Analecta poetica. 
Kézirat. 18. század 

A teljes mű megtekintése

Költői versgyűjtemény. A versgyűjteményt állítólag Kobbe Boldizsár állította össze. A kötet Mariosa Jakab kézírásával készült. A kéziratban nagyobb terjedelmű költemények, verses dialógusok vannak benne. 

 

Batthyány József érsek díszalbuma.
Kézirat. 18. század

A teljes mű megtekintése

 

Biblia latina. Párizs, 13. sz. közepe

Teljes változat megtekinthető itt. 

A türelem és a szorgalom remekműve a gyűjtemény egyik 13. századi pergamenkódexe az ún. Biblia latina. Szinte átláthatóan vékony bőrön, magzati bárányok bőréből készített pergamenlapjain a teljes Ó és Újszövetségi Szentírást másolták le mindössze 1 mm (gombostűfej)   nagyságú betűkkel. A betűk olvasásához nagyítóüveg szükséges. Lapszéli díszítései, kék és piros tollrajzos iniciáléi finoman egyszerűek.
A 13. század előtt csak kevés teljes Biblia létezett. Másolásuk drága és időigényes volt, az eredmény pedig egy óriás méretű könyv lett, amit csak olvasóállványon lehetett olvasni. Ehelyett a Biblia egyes részeit másolták és kötötték egybe, a Zsoltárokat, a Prófétákat, és a leggyakrabban az Evangéliumokat. A 13. sz. elején a párizsi egyetem igényei teremtették meg a hordozható kisméretű, ún. zsebbibliát. A funkció indokolta a könnyen kezelhető, kisméretű könyvformát. A „zsebkönyv” jelleg meghatározta a díszítés jellegét is. A kis könyvben csak kisebb méretű iniciáléknak jutott hely. Ebben a könyvtípusban a teljes szöveg egyetlen kötetben elfért a prológusokkal és az indexszel  együtt. A szöveg igen vékony pergamenre került, írása igen apró betűs és a díszítés is egy-két alakos – jelenetes iniciálétól eltekintve tollrajzos. A kalocsai példány e típusnak igen szép emléke.
A kéziratot Kollonitz László kalocsai érsek vásárolta 1787 előtt.

 

A teljes mű megtekintése

Francisci Forgach quondam Episcopi Varadiensis de rebus suo tempore in Hungaria et Transylvania gestis commentarii
Kézirat 1770-ből (Dobra László kézírása)

A teljes mű megtekintése

Hippocrates: Aphorismi - Galenus: Ars parva - Hippocrates: Prognostica, regulemantum acutarum aegretudinum. Franciaország, 1360.

A teljes változat megtekintése

A Hippokratész kódex 1360-ban készült. Hippokratész aforizmáit és kórjóslatait, valamint Galénosz orvosi rendszabályait tartalmazza, Afrikai Konstantin Monte Cassinói szerzetes fordításában és magyarázataival. Két színnel írt iniciálékkal díszített orvosi könyv. Az ókori görög orvos Hippokratész (Kr.e. 460-375?) az orvostudomány atyja. A Hippokrátészi Gyűjtemény őrzi az emberiség gyógyászatára vonatkozó kollektív ismereteit. A kódex továbbá ismerteti Galénosz (a II. század leghíresebb orvosa) belgyógyászati, anatómiai, különösen az izületekről szóló tanítását, az idegrendszer elváltozásait, megfigyeléseit, a tüdőbetegséget, a lázakat. (Hippokratész kutatásait továbbfejlesztve.) Valószínűnek látszik, hogy ezen mű valamelyik egyetem professzorának kézikönyve lehetett, mivel a galenusi tanítás több, mint egy évezredig az orvosi világ forrása volt. Igen sok jegyzet, széljegyzet, megjegyzés, utalás van a könyvben, kétféle, korabeli, de olvashatatlan apró betűs írással, figyelmet felhívó kezet ábrázoló rajzokkal.

      

Nürnbergische Chronica.
Németország, 1626. 317 ff., német nyelvű papír kézirat
Nürnberg város történetének leírása a kezdetektől 1626-ig, sok kézzel festett rajzzal, illusztrációval

A teljes mű megtekintése

Osztrák, cseh és magyar nyelvű politikai és vallásügyi iratok másolatgyűjteménye 

Kézirat, XVI-XVII. század 

A teljes mű megtekintése

Patachich Adami Carmina, quibus Sancti singulis anni diebus celebrantur

Kézirat. Nagyvárad, 18. század

A teljes mű megtekintése

Patachich Ádám érsek disztichonokban írt verseinek gyűjteménye. A szerző az egyházi évben végig haladva tízsoros epigrammákban emlékezett meg egy-egy adott nap szentjéről. 

Középkori zsoltároskönyv (teljes változat pdf formátumban)
Psalterium cum canticis. Prága - Krumlov, 1440 k.

A kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár könyvfestészeti szempontból leginkább kiemelkedő darabja ez a kis psalterium. Az értékes, latin nyelvű kézirat Dávid zsoltárait tartalmazza, a hálaadó énekekkel együtt. Szövege gótikus könyvírású. A liturgikus használatra készült kódexet számos festett-aranyozott, s több festett vörös-kék színnel készült ornamentális iniciálé díszíti. A psalteriumok, azaz zsoltároskönyvek díszítésrendszerét a középkori zsoltár-felosztási szokások határozták meg. A kalocsai példány azonban az ismert típusok egyikét sem követi pontosan. A kódex iniciáléi, az egy zsoltározó Dávidot ábrázoló kezdőbetűtől eltekintve alig sorolhatók a zsoltárillusztrációk körébe. A szöveg között sok festett kép, miniatúra gyönyörködteti a szemlélőt. Az emberalakok finom arcvonásai, kecses mozdulatai, a kanyargó arannyal rajzolt lapszéldísz a cseh kódexfestészet 1430 utáni emlékeivel rokoníthatók. A pergamenkódexet Patachich Ádám kalocsai érsek egy 1782-es bécsi aukción vásároltatta meg. Ugyanabban az évben, amikor a kalocsai káptalani könyvtárát egyesítve magánkönyvtárával megalapította a Főszékesegyházi Könyvtárat.

   

Raimondo Montecuccoli: Dell arte bellica. 17. század

A teljes mű megtekintése

Raimondo Montecuccoli (1609-1680) olasz származású német-római császári hadvezér, hadtudós. Sokat olvasott, az ókori szerzőktől kezdve a jogtudományon át a matematikáig. Az olvasottakból leszűrt következtetéseket saját tapasztalataival egészítette ki. A Dell’ arte bellica 17. században készült kéziratos művében a háború művészetéről ír, a törökkel vívott magyarországi csatározásokról.

Relatio de misero statu catholicorum in Hungariae
Kézirat

A teljes mű megtekintése

Satipatthana Sutta (teljes változat pdf formátumban)

Pálmalevelekre írott buddhista meditációs könyv páli nyelven szingaléz karakterekkel.
Ceylon, 16. sz.

A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár tulajdonában 17 db, mindkét oldalára írt pálmalevél van. A leveleket egyenként zsinórral két azonos méretű falemez közé fűzték. A szöveg páli nyelven íródott szingaléz karakterekkel; vékony, levelenkénti 7-8 soros kézírással. A páli nyelv (Pāḷi) ókori ind (avagy indoárja vagy prakrit) nyelv. Leginkább arról ismert, hogy ezen a nyelven íródtak a legkorábbi fennmaradt buddhista szövegek, melyeket a Páli kánon vagy Tipitaka őriz. Ez a Théraváda buddhizmus liturgikus nyelve. A Satipatthana Sutta egyike a buddhista gyakorlók számára legfontosabb korai buddhista szent iratoknak. Ceylon szigetén mind a mai napig szokás e Sutta szövegét pálmalevelekre írni és ezeket a szövegeket ajánlják fel valamely kolostor könyvtárának. A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtárban fellelhető példány is feltehetőleg egy ilyen kolostori "példány" töredéke. Az egyik borító falemezre ragasztott címkén az áll, hogy Ceylon szigetén, Kandy városában vásárolták Marton Popovics Úr számára. A Könyvtár katalógusában a pálmalevél együttes 16. századi kéziratként szerepel.

Konrad Beck: Pilgerbuch. Németország, 1483.

