Válogatás régi ritka dokumentumainkból

Kéziratok

Biblia latina

Biblia latina Biblia latina nyitó

 

Biblia latina. Párizs, 13. sz. közepe

Teljes változat megtekinthető itt. 

A türelem és a szorgalom remekműve a gyűjtemény egyik 13. századi pergamenkódexe az ún. Biblia latina. Szinte átláthatóan vékony bőrön, magzati bárányok bőréből készített pergamenlapjain a teljes Ó és Újszövetségi Szentírást másolták le mindössze 1 mm (gombostűfej)   nagyságú betűkkel. A betűk olvasásához nagyítóüveg szükséges. Lapszéli díszítései, kék és piros tollrajzos iniciáléi finoman egyszerűek.
A 13. század előtt csak kevés teljes Biblia létezett. Másolásuk drága és időigényes volt, az eredmény pedig egy óriás méretű könyv lett, amit csak olvasóállványon lehetett olvasni. Ehelyett a Biblia egyes részeit másolták és kötötték egybe, a Zsoltárokat, a Prófétákat, és a leggyakrabban az Evangéliumokat. A 13. sz. elején a párizsi egyetem igényei teremtették meg a hordozható kisméretű, ún. zsebbibliát. A funkció indokolta a könnyen kezelhető, kisméretű könyvformát. A „zsebkönyv” jelleg meghatározta a díszítés jellegét is. A kis könyvben csak kisebb méretű iniciáléknak jutott hely. Ebben a könyvtípusban a teljes szöveg egyetlen kötetben elfért a prológusokkal és az indexszel  együtt. A szöveg igen vékony pergamenre került, írása igen apró betűs és a díszítés is egy-két alakos – jelenetes iniciálétól eltekintve tollrajzos. A kalocsai példány e típusnak igen szép emléke.
A kéziratot Kollonitz László kalocsai érsek vásárolta 1787 előtt.

Dawud el-Antaki: Csodák csodájára való tudományos jegyzék

Hippokratész kódex

Hippokratész Hippokratész

Hippocrates: Aphorismi - Galenus: Ars parva - Hippocrates: Prognostica, regulemantum acutarum aegretudinum. Franciaország, 1360.

A teljes változat megtekintése


A Hippokratész kódex 1360-ban készült. Hippokratész aforizmáit és kórjóslatait, valamint Galénosz orvosi rendszabályait tartalmazza, Afrikai Konstantin Monte Cassinói szerzetes fordításában és magyarázataival. Két színnel írt iniciálékkal díszített orvosi könyv. Az ókori görög orvos Hippokratész (Kr.e. 460-375?) az orvostudomány atyja. A Hippokrátészi Gyűjtemény őrzi az emberiség gyógyászatára vonatkozó kollektív ismereteit. A kódex továbbá ismerteti Galénosz (a II. század leghíresebb orvosa) belgyógyászati, anatómiai, különösen az izületekről szóló tanítását, az idegrendszer elváltozásait, megfigyeléseit, a tüdőbetegséget, a lázakat. (Hippokratész kutatásait továbbfejlesztve.) Valószínűnek látszik, hogy ezen mű valamelyik egyetem professzorának kézikönyve lehetett, mivel a galenusi tanítás több, mint egy évezredig az orvosi világ forrása volt. Igen sok jegyzet, széljegyzet, megjegyzés, utalás van a könyvben, kétféle, korabeli, de olvashatatlan apró betűs írással, figyelmet felhívó kezet ábrázoló rajzokkal.

Nürnbergische Chronica

      

Nürnbergische Chronica.
Németország, 1626. 317 ff., német nyelvű papír kézirat
Nürnberg város történetének leírása a kezdetektől 1626-ig, sok kézzel festett rajzzal, illusztrációval

A teljes mű megtekintése

Psalterium cum canticis

Zsoltáros könyv

Középkori zsoltároskönyv (teljes változat pdf formátumban)
Psalterium cum canticis. Prága - Krumlov, 1440 k.

A kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár könyvfestészeti szempontból leginkább kiemelkedő darabja ez a kis psalterium. Az értékes, latin nyelvű kézirat Dávid zsoltárait tartalmazza, a hálaadó énekekkel együtt. Szövege gótikus könyvírású. A liturgikus használatra készült kódexet számos festett-aranyozott, s több festett vörös-kék színnel készült ornamentális iniciálé díszíti. A psalteriumok, azaz zsoltároskönyvek díszítésrendszerét a középkori zsoltár-felosztási szokások határozták meg. A kalocsai példány azonban az ismert típusok egyikét sem követi pontosan. A kódex iniciáléi, az egy zsoltározó Dávidot ábrázoló kezdőbetűtől eltekintve alig sorolhatók a zsoltárillusztrációk körébe. A szöveg között sok festett kép, miniatúra gyönyörködteti a szemlélőt. Az emberalakok finom arcvonásai, kecses mozdulatai, a kanyargó arannyal rajzolt lapszéldísz a cseh kódexfestészet 1430 utáni emlékeivel rokoníthatók. A pergamenkódexet Patachich Ádám kalocsai érsek egy 1782-es bécsi aukción vásároltatta meg. Ugyanabban az évben, amikor a kalocsai káptalani könyvtárát egyesítve magánkönyvtárával megalapította a Főszékesegyházi Könyvtárat.

Raimondo Montecuccoli: Dell Arte bellica

   

Raimondo Montecuccoli: Dell arte bellica. 17. század

A teljes mű megtekintése

Raimondo Montecuccoli (1609-1680) olasz származású német-római császári hadvezér, hadtudós. Sokat olvasott, az ókori szerzőktől kezdve a jogtudományon át a matematikáig. Az olvasottakból leszűrt következtetéseket saját tapasztalataival egészítette ki. A Dell’ arte bellica 17. században készült kéziratos művében a háború művészetéről ír, a törökkel vívott magyarországi csatározásokról.

Satipatthana Sutta

Pálmalevél

Satipatthana Sutta (teljes változat pdf formátumban)

Pálmalevelekre írott buddhista meditációs könyv páli nyelven szingaléz karakterekkel.
Ceylon, 16. sz.


A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár tulajdonában 17 db, mindkét oldalára írt pálmalevél van. A leveleket egyenként zsinórral két azonos méretű falemez közé fűzték. A szöveg páli nyelven íródott szingaléz karakterekkel; vékony, levelenkénti 7-8 soros kézírással. A páli nyelv (Pāḷi) ókori ind (avagy indoárja vagy prakrit) nyelv. Leginkább arról ismert, hogy ezen a nyelven íródtak a legkorábbi fennmaradt buddhista szövegek, melyeket a Páli kánon vagy Tipitaka őriz. Ez a Théraváda buddhizmus liturgikus nyelve. A Satipatthana Sutta egyike a buddhista gyakorlók számára legfontosabb korai buddhista szent iratoknak. Ceylon szigetén mind a mai napig szokás e Sutta szövegét pálmalevelekre írni és ezeket a szövegeket ajánlják fel valamely kolostor könyvtárának. A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtárban fellelhető példány is feltehetőleg egy ilyen kolostori "példány" töredéke. Az egyik borító falemezre ragasztott címkén az áll, hogy Ceylon szigetén, Kandy városában vásárolták Marton Popovics Úr számára. A Könyvtár katalógusában a pálmalevél együttes 16. századi kéziratként szerepel.

Szakáll kódex

Szakál-kódex Szakál-kódex

Konrad Beck: Pilgerbuch. Németország, 1483.

