A Kollonitz-gyűjtemény szisztematikus feldolgozása során meglepő az a könyvtörténeti gazdagság, amivel a könyvtáros napról-napra találkozik. Csak ebben a teremben lassan már a kétezredik 16. századi kötetről készül el a frissített, részletes katalógus-leírás, de bukkant már fel itt több, korábban nem beazonosított ősnyomtatvány is.

A könyvkötészeti szempontból szintén igen változatos gyűjteményben gyönyörű reneszánsz kötések garmadája mellett időről időre kezünk ügyébe kerülnek a főként 18. századra jellemző iparművészeti műremekek, az ún. brokátpapír-kötések is. 

A  dombornyomott, fémes hatású, változatos színekben pompázó, sokféle motívummal gazdagon ékesített papírokra használt ’brokátpapír’ kifejezés egyfajta gyűjtőfogalom is, hiszen sok maga is egynél több díszítési technika alkalmazásával készült.  Az alaptechnológiát Augsburgban fejlesztették ki a 17. század végére, majd folyamatosan tökéletesítették.

Az ilyen kötések esetén a brokátpapír egykori készítőinek pontos beazonosítása nem mindig egyszerű feladat. A kötéshez felhasznált papíríveket ritkán vágták el éppen annak a készítőjére vonatkozó jelölésénél úgy, hogy az végül a könyvtesten is szerepeljen.

Azon ritka kivételek egyike, mikor a papír készítője egyszerűbben beazonosítható volt. Ez a példány feltehetően Georg Christoph Stoy (1670 - 1750) augsburgi műhelyében készült.

Gyakran használták ezeket a művészi igényességgel elkészített papírokat kalendáriumok, oklevelek, disszertációk, gyászbeszédek borításaként. Bár az állatbőrnél olcsóbb megoldás volt használatuk, viszont az egyéb (pld. márványozott) papírhoz képest értékesebbnek tartották. 

Jelen válogatásunkban gyűjteményünk 18. századi brokátpapír-kötéseinek kis szeletével igyekszünk az iparművészet kedvelőinek vizuális élménnyel szolgálni:

 


 

 

 

Blogcimke
18. sz.
F.B.