Szakáll kódex (teljes változat)

Különös kéziratos kötetet őriz a Kalocsai Érseki Könyvtár, az ún. „Szakáll-kódexet”. A könyv egy német nyelvű kéziratos napló, amelybe bizonyos Konrad Beck jegyezte fel 1483-as szentföldi zarándokútjának eseményeit. A kézirat elnevezéséhez egy történet fűződik. Beck Konrád gazdasági intéző volt és 1483-ban Hans Truchsäss von Waldburg kisérője volt egy szentföldi zarándokúton. Beck Konrád naplót vezetett, melyben leírta utiélményeit, beszámolt az utazás során átélt veszélyekről, közli zarándoktársai nevét. Az írásmű nyelvészeti szempontból is értékes és érdekes. A harminchat lapnyi kéziratot az utazó egyik kései utóda egy tizenhetedik századi kötéstáblába köttette. A legkülönlegesebb a könyvben éppen a kötéstábla belső oldala, amelyen kétszárnyú pergamen ablakocska nyílik. Az ablak mögött a fa kötéstáblába vágott fülkében máriaüveg alatt, papírba bugyolálva furcsa fekete kóc látható. A papíron német felirat: Cůnrat becken bart von Iherusalem anno 1483º – azaz: „Konrad Beck szakálla Jeruzsálemből, 1483”. A könyvtárosok már a 19. században a „Bart-Codex”, azaz „Szakáll-kódex” nevet adták a kötetnek. A zarándokút, amelyről a napló beszámol, jeles helyet foglal el a szentföldi zarándoklatok történetében. Az útitársak közül ugyanis legalább hatan naplót vezettek, s ezek közül kettő, Felix Fabri ulmi domonkosé és Bernhard von Breidenbach mainzi kanonoké a legnépszerűbb középkori Szentföld-kalauzokká váltak. Még a 19. században is olvasták és fordították őket.

Irodalom a kódexről | Sajó Tamás ismertetője

   

Epistolae Pauli cum glossa Petri Lombardi. Párizs, 1250 k. 
Teljes változat megtekinthető itt.  

A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár egyik legbecsesebb kézirata egy 300 pergamenlapból álló gazdagon illuminált kódex. A 13. század közepén, a párizsi egyetem közelében működő másolók már nem megrendelésre, hanem kifejezetten piacra dolgoztak. Pál apostol levelei a középkori dogma legfontosabb forrásainak egyikét nyújtották, ezért az Újszövetségnek azon ritka könyvei közé tartoztak, amelyeket önálló kötetbe másolva is használtak. Tartalmilag igen fontos és népszerű volt Petrus Lombardus (1095k - 1160) kommentárja. Ő a párizsi székesegyházi iskola növendéke, majd tanára. Szentenciái, Szentírás-magyarázatai az egyetemi oktatás nélkülözhetetlen tankönyvei voltak. A 13. század közepére alakult ki a kéziratnak az a típusa, amelybe a kalocsai is tartozik. Ezt a típust az jellemzi, hogy az apostoli levél valamely szövegrésze és a hozzá tartozó magyarázat egymás mellett helyezkednek el.
E kézirattípusban az apostol minden levelét jelenetes vagy alakos, a hozzá tartozó magyarázatot ornamentális iniciálé vezeti be. A kalocsai kézirat is követi ezt a díszítőrendszert. Típuson belüli sajátossága abban áll, hogy az apostoli levelek szövegkezdő P iniciáléjába Szent Pál élettörténetének, megtérésének és a halála körüli események valamelyikének egy-egy mozzanata került. A képek háttere többnyire arany, a színek között a fehér testszín mellett a párizsi könyvfestészetre jellemző vörös, kék és rózsaszín uralkodik.

Bogáti Fazekas Miklós zsoltárfordításai. Erdély, 17. sz.

Teljes változat megtekinthető itt.

Magyarországon elsősorban Erdélyben vert gyökeret a szombatos vallás, már a 16. század utolsó harmadában. A szombatosok, sabbatariusok, zsidózók, keresztény-zsidók keresztény eredetű felekezetek. Hittételeiket, liturgiájukat, szokásaikat elsősorban az Ó-Testamentumra alapítják, így a hét ünnepnapját is szombaton tartják. Innen ered a latin sabbatarius és a magyar szombatosok megjelölés is. Bogáti Fazekas Miklós, és Péchi Simon, Erdély kancellárja - készítik el a szombatosság dogmatikáját. Kötelező törvényül Mózes öt könyvét hirdetik és szigorúan ragaszkodnak a szombathoz. Nem csak a vallástörténeti kutatások miatt kiemelkedő fontosságú, e felekezet, de nagy figyelmet érdemel magyar irodalomtörténeti szempontból is. Az első magyarnyelvű teljes zsoltárfordítás is szombatos ember nevéhez fűződik, Bogáti Fazekas Miklós munkája.

Bogáti Fazekas Miklós (1548-1598 k.) a kolozsvári evangélikus főiskola igazgatója, a 17. század világi tárgyú és szombatos irodalmának jelentős képviselője. Bogáti zsoltárfordításai a Báthori István fejedelemsége alatti üldöztetés éveiben, 1581-1583 között készültek Erdélyben (Gerenden vagy Kissolymoson) és Pécsett. A teljes psalteriumot elsőként fordítja magyarra. Bogáti a héber szöveget nem szó szerint ülteti át magyarra, hanem rövid, átértelmezett, olykor a korabeli erdélyi viszonyokra is célzó verseket formál belőle. Ezt a zsoltárfordítást nem énekelték, hanem olvasták. Miután Bogáti munkája csak kéziratban terjedhetett, kevés emléke ismert. A kalocsai példány a zsoltárokon kívül egyéb, a szombatosokat érdeklő, anyanyelvű kéziratot is tartalmaz.

Péchi Simon ima- és szertartáskönyve, zsoltárfordításai. Erdély , 17. sz.

Teljes változat megtekinthető itt. 

Péchi Simon (1565 k.-1642 k.) a szombatosok egyik legjelentősebb írója. Tanulmányait Bogáti Fazekas Miklósnál kezdte. Irodalmi munkásságát imák és zsoltárfordításai képviselik. Zsoltárfordításában a héber szöveg pontos visszaadására törekszik. A zsoltárokat jegyzetekkel kíséri, ezek Ó- és Újszövetségi idézetekben, egyéb, pl. kaldeus bibliai szövegekre való utalásokban bővelkedők. Az üldözött szombatosok liturgikus könyvei nyomtatásban nem láthattak napvilágot. A kalocsai példány azért becses, mert azok nyilván kisszámú másolatainak egyike.

Varia historica ad Transsylvaniam pertinentia
18. századi kézirat

A teljes mű megtekintése

 

 

Aegidius Romanus: De partibus philosophiae
Leipzig: Conrad Kachelofen, c. 1490.

A teljes mű megtekintése

Római Aegidius (1247 k. – 1316) középkori olasz filozófus, teológus, ágostonrendi szerzetes. Valószínűleg 1269-1272 között Párizsban tanult Aquinói Szent Tamás alatt majd 1285-1291 között teológiát tanított az ágoston-rend első katedráján. Nézetei 1287-től rendjének hivatalos tanításai lesznek, ő maga pedig 1292-től az ágoston-rendi remeték generálisa. 1295-től Burgos püspöke. Életét Avignonban fejezte be 1316-ban. Jelentős írói életművel rendelkezik. Kommentárokkal látta el Arisztotelész több írását.

Konrad Kachelofen (1450 körül – 1529 körül) lipcsei nyomdász. Teológiai, filozófiai műveket és szótárakat, iskolai tankönyveket is nyomtatott. Az ősnyomtatvány 16. századi liliomdíszes pergamen kötésben van. 

Ez az ősnyomtatvány két példányban megtalálható a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtárban. 

Alexandrius Athanasius: Contra haereticos et gentiles
Vicenza: Leonardus Achates de Basilea, 1482.

A teljes mű megtekintése
 

Alexandriai Szent Atanáz (298-373) Alexandria püspöke, egyháztanító. Jól ismerte Platón, Arisztotelész, Homérosz írásait és az újplatonizmus tanítását. Nagyon sok teológiai műve jelent meg. Leonardus Achates de Basilea nyomdász a 15. században Olaszországban működött. A Contra haereticos et gentiles című ősnyomtatvány rubrikált példány, felváltva vörös és kék színre festett kezdőbetűkkel díszített. 