Szakáll kódex (teljes változat)

Különös kéziratos kötetet őriz a Kalocsai Érseki Könyvtár, az ún. „Szakáll-kódexet”. A könyv egy német nyelvű kéziratos napló, amelybe bizonyos Konrad Beck jegyezte fel 1483-as szentföldi zarándokútjának eseményeit. A kézirat elnevezéséhez egy történet fűződik. Beck Konrád gazdasági intéző volt és 1483-ban Hans Truchsäss von Waldburg kisérője volt egy szentföldi zarándokúton. Beck Konrád naplót vezetett, melyben leírta utiélményeit, beszámolt az utazás során átélt veszélyekről, közli zarándoktársai nevét. Az írásmű nyelvészeti szempontból is értékes és érdekes. A harminchat lapnyi kéziratot az utazó egyik kései utóda egy tizenhetedik századi kötéstáblába köttette. A legkülönlegesebb a könyvben éppen a kötéstábla belső oldala, amelyen kétszárnyú pergamen ablakocska nyílik. Az ablak mögött a fa kötéstáblába vágott fülkében máriaüveg alatt, papírba bugyolálva furcsa fekete kóc látható. A papíron német felirat: Cůnrat becken bart von Iherusalem anno 1483º – azaz: „Konrad Beck szakálla Jeruzsálemből, 1483”. A könyvtárosok már a 19. században a „Bart-Codex”, azaz „Szakáll-kódex” nevet adták a kötetnek. A zarándokút, amelyről a napló beszámol, jeles helyet foglal el a szentföldi zarándoklatok történetében. Az útitársak közül ugyanis legalább hatan naplót vezettek, s ezek közül kettő, Felix Fabri ulmi domonkosé és Bernhard von Breidenbach mainzi kanonoké a legnépszerűbb középkori Szentföld-kalauzokká váltak. Még a 19. században is olvasták és fordították őket.

Irodalom a kódexről | Sajó Tamás ismertetője

Szent Pál levelei

   

Epistolae Pauli cum glossa Petri Lombardi. Párizs, 1250 k. 
Teljes változat megtekinthető itt.  

A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár egyik legbecsesebb kézirata egy 300 pergamenlapból álló gazdagon illuminált kódex. A 13. század közepén, a párizsi egyetem közelében működő másolók már nem megrendelésre, hanem kifejezetten piacra dolgoztak. Pál apostol levelei a középkori dogma legfontosabb forrásainak egyikét nyújtották, ezért az Újszövetségnek azon ritka könyvei közé tartoztak, amelyeket önálló kötetbe másolva is használtak. Tartalmilag igen fontos és népszerű volt Petrus Lombardus (1095k - 1160) kommentárja. Ő a párizsi székesegyházi iskola növendéke, majd tanára. Szentenciái, Szentírás-magyarázatai az egyetemi oktatás nélkülözhetetlen tankönyvei voltak. A 13. század közepére alakult ki a kéziratnak az a típusa, amelybe a kalocsai is tartozik. Ezt a típust az jellemzi, hogy az apostoli levél valamely szövegrésze és a hozzá tartozó magyarázat egymás mellett helyezkednek el.
E kézirattípusban az apostol minden levelét jelenetes vagy alakos, a hozzá tartozó magyarázatot ornamentális iniciálé vezeti be. A kalocsai kézirat is követi ezt a díszítőrendszert. Típuson belüli sajátossága abban áll, hogy az apostoli levelek szövegkezdő P iniciáléjába Szent Pál élettörténetének, megtérésének és a halála körüli események valamelyikének egy-egy mozzanata került. A képek háttere többnyire arany, a színek között a fehér testszín mellett a párizsi könyvfestészetre jellemző vörös, kék és rózsaszín uralkodik.

Szombatos kódexek

Szombatos Szombatos

Bogáti Fazekas Miklós zsoltárfordításai. Erdély, 17. sz.

Teljes változat megtekinthető itt.

Magyarországon elsősorban Erdélyben vert gyökeret a szombatos vallás, már a 16. század utolsó harmadában. A szombatosok, sabbatariusok, zsidózók, keresztény-zsidók keresztény eredetű felekezetek. Hittételeiket, liturgiájukat, szokásaikat elsősorban az Ó-Testamentumra alapítják, így a hét ünnepnapját is szombaton tartják. Innen ered a latin sabbatarius és a magyar szombatosok megjelölés is. Bogáti Fazekas Miklós, és Péchi Simon, Erdély kancellárja - készítik el a szombatosság dogmatikáját. Kötelező törvényül Mózes öt könyvét hirdetik és szigorúan ragaszkodnak a szombathoz. Nem csak a vallástörténeti kutatások miatt kiemelkedő fontosságú, e felekezet, de nagy figyelmet érdemel magyar irodalomtörténeti szempontból is. Az első magyarnyelvű teljes zsoltárfordítás is szombatos ember nevéhez fűződik, Bogáti Fazekas Miklós munkája.

Bogáti Fazekas Miklós (1548-1598 k.) a kolozsvári evangélikus főiskola igazgatója, a 17. század világi tárgyú és szombatos irodalmának jelentős képviselője. Bogáti zsoltárfordításai a Báthori István fejedelemsége alatti üldöztetés éveiben, 1581-1583 között készültek Erdélyben (Gerenden vagy Kissolymoson) és Pécsett. A teljes psalteriumot elsőként fordítja magyarra. Bogáti a héber szöveget nem szó szerint ülteti át magyarra, hanem rövid, átértelmezett, olykor a korabeli erdélyi viszonyokra is célzó verseket formál belőle. Ezt a zsoltárfordítást nem énekelték, hanem olvasták. Miután Bogáti munkája csak kéziratban terjedhetett, kevés emléke ismert. A kalocsai példány a zsoltárokon kívül egyéb, a szombatosokat érdeklő, anyanyelvű kéziratot is tartalmaz.


Péchi Simon ima- és szertartáskönyve, zsoltárfordításai. Erdély , 17. sz.

Teljes változat megtekinthető itt

Péchi Simon (1565 k.-1642 k.) a szombatosok egyik legjelentősebb írója. Tanulmányait Bogáti Fazekas Miklósnál kezdte. Irodalmi munkásságát imák és zsoltárfordításai képviselik. Zsoltárfordításában a héber szöveg pontos visszaadására törekszik. A zsoltárokat jegyzetekkel kíséri, ezek Ó- és Újszövetségi idézetekben, egyéb, pl. kaldeus bibliai szövegekre való utalásokban bővelkedők. Az üldözött szombatosok liturgikus könyvei nyomtatásban nem láthattak napvilágot. A kalocsai példány azért becses, mert azok nyilván kisszámú másolatainak egyike.

Varia historica ad Transsylvaniam pertinentia

Varia historica ad Transsylvaniam pertinentia
18. századi kézirat

A teljes mű megtekintése

 

Ősnyomtatványok

Johannes de Turrecremata: Tractatus notabilis de potestate Pape et concilij generalis

Johannes de Turrecremata: Tractatus notabilis de potestate Pape et concilij generalis
Coloniae: Heinrich Quentell, 1480.

A teljes mű megtekintése

Johannes de Turrecremata (Juan de Torquemada 1388-1468) domonkos szerzetes, a segoviai Santa Cruz kolostor perjele, bíboros, teológus, kánonjogász. Turrecremata a pápai udvar egyik legbefolyásosabb személyisége, aki a korabeli eretnekségek és más vallások elleni egyházi küzdelem voltaképpeni ideológusának tekinthető. Ő hívta Ingolstadtból Rómába Ulrich Hahn nyomdászt, hogy Meditationes (Elmélkedések) című munkáját 1467-ben kinyomtassa.

Ezt a ritka ősnyomtatványt Heinrich Quentell a 15. században élt legtermékenyebb kölni ősnyomdász nyomtatta, aki mintegy 400 nyomtatványt készített. A nyomtatványt fametszetekkel, vörösre festett kezdőbetűkkel illusztrálták, valamint korabeli vörös marginális jegyzetek is találhatók a szöveg mellett.

Aegidius Romanus: De partibus philosophiae

Aegidius Romanus: De partibus philosophiae
Leipzig: Conrad Kachelofen, c. 1490.

A teljes mű megtekintése

Római Aegidius (1247 k. – 1316) középkori olasz filozófus, teológus, ágostonrendi szerzetes. Valószínűleg 1269-1272 között Párizsban tanult Aquinói Szent Tamás alatt majd 1285-1291 között teológiát tanított az ágoston-rend első katedráján. Nézetei 1287-től rendjének hivatalos tanításai lesznek, ő maga pedig 1292-től az ágoston-rendi remeték generálisa. 1295-től Burgos püspöke. Életét Avignonban fejezte be 1316-ban. Jelentős írói életművel rendelkezik. Kommentárokkal látta el Arisztotelész több írását.

Konrad Kachelofen (1450 körül – 1529 körül) lipcsei nyomdász. Teológiai, filozófiai műveket és szótárakat, iskolai tankönyveket is nyomtatott. Az ősnyomtatvány 16. századi liliomdíszes pergamen kötésben van. 

