg a humanista tudós, teológus Rotterdami Erasmus írásai, többek között az 1513-ban napvilágot látott mesteri kiállítású közmondásgyűjteményének bővített kiadása Urs Graf pompás metszetével. Az 1518-ban megjelent Auctarium selectarium…Epistolarum c. kötet címlapját ifj. Hans Holbein metszete és monogramja díszíti. Frobenius kiadványai formailag is rangos alkotások, a könyvművészet történetének kiemelkedő remekei. A reformáció előzményeit, a reneszánsz korát bemutató tárlóban együtt látható Johannes Frobenius nyomtatványaival Rotterdami Erasmus becses kézirata; sajátkezű levele a humanista Joannes Sapidushoz (1518).

 

Amennyire a könyvnyomtatás segítette a reformáció terjesztését, legalább annyira a reformáció is hozzájárult a 15-16. század fordulóján működő nyomdák felvirágzásához. Hans Lufft wittenbergi nyomdász legjelesebb munkája a Luther-Biblia első teljes, Lucas Cranach metszeteivel illusztrált kiadása. Luther Márton 1541-ben megjelent német Bibliafordítása, Habsburg Mária magyar királynőhöz írt vigasztaló zsoltárai (Vier tröstliche Psalmen an die Königynn zu Hungern. Nürnberg, 1527.) és számos más korabeli műve mellett egy igazi unikum: az 1519-ben Lyonban kiadott latin nyelvű Szentírás. A latin Biblia második lapján vörös tintával írt német nyelvű vers olvasható, alatta Luther Márton aláírása. Ezt a kalandos sorsú Szentírást Luther Márton használta.

Svájcban a reformáció Luther mozgalmától függetlenül alakult. Ulrich Zwingli Zürichben, míg Kálvin János Genfben kezdte tanainak gyakorlati megvalósítását. Az Institutio Christianae religionis, (A keresztény vallás rendszere) Kálvin János fő műve, a kálvinista teológia összefoglalása. A mai napig nagy hatású könyv először 1536-ban jelent meg latinul, 1541-ben franciául. Az Institutio préselt fatáblás bőrkötésén megfigyelhető az úrvacsora allegóriája, a híres genfi, francia nyelvű Bibliát (1608.) a különleges zöldre festett, aranyozott pergamen kötése teszi érdekessé.

 

A trienti zsinat (1545-1563) a katolikus egyház megújulásának kezdete, melyről számos korabeli kiadvány, beszámoló látható: III. Pál pápa zsinatot meghirdető bullája 1542-ből, IV. Pius pápa megerősítő bullája 1567-ből. A zsinati döntések, határozatok összefoglalását Aldus nyomdászjelvénye, a horgonyra tekeredő delfin díszíti (Velence, 1564). A zsinat a Vulgatát jelölte ki az egyház hiteles Bibliafordításának. Az 1590-es római kiadás igazi ritkaság, hiszen csak igen kevés példányban maradt fenn. A Szent Jeromos által fordított latin Bibliának ez az eredeti kéziratokkal egybevetett, javított változata 1592-től kezdve a katolikus Egyház hivatalos Szentírása.

 

A jezsuita rend alapítása idején javában terjedt a reformáció és ez döntően meghatározta az alakulófélben lévő rend szellemiségét. A katolikus megújulásában döntő szerepet játszó trienti zsinat munkájára a jezsuiták is nagy hatással voltak. A zsinat tisztázta a katolikus tanítást, felszámolta a teológiai bizonytalanságokat, a lelkipásztorkodást állította az egyházi élet középpontjába. Új püspöktípus tűnt fel, a jó pásztor (kiemelkedő Borromei Szent Károly milánói érsek és Szalézi Szent Ferenc genfi püspök). A kor bővelkedett szentekben (pl. Néri Szent Fülöp, Avilai Nagy Szent Teréz, Kalazanci Szent József). Hatásukra új rendek virágoztak, soha nem látott fokot ért el a misztika és a keresztény karitász. A korszak rendalapító szentjeiről, az újonnan alakult szerzetesrendekről rézmetszetek, leírások egész sora tájékoztat.