    

Petrus de Alliaco: Concordantia astronomiae cum theologia
Augsburg: Erhard Ratdolt, 1490.

A teljes mű megtekintése

Pierre d' Ailly (1350/1351-1420) francia teológus, csillagász, bíboros. Számos írásában állt ki az egyetemes zsinat összehívása és a kardinálisokból álló zsinat tévedhetetlensége mellett. Csillagászattal kapcsolatos művei is megjelentek. Mind csillagászati munkásságát, mind a zsinat hatásköréről szóló írását egyfajta apokaliptikus szemlélet jellemzi. Az ősnyomtatvány címképe ráfestéssel színezett. A kötetben Kollonitz László nagyváradi püspök ex librisze látható. 

     

Hermiae Ammonius: Hypomnema in quinque voces Porphyrii
Venezia: Calliergus Zacharias, 1500.

A teljes mű megtekintése

Ammóniosz (440 körül – 517 után) ókori görög újplatonista filozófus. A Hypomnema in quinque voces Porphyrii című ősnyomtatvány első kiadás, piros színű nyomtatott díszes iniciálékkal díszített, a kezdő oldalán ornamentális dísz látható.

Zacharias Calliergi 15. századi görög származású reneszánsz humanista tudós, filológus, nyomdász. 1499-ben Velencében nyomdát hozott létre, ahol elsőként nagy görög etimológiát adott ki. Gyakran dolgozott Nicolaos Blastosnak is. 1500-ban Páduába költözött, ahol megismerkedett Rotterdami Erasmusszal. 1509-ben tért vissza újra Velencébe és elsősorban görög liturgikus könyveket nyomtatott. 1515-ben Rómába ment,ahol 1523-ig nyomtatással, majd írással foglalkozott. Nyomdájából mintegy 30 nyomtatvány került ki. 

    

Ancharano, Petrus de: Repetitio capituli "Postulasti" de foro competenti
Bologna: [Hannibal Malpiglius], 1474.

A teljes mű megtekintése

Petrus Ancharanus (1330 k.-1416) olasz jogász, a bolognai, sienai és ferrarai egyetem kánonjogi professzora. Részt vett a konstanzi zsinaton és elsősorban a Consiliumainak a gyakorlati jogéletre való széleskörű hatása révén szerzett hírnevet magának. Az ősnyomtatvány rubrikált, vörös színű kezdőbetűkkel díszítették. 

 

     

Johannes Andreae: Lectura super arborius consanguinitatis et affinitatis
Augsburg: Günther Zainer, [non post 1473.]

A teljes mű megtekintése

Johannes Andreae (1270-1348) a 14. század kiemelkedő kánonjogásza, kánonjogot tanított a bolognai egyetemen. Leírta a kánonjog irodalmi történetét, legfontosabb művei közé tartoztak a pápai határozatok gyűjtemények. A 14. század első felében Szent Jeromos népszerűsítéséért Johannes Andreae az egyházatyáról szóló legendákból gyűjteményt állított össze csodaelbeszélésekből, dicsérő szövegekből Hieronymianus címmel.

Augsburg városában Günther Zainer (1468-1475) az első nyomdász, aki valószínűleg Fust-Schöffer-tanítvány volt. Nála jelent meg 1470 körül Kempis Tamás: De imitatione Christi (Krisztus követése) és a Speculum humanae salvationis (Az ember megváltásának tüköre). Reutlingenből származott s a nyomdászatot valószinüleg a Fust-Schöffer műhelyben tanulta Mainzban. 1468 után Augsburgban dolgozott és Sevillai Izidor Etymologiájában ő alkalmazta a német könyvnyomtatók közül először a latin betűket. Günther Zainer sokszor díszíti műveit iniciálékkal. 

Az ősnyomtatvány rubrikált példány, nyomtatott kezdőbetűi és fametszetes ábrái ráfestéssel vörösre színezettek.

 

  

Antoninus Florentinus: Summula confessionis utilissima 
Venezia: Johannes de Colonia & Johann Manthen, 1474.

A teljes mű megtekintése

Antonius Florentinus (1389-1459) - Antonio Pierozzi - olasz domonkos szerzetes, Firenze érseke. Apjától rendkívüli jogi érzéket örökölt, már 15 évesen kívülről tudta idézni Gratianus dekrétumainak bármelyikét. 16 évesen lépett be a domonkos rendbe. 1443-ban nyittatta meg Európa első nyilvános könyvtárát. Nagyon sok művet írt, írásaiban ránk maradt a tudós tanítása, mely a rendben és a világban tapasztalt problémák erkölcsi megoldását taglalja. A Summula confessionis utilissima  című ősnyomtatvány rubrikált példány, vörös és kékre festett kezdőbetűkkel. 

  

Thomas de Aquino: Commentaria in omnes epistolas libri Pauli correcta et emendata per Petrum de Bergamo
Bologna: Johann Schreiber, 1481. 
 

A mű rubrikált példány vörös színűre festett kezdőbetűkkel. 

 

 

 

Thomas de Aquino: De principiis rerum naturalium. De propositionibus modalibus
Leipzig: Martin Landsberg, [c.1488.]

A teljes mű megtekintése

  

Thomas de Aquino: De universalibus
Leipzig: Martin Landsberg, [c.1487.]

A teljes mű megtekintése

        

Thomas de Aquino: Summa contra gentiles
Venice: Franz Renner, Nicolaus von Frankfurt, [1476]

Aquinói Szent Tamás (1225-1274) dominikánus teológus, egyházatya egyik legjelentősebb XIII. századi filozófiai munkája: Summa contra gentiles - Az egyetemes hit foglalata, a hitetlenek ellen. 

Az ősnyomtatvány Velencében készült Franz Renner és Nicolaus von Frankfurt nyomdájában. Kötése fatáblás gótikus bőrkötés. A mű rubrikált példány, az elején nagyobb, kékre festett, vörös tollrajzzal díszített V betű és vörösre festett kezdőbetűk láthatók. Kötéstábláján Kollonitz László kalocsai érseki ex librisze. 

    

Thomas de Aquino: Summa de articulis fidei et ecclesiae sacramentis
Basel: Michael Wenssler, [c.1474]

Aquinói Szent Tamás (1225-1274) latin nyelven író középkori olasz teológus, skolasztikus filozófus, domonkos rendi szerzetes, a keresztény misztika egyik képviselője. Államelméleti műveket is írt. Az ősnyomtatvány rubrikált, vörös színűre festett kezdőbetűkkel, a rubrikátor homlok címerével van díszítve, egyes lapjain 15. századi lapszéli bejegyzések olvashatók.

   

Thomas de Aquino: Summa theologica. Pars prima 
Venice: Johannes Rubeus, 1497.
 

 

    

Aristoteles: Oeconomica
Leipzig: Gregorius Böttiger, [c. 1494.]

A teljes mű megtekintése

Arisztotelész az első közgazdász a történelemben, gazdaságbölcseleti írásai is megjelentek. Az Oeconomica című műve rubrikálás nélküli példány, a szöveg mellett lapszéli jegyzetek láthatók. 

     

Aristoteles: Opera
Augsburg: Ambrosius Keller, 1479.

A teljes mű megtekintése

    

Astesanus de Ast: Summa de casibus conscientiae
Strassburg: Johann Mentelin, non post 1469. 

Astesanus de Ast (1330 k.) ferences szerzetes, kánonjogász, teológus. Legfontosabb munkája a Summa de casibus conscientiae (a lelkiismeret esetei), mely 1317 körül készült el kéziratban. Első nyomtatott kiadása ez a példány, melyről már Michael Denis is említést tesz a 18. század végén. Michael Denis (1729-1800) osztrák jezsuita szerzetes, a humán tudományok igazi polihisztora, jeles költő, irodalmár, tanár és könyvtártudós volt. A bécsi Theresianum több ezer kötetes könyvtárának az őre és szisztematikus rendszerezője. A gazdag gyűjteményű könyvtárról megjelent művében (Merkwürdigkeiten der k. k. garellischen öff.  Bibliothek am Theresianum Wien, 1780.) felsorolja a könyvritkaságokat és a kortárs műveket is. A ritkaságok felsorolásánál leírja ezt az ősnyomtatványt és arról is tud, hogy Patachich Ádám kalocsai érsek szerezte meg gyönyörű könyvtára számára. (I. p. 43-45.) 