Albertus Magnus-Hugo Ripelin: Compendium theologicae veritatis

  

Albertus Magnus-Hugo Ripelin: Compendium theologicae veritatis
Ulm: Johann Zainer, [ca. 1478-80.]

A teljes mű megtekintése

Nagy Szent Albert (1193 k. – 1280) latin nyelven író középkori német teológus, a regensburgi egyházmegye püspöke, filozófus, polihisztor, egyháztanító, a skolasztikus filozófia képviselője. Életművében polihisztorként kora szinte minden tudományával foglalkozott. Nagy Albert filozófiája és teológiája kezdeti kísérlet volt a hagyományos platonikus tartalom és az újra felfedezett arisztoteliánus forma és fogalmi rendszer szintézisére, ugyanakkor nem értett mindenben egyet az újplatonikusok nézeteivel.

Ez a mű a középkorban a tudományos teológia legelterjedtebb kézikönyvének tekinthető.

Johann Zainer Ulmban működő nyomdász. A 15. század hetvenes éveitől a 16. század húszas éveinek közepéig jelentős nyomdai műveket alkotott.

Albertus Magnus: Tractatus de virtutibus editus a magno Alberto

      

Albertus Magnus: Tractatus de virtutibus editus a magno Alberto
Memmingen: Albrecht Kunne, [c. 1488, non post 1496.]

A teljes mű megtekintése

Nagy Szent Albert (1193-1280) a középkori természettudomány első és legnagyobb hatású alkotója volt. 

Albrecht Kunne 15. században élt Memmingenben tevékenykedő ősnyomdász. A nyomdászatot Johann Gutenbergnél tanulta. Nyomdájában a mindennapi élet számára fontos cikkeket is nyomtatott. Az ősnyomtatvány rubrikált példány, vörös színre festett kezdőbetűkkel van díszítve. 

 

Alexander de Nevo: Consilia contra Judaeos foenerantes

   

Alexander de Nevo: Consilia contra Judaeos foenerantes
Nürnberg: Friedrich Creussner, 1479.

A teljes mű megtekintése

Alexander de Nevo (1417-1484) olasz egyházjogász, a kánonjog professzora. Különféle műveket publikált. A Consilia contra judaeos foenerantes című ősnyomtatvány rubrikált példány, vörös színű iniciálékkal van díszítve.

 

Alexander de Villa Dei: Doctrinale

   

Alexander de Villa Dei: Doctrinale 
Basel: Johann Amerbach, 1486.

A teljes mű megtekintése

Alexander de Villa Dei (1170 k. – 1250 k.) francia szerzetes, tanár, költő. Legfőbb műve 1199-ben készült el Doctrinale puerorum címmel. A Doctrinale a középkor egyik legismertebb és elterjedtebb grammatikai tankönyve, mintegy 250 középkori kéziratban maradt fenn. A 15. – 16. században számos nyomtatott kiadása látott napvilágot.

Johann Amerbach (1440-1513) bázeli humanista nyomdász. Amerbach gazdagon felszerelt nyomdája főként a humanizmus és a reneszánsz tárgykörébe tartozó műveket jelentetett meg. Ő volt az első, aki a Roman betűtípust használta az Italian és a Gothic helyett.

 

 

Alexandrius Athanasius: Contra haereticos et gentiles

Alexandrius Athanasius: Contra haereticos et gentiles
Vicenza: Leonardus Achates de Basilea, 1482.
 

Alexandriai Szent Atanáz (298-373) Alexandria püspöke, egyháztanító. Jól ismerte Platón, Arisztotelész, Homérosz írásait és az újplatonizmus tanítását. Nagyon sok teológiai műve jelent meg. Leonardus Achates de Basilea nyomdász a 15. században Olaszországban működött. A Contra haereticos et gentiles című ősnyomtatvány rubrikált példány, felváltva vörös és kék színre festett kezdőbetűkkel van díszítve. 

Ancharano, Petrus de: Repetitio capituli "Postulasti" de foro competenti

   

Ancharano, Petrus de: Repetitio capituli "Postulasti" de foro competenti
Bologna: [Hannibal Malpiglius], 1474.

Petrus de Ancharano (1330 k.-1416) Baldus de Ubaldis perugiai tanítványa, A bolognai, sienai és ferrarai egyetem kánonjogi professzora volt. Részt vett a konstanzi zsinaton és elsősorban a Consiliumainak a gyakorlati jogéletre való széleskörű hatása révén szerzett hírnevet magának. Az ősnyomtatvány rubrikált, vörös kezdőbetűkkel van díszítve. 

 

Andreae, Johannes: Lectura super arborius consanguinitatis et affinitatis

     

Johannes Andreae: Lectura super arborius consanguinitatis et affinitatis
Augsburg: Günther Zainer, [non post 1473.]

Johannes Andreae (1270-1348) bolognai kánonjogász. Kánonjogot tanított a bolognai egyetemen. A 14. század kiemelkedő kánonjogásza, a dekretális jog utolsó nagy képviselője. Leírta a kánonjog irodalmi történetét, legfontosabb művei közé tartoztak a pápai határozatok gyűjtemények. A 14. század első felében Szent Jeromos népszerűsítéséért Johannes Andreae az egyházatyáról szóló legendákból gyűjteményt állított össze csodaelbeszélésekből, dicsérő szövegekből Hieronymianus címmel.

Augsburg városában Günther Zainer (1468-1475) az első nyomdász, aki valószínűleg Fust-Schöffer-tanítvány volt. Nála jelent meg 1470 körül Kempis Tamás: De imitatione Christi (Krisztus követése) és a Speculum humanae salvationis (Az ember megváltásának tüköre). Reutlingenből való volt s a nyomdászatot valószinüleg a Fust és Schöffer műhelyében tanulta Mainzban. 1468 óta Augsburgban dolgozott és Sevillai Izidor Etymologiájában ő alkalmazta a német könyvnyomtatók közül először a latin betűket. Günther Zainer sokszor díszíti műveit iniciálékkal. 

Az ősnyomtatvány rubrikált példány, nyomtatott kezdőbetűi és fametszetes ábrái ráfestéssel vörösre színezve vannak díszítve.

Andreas de Escobar: Modus confitendi

 

Andreas de Escobar: Modus confitendi
Cologne: Heinrich Quentell, [c.1495.]

Andreas de Escobar (1348-1448) portugál bencés teológus, püspök. A 15. században sok művét nyomtatták ki. Heinrich Quentell a 15. században az egyik legtermékenyebb kölni ősnyomdász, mintegy 400 művet nyomtatott. 

Antoninus, Florentinus: Summula confessionis utilissima

 

  

Antoninus Florentinus: Summula confessionis utilissima 
Venezia: Johannes de Colonia & Johann Manthen, 1474.

A teljes mű megtekintése

Antonius Florentinus (1389-1459) - Antonio Pierozzi - olasz domonkos szerzetes, Firenze érseke. Apjától rendkívüli jogi érzéket örökölt, már 15 évesen kívülről tudta idézni Gratianus dekrétumainak bármelyikét. 16 évesen lépett be a domonkos rendbe. 1443-ban nyittatta meg Európa első nyilvános könyvtárát. Nagyon sok művet írt, írásaiban ránk maradt a szent tudós tanítása, mely a rendben és a világban tapasztalt problémák erkölcsi megoldását adja. A Summula confessionis utilissima  című ősnyomtatvány rubrikált példány, vörös és kékre festett kezdőbetűkkel van díszítve. 

Aristoteles: Oeconomica

     

Aristoteles: Oeconomica
Leipzig: Gregorius Böttiger, [c. 1494.]

Arisztotelész az első közgazdász a történelemben, gazdaságbölcseleti írásai is megjelentek. Az Oeconomica című műve rubrikálás nélküli példány, a szöveg mellett lapszéli jegyzetek láthatók. 

Aristoteles: Opera

    

Aristoteles: Opera
Augsburg: Ambrosius Keller, 1479.

Astesanus de Ast: Summa de casibus conscientiae

    

Astesanus de Ast: Summa de casibus conscientiae
Strassburg: Johann Mentelin, non post 1469. 