 

A kiállított művészeti albumok, tudományos és irodalmi művek illusztrációin jól nyomon követhető az a látványos változás, amelyet a 17. században a barokk művészet hozott. Az új stílus központi célja a vallásos áhítat felkeltése, ill. erősítése. A század során gyökeres változások következtek be a tipográfiában és a könyvművészetben is. A festészetben nagyobb szerepet kaptak a fényhatások, a tónusok. 1700-ban, Rómában jelent meg Andrea Pozzo jezsuita atya impozáns albuma a római Szent Ignác templom építéséről és a barokk egyik kimagasló alkotásáról, a főhajó monumentális mennyezetfreskójáról. Joachim von Sandrart német festő és rézmetsző kötetei fontos művészettörténeti források. (Teutsche Akademie der edlen Bau-, Bild- und Malereikünste 1768–75.)
A kiállításban helyet kaptak a magyarországi reformáció és katolikus megújulás korát felidéző dokumentumok. Az első magyar Bibliafordítások, a Vizsolyi Biblia (1590) és Káldi György jezsuita szerzetes 1626-ban Bécsben megjelent fordítása, az első teljes katolikus magyar nyelvű Biblia. A magyar történelem és művelődéstörténet szempontjából emblematikus értékű az ún. Váradi Biblia. Kiadásának előkészületeit I. Rákóczi György fejedelem és felesége, Lórántffy Zsuzsánna támogatta. I. Rákóczi György tulajdonában volt Keresztúri Pál: Christianus lactens… (Gyulafehérvár, 1637.) c. műve, a fejedelem címere díszíti a kötetet.

 

Pázmány Péter a magyarországi katolikus megújulás vezető alakja, akinek nyomtatásban megjelent műveit s az 1636-ban Pozsonyban írott sajátkezű levelét is őrzi a könyvtár. A kiállítást számos korabeli metszet, városkép, ritka térkép látványa színesíti.

Az időszaki kiállítás az ország egyik legszebb könyvtártermében, Patachich Ádám érsek 18. századi barokk olvasótermében 2017. április 1-október 31. között tekinthető meg.

KÉPEK A MEGNYITÓRÓL

Híradások az eseményről:

KALOCSA TV
KALOHÍREK
KORONA RÁDIÓ

IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁS - 2018

Szentírás és gasztronómia - Könyvkiállítás az étkezési kultúráról

Egy évtizedes hagyomány immár, hogy a kalocsai Érseki Könyvtár barokk Patachich-termében minden tavasszal szezonnyitó időszaki kiállítás nyílik. 2018-ban az étkezés kultúráját, a gasztronómia történetét mutatjuk be a könyvtár gazdag gyűjteményén keresztül. Látogatóink megismerhetik a különböző korok étkezési szokásait az ókori civilizációktól kezdve a középkor, a reneszánsz világán át egészen a 18. századig. A tárlaton most is helyet kaptak a gyűjtemény ritkaságai, köztük középkori kódexek, ősnyomtatványok, valamint 16-18. századi szemet gyönyörködtető illusztrált kötetek.

   

A középkor világát és könyvművészetét átfogóan reprezentálják a kiállított kódexek. A Hippokratész-Galénosz pergamenkódex 1360-ból a gyűjtemény egyik legbecsesebb darabja.

      

Hippokratész sokat foglalkozott az ember táplálkozásával, majd később Galénosz volt az, aki a gyógyítás központi elemének tekintette a dietetikát, megállapításait nemcsak a késő ókorban tartották tiszteletben, hanem mindvégig a középkorban egészen a reneszánszig. A kiállított példány a 14. században valamelyik egyetem professzorának kézikönyve volt, erre utal a sok széljegyzet, megjegyzés, korabeli apró betűs írással, figyelmet felhívó kezet ábrázoló rajzokkal. Petrus Crestentius 1431-ben íródott Liber ruralium commodorum c. munkája a földműveléssel foglalkozik és nagy hatással volt a mezőgazdaság korabeli fejlődésére. 