   

Michael Denis: Die Merkwürdigkeiten der k.k. garellischen öffentl. Bibliothek am Theresiano
Wien: Bernardi, 1780. 

Az ősnyomtatvány a strassburgi ősnyomdász Johann Mentelin (1410-1478) nyomdájában készült. Mentelin miniátor és Ruprecht püspök titkára volt, mielőtt 1458-1459-ben nyomdaműhelyt nyitott. Első nyomtatványa, a kétkötetes latin nyelvű 49 soros Biblia 1460-1461-ben látta meg a napvilágot. Maga rajzolta és öntötte ki azokat a betűformákat, amelyeket a 49 soros Biblia vagy a De civitate Dei kinyomtatásához használt. A nemzeti nyelven kinyomtatott Bibliák sorát is Mentelin strassburgi ófelnémet kiadása nyitja meg 1466-ban. Mentelinnek óriási szerepe volt abban, hogy Strassburg a nyomdászat fellegvárává vált.

A teljes mű megtekintése

      

 

Auctores octo
Lyon: Matthias Huss, [c.1490.]

A teljes mű megtekintése

Az ősnyomtatvány nyolc szerző könyvéből álló gyűjtemény. A gyűjteményt a késő középkorban (14. század elejétől a 16. századig közepéig) Európában hozták létre a latin oktatási tantervben. A szövegek latin nyelvűek, tartalmuk erkölcsi, vallásos, a helyes magatartásról, viselkedésről szólnak. Az ősnyomtatványban: Cato, Theodulus, Facetus, Pseudo-Bernardus, Matthaeus Vindocinensis, Alanus de Insulis, Aesopus művei taláhatók.

A nyomtatvány Matthias Huss 15. századi ősnyomdász lyoni könyvnyomdájában készült. Matthias Huss teológiai és jogi témájú tankönyveket nyomtatott, de nyomdájában francia művek is készültek. Utolsó nyomtatott műve 1501-ben jelent meg.

 

Auctoritates Aristotelis et aliorum philosophorum
Cologne: Johann Guldenschaff, 1487.

A teljes mű megtekintése

A nyomtatvány Johann Guldenschaff 15. századi kölni ősnyomdász műhelyében készült. Az Auctoritates Aristotelis et aliorum philosophorum ősnyomtatvány rubrikált, felváltva vörös és kékre festett kezdőbetűkkel díszítették.

 

  

Quiricus de Augustis: Lumen apothecariorum
Cremona: Petrus Maufer, 1494.

A teljes mű megtekintése

Quiricus de Augustis híres tortonai orvos. A Lumen apothecariorum című műve a korszak egyik legfontosabb gyógyszerelőirat- és készítés kézikönyve volt az orvosok és gyógyszerészek használatára. Petrus Maufer 15. századi roueni származású vándornyomdász. Olaszországban dolgozott. Elsősorban jogi és orvostudományi témájú műveket nyomtatott.

Sextus Aurelius Victor: De viris illustribus
Roma: Eucharius Silber, 1491.
 

 

Sextus Aurelius Victor (320 k.-390 k.) afrikai származású, pogány római történetíró. De viris illustribus című munkája Róma város neves férfiairól szól, a királyok és a köztársaság korát sűríti életrajzokba.

 

 

       

Aurelius, Augustinus: De civitate Dei 
Venice: Johann von Speyer, Wendelin von Speyer, 1470. 

Szent Ágoston (354-430) püspök, egyházatyával kezdődik a filozófia antropológiai fordulata. Mintegy 93 önálló műve ismert. 413-ban Marcellius tribunus kérésére írta meg a De civitate Dei - Az Isten Városáról című huszonkét kötetes munkáját, melyet Alarik gót vezér pusztító, Róma elleni hadjárata ihletett. Ezt a művét 426-ban fejezte be. 

Az ősnyomtatvány Velencében készült Johann von Speyer és Wendelin von Speyer műhelyében, rubrikált példány, színes, aranyozott iniciálékkal díszítve. A színes kezdőbetűket az alsó részéből kiinduló stilizált virágindák, emberalakok, állatok veszik körül. 

 

   

Augustinus Aurelius: Opus quaestionum
Lyon: Johannes Trechsel, 1497.

A teljes mű megtekintése

Hippói Szent Ágoston, teljes nevén latinul: Aurelius Augustinus (354-430) hippói püspök, egyházatya, filozófus. Az észak-afrikai Thagastéből származó Aurelius Augustinus az egyik legbefolyásosabb nyugati egyházatya. Viszonylag későn, hosszú vívódás után, harminckét éves korában keresztelkedett meg és tért vissza szülőföldjére, ahol először pappá majd 395-ben püspökké szentelték. Anyja Szent Mónika volt. Szent Ágoston a kereszténység egyik legbefolyásosabb filozófusa, szinte az egész középkor ideológiája belőle táplálkozott. Beleépítette a keresztény filozófiába mindazt, amit fontosnak gondolt nemcsak a neoplatonikusoktól, hanem Cicerótól, Platóntól, a sztoikus filozófiából is. Gondolkodói hagyatékának számos eleme máig él a keresztény teológiában és bölcseletben: ilyen a platonizmusa, a kegyelemről szóló tanítása, a predesztináció tana. Katolikus és protestáns irányzatok sora hivatkozott műveire, amelyeket a 17. századtól gondos kezek gyűjtöttek egybe és adtak közre egyre alaposabb és teljesebb nyomtatott kiadásokban.

Johannes Trechsel ősnyomdász 1489-1498 között Lyonban működött. Az Opus quaestionum című ősnyomtatvány rubrikálás nélküli példány, az iniciálék helyét kihagyták. 

 

 

 

Augustinus Aurelius: Sermones
Basel: Johann Amerbach, 1494-1495.

A középkori gyűjteményből csak két ősnyomtatvány került vissza a 20. század elején Kalocsára, néhány példányt a világ más könyvtáraiban őriznek, a legtöbb könyvnek azonban – elsősorban a török idők viszontagságai következtében – nyoma veszett. Az egyik ilyen példány Aurelius Augustinus Sermones című munkája. A művet a gyöngyösi ferencrendi zárda könyvtárában őrizték és csak 1916-ban került vissza a kalocsai érseki könyvtárba. Az ősnyomtatvány kezdőbetűit vörös színnel díszítették, első nyomtatott oldalán Johannes (Vásárhelyi János olvasókanonok) Lector Colocen. sajátkezű, piros színnel írt bejegyzése olvasható. 

   

 

Biblia (Lat.)
Nuremberg: Anton Koberger, 1478. 

A teljes mű megtekintése

XVIII. századi fatáblás bőrkötése sakktáblás díszítésű, vörös, zöld, sárga és fekete kockákkal. Rubrikált példány. Az első folión szépen festett hasáb látható elválasztóvonallal, két végéről lombos széldíszítés ágazik ki arany lapocskákkal és stilizált virágmintákkal. A szöveg első hasábján arany színű tollrajzos díszítéssel F iniciálé látható. A Biblia egyes könyveinek kezdetén kék és vörös színre festett nagyobb kezdőbetűk vannak. 

 

  

Biblia latina. 
Cum postillis Nicolai de Lyra et expositionibus Guillelmi Britonis...
Nuremberg: Anton Koberger, 1493. 

A teljes mű megtekintése

A mű rubrikált példány. Felváltva kékre és pirosra festett kezdőbetűkkel van díszítve. Kötése 17. századi préselt léc díszítésű, fehér bőrrel bevont fatáblás, görgetős bőrkötés. A kötés hátsó része barna bőrrel van borítva. 

   

Biblia latina.
cum postillis Nicolai de Lyra et expositionibus Guillelmi Britonis in omnes...
Nuremberg: Anton Koberger, 1497. 

A teljes mű megtekintése

 

Az ősnyomtatvány 15. századi préselt díszítésű sötétbarna bőrkötés. 

   

Biblia latina.
cum postillis Nicolai de Lyra et expositionibus Guillelmi Britonis in omnes prologos ...

Nuremberg: Anton Koberger, 1487.

A teljes mű megtekintése

Az ősnyomtatvány rubrikált példány, az első oldalán vörös és zöld keretben aranyozott lapokkal kirakott háttéren kékre festett Q kezdőbetű látható, a mű további részében vörös és kék színű kezdőbetűk láthatók. 

