Egy eltűnt felekezet 17. századi ritka kincsei kézirattárunkban

A „szombatos” vallás a 16. század második felében, a 17. század elején vetette meg a lábát Erdélyben és rövid idő alatt jelentős számú követőre tett szert. Elnevezésük onnan ered, hogy a felekezethez tartozók hittételeit, szokásait és végső soron mindennapjait az Ó-Testamentumban foglaltak sarkalatos értelmezése és bizonyos zsidó vallási hagyományok szigorú követése határozta meg. 

Ennek a külvilág felé leglátványosabb megnyilvánulása a hét ünnepnapjának szombati megtartása volt, de tanaik részét képezte még a Szentháromság tagadása, Jézus kizárólagosan emberként való tisztelete és egy „új messiásra” való folytonos várakozás is. A korabeli népnyelv - kissé gúnyosan - „zsidózóknak” nevezte ezt a radikális protestáns irányt követőket. 

Eőssi András jelentős földbirtokokkal bíró székely főnemest tekinthetjük az erdélyi szombatosság „alapító atyjának” aki bár nem volt képzett teológus, de erősen szimpatizált az unitarianizmussal és igen gyakran forgatta a Bibliát. Az erdélyi protestantizmus korabeli vibráló közegében egy egyéni elképzeléseit is magába foglaló, új felekezeti liturgia alapjait kezdte el kidolgozni. 

Eőssi maga is írt különböző énekeket, prédikációkat, imákat, magyarázatokat, de jó érzékkel támogatott nálánál jóval tehetségesebb fiatalokat is. Pártfogoltjai közül kiemelkedett szorgalmával és tudásával Péchi Simon, aki alacsony sorból való származásának dacára tehetséges hebraistává, jó tollú íróvá, világlátott gondolkodóvá vált és végül maga Bethlen Gábor edélyi fejedelem kancellárrá nevezte ki. 

Tehetsége és befolyása révén ő vált a szombatosok egyik legjelentősebb írójává. Irodalmi munkásságát imádságok és zsoltárfordítások képviselik. Nevéhez fűződik mintegy 20,000 fő székely megnyerése a szombatosságnak.

Nagy hatással volt Péchi műveire az unitáriusok jeles képviselőjének, Bogáti Fazekas Miklósnak teljes magyar nyelvű zsoltárfordítása, mely fordítás ótestamentumi hangulatával és annak szellemiségéhez való erősebb ragaszkodásával a szombatosok által is elfogadott és használt alapmű lett. 

Bár az 1568-as tordai országgyűlés deklarálta vallásszabadság a különböző felekezetűek jogait biztosította, ez csak a négy ’bevett’ keresztény felekezetre vonatkozó kiváltságokat foglalta magában (katolikus, evangélikus, református, unitárius); a radikálisabbnak tekintett csoportokra vonatkozóan nem tartották érvényesnek alapelveit.

A szombatosok viszont erős eltéréseket, sajátosságokat mutattak a megnevezett felekezetekhez képest. Az évek során különböző törvényi szigorítások egyre jobban a perifériára szorították a közösségüket, hiszen a további vallási invencióknak nem szándékoztak teret adni és a törvényhozók szerint judaizmushoz sorolható szombatos hitelvek terjedésének mindenáron gátat kívántak vetni. 

Ennek folyományaként szombatos könyvek nem jelenhettek meg nyomtatásban - így kézzel másolták őket -, a megmaradt kevés szombatos kézirat jelentősége pedig a magyar nyelv -és irodalomtörténet szempontjából nem elhanyagolható.

Két ilyen igazi ritkaságot, szombatosok által használt, 17. századi erdélyi kéziratot őriz gyűjteményünk.

Bogáti Fazekas Miklós zsoltárfordításainak kalocsai példánya a zsoltárokon kívül egyéb, a szombatosokat érdeklő anyanyelvű kéziratot is tartalmaz, ezenkívül megtalálható kézirattárunkban Péchi Simon ima- és szertartáskönyve, zsoltárfordításai is egy kötetben. 

Az erdélyi szombatos közösség vallási értelemben a történelem különböző időszakait nem élte túl. Az 1638-as évben felerősödő üldözésük során túlnyomó többségük (legalább névleg) betért más felekezetekhez, főleg a reformátusokhoz. Törökországba is menekültek szépszámmal a szabadabb vallásgyakorlás reményében.

Az utolsó, legtovább kitartó erdélyi szombatosok Bözödújfalun éltek, ők később prozelita hitközséget alapítottak. Az 1940-es években a hitközség tagjainak túlnyomó része a fokozódó nyomás hatására az unitáriusokhoz csatlakozott. 

Bözödújfalut az 1988-as Ceausescu-féle falurombolás folyományaképp teljes egészében vízzel árasztották el, így nem csak szimbolikus értelemben mosta el múltjukat a történelem árja. Történeti emlékezetüket az érseki könyvtár két becses kézirat formájában őrzi meg továbbra is az utókornak.