       

Egy 15. századi német orvosi kéziratban (Medizinische Sammelhandschrift, 1472.) az Aqua vitae („élet vize”) leírása olvasható. Ezen ősrégi, varázserővel bíró, gyógyító tulajdonsággal rendelkező italt értettek. Az égetett szeszt a középkori orvosok kiváló gyógyszernek tartották, főleg tisztára finomított formájában.
A könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteményének kiállított példányai szemléletesen mutatják be a 15. századi gasztronómiai kultúrát. A salernói orvosi iskola életviteli tanköltemények formájában ad diétás tanácsokat és higiénés előírásokat. A Regimen Sanitatis Salernitanum, (Lipcse, 1493.) hexameterekben írt dietetikai mű, melynek egyes verseit ma is emlegetik. Egy megszívlelendő rigmus a 18. fejezetből:

  

„Őszibarack rostos levét igyad, bármennyi fér beléd.
Azt is tudjuk, mennyire jó édes szőlő és a dió.
Ha eledeled mazsola egy tüsszentés se lesz soha.
De más is legyen az ebéd, mert megbánja az epéd...”

A reneszánsz lakomákról, a dúsan terített asztalokról Hartmann Schedel 1493-ban Nürnbergben megjelent Világkrónikájában vagy A. Dürer és H. Holbein metszetein láthatunk képes beszámolókat.

       

A nagy földrajzi felfedezések nyomán megjelenő új élelmiszerek és fűszerek jelentős hatással voltak az európai konyhára. 78 évvel Amerika felfedezése után készült Abraham Ortelius atlasza (Antwerpen, 1584), ebben található az egyik leghíresebb Újvilág ábrázolás.

A 16. században az Újvilágból Európába érkező újdonságokról (pl. paprika, kukorica, burgonya, dohány) már számos korabeli füveskönyvben pl. Pietro Andrea Mattioli, Hieronymus Bock 

          

és Adam Lonicer népszerű Kreuterbuchjában (Frankfurt, 1593.) olvasható részletes ismertetés.

    

A Szentírásban nagy szerepet kap a közös étkezés. Számos bibliai történet utal a szeretetet, az egységet, a testvériséget kifejező közös étkezésre, a kánai menyegzőtől a kenyerek és a halak csodájáig. Bibliából több mint ezer kötet található könyvtárunkban a különböző korokból. Ezek egy részét még kézzel színezett fametszetekkel, majd a barokk rézmetszeteivel illusztrálták, képileg is megelevenítve a jól ismert bibliai jeleneteket.

Nagyméretű, aprólékosan kidolgozott metszetek láthatók Christoph Plantin antwerpeni nyomdász híres leuveni Bibliájában (Antwerpen, 1583.), ez a kiadás a leggondosabban átnézett és javított Vulgata az 1590-es hivatalos vatikáni kiadás előtt.

          

A 16-18. századi illusztrált szakácskönyvek a kiállítás érdekességei.

Max Rumpolt (16. sz.) erdélyi szász származású főszakács, az első német nyelvű szakácskönyvét 1581-ben adta ki, amely sok kiadásban jelent meg. Nemcsak szakácskönyv, hanem részletes és pontos képet ad az udvartartásról, a felszolgálásról, az egyes tisztségviselők feladatairól.