Astesanus de Ast (1330 k.) ferences szerzetes, kánonjogász, teológus. Legfontosabb munkája a Summa de casibus conscientiae (a lelkiismeret esetei), mely 1317 körül készült el kéziratban. Első nyomtatott kiadása ez a példány, melyről már Michael Denis is említést tesz a 18. század végén. Michael Denis (1729-1800) osztrák jezsuita szerzetes, a humán tudományok igazi polihisztora, jeles költő, irodalmár, tanár és könyvtártudós volt. A bécsi Theresianum több ezer kötetes könyvtárának az őre és szisztematikus rendszerezője. A gazdag gyűjteményű könyvtárról megjelent művében (Merkwürdigkeiten der k. k. garellischen öff.  Bibliothek am Theresianum Wien, 1780.) felsorolja a könyvritkaságokat és a kortárs műveket is. A ritkaságok felsorolásánál leírja ezt az ősnyomtatványt és arról is tud, hogy Patachich Ádám kalocsai érsek szerezte meg gyönyörű könyvtára számára. (I. p. 43-45.

   

Michael Denis: Die Merkwürdigkeiten der k.k. garellischen öffentl. Bibliothek am Theresiano
Wien: Bernardi, 1780. 

Az ősnyomtatvány a strassburgi ősnyomdász Johann Mentelin (1410-1478) nyomdájában készült. Mentelin miniátor és Ruprecht püspök titkára volt, mielőtt 1458-1459-ben nyomdaműhelyt nyitott. Első nyomtatványa, a kétkötetes latin nyelvű 49 soros Biblia 1460-1461-ben látta meg a napvilágot. Maga rajzolta és öntötte ki azokat a betűformákat, amelyeket a 49 soros Biblia vagy a De civitate Dei kinyomtatásához használt. A nemzeti nyelven kinyomtatott Bibliák sorát is Mentelin strassburgi ófelnémet kiadása nyitja meg 1466-ban. Mentelinnek óriási szerepe volt abban, hogy Strassburg a nyomdászat fellegvárává vált.

A teljes mű megtekintése

      

Augustinus Aurelius: Opus quaestionum

   

Augustinus Aurelius: Opus quaestionum
Lyon: Johannes Trechsel, 1497.

Hippói Szent Ágoston, teljes nevén latinul: Aurelius Augustinus (354-430) hippói püspök, egyházatya, filozófus. Az észak-afrikai Thagastéből származó Aurelius Augustinus az egyik legbefolyásosabb nyugati egyházatya. Viszonylag későn, hosszú vívódás után, harminckét éves korában keresztelkedett meg és tért vissza szülőföldjére, ahol először pappá majd 395-ben püspökké szentelték. Anyja Szent Mónika volt. Szent Ágoston a kereszténység egyik legbefolyásosabb filozófusa, szinte az egész középkor ideológiája belőle táplálkozott. Beleépítette a keresztény filozófiába mindazt, amit fontosnak gondolt nemcsak a neoplatonikusoktól, hanem Cicerótól, Platóntól, a sztoikus filozófiából is. Gondolkodói hagyatékának számos eleme máig él a keresztény teológiában és bölcseletben: ilyen a platonizmusa, a kegyelemről szóló tanítása, a predesztináció tana. Katolikus és protestáns irányzatok sora hivatkozott műveire, amelyeket a 17. századtól gondos kezek gyűjtöttek egybe és adtak közre egyre alaposabb és teljesebb nyomtatott kiadásokban.

Johannes Trechsel 15. századi nyomdász. 1489-1498-ban Lyonban működött. Az Opus quaestionum című ősnyomtatvány rubrikálás nélküli példány, az iniciálék helyét kihagyták. 

 

 

De Saxonia Albertus: Questiones subtilissime Alberti de saxonia in libros de celo et mundo

         

De Saxonia Albertus: Questiones subtilissime Alberti de saxonia in libros de celo et mundo
Venezia: Otino Luna, 1497.

A teljes mű megtekintése

 

Szászországi Albert (1316 körül – 1390) középkori német nominalista filozófus, természettudós. A párizsi egyetemen tanult filozófiát, teológiát, természettudományokat, majd itt is tanított az egyetem rektoraként, 1366-tól Halberstadt püspöke. Számos logikai, fizikai, matematikai és etikai mű maradt utána. A De coelo et mundoban hivatkozik a párizsi tanárok véleményeire.

Dionysius, de Burgo Sancti Sepulchri: Commentarii in Valerium Maximum

 

Dionysius, de Burgo Sancti Sepulchri: Commentarii in Valerium Maximum 
Strassburg: Adolf Rusch, [non post 1475.]

A teljes mű megtekintése

Adolf Rusch (1435-1489) 15. században élt strassburgi nyomdász. Johannes Mentelin nyomdájában dolgozott. Ő volt az első nyomdász, aki a kódexekben is kedvelt betűtípust vette alapul a metszett betűk készítéséhez, s 1464-ben már az antikva betűtípussal nyomtatott. Az antikva betűtípust klasszikus latin szövegekhez használták fel.

Gratianus: Decretum cum apparatu

  

Gratianus: Decretum cum apparatu...
Mainz: Peter Schöffter, 1472.

A teljes mű megtekintése

A könyvtár legdíszesebb ősnyomtatványa. Rubrikált példány, rendkívül gazdag díszítéssel. Alsó lapjának két hasábja között választóoszlopként tarkára festett zöld farkú sárkány szájából kiinduló indás díszítés, mely a lap négy szélét fogja körül. A vörös, zöld díszítés között arany lapokon páva, papagáj, virág és szegfű. A kommentár kezdőbetűje aranylapokból rakott háttéren zöld, valamint vörös színű. A szöveg kezdőbetűje aranylapos háttéren áll, belsejét (R) miniatúra kép tölti ki: Krisztus, mint az emberek ítélőbírája felhők között ül.

A jogtörténet Gratianus Decretumát a klasszikus kánonjog első dokumentumaként tartja számon. Gratianus bencés szerzetes 1140 táján csaknem 3800 szövegből összeállított, az egyházfegyelem és egyházi szabályozás minden területét érintő gyűjteménye. Rövidesen a kánonjog legfontosabb kézikönyvévé vált, ennek alapján oktattak, és ezt kommentálták az egyetemek egyházjogi tanárai. A mű nemcsak szöveggyűjtemény, hanem értekezés is, amely kísérletet tesz a különböző forrásokból származó szabályozások ellentmondásainak és eltéréseinek feloldására. Szükség esetén Gratianus a római jog segítségét vette igénybe, és bőven merített az egyházatyák és más egyházi írók munkáiból. A kánonjog oktatása évszázadokon át a Decretumon alapult, a legkiválóbb egyházjogászok látták el széljegyzetekkel, és magyarázták. Ez lett a Corpus Iuris Canonici – a nagy egyházi gyűjtemény - első része, s a kánonjog 1917. évi hivatalos törvénykönyvbe foglalásáig fontos forrásnak számított.

A kötet könyv- és nyomdászattörténeti szempontból kimagasló értéket képvisel, hiszen Mainzban, Gutenberg nyomdája után a 2. működő ősnyomdában készült, nyomdásza Peter Schöffer (1425-1503) Gutenberg munkatársa. Peter Schöffer tökéletesítette Gutenberg nagy találmányát, a mozgatható betűkkel történő nyomtatást. Párizsban, mint könyvmásoló és kalligráfus működött, innen került Gutenberg mellé. Valószínű, hogy grafikai tudása, szakértelme, rátermettsége már a mester környezetében is kiemelkedő szerephez juttatta. Gutenberg távozása után Johannes Fusttal cégtárs lett, s a műhely élére állt. Mesterművei közül fennmaradt az 1457-es Mainzi Zsoltároskönyv és az 1462-es 48 soros Biblia. Az előbbi volt az első nyomtatott könyv amelyen feltűntették a nyomtatás helyét és idejét, valamint a nyomdász nevét. Schöffer öntött először fémbetűket, amelyeket a Vulgata Biblia második kiadásához használt fel. Haláláig több mint 300 könyvet nyomtatott.

Hermiae Ammonius: Hypomnema in quinque voces Porphyrii

     

Hermiae Ammonius: Hypomnema in quinque voces Porphyrii
Venezia: Calliergus Zacharias, 1500.