  

Biblia [Germ.]
Augsburg: Anton Sorg, 1477.

A teljes mű megtekintése

A Biblia Anton Sorg 15. századi német ősnyomdász műhelyében készült, a nyomdásznak több mint kétszáz nyomtatványa jelent meg. Az ősnyomtatványban korabeli fametszetű nyomtatott iniciálék, fametszetes illusztrációk vannak.

    

Biblia [Italian] (Tr: Niccolò Malermi). Add: Aristeas: Ad Philocratem de lxx interpretibus (Tr: Bartolomeo Pontio). Ed: Hieronymus Squarzaficus
Venice: Gabriele di Pietro, 1477-1478. 

A teljes mű megtekintése

   

Biblia [Italian]
Venice: Octavianus Scotus, 1481.

A teljes mű megtekintése

Az első nyomtatott olasz bibliafordítás Nicolo Malermi (kb. 1422-1481) olasz bibliatudós nevéhez fűződik 1471-ben. Ez volt a Biblia első olasz nyelvű nyomtatott fordítása a latin szöveg alapján. Malermi széleskörűen felhasználta a 14. század korábbi fordításait. Az ősnyomtatványt kékre és vörösre festett kezdőbetűkkel díszítették.

A Scoto család 1479-1610 között Itáliának, Velencének több jelentős nyomdászt adott. 

   

Biblia [Lat.]
Ulm: Johann Zainer, 1480. 

A Biblia Újszövetség részében festett kezdőbetűk, a mű első oldalán Szent Jeromost ábrázoló fametszet látható. 

  

Biblia [Lat.]
Lyon: Marcus Reinhard, 1482. 

A teljes mű megtekintése

A Biblia gazdagon van illusztrálva: vörös, kék és zöld színre festett iniciálékkal és lapszéli rajzokkal díszített. A könyvben Kollonitz László nagyváradi püspök ex librisze látható. 

  

Nicolaus de Blony: Tractatus sacerdotalis de sacramentis deque divinis officiis et eorum administrationibus
Strassburg: Martin Flach, 1499. 

A teljes mű megtekintése

Nicolaus de Blony 15. században élt poznani pap. A Tractatus sacerdotalis című műve sok nyomtatott példányban jelent meg a XV.-XVI. században, egyes részeit külön - külön is kinyomtatták és néhány kéziratos példánya is fennmaradt. A kötet gyakorlati útmutatásokat tartalmaz papok számára, a szentségek kiszolgáltatási módját részletezi. Nicolaus de Blony műveit, szentbeszédeit főleg Strassburgban nyomtatták ki, később művei jelentek meg Zaragozában, Burgosban és Európa számos városában. A kalocsai Érseki Könyvtárban lévő példányt Strassburgban nyomtatta Martin Flach nyomdász 1499-ben. Az ősnyomtatvány hézagosan rubrikált példány, kezdőbetűi nincsenek festve. 

 

Nicolaus de Blony: Tractatus sacerdotalis de sacramentis deque divinis officiis et eorum administrationibus
Strassburg: Martin Flach, 1492. 

 

Nicolaus de Blony 15. században élt poznani pap. A Tractatus sacerdotalis című műve sok nyomtatott példányban jelent meg a XV.-XVI. században, egyes részeit külön - külön is kinyomtatták. 

  

Giovanni Boccaccio: Opera iucundissima novamente retrovata del facundissimo et elegantissimo Poeta Meser Ioanne Bocchacio
[Bologna : Franciscus dictus Plato de Benedictis, c.1490]

Boethius: De disciplina scholarium
Strassburg: Jordanus de Quedlinburg, 1491.

A teljes mű megtekintése

 

[Pseudo-] Bonaventura: Diaeta salutis
Esslingen: Konrad Feyner, [c.1475.]

A teljes mű megtekintése

 

Konrad Feyner 15. századi német nyomdász, 1473-tól dolgozik Esslingenben. Egyházi szerzők  – Johannes Gerson, Aquinói Szent Tamás, Petrus Lombardus, Bonvanetura  – műveit nyomtatta. Az ősnyomtatvány nyomtatott kezdőbetűi ráfestéssel színezettek. 

 

  

Albrecht von Bonstetten: Passio Sancti Meynradi martyris et heremite
Basel: Michael Furter, 1496.

A teljes mű megtekintése

Albrecht von Bonstetten (1443-1504) svájci humanista író. Számos latin, német nyelvű vallásos témájú művet írt. A Passio Sancti Meynradi martyris et heremite című munka az első latin kiadás, Sebastian Brant szerkesztette valószínűleg Albrecht von Bonstetten megbízásából. A mű Einsiedelni Szent Meinrád középkori német bencés szerzetes, remete és vértanú szent életét írja le, aki majd 26 éven át élt a svájci vadonban két hollóval. 861-ben Meinrádra a saját maga építette kis kápolnában kincset remélő rablók rontottak rá, s megölték. A két holló üldözőbe vette a rablókat, majd azok az emberek közé menekültek, ahol beismerték tettüket. Ez a ritka kiadás egy 12. századi kéziraton alapul. Fametszetek illusztrálják Szent Meinrád történetét. 

Michael Furter ősnyomdász 1494-1516 között Bázelben nyomtatott. 

 

Matthaeus Bossus: Recuperationes Faesulanae
Bologna: Bazalerius de Bazaleriis, 1493.

A teljes mű megtekintése

Bossus Matthaeus (1427-1502) az olasz keresztény reneszánsz jelentős alakja, kanonok. 

 

Sebastian Brant: Varia carmina 
Strassburg: Johann Grüninger, 1498.

A teljes mű megtekintése

Brant, Sebastian (1458?-1521)német szatirikus költő, legismertebb műve a Das Narrenschiff (Bolondok hajója, 1494) c. allegorikus mű. Jogot hallgatott a bázeli egyetemen, majd 1499-ig ugyanott a jogtudomány professzoraként oktatott. Miután Bázel városa csatlakozott a svájci államszövetséghez Brant visszatért szülővárosába Strassburgba, ahol hivatali állást vállalt I. Miksa császári tanácsossá, majd palotagróffá nevezte ki. Változatos életművét latin és német nyelvű jogtudományi munkák, Miksa császárt támogató török- és franciaellenes politikai írások és erkölcsi tárgyú művek (Cato, Faceto és Freidank aforizmáinak átdolgozásai) alkotják. Nem a reformáció előfutára, még csak nem is igazi humanista, inkább a középkor eszmevilágának utolsó megtestesítője.

Johannes (Hans) Grüninger (1455–1533) német ősnyomdász volt az egyik legtermékenyebb Strasbourg-i nyomtató, évente közel 80 könyvet nyomtatott. Kiadványainak nagy része vallásos témájú volt, de a humanista és a tudományos szövegeket is kiadta. Művei körülbelül 39% -át latinul, a fennmaradó 61% -át pedig németül nyomtatta. A Varia carmina című ősnyomtatvány fametszetes címlapján a térdelő Sebastian Brant költőt láthatjuk.

 

Bernhard von Breidenbach: Peregrinatio in terram sanctam 
Augsburg: Anton Sorg, 1488.

 

A szentföldi zarándoklat krónikása Bernhard von Breidenbach mainzi kanonok volt, aki a hesseni Johannes von Solms gróf kíséretében utazott a Szentföldre. Breidenbach üzleti vállalkozásnak szánta útikalauzát. A következő év, 1484 áprilisában Ludwig von Hanau-Lichtenberger gróf  már az általa összeállított kéziratos útikalauzzal járta végig a szent helyeket. Két év múlva, 1486-ban pedig a mainzi Erhard Reuwich utrechti festő a könyvet latinul majd németül nyomtatásban is megjelentette saját természethű, fametszetes illusztrációival, a külföldi városok topográfiailag megbízható ábrázolásával, amelyeket a Schedel-féle nagy Világkrónika is átvett.

A könyv 1486-ban németül és latinul, 1488-ban az eredeti metszetekkel hollandul, egy évvel később franciául (Lyon) jelent meg. 1490-ben a kiváló speyeri nyomdász, Peter Drach egy újabb latin, majd egy német kiadást készített, ám ezúttal már módosított illusztrációkkal.

