Alanus de Rupe: Psalterium virginis Mariae. Unser Frauen Psalter
Ulm: Konrad Dinckmut, 1483. 

Rupe de Alanus (1428 k. - 1475) tanár, lelki író. Rupe alapította Douaiban 1468-70 körül az első Rózsafűzér Társulatot Zsoltároskönyv Társulat néven. 14. századi följegyzések szerint először domonkos apácák és karthauziak kapcsoltak a rózsafűzérhez először titkokat és elmélkedéseket: a 10 Üdvözlégy előtt rövid mondattal fölidézték Jézus és Mária életének egy-egy eseményét. A Lille-i konvent szerzetese, Boldog Alanus de Rupe feladatául tűzte ki, hogy prédikációiban megtanítsa, hogyan forduljanak Szűz Máriához az Üdvözlégy Mária recitálása és a hit titkairól való elmélkedés által. Alanus de Rupe Máriás zsoltároskönyve 15 Miatyánk, 150 Üdvözlégy és 150 titok volt, melyek az angyali üdvözlettől Mária halálán át az utolsó ítéletig terjedtek. Rupe osztotta örvendetes, fájdalmas és dicsőséges részekre a rózsafűzért. Aki beiratkozott egy rózsafüzérrendbe, az részesedett a világ összes rendtagjának imájában. Az, aki szobájában egyedül imádkozta az Üdvözlégy Máriákat, ezt a közösségek összes többi társával és mindenkiért tette. Ez volt Alanus de Rupe természetfeletti zsenijének fő műve. Sőt, még azt is hozzáfűzte ehhez, hogy a rend minden tagja a többiek ájtatosságának minden művében és minden érdemében részesedik, méghozzá a vezeklő elégtétel szokása szerint. A rendi szabályzat második fejezetében Alanus de Rupe ezt írja: "Ezen rend fő tárgya az, hogy minden egyes tag minden műve és minden érdeme a rend összes tagjának közös javára szolgál". És egyik tanítványa, Michel Francois de Lille, ugyanilyen értelemben egyfajta kommentárként még ezt tette hozzá: "Mivel az imák vagy minden jámbor mű csak akkor válik hasznára egy másiknak elégtétel gyanánt, ha ez annak akarata szerint, aki ezt teszi, történik, mindenkinek, aki a Szűz Mária zsolozsmát imádkozza, ezt akár egy mindenkor megismételt aktus által, akár szokásszerűen tudatosan az összes tag (élők és holtak) javára kell tennie".  Ez az univerzális imalánc jelentős sikert ért el a keresztény népnél, aki nagy buzgalommal vett részt benne. Rövid időn belül szoros hálóként fonta össze a kereszténység államait, hogy pajzsként védelmezze őket. Az ősnyomtatvány rubrikálás nélküli példány, képei ráfestéssel vannak színezve. A 2b levélen Szűz Mária trónon ül karján a gyermek Jézussal, kezében rózsafűzér, előtte három térdelő alak rózsafűzérrel a kezükben. A mű további részében több fametszetes kép található, melyek a rózsafűzér imádság titkait ábrázolják. A 66.b levél fametszetén Dominicanus szerzetes rózsafűzért nyújt egy férfialaknak.