     

Johann Tacuinus: Sex Rerum non naturalium c. kötet (Strassburg, 1533.) illusztrációi egy kora középkori kéziratból származnak az arab világból, az idők során több európai nyelvre is lefordították. Sokkal több, mint gyógynövények lexikona, vagy az élelmiszerek részletes leírása, a könyv életvezetési tanácsadó. A 17. században nagy változás zajlott le a gasztronómiában: egyrészt új ételek érkeztek, másrészt módosult az ízlés, átalakult a szakácsművészet. Halat nagy mennyiségben fogyasztottak, megszaporodott a gyümölcs- és zöldségfajták száma és előtérbe került a gomba, szarvasgomba fogyasztása. Carolus Clusius:Rariorum plantarum historia – Ritka növények leírása - a tengerentúli növényi fajokon kívül a Magyarországon megfigyelt gombák jegyzékét is tartalmazza magyar és német nyelven. A könyv 1601-ben Antwerpenben jelent meg a híres Plantin nyomdában.

  

A század három fontos újdonsága: a csokoládé, a tea és a kávé. A kakaóról Johannes Commelin holland botanikus Horti medici című 1697-ben megjelent művében olvashatunk, a kávéról Johann Ludwig Christ és Michael Bernard Valentini munkáiban.

  

Willem Piso holland természetgyógyász Historia naturalis Brasiliae című könyvében (Amszterdam, 1648.) beszámol a brazil cukornád ültetvényekről, a cukor előállításának különböző műveleteiről és a trópusi növények egyik legelső leírását is közli.

A kiállított képes albumok között Bernard de Montfaucon ókorkutató művészi kivitelű sorozata, Johann Kraft és Johann Hermann Knoop német természettudósok gyümölcsökről írt összefoglalásai, a Nagy Francia Enciklopédia cukrászműhelyt ábrázoló metszete és még számos könyvtörténeti ritkaság mutatja be az étkezés kultúrtörténetét.

Az időszaki kiállítás az ország egyik legszebb könyvtártermében, Patachich Ádám érsek 18. századi barokk olvasótermében 2018.március 28-tól december 31-ig tekinthető meg.

KÉPEK A MEGNYITÓRÓL

Híradások az eseményről:

KORONA RÁDIÓ

„Vegyétek és egyétek ez az én testem” …

Az Érseki Könyvtár időszaki kiállítása az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeihez kapcsolódik. A kiállított könyvtörténeti ritkaságok végigvezetik a látogatót az Eucharisztia Ó- és Újszövetségi előképein, az utolsó vacsora, az alapítás történetén. A tematikus válogatásban kódexek, ősnyomtatványok, többszáz éves könyvészeti ritkaságok lapjain tárulnak fel az Oltáriszentség tiszteletének, ábrázolásának különböző korszakai és kimeríthetetlenül gazdag szimbolikája.

Az Oltáriszentségnek mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben vannak előképei. Az Ószövetségben a mannahullás csodája, Mózes vízfakasztása, a húsvéti bárány, Izsák feláldozása vagy Melkizedek fölajánlása. Az Újszövetségben a kánai menyegző, valamint a kenyérszaporítás csodái. Az Eucharisztia alapítása nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán történt. Az Oltáriszentség szentírási előképeit, a bibliai étkezéssel kapcsolatos leírásokat, ábrázolásokat mutatjuk be a gyűjtemény 15-16. századi köteteiben.
Anton Koberger nürnbergi nyomdász 1483-ban adta ki Biblia Germanicaját. A német nyelvű Biblia több mint 100 fametszetet tartalmaz, ezek között a húsvéti báránylakoma kézzel színezett metszete is megtalálható. Az ősnyomtatvány képei nagy hatást gyakoroltak a későbbi bibliaillusztrátorokra. A 16. századi ún. antikva kötetek közül nevezetes kiadás Ifj. Hans Holbein metszeteivel díszített kisméretű képes Biblia (Lyon, 1543.), amelyben a mannaszedés jelenete látható. Az Oltáriszentséggel hozható kapcsolatba az a gyakran ábrázolt bibliai jelenet, amikor Mózes vizet fakaszt a sziklából – a sziklából csobogó forrás Jézus vérét jelenti. Mózes vízfakasztását a Luther-Biblia 1545-ös kiadásában (Wittenberg, Hans Lufft) Lucas Cranach metszette fába.