Breidenbach sírját kilencvenkilenc évvel a zarándoklat után, 1582-ben felnyitották, testét teljesen épen találták, mert – írják a kortársak – keleti útján gondja volt rá, hogy a legkiválóbb fűszereket hozza haza teste bebalzsamozására. Arcát pedig, amelyet a mainzi székesegyházban álló síremlékének bizonysága szerint mindig simára borotvált, prolixa ac ruffa barba, sűrű és bozontos szakáll borította, mintegy holta után is tanúskodva jeles zarándok voltáról.

  

Breviarium Strigoniense
Nuremberg: Georg Stuchs, Theobaldus Feger, 1484. 

A teljes mű megtekintése

Az ősnyomtatvány rubrikált, felváltva vörös és kékre festett kezdőbetűkkel van díszítve, barna, márványozott bőrkötésben, első és hátsó kötéstábláján IHS felirattal. A mű csonka példány, Theobald Feger budai könyvkereskedő költségén készült Nürnbergben.

  

Leonardus Brunus Aretinus: Epistolarum familiarium libri VIII
Venice: Brunus Aretinus, Antonius Moretus, 1472.

A teljes mű megtekintése

Az ősnyomtatványban 15. századi marginális bejegyzések láthatóak. 

Gualtherus Burlaeus:  Buch von dem Leben und Sitten der heydnischen Maister
Augsburg: Anton Sorg, 1490.

A teljes mű megtekintése

Walter Burleigh (1274/75-1344/45) középkori angol filozófus. Sok írott műve maradt, kommentárt írt Arisztotelész, Organon műveihez is, de logikai értekezéseket is készített.

Anton Sorg 15. századi német ősnyomdász, több mint kétszáz nyomtatványa jelent meg.

Gualtherus Burlaeus: De vita et moribus philosophorum
[Nuremberg: Anton Koberger, c.1472]

A teljes mű megtekintése

Walter Burleigh (1274/75-1344/45) középkori angol filozófus. Sok írott műve maradt fenn, kommentárt írt Arisztotelész, Organon műveihez is, de logikai értekezéseket is készített.

Anton Koberger 1470-ben nyitotta meg Nürnberg első nyomdáját. Fénykorában a cége 24 nyomdagépet működtetett egyidejűleg, 100 nyomdászt, kézművest és más munkásokat alkalmazott Bázelben, Strasbourgban, Lyonban és egyéb európai városokban. Koberger középkori latin írásokat adott ki, és korának sok tudományos munkáját jelentette meg. Összesen 236-féle kiadványt készített. Ezek között több száz oldalas könyvek is vannak, amelyeket egyesével nyomtattak ki kézi működtetésű nyomdagépeken. Koberger könyvei a jó minőségű betűképeinek köszönhetően híresen szépek és könnyen olvashatóak voltak. „Koberger szigorúan csak újonnan öntött, ép körvonalú betűmintákat használt. Nem engedte, hogy kopottakkal dolgozzanak” – írja Alfred Börckel történész. Ezenkívül Koberger sok könyvében és Bibliájában alaposan kidolgozott fametszetek voltak.

Az ősnyomtatvány rubrikált példány vörös és kékre festett iniciálékkal.

Gualtherus Burleaus: De vita et moribus philosophorum
[Cologne: Ulrich Zell, c. 1470]

A teljes mű megtekintése

Ulrich Zell 15-16. században élt német ősnyomdász. Korábban könyvmásoló és könyvdíszítő volt, a nyomtatás művészetét Johann Fust és Peter Schöffer műhelyében tanulta. 1462-ben Kölnben alapította meg az első nyomdát, több mint 100 művet nyomtatott.

Rubrikált példány vörös színre festett kezdőbetűkkel.

  

Heisterbach von Caesarius: Dialogus miraculorum 
Cologne: Johann Koelhoff, 1481.

A teljes mű megtekintése

Caesarius von Heisterbach (c. 1180-c.1240) ciszterci szerzetes, író, történész. Novíciusmesterként főként teológiát tanított, majd 35 teológiai művet (elsősorban prédikációkat) hagyott az utókorra. Fő műve Dialogus Miraculorum - Csodás történetek, példázatgyűjtemény. Az 1212 és 1223 között szerkesztett latin nyelvû Csodás történetek kötet saját korában igen népszerű lehetett: német földön több mint 130 kézirat illetve kézirattöredék őrizte meg. Caesarius célja az volt, hogy a rábízott novíciusokat tanulságos történetek segítségével hatásosan és meggyőzően készítse fel a szerzetesi életre és megismertesse őket a keresztény erkölcs alapszabályaival. A mű rövidebb-hosszabb történeteket tartalmaz a megtérésről, a bűnbánatról, a gyónásról, az oltáriszentségről, a csodákról, a démonokról, a jámborságról, a haldoklókról, Szűz Máriáról, a látomásokról, a kísértésről.

A gyűjtemény másik nem titkolt célja a cisztercita rend isteni elhivatottságának hatásos propagálása volt. Bár a cisztercita kolostor mindig központi szerepet kap, az elbeszélések főhősei a legkülönfélébb emberi és társadalmi típusokat képviselik, de a történetekben helyet kapnak szentek, angyalok és a legkülönösebb csodatételek is.

Johann Koelhoff 15. századi német nyomdász. Több száz művet adott ki, elsősorban teológiai és filozófiai témájú latin nyelvű szövegeket nyomtatott, de később jogi írásokat is, melyeket elsősorban egyetemi használatra szántak.

Az ősnyomtatvány rubrikált példány, vörös és kék színre festett kezdőbetűkkel.

Johannes Campegius: De dote
Pavia: Damianus de Confaloneriis de Binasco, 1478.

A teljes mű megtekintése

Johannes Jacobus Canis: De modo studendi in utroque iure
Brünn: [Conrad Stahel, Matthias Preunlein], 1488.

A teljes mű megtekintése

Conrad Stahel és Matthias Preunlein 15. századi német nyomdászok. Erhard Radtolt nyomdájában dolgoztak, majd a velencei nyomda megszűnése után önállóan kezdték meg kiadói tevékenységüket.

Carolus VII: Pragmatica sanctio
Paris: Jean Bonhomme, 1486.

A teljes mű megtekintése

VII. Károly francia király 1438-ban kiadott határozatai.

 

Dionysius Cato: Disticha de moribus. Comm: Anonymous: "Summi deus largitor praemii"
Cologne: Heinrich Quentell, 1496.

A teljes mű megtekintése

A könyv erkölcsi szabályok, szentenciák gyűjteménye. A középkorban iskolai tankönyvként használták, melyből a diákok az erkölcsi szabályokat tanulták.  

A Quentell név nemcsak Kölnben, hanem egész Németországban az egyik legjelesebb nyomdász-kiadó céget jelzi. Alapítója a strassburgi születésű Heinrich Quentell, több száz nyomtatványa jelent meg. 1520-tól Peter Quentell vette át a cég vezetését, és 1520-1546 között nyomtatott Kölnben.

  

Bartholomaeus de Chaimis: Confessionale 
Heidelberg: Heinrich Knoblochtzer, [c. 1490.]

A teljes mű megtekintése

Heinrich Knoblochtzer (1445-1500 után) strassburgi ősnyomdász. Teológiai, klasszikus és humanista műveket nyomtatott. Knoblochtzer a strassburgi nyomdászok közül elsőként alkalmazta könyveiben a fametszetdíszt. Illusztrációi rendszerint augsburgi és ulmi mintaképekre emlékeztetnek, 1482-ben alkalmazott először a címlapon négy sarokdíszt, amely keretbe foglalta a címoldalt. Az ősnyomtatvány vörös színűre festett kezdőbetűkkel díszített.

 

Marcus Tullius Cicero: De officiis
Venice: Phillippus Pincius, 1496.

Cicero De officiis című munkája a szerző legutolsó filozófiai, egyben a legszemélyesebb hangvételű műve, amely a kötelességekről, kötelezettségekről szól, három könyvre tagolódik. Cicero saját ars poeticáját fiának írta levél formájában arról, hogy mi a filozófia.

Az ősnyomtatvány Philipp Pincius velencei könyvnyomdájában készült.

    

Cicero, Marcus Tullius: Laelius, sive de amicitia
Leipzig: Wolfgang Stöckel, 1499.

Cicero (Kr.e. 106-Kr.e. 43) római szónok, író, költő, államférfi, sokat tett a filozófia népszerűsítése érdekében. Jól ismerte a régi nagy iskolák tanításait. Cicero filozófiai műveihez soroljuk erkölcstani műveit is, ezek között van a De amicitia című, a barátság természetéről szóló írása. Az ősnyomtatvány rubrikált példány, fekete, vörös kezdőbetűkkel díszítették .