A teljes mű megtekintése

Ammóniosz (440 körül – 517 után) ókori görög újplatonista filozófus. A Hypomnema in quinque voces Porphyrii című ősnyomtatvány első kiadás, piros színű nyomtatott díszes iniciálékkal díszített, a kezdő oldalán ornamentális dísz látható.

Zacharias Calliergi 15. századi görög reneszánsz humanista tudós, nyomdász, 1499-ben Velencében nyomdát hozott létre. 

Historia septem sapientum Romae

 

Historia septem sapientum Romae
Köln: Johann Koelhoff, 1490.

A teljes mű megtekintése

A művet Johann Koelhoff (15. sz) kölni nyomdász és könyvkereskedő nyomtatta 1490-ben. Koelhoff foglalkozott nyomdászati kellékek és különböző papírfajták árusításával is. Több mint száz művet adott ki, főleg teológiai, filozófiai és jogi témájú, latin nyelvű könyveket. A Historia septem sapientum Romae fametszeteit Claes Leeuw antwerpeni nyomdásztól vette át, a nyomtatvány néhány levelén 15. századi lapszéli bejegyzések láthatóak.

Ponciánus históriája ősi, ind és perzsa forrásokból származó mesék gyűjteménye. Perzsa címe: „Sindibád Nameh” (Szindibád könyve). Latin fordításban jutott el Európába és Historia septem sapientium (A hét bölcs mester) címen terjedt el. Latinból számos nyelvre lefordították, több száz kiadást ért meg, nagy számú verses és prózai feldolgozása ismeretes. Egyike volt a világirodalom legelterjedtebb novelláskönyveinek. Népszerűsége egy időben szinte a legnevesebb görög-római költői művekét is felülmúlta. A könyv lényegében példálózó mesék gyűjteménye, keretes elbeszélés. A fő történetbe kétszer hét mesét illesztettek, melyeket a császárnak mesélnek el.

Johannes Gerson: De simonia

 

Johannes Gerson: De simonia
[Nürnberg]: Johann Sensenschmidt, Andreas Frisner, [non post 1473.]

 

Johannes Gerson (1363-1429) középkori francia prédikátor, filozófus, politikus, teológus. Részt vett a konstanzi zsinaton. Harcolt a nyugati egyházszakadás megszűntéért. Filozófiájára erősen hatott a nominalizmus, a teológiájában a misztikát a skolasztika fölé helyezte. Közel 400 művet írt.

De simonia – Szimónia neve annak a kánonjogi vétségnek, melynek lényege egyházi és lelki javak, anyagi előnyök révén történő megszerzése. A De simonia című ősnyomtatványt piros festett iniciálék és kiemelések díszítik.

Giovanni Boccaccio: Opera iucundissima novamente retrovata del facundissimo et elegantissimo Poeta Meser Ioanne Bocchacio

  

Giovanni Boccacio: Opera iucundissima novamente retrovata del facundissimo et elegantissimo Poeta Meser Ioanne Bocchacio
[Bologna: Franciscus dictus Plato de Benedictis, c. 1490]

 

Konrad von Megenberg: Buch der Natur

Buch der Natur Buch der Natur Buch der Natur

Konrad von Megenberg: Buch der Natur (teljes változat pdf formátumban 76MB!)
Augsburg: Johann Bämler, 1475.


Konrad von Megenberg (1307-1378) a középkori orvoslás egyik legeredményesebb alakja. Több kötetnyi receptgyűjtemény és természettudományi enciklopédia szerzője. Megenberg korábbi művek felhasználásával írta meg az első német nyelvű természetrajzi munkát. Hierarchikus rendben tárgyalja az élő és élettelen természet alkotóelemeit az embertől a csodalényekig. A középkorban igen népszerű mű a természet furcsaságairól sok babonás nézetet és csodás képtelenséget terjesztett. Az augsburgi Johann Bämler 1475-ben adta ki először Megenberg munkáját. Kiállítása igen dekoratív, a könyvhöz 12 egész oldalas metszet készült, melyeket kézzel színeztek. A kalocsai példány a mű első, 1475-ös kiadása.

Michael Scotus: Liber physiognomiae

  

Michael Scotus: Liber physiognomiae
Venezia: Jacobus de Fivizzano, 1477.

A teljes mű megtekintése

 

Skóciai Mihály (lat.: Michael Scotus), (1175-1232 k.) középkori skót tudós, matematikus, műfordító. Arabról és héberről latinra fordította Arisztotelész munkáit (Az állatok leírása; Az égboltról; A lélekről), továbbá ő fordította le Averroës kommentárját is, ezek a művek ugyanazokban a kéziratokban maradtak fenn. Három asztrológiai tanulmányt írt, s több alkímiai munkát tulajdonítanak neki. A középkor híres asztrológusa volt, varázslóként is tisztelték. Dante a Pokol XX. énekében a varázslók és jósok között jeleníti meg.

Liber physiognomiae c. munkája a Liber introductorius néven ismert trilógia utolsó könyve. A cím is sugallja, hogy ez a mű a fiziognómiára vonatkozik, vagy arra a technikára, amellyel az ember karakterét vagy személyiségét külső megjelenésük alapján meghatározzák. A fiziognómia (gör.) az arcismeret tudománya. Arcvonások és arckifejezés együttese; a bennük tükröződő lelki folyamatok tanulmányozása. Scotus ezt az „üdvösség tantételének” nevezi, mivel ez könnyen lehetővé teszi annak megállapítását, hogy valaki erényes vagy gonosz. Könyvtárunk ősnyomtatvány-gyűjteményében a mű két kiadása (Velence, 1477.; Lipcse, 1495.) is megtalálható. Az itt közreadott példány a becses és ritka első kiadás.

Neapel von Leo: Historia Alexandri magni

 

Neapel von Leo: Historia Alexandri magni
Strassburg: Jordanus de Quedlinburg, 1489.

A teljes mű megtekintése

 

Nagy Sándor életéről szóló regényes életrajzot több nyelvre is lefordították, többek között a 10. században Leó nápolyi főpap is.  Leó latin változata számos európai nyelv és héber fordítás alapjául szolgált.

Schedel krónika

Schedel krónika Schedel krónika Schedel krónika

Hartmann Schedel: Liber chronicarum.
Nürnberg: Anton Koberger, 1493.

1493. július 12-én került elsőízben kiadásra az akkori világot összefoglaló Nürnbergi Krónika, vagy Schedel krónika (Liber Chronicarum). A „Világkrónika” a korai könyvnyomdászat egyik leghíresebb, legpompásabb műve. A könyv 1800 példányban jelent meg és 1809 fametszetet tartalmaz. A krónika illusztrátorai Michael Wolgemut (Dürer mestere) és Wilhelm Pleydenwurf voltak. A művet a nürnbergi orvos polihisztor Hartmann Schedel adta ki, ezért a könyvet gyakran az ő neve alatt emlegetik. Nyomdásza a híres Anton Koberger volt. A krónika szerint a történelem a teremtés hét napjának megfelelően hét korszakra tagolódik. A hatodik korszak Jézus életétől a krónika koráig, a hetedik pedig a világ végéig az Antikrisztus megjelenéséig terjed. Természetesen, a könyv a bibliai eseményeken kívül a világ földrajzi, történelmi leírásával is foglalkozik. Világtérképe elő- és hátoldalán különböző furcsa szörnyek rajzai látható. Ezekről távolról jött utazók regéltek. Némelyikükről már tudjuk, hogy volt valóságalapjuk is: tányérajkú emberek, vagy az elephantiasis betegségtől eldeformálódott láb, hatujjú kéz stb.
A latin nyelvű krónikából Magyarországon 23-at, míg a német változatból 22-öt őriznek. Ez utóbbiból Kalocsán három (ezen belül két régi színezésű) példányt tartanak nyilván.

Sebastian Brant: Varia carmina

Sebastian Brant: Varia carmina 
Strassburg: Johann Grüninger, 1488.

