Michael Scotus: Liber physiognomiae
Leipzig: Arnold von Colonia, 1495.

Skóciai Mihály (lat.: Michael Scotus), (1175-1232 k.) középkori skót tudós, matematikus, műfordító. Arabról és héberről latinra fordította Arisztotelész munkáit (Az állatok leírása; Az égboltról; A lélekről), továbbá ő fordította le Averroës kommentárját is, ezek a művek ugyanazokban a kéziratokban maradtak fenn. Három asztrológiai tanulmányt írt, s több alkímiai munkát tulajdonítanak neki. A középkor híres asztrológusa volt, varázslóként is tisztelték. Dante a Pokol XX. énekében a varázslók és jósok között jeleníti meg. Liber physiognomiae c. munkája a Liber introductorius néven ismert trilógia utolsó könyve. A cím is sugallja, hogy ez a mű a fiziognómiára vonatkozik, vagy arra a technikára, amellyel az ember karakterét vagy személyiségét külső megjelenésük alapján meghatározzák. A fiziognómia (gör.) az arcismeret tudománya. Arcvonások és arckifejezés együttese; a bennük tükröződő lelki folyamatok tanulmányozása. Scotus ezt az "üdvösség tantételének" nevezi, mivel ez könnyen lehetővé teszi annak megállapítását, hogy valaki erényes vagy gonosz. Könyvtárunk ősnyomtatvány-gyűjteményében a mű két kiadása (Velence, 1477.; Lipcse, 1495.) is megtalálható.

Az ősnyomtatvány első oldalán fametszeten egy tanító ül az olvasópult mögött előtte diákok ülnek. A mű további részében 15. századi bejegyzések láthatóak.