Wolfgang Stöckel (1473-1541) lipcsei nyomdász 1495-ben indította saját nyomdáját Lipcsében, majd 1504-ben Wittenbergben is. Klasszikus könyveket, majd később Luther ellenes könyveket is nyomtatott. A mai értelemben vett címlappal Stöckel 1500-ban megjelent kiadványában találkozunk.

 

  

Bernardus Claravallensis: Floretus cum commento
Cologne: Heinrich Quentell, [c.1491.]

A teljes mű megtekintése

 

Clairvaux-i Szent Bernát (1090-1153) francia ciszterci szerzetes, apát, egyházi író, hittudós. Az egyháztörténet egyik legfontosabb személyisége. Sok értekezést, homíliát írt.

Heinrich Quentell az egyik legtermékenyebb kölni ősnyomdász volt, mintegy 400 nyomtatványával.

 

Bernardus Claravallensis: Sermones de tempore et de sanctis et de diversis
Mainz: Peter Schöffer, 1475.

A teljes mű megtekintése

Clairvaux-i Szent Bernát (1090 vagy 1091-1153) francia ciszterci szerzetes, apát, egyházi író és hittudós. Az egyháztörténet egyik legfontosabb személyisége, a 12. század egyik szellemi vezéregyénisége, nagy hatású szónok.

Az ősnyomtatvány rubrikált példány, vörös színre festett kezdőbetűkkel. Peter Schöffer (1425-1503) az első könyvkereskedők egyike, de nyomdászként vált ismertté. Ő tökéletesítette Johannes Gutenberg mozgatható betűkkel történő nyomtatását.

 

Jacobus de Clusa: De animabus exutis a corporibus, sive De apparitionibus et receptaculis animarumDe animabus exutis a corporibus, sive De apparitionibus et receptaculis animarum
Nürnberg: Georg Stuchs, [c. 1497.]

A teljes mű megtekintése

 

Jacob de Clusa német szerzetes.  Műveit különböző néven adta ki. Az ősnyomtatványban piros rubrum jelek és aláhúzások találhatók.

 

Lucius Junius Moderatus Columella: De re rustica libri X. 
Vienna: Johann Winterburg, [c. 1493.]

A teljes mű megtekintése

Lucius Junius Moderatus Columella 1. században élő hispaniai származású római katona, gazdasági szakíró, Seneca és Nero kortársa volt. Fiatalon a Szíriában állomásozó légiók tribunusa volt, de sem a katonai, sem a jogi pálya nem vonzotta, ezért Itáliában gazdálkodni kezdett. Több könyvet is írt a mezőgazdaságról azzal a szándékkal, hogy kedvet ébresszen a földművelés és az egyszerű életmód iránt. Műveiben a római mezőgazdaságnak a rabszolgaság válsága és a colonatus kezdeteinek idejére eső állapota tükröződik. Az egyik híres munkája a De re rustica című értékes gazdaságtörténeti forrásmű, amely a mezőgazdaságról és a kertészetről szól. Tudása nemcsak a termesztési ismeretekre terjedt ki, már felfedezhetők benne közgazdasági megállapítások is.

1492-ben Bécsben az első állandó nyomdát Johann Winterburger állította fel. Művelt és tekintélyes embernek számított, aki mesterségét valószínűleg Svájcban tanulta. A Winterburger nyomda 18 éven át egyedül működött Bécsben, s csak 1510-ben nyílt meg a második nyomda, amelyet Hieronymus Vietor alapított.

Az ősnyomtatványban 15. századi latin és német szövegközti és széljegyzetek vannak.

   

Corpus iuris civilis. Mit der Glossa ordinaria von Franciscus Accursius
Basel: Michael Wenssler, 1476.

A teljes mű megtekintése

Accursius (1182 körül – 1263) olasz jogász. A Corpus iuris civilis különböző könyveihez a 13. század elejére nagyon sok glosszát írtak, többek között Accursius is. A Glossa ordinaria nyomtatásban először 1468-ban jelent meg, melyet számos kiadás követett. Accursius fő műve, melyen szinte egész életében dolgozott a Glossa Ordinaria, amely a római jog Justinianus által kodifikált változatának, a Corpus Iuris Civilis-nek a kommentárja. A glosszák két oszlopban a jogkönyv szövege körül helyezkednek el, az ábécé betűjével kapcsolódnak a glosszált szóhoz. A Glossa ordinaria szövegét Európában több mint ezer kézirat tartalmazza.

Az ősnyomtatvány rubrikált példány vörössel virágindás hasábelválasztó oszloppal, széldíszítéssel és aranyozással.

A mű Bázelben jelent meg Michael Wenssler (c. 1445-1512?) német nyomdász műhelyében. Wenssler nyomdájának önálló üzemű betűöntödéje volt, cinbányákat vásárolt és messzi vidékekre szállított betűrakományokat.

         

Corpus iuris civilis. Novellae. Libri feudorum
Mainz: Peter Schöffer, 1477.

A teljes mű megtekintése

 

Peter Schöffer (1425-1503) volt az első könyvkereskedők illetve kiadók egyike az ősnyomdászat korában, mégis nyomdászként vált igazán ismertté. Ő tökéletesítette Johannes Gutenberg nagy találmányát, a mozgatható betűkkel történő nyomtatást. Párizsban, mint könyvmásoló és kalligráfus működött, innen került Gutenberg mellé.   Valószínű, hogy grafikai tudása, szakértelme, rátermettsége már a mester környezetében is kiemelkedő szerephez juttatta. Gutenberg távozása után Johannes Fusttal cégtárs lett, s a műhely élére állt. Peter Schöffer keze alatt kibővült, és hamarosan felvirult a nyomda. Schöffer volt az egyik nyomdász, aki először használt a világon először nyomdászjelvényt. Schöffer halála után virágzó műhelyét fia, Johann vezette tovább.

Az ősnyomtatvány rubrikált példány, vörös tollrajzzal díszített kék és vörösre festett kezdőbetűkkel.

 

Antonius Corsettus: Singularia et notabilia
Bologna: Balthasar Azoguidus, 1477. 

  

Laurentius Corvinus: Cosmographia
Basel: Nicolaus Kessler, [c.1496]

A teljes mű megtekintése

Laurentius Corvinus (1465-1527) sziléziai tudós, a krakkói egyetem professzora. Humanisztikus írásokat, verseket, tankönyveket és filozófiai, vallási műveket is írt. Ez a mű a szerző egyik első nyomtatásban megjelent munkája. A krakkói egyetem hallgatójaként, majd professzorként ismerkedett meg a csillagászattal. Nicolaus Kessler (1445-1519) bázeli nyomdász. Főleg vallási, jogi és történelmi írásokat nyomtatott. Nyomdászjelvényén horog és K betű látható.

 

Cursus hinc in de collecti cum septem psalmis poenitentialibus
Augsburg: Anton Sorg, 1492. 

A teljes mű megtekintése

         

De Saxonia Albertus: Questiones subtilissime Alberti de saxonia in libros de celo et mundo
Venezia: Otino Luna, 1497.

A teljes mű megtekintése

 

Szászországi Albert (1316 körül – 1390) középkori német nominalista filozófus, természettudós. A párizsi egyetemen tanult filozófiát, teológiát, természettudományokat, majd itt is tanított az egyetem rektoraként, 1366-tól Halberstadt püspöke. Számos logikai, fizikai, matematikai és etikai műve maradt az utókorra.

 

Dionysius, de Burgo Sancti Sepulchri: Commentarii in Valerium Maximum 
Strassburg: Adolf Rusch, [non post 1475.]

A teljes mű megtekintése

Adolf Rusch (1435-1489) 15. században élt strassburgi nyomdász. Johannes Mentelin nyomdájában dolgozott. Ő volt az első nyomdász, aki a kódexekben is kedvelt betűtípust vette alapul a metszett betűk készítéséhez, s 1464-ben már az antikva betűtípussal nyomtatott. Az antikva betűtípust klasszikus latin szövegekhez használták fel.