A teljes mű megtekintése

Brant, Sebastian (1458?-1521)német szatirikus költő, legismertebb műve a Das Narrenschiff (Bolondok hajója, 1494) c. allegorikus mű. Jogot hallgatott a bázeli egyetemen, majd 1499-ig ugyanott a jogtudomány professzoraként oktatott. Miután Bázel városa csatlakozott a svájci államszövetséghez Brant visszatért szülővárosába Strassburgba, ahol hivatali állást vállalt I. Miksa császári tanácsossá, majd palotagróffá nevezte ki. Változatos életművét latin és német nyelvű jogtudományi munkák, Miksa császárt támogató török- és franciaellenes politikai írások és erkölcsi tárgyú művek (Cato, Faceto és Freidank aforizmáinak átdolgozásai) alkotják. Nem a reformáció előfutára, még csak nem is igazi humanista, inkább a középkor eszmevilágának utolsó megtestesítője.

Johannes (Hans) Grüninger (1455–1533) német ősnyomdász volt az egyik legtermékenyebb Strasbourg-i nyomtató, évente akár 80 könyvet nyomtatott. Kiadványainak nagy része katolikus volt, de a humanista és a tudományos szövegeket is kiadta. Művei körülbelül 39% -át latinul, a fennmaradó 61% -át pedig németül nyomtatta. A Varia carmina című ősnyomtatvány fametszetes címlapján a térdelő Sebastian Brant költőt láthatjuk.

Textus sequentiarum cu[m] optimo commento

       

Textus sequentiarum cu[m] optimo commento
[Coloniae]: Heinrich Quentell,[ca.1494]

 

A szekvencia a kolostori irodalom fő műfaja, a 8-9. században jött létre, a szent dallamhoz illesztették, a középkori liturgia szerves részét képezte.

Az ősnyomtatványt Heinrich Quentell 15. századi egyik legtermékenyebb kölni nyomdász készítette, mintegy 400 művet nyomtatott. Az ősnyomtatványban a szövegeket az egyház év sorrendjében állították össze, körülöttük kommentár található, rubrikált példány, piros és kék színű kezdőbetűkkel van díszítve.

 

Antikvák

Aldinák

Aldus Manutius nyomtatványai

   Aldus        

Decimus Iunius Iuvenalis: Iuvenalis. Persius. Venetiis: in aedibus Aldi et Andreae Soceri, 1501. 

A teljes könyv megtekintése


Válogatás a könyvtár "aldina"gyűjteményéből

Hérodotus: Hérodotou logoi ennea, oiper epika. Venetiis: Aldus Manutius, 1502. 
A teljes könyv megtekintése

Aldus Manutius (1449-1515), a híres velencei mester az első kiemelkedő humanista nyomdász. Négyéves előkészületek után, 1494-ben nyitotta meg műhelyét és kezdte meg nyomdászmunkásságát. Műhelyéből 1495-től görög klasszikusok egész sora került ki. Aldus munkássága a 16. század elejétől új korszak kezdetét jelenti a nyomdászat, s általában a könyvkultúra történetében: ő teremti meg a mai kisalakú könyvet. Aldus Manutius volt a kurzív (dőlt) nyomdai betű megalkotója is. A humanista kézírás dőlt betűje alapján hozta létre e nyomdai betűjét, s elsőként 1501-ben Vergilius műveinek kiadását készítette vele. A 16. század elejétől, 1502-től használta Aldus híres nyomdászjegyét: a horgonyt a rátekerődző delfinnel és ALDUS-felirattal. Aldus könyvei jellegzetes egyéni szépségük révén kiemelkednek az általában nagyon szép humanista nyomtatványok közül is. Külön "aldinák" megjelöléssel emlegeti őket a nyomdászati- és könyvtörténet, s a későbbi könyvgyűjtők legkeresettebb gyűjtési tárgyát képezik e kiadványok.

Andreas Vesalius: De humani corporis fabrica

  

Andreas Vesalius: De humani corporis fabrica.
Basilae: Johannes Oporinus, 1555.

A teljes mű megtekintése


Andreas Vesalius (1514-1564) De Humani Corporis Fabrica című műve mérföldkő az orvoslás történetében. Az emberi test anatómiájának felfedezése igen nagy lendületet kapott, az addigi ókori klasszikusokon nyugvó elméleteket alapos és a lehetőségekhez képest pontos megfigyelések váltották fel. Vesalius a késő reneszánsz, kora újkori tudományos forradalom egyik meghatározó személyisége. Louvenben majd Párizsban tanult, ahol a korszak egyik legjobb orvosi iskolája működött. Guinther, az egyik párizsi tanár rendszeresen boncoltatott hallgatóival. Az ifjú Vesalius nem az egyedüli volt, aki a párizsi temetőket és a városfalon túli kivégzőhelyeket látogatta, hogy a megtalált csontokból egy anatómiailag helyes emberi csontvázat állítson össze. A tapasztalati tények igazsága döntő érv volt a szemében. Vesalius Padovában kezdett előadóként működni: tanár, demonstrátor és boncmester volt egy személyben. A De Humani Corporis Fabrica elképzelése is ekkor kezdett konkrétabb formát ölteni. 1538-ban készült el a Tabulae anatomicae sex, azaz a hat anatómiai tábla, amely a korábbi vázlatos és viszonylag felületes illusztrációkkal szemben már az eredeti után rajzolt, meglehetősen valósághű metszetekről készült, amelyeket a művész, Jan van Calcar rajzolt meg Vesalius utasításai alapján. 1540 és 1542 között készült el a De Humani Corporis Fabrica legnagyobb része. A mű kinyomtatásával Johannes Oporinus bázeli nyomdászmestert bízta meg. Tíz év telt el és 1555-ben megjelent a Fabrica javított kiadása. Művének ez a második kiadása, amely az akkor százesztendős könyvkiadás csúcsteljesítménye.

Astronomicum caesareum

CaesareumAstronomicum caesareum

Petrus Apianus: Astronomicum caesareum
Ratisbonae, [1532.]

A teljes mű megtekintése

Peter Apian (1495–1552) Leisnigben született, 1524-ben vált először ismertté, amikor megjelent Cosmographiája. V. Károly német-római császár asztronómiatanáraként, a császárnak ajánlva írta meg Astronomicum caesareum című művét. A császár elismerése jeléül nemesi ranggal és bőkezű ajándékkal jutalmazta. Bár tudományos művek sorát tette közzé asztronómiai és matematikai mérőeszközökről, amelyeknek vagy feltalálója, vagy továbbfejlesztője volt, legfontosabb feladatának az ismeretterjesztést tekintette. Az Astronomicum caesareum is ennek a törekvésnek a bizonyítéka: kézzel színezett, rendkívül látványos fametszetei mozgathatóak, az égitestek és a csillagképek mozgását szemléltetik. 1531 és 1539 között megjelent öt üstökösről készített megfigyelései már akkor sem számítottak pontosnak, de felfedezte, hogy az 1531-es (a Halley-üstökös) csóvája majdnem pontosan szembefordul a Nappal. Ugyanebben a művében fejtette ki, hogy a napfogyatkozás megfigyelésével lehet a legjobban meghatározni a délkörök különbségeit, valamint azt, hogy miként lehetséges – a kortárs vélemények ellenére – színes üvegek segítségével mégis megfigyelni a Merkúrt és Vénuszt, ha a Nap korongja előtt vannak. Az egyik első csillagász volt, aki Cosmographia című művében azt javasolta, hogy a Hold távolságát mérve határozzák meg a hosszúsági különbségeket.