A Biblia négy helyen írja le az Eucharisztia alapítását. A könyvtár régi könyv gyűjteményéből most több kézzel írott középkori Biblia kódexet, valamint a könyvnyomtatás első évtizedeiből származó ősnyomtatványt is megcsodálhat a látogató. Többek között az egyik legértékesebb és legszebb 13. századi aranyozott iniciálékkal díszített nagyméretű pergamenkéziratot, mely Szent Pál leveleit tartalmazza Petrus Lombardus párizsi érsek híres kommentárjaival. A Biblia latina szintén számtalan aranyalapú, érdekes groteszk állatdíszítésű kis iniciálét tartalmaz. A kódexet záró ún. kolofon szavai alapján János scriptor másolta Szent Lajos király idejében, Párizsban valószínűleg 1250-ben. A könyvtár kódexgyűjteményének könyvfestészeti szempontból legkiemelkedőbb darabja a 15. századi Psalterium. A kódex liturgikus használatra készült, egyik díszes oldalán a Fájdalmas Krisztus S iniciáléba festett képe látható.

A párizsi hóráskönyvet elsősorban az különbözteti meg a már előtte megjelent hasonló kiadványoktól, hogy nem kézzel írott kódex, hanem nyomtatott könyv (Párizs, 1510.). Ennek ellenére hasonlít a kódex-hóráskönyvekhez, hisz lapjai nagyon finoman előkészített báránybőrből készültek, illetve kézzel színezett képek díszítik. E becses műkincs tehát annak az átmeneti korszaknak a terméke, amikor a kódexírás lassanként átadta helyét a könyvnyomtatásnak.

A Nürnbergi Krónika, vagy Schedel-krónika (Liber Chronicarum, Nürnberg: Anton Koberger, 1493.), a korai könyvnyomdászat egyik leghíresebb, legpompásabb műve. A krónikában 1809 fametszet található, amelyeket Michael Wolgemut (Dürer mestere) és Wilhelm Pleydenwurff készített. Egyik metszetén az ószövetségi Melkizedeket ábrázolták, amint bort és kenyeret visz Ábrahámnak. Melkizedek áldozata a keresztre feszítés, az utolsó vacsora és az Eucharisztia előképe. Az 1499-ben kiadott Olmützi missale (Nürnberg: Georg Stuchs) pergamen lapra nyomtatott aranyozott kánonképén angyalok gyűjtik kehelybe Krisztus vérét. A kehely a Karoling-kor óta szerepel a Keresztre feszítés mellett, mint az Oltáriszentség szimbóluma.

Az utolsó vacsora, az Eucharisztia alapításának ábrázolása a festők, fametszők egyik legkedvesebb, de egyúttal legnehezebb tárgya volt. 1521-ben Strassburgban jelent meg Jacobus de Voragine genovai érsek, hagiográfus Der heiligen Leben neu getruckt. („Arany legenda”- Szentek élete) c. műve, Urs Graf német festő és metsző illusztrációival, aki fametszet sorozatot készített Jézus életéről. Ebben a sorozatban találjuk az utolsó vacsora egyik rendhagyó ábrázolását is. Az Arany Legenda (Legenda aurea sanctorum) egy korábbi 1488-as nürnbergi kiadása is megtalálható a kiállításban. Ez a példány Anton Koberger nyomdájában készült és 262 színezett fametszetet tartalmaz. A szentek életét bemutató metszetek különböző művészek alkotásai.