Johannes Frobenius nyomtatványai

    Frobenius  

Desiderius Erasmus: Apologia... [Basel]: Johannes Frobenius, 1519. 
Válogatás Frobenius nyomtatványaiból

A 16. század német nyelvű nyomdászatában Bázelt igen fontos hely illeti meg. Itt dolgozott a híres Johannes Frobenius (1460-1527), nyomdája 1491-ben indult egy Biblia nyomásával. Luther fellépése idején Frobenius kezdetben támogatja a nagy reformátor tevékenységét, kinyomtatja Luther latin nyelvű műveit. Luther és Rotterdami Erasmus szembekerülésekor azonban kitart Erasmus mellett, s kiadja Lutherrel vitázó művét, egy, a szabad akaratról szóló munkát. A vállalat virágkora az 1514. évvel kezdődik, amikor Rotterdami Erasmus Baselbe költözött, és lakását a Frobenius-házban rendezte be. Itt lakott rövid megszakításokkal egészen haláláig. Frobeniusnál jelentek meg Erasmus eredeti írásai is, így egyebek között az 1526-ban napvilágot látott mesteri kiállítású Adagiorum Opus D. Erasmi Rotterdami (Rotterdami Erasmus példabeszédei). Frobenius Erasmus mellett más kiemelkedő tudósokkal is együtt dolgozott, s a latin és görög nyelvű munkák legjelentékenyebb nyomdászává fejlődött. Kiadványai formailag is remek alkotások, mondhatni, hogy Aldus művei mellett a legszebb 16. századi könyvek, sőt a könyvművészet történetének általában is kiemelkedő remekei. Nagyon kedveli a könyvdíszeket, nagy gondot fordít szépségükre, s a szövegbe való harmonikus beilleszkedésükre. Kiváló illusztrátorokat foglalkoztatott, több művét a kor legnagyobb német festője, az ifjabb Holbein illusztrálta.

Leonhardus Thurneisserus: Historia sive descriptio Plantarum omnium…

    

Leonhardus Thurneisserus: Historia sive descriptio Plantarum omnium
Berlin: Michael Hentzsche, 1578.

A teljes mű megtekintése

Kézzel színezett gyógynövény ábrázolások, leírásokkal, receptekkel, a gyógyszerkészítés eszközeivel. Leonhard Thurneisser (1530-1596) német alkimista, orvos és asztrológus, a berlini választófejedelem udvari orvosa volt. Berlinben orvosi és gyógynövényes könyveket adott ki. Boszorkányság vádja miatt menekülnie kellett, először Prágába majd Rómába. Szegényen és elfeledve halt meg 1596-ban. Thurneisser gazdagon díszített műve az ernyősvirágú növényeket és a belőlük való gyógyszerkészítést tartalmazza. A hatalmas és színes ábrákkal illusztrált könyv a desztillálást is tárgyalja. Színes miniatűr ábrái a 16. századi gyógyszerkészítés eszközeinek egyetlen forrása.

Tömpe Péter: Alkímia és középkori orvoslás. A Kalocsai Érseki Könyvtár ritkasága Természet világa 145 (2014. okt.) 10, p. 434-437

Luther Biblia

    

Biblia
Lyon: Jacob Mareschal, 1519.

A teljes mű megtekintése

Könyvtárunk antikva-gyűjteményének egyik legbecsesebb darabja, ezt a Bibliát Luther Márton használta.
A latin Biblia második lapján vörös tintával írt német nyelvű vers olvasható. Aláírás. D. Martin Luther manu prop. Az aláírás vonásai és a tinta eltérő színe valószínűvé teszi, hogy a verset Luther Márton tollba mondta és a nevét írta alá sajátkezűleg.
A vers után nagybetűs feljegyzés olvasható. 1643 május 1-i dátummal, amelyben Kurz András troppaui polgár elmondja, hogy több társával együtt a svédek fogságába esett. Kiszabadulásuk kieszközlése végett az Odera menti Frankfurtból a svéd főhadiszállásra utazott Torstenson vezénylő tábornokhoz. Útközben megpihent Mühlberg várában, amelyik a szász fejedelem birtoka volt. Itt jutott hozzá több más könyvvel együtt ezen Szentíráshoz. Szabadulása után Pater Nigrinus Andrásnak adományozta. A könyvben sok vörös tintás jel, aláhúzás, széljegyzet van, az egyszerű német folyóírás valószínűleg Lutheré. A könyv végén a Biblia felosztására vonatkozó gondolatokat szintén ő vethette papírra.

Nicolaus Copernicus: De revolutionibus orbium coelestium

  

Nicolaus Copernicus: De revolutionibus orbium coelestium
Basileae: Henricpetrina, 1566.

A teljes mű megtekintése


Nicolaus Copernicus (1473-1543) lengyel csillagász, pap, a modern csillagászat atyja. Fő műve Az égi testek mozgásáról 1543-ban látott napvilágot. Nevéhez fűződik a Nap-középpontú (heliocentrikus) világrendszer megalkotása. Kimondta, hogy a Föld saját tengelye körül napi mozgást, a mozdulatlan Nap körül pedig éves mozgást végez. Elméletét, amely a világmindenséget úgy modellezte, hogy a Nap volt a központban, nem pedig a Föld, a tudomány történetének legfontosabb hipotézisei között tartják számon, ezen felül a csillagászat és a modern tudományok kiindulópontjának is tekintik. Ez a gondolat roppant hatást gyakorolt a tudományra és a filozófiára a következő századokban.

Farkas Gábor Farkas: A magyar Kopernikusz. Magyar Könyvszemle 125 (2009) 3, p. 305-322.

Tycho de Brahe: Astronomiae instauratae mechanica

   

Tycho de Brahe: Astronomiae instauratae mechanica (teljes változat pdf formátumban) 
Wandesburg: Philipp de Ohr, 1598.

A teljes mű megtekintése (kép formátumban)

Tycho de Brahe (1546-1601) dán nemesi családból származó csillagász. Könyvben írta le tapasztalatait, melyek az első bizonyítékai voltak az arisztotelészi elmélet és a valóság ellentmondásának. Tisztában volt a geocentrikus világkép hibáival, mégsem tudott élete végéig megbarátkozni Kopemikusz világképével. Kreált egy új világképet, amely különös keveréke a geo- és heliocentrikus szemléletnek: benne a bolygók a Nap körül keringenek, a Nap és a Hold pedig a Föld körül. Bonyolult rendszere még a 17. század közepén is népszerűségnek örvendett. Tycho de Brahe az európai tudomány két korszakának határán élt. Születése előtt alig három évvel jelent meg Kopernikusz műve a Nap-központú világképről, kortársa volt Galileinek és élete utolsó évében együtt dolgozott Keplerrel. Tevékenyen hozzájárult a régi világkép lerombolásához és pontos csillagászati mérései révén hozzásegítette Keplert a bolygók keringési törvényeinek felismeréséhez.
Az Astronomiae instauratae mechanica c. műve az első modern műszertani könyv több mint egy évszázadra irányt és példát adott a csillagászati eszközök tervezői és készítői számára.
Tycho művéből eredetileg összesen 300 példány készült, könyvárusi forgalomba nem került, csupán korabeli hírességek, valamint barátai és ellenfelei kaptak belőle. A papírt saját papírmalmában gyártották, és a saját nyomdájában nyomtatták a művet Hven szigetén. A kalocsai példány érdekessége, hogy a belső címlap Tycho-képe egy évvel későbbi keltezésű, mint a könyv kiadási éve. Tycho de Brahe munkája voltaképpen az általa tervezett és elkészített, rendszeresen használt csillagászati eszközök bemutatása. Ez a ,,galéria" azonban áttekinti a 16. sz. végéig alkalmazott csillagászati műszerek típusait. Az első olyan mű, amely szinte szabatosan, alkalmazásuk és típusuk szerint csoportosítva mutatja be a mérőeszközeit, felsorolva azoknak alkatrészeit és kezelésük módját.

Régi Magyar Könyvek

Liliomkert

Liliomkert. [Nagyszombat, 1680-1690. között]

A teljes mű megtekintése


Regényes sorsú a kalocsai Érseki Könyvtár Liliomkert című imádságoskönyve. A címlapja hiányzik, ezért nem tudjuk pontosan, mikor és hol nyomtatták. Rákóczi valamelyik embere vitte Törökországba, Rodostóban egy könyvkötő újrakötötte és monogramját beleégette a fedőlapba. A bujdosók leszármazottai csak az 1780-as évek végén térhettek haza. Kollonich László kalocsai érsek közbenjárt értük a császári udvarnál és elérte, hogy amnesztiát kapjanak. A hazatérő száműzöttek hálából Kollonich érseknek ajándékozták ezt a márványozott bőrkötésű könyvet. A bujdosók nevében Velics Ferenc nyújtotta át az imakönyvet. A könyvtábla belső oldalán egy beragasztott papíron Velics leírja hosszú útját Rodostótól Kalocsáig.

Pesti Gábor: Nomenclatura Sex Linguarum

Pesti Gábor: Nomenclatura Sex Linguarum. Latinae, Italicae, Gallicae, Bohemicae,  Hungaricae et Germanicae
Bécs: Joannes Singrenius, 1538.

A teljes mű megtekintése


A régi magyar könyvek közül az egyik legnevezetesebb példány Pesti Gábor 1538-ban megjelent hatnyelvű szótára. Pesti Gábor magyar meseíró, szótárszerző és bibliafordító, elsőnek adta ki a négy evangélium fordítását magyar nyelven 1536-ban Bécsben. Ugyanitt jelentette meg Aesopus meséinek magyar fordítását, majd 1538-ban a híres hatnyelvű szótárát. Ez egy hat nyelvet (latin, olasz, francia, cseh [bohemicae], magyar és német) feldolgozó fogalomköri szótár. A szerző egy régebbi 1531-ben Nürnbergben kiadott ötnyelvű szótár latin, olasz, francia, cseh és német értelmezéseit magyarral egészítette ki. Jankovich Miklós a kalocsai példányról 1834. május 14-én igazolja, hogy a könyv első kiadás és az akkori történelmi Magyarországon az egyetlen példány.

Thesaurus ecclesiae, seu orationes affectuosissimae

Thesaurus ecclesiae, seu orationes affectuosissimae
Tyrnaviae: Typis Academicis, 1674.

A teljes mű megtekintése

További ritkaságok

Johann Philipp Abelinus: Theatrum Europaeum

  

Johann Philipp Abelinus: Theatrum Europaeum
Frankfurt am Main: Matthaeus Merian, 1672-1738.

Matthäus Merian (1593-1650) kiadó, nyomdász, metsző és rajzoló, a városképek specialistája. Merian különösen topográfiai műveiről, s magasszínvonalú rézmetszet- és karctechnikával készült városképeiről ismert. Monumentális 21 kötetes általa elkezdett és 1635-1738 között folyamatosan kiadott Theatrum Europaeum sorozata több száz városképet, alaprajzot és portrét tartalmaz. Máig nagy kultúrtörténeti jelentőségű szemléltető anyag a több mint kétezer térképpel és képpel ellátott, Németország, Franciaország, és Itália városait bemutató Topographia sorozat, melynek ábrái természethű minták alapján készültek. A munka 1642-től Martin Zeiller szövegével kiegészítve jelent meg. Merian halála után fiai 1688-ig további harmincegy résszel bővítették a sorozatot.

Martin Zeiller: Topographia Franconiae

    

Martin Zeiller: Topographia Franconiae.
Franckfurt: Matthaus Merian, 1648.

A teljes mű megtekintése

Matthäus Merian (1593-1650) svájci kiadó, nyomdász, metsző és rajzoló. Zürichben tanult, Frankfurtban működött. Átvette apósának, Theodor de Brynek mű- és kiadóüzletét. Kitűnő, különösen történeti és művelődéstörténeti fontosságú rézkarcokat készített a Gottfried-féle nagy Theatrum Europaeum és a Zeiller-féle Topographien számára. Máig nagy kultúrtörténeti jelentőségű szemléltető anyag a több mint kétezer térképpel és képpel ellátott, Németország, Franciaország, és Itália városait bemutató Topographia sorozat, melynek ábrái természethű minták alapján készültek. A munka 1642-től Martin Zeiller szövegével kiegészítve jelent meg. Merian halála után fiai 1688-ig további harmincegy résszel bővítették a sorozatot. Ez a mű a Topographiae Germaniae 16. kötete. 

Pecséthenger

   

Ékiratos terrakotta henger és agyagszeg
(Kr.e. 2500 k.)

A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár gyűjteményének legrégebbi írásos dokumentumai az ókori Mezopotámiából származnak. Az ékiratos terrakotta henger és agyagszeg Gudea lagasi papkirály korából való (Kr.e. 2500 körül). Az agyagszeg az ókori uralkodó nevét viseli és említést tesz építkezéseiről. Az emberiség egyik legrégibb írása a sumérok nevéhez fűződik, akik Dél-Mezopotámia legősibb lakosai voltak. Az ékírás a sumér nyelv írására mintegy Kr. e. 3000 körül alakult ki, eleinte az ékírás jeleivel tárgyakat, később már nehezebben kifejezhető fogalmakat is jelöltek.  Az idő folyamán a képírásos jelek egyre inkább leegyszerűsödtek, és ezáltal elvontabbá váltak, majd a jelek ék alakú elemekből épültek föl. Az ékírásos szövegeket a még puha agyagtáblákba nyomták háromszögletűre faragott nádheggyel, majd a táblákat kiszárították a napon, vagy kiégették.  
Az értékes tárgyakat II. Rahmani antióchiai szír katolikus pátriárka ajándékozta Városy Gyula kalocsai érseknek 1908-ban, hálából a szívélyes vendégszeretetért, amelyben kalocsai tartózkodása alatt részesítették.

Ulisse Aldrovandus: Monstrorum historia

  

Ulisse Aldrovandus: Monstrorum historia
Bononia: Nicolaus Tebaldius, 1642.


Ulisse Aldrovandus (1522-1605) itáliai reneszánsz természettudós és orvos. A világ egyik első természettudományi múzeumának anyagát ő gyűjtötte össze. Leginkább az állatok, növények és ásványok körében végzett rendszeres és pontos megfigyeléseiről nevezetes. Népszerűségének köszönhetően 1561-ben a „simplicia”, az „egynemű gyógyanyagok” tanárává is kinevezték, ettől fogva már hivatalosan is oktathatta a bolognai egyetemen a természettudományt, vagyis a zoológiát botanikát, ásványtant. Noha igazán jelentős felfedezéseket nem tett, muzeológusi, oktatói és tudományszervezői tevékenysége, nem beszélve hatalmas, összefoglaló művéről, óriási hatást gyakorolt az európai, késő-reneszánsz természettudományra. Emellett a közegészségügy, az embriológia és a gyógyszertan egyik úttörőjeként is számon tarthatjuk. Aldrovandus hihetetlenül sokat írt, bár életében „csak” négy folio kötete jelent meg. Főbb munkái: Ornithologia (Madártan) (1600), De animalibus insectis (A rovarok) (1602) De relinquis animalibus exsanguibus (Az egyéb vértelen állatok)  (1606), Monstrorum historia (A szörnyszülöttek leírása) (1642). Noha e szövegek állításait Aldrovandus maga is gyakran kétségbe vonja, kritikája többnyire nem tartalmi, hanem filológiai indíttatású. A mai olvasó számára igen rokonszenves lehet, hogy Aldrovandus a különféle, egymásnak homlokegyenest ellentmondó véleményeket és információkat becsületesen közzéteszi és a „dokumentumokat” (ha nem is a tényeket) feltétlenül tiszteli. A középkori-koraújkori tudós számára ugyanis az igazságnak három forrása létezett: a valóság, a logika és végül tekintélyek szava – a háromból azonban mindenképp ez utolsó nyomott legtöbbet a latban. A 16–17. századi tudományos gondolkodás legnagyobb eredménye éppen ennek az értéksorrendnek a változása volt – Aldrovandus esetében e folyamat még éppen csak elkezdődött.

 

Johannes Kepler: Astronomia nova

  

Johannes Kepler: Astronomia nova 
[Heidelberg: Vögelin], 1609.

Johannes Kepler (1571-1630) német csillagász, aki felfedezte a bolygómozgás törvényeit, amelyet róla Kepler-törvényeknek neveznek.  Ő fedezte fel, hogy a Föld és a többi bolygó ellipszispályán kering a Nap körül. 1600-ban lett Tycho de Brahe segédje. Brahe pontos csillagászati megfigyeléseinek felhasználásával felállította a bolygómozgás három alapvető törvényét. Kimutatta, hogy a Mars pályája nem kör, hanem ellipszis és annak egyik gyújtópontjában van a Nap (Kepler első törvénye). Megfigyelte azt is, hogy a bolygók a Naphoz közelebb járva gyorsabban mozognak, mint távol. Levezette a megfigyelésekből, hogy azonos idők alatt azonos területet súrol a bolygók vezérsugara (második törvény). 1609-ben jelent meg Astronomia Nova (Új csillagászat) című műve, amelyben közzétette első két bolygómozgási törvényét és ezzel megalapozta az égi mechanika kutatását.