Könyvillusztrációként a rézmetszet elvétve már a 16. században is előfordul, de ekkor még ritka kivételnek számít a fametszettel szemben. A 17. században az új művészeti ízlés, a barokk hatására már tömegesen alkalmazzák a tipográfiában. A barokk festészetben az utolsó vacsora képei az Eucharisztiára utalnak, ez az ábrázolásmód a könyvművészetben is megjelenik. A rézmetszetekkel illusztrált kiadásokból számos szemet gyönyörködtető példány várja az érdeklődőket. Rómában, 1674-ben jelent meg az Imagines Veteris ac Novi Testamenti a Raphaela c. kötet, metszetei a Vatikáni Loggiákban található freskók után készültek. Az Ó- és Újszövetségi jeleneteket Raffaelo tanítványai festették. Jacques Basnage de Beauval (1653-1723) francia protestáns prédikátor, nyelvész rövid megjegyzéseivel jelent meg Amszterdamban 1714-ben a Bibliát feldolgozó rézmetszetgyűjtemény.

A Zu Erweckung der Andacht (Augsburg, 1703.) c. kötet illusztrációit Johann Wilhelm Baur (1607-1640) a barokk kor egyik híres miniatúrafestője, rézmetszője készítette. Az 1712-ben Nürnbergben Christoph Weigel német rézmetsző kiadásában megjelent Bibliaalbum 260 db egész oldalas metszetet tartalmaz, érdekessége, hogy a metszeteket latin és német nyelvű képmagyarázó epigrammákkal nyomtatták. Johann Ulrich Kraus (1655-1719) német festő, rézmetsző képeivel illusztrált példány a „Történelmi Képes Biblia” (Historischer Bilder Bibel, 1705.) az augsburgi rézmetsző művészet egyik kiemelkedő alkotása.

A régi magyar könyvek között regényes sorsú példány könyvtárunk gyűjteményében a Liliomkert című imádságoskönyv. Rákóczi egyik embere vitte Törökországba. Az 1780-as években hazatérő száműzöttek Kollonich László érseknek ajándékozták a Rodostóban átkötött márványozott bőrkötésű könyvet. A könyvtábla belső oldalán egy beragasztott papíron Velics Ferenc leírja hosszú útját Rodostótól Kalocsáig. A Liliomkert mellett unicum (egyetlen) példány Petrus Canisius 1649-ben Nagyszombatban latin és magyar nyelven megjelent katekizmusa is.

Az Euchrisztia teológiájára a latin egyházatyák közül jelentős hatása volt Milánói Szent Ambrusnak és Szent Ágostonnak. A bázeli Johann Amerbach (1440-1513) egyházatyák szövegeit adta ki egy sorozatban, ő volt az első, aki Szent Ágoston összes munkáját nyomtatásban megjelentette. A bázeli Amerbach nyomda gyönyörű tipográfiával készült ősnyomtatványait most két példány képviseli (Augustinus: Sermones de tempore, 1495., Ambrosius: Opera, 1492.). Aquinói Szent Tamás az Eucharisztiáról írott műveiben helytálló magyarázatokat adott a szentségről. A Summa contra Gentiles, (Strassburg, 1472.) kifejezetten nem hívőknek, pontosabban a nem hívőkkel foglalkozó, vitatkozó teológusok, prédikátorok támogatására készült.

Az Eucharisztia a kereszténység legcsodálatosabb, legtitkosabb s leggazdagabb kincse mely kezdettől fogva megihlette a keresztény művészeteket. A kiállításban helyet kaptak a templomépítészetről, festészetről, ötvösművészetről szóló 17-18. századi művészeti albumok. Többek között Andrea Pozzo olasz barokk festő, építész munkája az Prospettiva de Pittori e Architetti. (Róma, 1700.) és Joachim Sandrart német festő, rézmetsző művészettörténeti forrásműve a Teutsche Akademie der edlen Bau-, Bild- und Malereikünste. (Nürnberg, 1768.).

Giovanni Giustino Ciampini olasz pap, történész Vetera monimenta c. monumentális, két kötetben (Róma, 1690.) megjelent összefoglalása a korai keresztény templomok és bazilikák építészetét és díszítését, az épületek mozaikjait, festményeit írja le gazdagon illusztrálva. A kötet művészettörténeti értékén túl nagyon fontos forrás, mert az ábrázolások gyakran olyan épületeket, műveket mutatnak be, amelyek mára már elpusztultak.

Az időszaki kiállítás az ország egyik legszebb könyvtártermében, Patachich Ádám érsek 18. századi barokk olvasótermében tekinthető meg.

KÉPEK A MEGNYITÓRÓL

A MEGNYITÓ HANGANYGA

Híradások az eseményről

ÚJ EMBER

KALOCSA TV

KALOCSA TV MÚZSA

KORONA RÁDIÓ

MAGYAR KURIR

ÁLLANDÓ KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS

 

IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁS

„A múlt idők vadászata”

Természeti és vadászati képek az Érseki Könyvtárban

„Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok. Úgy is történt. Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap.” (Ter 1,29-31)

A Biblia teremtéstörténete tanúskodik arról, hogy milyen gazdag világgal ajándékozta meg Isten az embert. Itt olvasható, hogy a harmadik napon a növények, az 5–6. napon az állatok és az ember teremtése történt. Isten az embernek ajándékozta a teremtett világot. Elmondta, hogyan éljen benne, hogyan használja felelősséggel. A kiállítás bevezető részében a könyvtár Biblia gyűjteményéből válogatva 15-16. századi fametszetek jelenítik meg a Teremtés könyvének leírásait. A Nürnbergi Krónika, vagy Schedel-krónika (Nürnberg: Anton Koberger, 1493.), a korai könyvnyomdászat egyik leghíresebb, legpompásabb műve. A krónikában 1809 fametszet található, amelyeket Michael Wolgemut (Dürer mestere) és Wilhelm Pleydenwurff készített. A Világkrónika mellett Anton Koberger lyoni Bibliájának (1512) hatnapos teremtés metszetei még a középkori kódexek illusztrációit követik.

A bibliai képek mellett számos növény és állatábrázolás egészíti ki a teremtett világ bemutatását. A legrégebbi ábrázolások egy 13. századi kódex iniciáléiban láthatók. A pergamenkódexet János scriptor másolta IX. Lajos francia király idejében Párizsban valószínűleg 1250-ben. A kéziratban számos aranyalapú, növényi, rendhagyó groteszk állatdíszítésű kis iniciálét találunk. Petrus de Crescentius (1233-1321) olasz tudós fő munkája a Ruralia commoda elsősorban mezőgazdasággal és a növénytannal foglalkozik. Az 1431-ben másolt kódexet tollrajzos, filigrándíszes iniciálék díszítik.

 

A barokk korból Johann Jacob Scheuchzer (1672-1733) svájci orvos, természettudós Physica Sacra című műve (Ulm, 1735) illusztrált bibliai természetrajz, közel ezer rézmetszettel illusztrálva. Konrad von Megenberg (1307-1378) a középkori orvoslás egyik legeredményesebb alakja. Több kötetnyi receptgyűjtemény és természettudományi enciklopédia szerzője. Megenberg korábbi művek felhasználásával írta meg az első német nyelvű természetrajzi munkát. Hierarchikus rendben tárgyalja az élő és élettelen természet alkotóelemeit az embertől a csodalényekig. A középkorban igen népszerű mű a természet furcsaságairól sok babonás nézetet és csodás képtelenséget terjesztett.

A természetet leíró korai tudományos művek közül kiemelkedik Conrad Gesner (16. sz.) svájci orvos és természettudós összefoglalása. Gesner korának állatokról, növényekről felhalmozott információit rendszerezte. Ötkötetes műve, a Historiae animalium, a modern zoológia kezdetének számít. A több részben megjelent monumentális munka fametszetei nagyban hozzájárultak pontos adatok rögzítéséhez és végső soron lehetővé tették a tudományos állat- és növénytan kifejlődését.

Ulysses Aldrovandi itáliai reneszánsz természettudós és orvos, hatalmas, 14 fólió kötetben megjelent műveivel, óriási hatást gyakorolt az európai, késő-reneszánsz természettudományra. Dendrologiae naturalis című munkájában a fás szárú növények leírását találjuk. (Frankfurt, 1671.) Athanasius Kircher (1601-1680) német jezsuita természetvizsgáló. Terjedelmes munkáiban a régi hiedelmek, a kor új eredményei és figyelemre méltó előrelátások keverednek, művei nagy hatással voltak kortársaira.

Prospero Alpino (1553-1616) olasz orvos, botanikus részletesen tanulmányozta az egyiptomi és földközi-tengeri növényvilágot. A De Plantis Aegypti Liber című kötet látványos fametszeteivel 1592-ben jelent meg Velencében. A vadászat az ókorban és a középkorban is az irodalom és művészet egyik fő tématerülete maradt. Olyan nagy gondolkodók értekeztek a vadászatról, mint Szókratész, Platón, az első vadászkönyv írása Xenophón nevéhez köthető. A görög mitológiai történetekben is többször olvashatunk vadászatokról, leginkább a római költők, írók elbeszélései alapján ismerjük ezeket a történeteket, leggazdagabb e tekintetben Ovidius római költőnagyság Metamorphoses (Átváltozások) című műve.

A rómaiak Dianát tisztelték a vadászat istennőjeként, s a görög hatás érvényesülésekor fedezték fel benne Artemiszt, a termékenység istennőjét, így vált a vadászok oltalmazójává is. A kiállított kötetek között látható Oppianosz (Kr.e 149) görög szerző tankölteménye – a Künégétika – a vadászathoz szükséges eszközökről, nevezetesebb vadászokról, a vadállatok életmódjáról, tulajdonságairól s a vadászatok fajtáiról szól. A könyvtár őrzi a mű becses első kiadását (Velence: Aldus Manutius, 1517).

Jacques Du Fouilloux (1519-1580) híres vadászkönyvét IX. Károly francia királynak ajánlotta. A mű 1699-es prágai kiadása az állatok szokásainak megfigyelésével kiegészítve, képes illusztrációkkal, rézmetszetekkel gazdagon illusztrálva jelent meg. Heinrich Wilhelm Döbel (1699 -1759) német vadász és erdész, vadászati és erdészeti írások szerzője. Neueröffnete Jäger-Practica c. műve (Lipcse, 1754) nagy jelentőségű a kora újkori német nyelvű, magyar vonatkozással is bíró erdészeti és vadászati szakmunkák között.

A kiállításban helyet kaptak a 19-20. századi vadászirodalom látványos dokumentumai is. Emil Holub cseh orvos, térképész és Teleki Sámuel gróf afrikai felfedező expedíciójának beszámolói. József főhercegnek, az „Első Magyar Vadász”-nak Erdei magány és egyéb vadásztörténetek című 1913-ban kiadott könyve, amely egy csapásra a korszak elismert vadászírói közé emelte.

A gemenci érseki vadászlakot 1927-ben gróf Zichy Gyula érsek építtette. Könyvtárunk muzeális fotógyűjteményéből gemenci erdőrészlet, az érseki vadászház korabeli képe, valamint az egykori érseki uradalmi erdészek, vadászok csoportképe is látható.

A kiállított képes albumok között Bernard de Montfaucon ókorkutató művészi kivitelű sorozata, Albrecht Dürer, Hans Holbein vadászatokat ábrázoló metszetei és még számos könyvtörténeti ritkaság mutatja be a vadászat kultúrtörténetét.

Az időszaki kiállítás az ország egyik legszebb könyvtártermében, Patachich Ádám érsek 18. századi barokk olvasótermében tekinthető meg.