   

Duranti, Guillelmus: Rationale divinorum officiorum
[Lyon: Guillaume le Roy, c. 1485-1488]

A teljes mű megtekintése

Guillaume Durand (c.1230-1296) francia kánonjogász, liturgikus író, Mende püspöke. A Rationale divinorum officiorum című középkori értekezése az egyházi építészet és az istentisztelet szimbolikájáról szóló általános értekezés. A középkori kereszténység egyik leggyakrabban másolt és terjesztett szövegei közé tartozik.

De Valle Scholarum Eberhardus: Sermones de sanctis
Ulm: Konrad Dinckmut, 1486.

A teljes mű megtekintése

 

Andreas de Escobar: Modus confitendi
Cologne: Heinrich Quentell, [c.1495.]

A teljes mű megtekintése

Andreas de Escobar (1348-1448) portugál bencés teológus, püspök. A 15. században sok művét nyomtatták ki. Heinrich Quentell a 15. században az egyik legtermékenyebb kölni ősnyomdász, mintegy 400 művet nyomtatott. 

   

Jacobus Faber Stapulensis: Ars suppositionum
Paris : Felix Baligault, 1500.

A teljes mű megtekintése

 

Faber Stapulensis (1450 körül – 1536) francia katolikus pap, teológus, filozófus, humanista, vallási reformátor. Az ősnyomtatvány végén Felix Baligault francia nyomdász nyomdászjelvénye látható.

Josephus Flavius: Opera
Venice: Rainald von Nimwegen, [1481.]

A teljes mű megtekintése

  

Lucius Annaeus Florus: Epitomae rerum Romanarum
Leipzig: Konrad Kachelofen, 1487.

A teljes mű megtekintése

 

Lucius Annaeus Florus (74 körül – 147 után) római történetíró. Híres műve az Epitomae rerum Romanarum. A könyv a római történelemről szóló munka. A könyvet sokan használták tankönyvként is. A kötet Konrad Kachelofen (1450 körül – 1529) lipcsei ősnyomdász nyomdájában készült.

 

 

  

Formularium instrumentorum ad usum Curiae Romanae
Rome: Formularium instrumentorum, c. 1480.

A teljes mű megtekintése

     

Fortunatianus, Chirius Consultus: Rhetorica
Venice: Johannes Tacuinus, 1499.

A teljes mű megtekintése

 

  

Johannes Gerson: Conclusiones de diversis materiis moralibus, sive De regulis mandatorum
Augsburg : Johann Wiener, [c. 1475-1479]

A teljes mű megtekintése

Johannes Gerson (1363-1429) teológus, keresztény misztikus, a római és az avignoni pápák közötti nagy egyházszakadásnak véget vető zsinati mozgalom vezére. A konstanzi zsinat után írja Az egyházi hatalomról c. értekezését, melyben a pápát alkotmányos uralkodóként állította be, és azt fejtegette, hogy zsinat pusztán helyreállította a pápaság intézményének egyházon belüli tényleges jogállását. A misztikus teológiáról c. munkájában szembeállította Isten és a vallás misztikus felfogását a skolasztikával, amely a Biblia és az egyháztörténet tanulmányozását tartotta fontosnak, s a belátás révén kívánt a hithez eljutni. Hitt abban, hogy a szeretettel többet lehet elérni, mint az értelemmel, s azt vallotta, hogy a keresztény misztikusoknak a szívükben kell fellelniük Isten létezésének bizonyítékát.

Rubrikált példány, nyomtatott kezdőbetűit a rubrikátor vörössel átfestette.Kollonitz László kalocsai ex librise látható az első kötéstáblában. 

 

  

Gerson, Johannes: De arte audiendi confessiones et De remediis contra recidivum peccandi
Nuremberg: Friedrich Creussner, c. 1478. 

A teljes mű megtekintése

Johannes Gerson (1363-1429) teológus, keresztény misztikus, a római és az avignoni pápák közötti nagy egyházszakadásnak véget vető zsinati mozgalom vezére. A konstanzi zsinat után írja Az egyházi hatalomról c. értekezését, melyben a pápát alkotmányos uralkodóként állította be, és azt fejtegette, hogy zsinat pusztán helyreállította a pápaság intézményének egyházon belüli tényleges jogállását. A misztikus teológiáról c. munkájában szembeállította Isten és a vallás misztikus felfogását a skolasztikával, amely a Biblia és az egyháztörténet tanulmányozását tartotta fontosnak, s a belátás révén kívánt a hithez eljutni. Hitt abban, hogy a szeretettel többet lehet elérni, mint az értelemmel, s azt vallotta, hogy a keresztény misztikusoknak a szívükben kell fellelniük Isten létezésének bizonyítékát.

Friedrich Creussner 15. századi nyomdász. Nürnbergben dolgozott, főleg kisebb terjedelmű latin nyelvű vallásos és jogi témájú műveket nyomtatott. Nagyobb munkáinak végén index is található. Műhelye hatféle betűtípust használt.

Az ősnyomtatvány rubrikált példány, vörös színre festett kezdőbetűkkel.

 

  

Johannes Gerson: De simonia
[Nürnberg]: Johann Sensenschmidt, Andreas Frisner, [non post 1473.]

A teljes mű megtekintése

 

Johannes Gerson (1363-1429) középkori francia prédikátor, filozófus, politikus, teológus. Részt vett a konstanzi zsinaton. Harcolt a nyugati egyházszakadás megszűntéért. Filozófiájára erősen hatott a nominalizmus, a teológiájában a misztikát a skolasztika fölé helyezte. Közel 400 művet írt.

De simonia – Szimónia neve annak a kánonjogi vétségnek, melynek lényege egyházi és lelki javak, anyagi előnyök révén történő megszerzése. A De simonia című ősnyomtatványt piros festett iniciálék és kiemelések díszítik.

   

Gesta Romanorum
Augsburg: Anton Sorg, 1487.

A teljes mű megtekintése

A Gesta Romanorum egy középkori novellagyűjtemény. Eredetileg a 13. században megjelenő új szerzetesrendek prédikációiban szereplő és a laikus hívők erkölcseinek nemesítésére szolgáló történeteket tartalmazta, bibliai tanítás példázata.

Anton Sorg (1430 körül – 1493) ősnyomdász, térképillusztrátor. 1475-ben alapította meg saját nyomdaműhelyét Augsburgban. Több mint 200 nyomtatványt nyomtatott.

Henricus de Gorichen: Tractatus de superstitiosis quibusdam casibus
[Cologne: Johann Guldenschaff, c. 1490]

A teljes mű megtekintése

Heinrich de Gorichen (c.1378-1431) holland teológiai professzor. Filozófiai, teológiai és logikai értekezéseket is írt, a Tractatus de superstitiosis quibusdam casibus című művét Johann Guldenschaff 15. századi német nyomdász nyomtatta. Guldenschaff, a Fust és Schöffer nyomdában tanult, majd 1477-ben Mainzban megalapította saját nyomdáját. Később Kölnbe költözött, ahol folytatta nyomdai tevékenységét.

        

Gratianus: Decretum
Venice: Baptista de Tortis, 1496.

A teljes mű megtekintése

Gratianus munkája fontos mű volt az egyház joggyakorlatában. Számos kiadása jelent meg. Az ősnyomtatvány rubrikált példány, a címlapot vörös színnel díszítették. Az ősnyomtatvány első és hátsó kötéstáblának belsején színezett fametszetű szentképek láthatók, valószínűleg színes kalendárium számára készültek.

  

Gratianus: Decretum cum apparatu...
Mainz: Peter Schöffter, 1472.

A teljes mű megtekintése

A könyvtár legdíszesebb ősnyomtatványa. Rubrikált példány, rendkívül gazdag díszítéssel. Alsó lapjának két hasábja között választóoszlopként tarkára festett zöld farkú sárkány szájából kiinduló indás díszítés, mely a lap négy szélét fogja körül. A vörös, zöld díszítés között arany lapokon páva, papagáj, virág és szegfű. A kommentár kezdőbetűje aranylapokból rakott háttéren zöld, valamint vörös színű. A szöveg kezdőbetűje aranylapos háttéren áll, belsejét (R) miniatúra kép tölti ki: Krisztus, mint az emberek ítélőbírája felhők között ül.

A jogtörténet Gratianus Decretumát a klasszikus kánonjog első dokumentumaként tartja számon. Gratianus bencés szerzetes 1140 táján csaknem 3800 szövegből összeállított, az egyházfegyelem és egyházi szabályozás minden területét érintő gyűjteménye. Rövidesen a kánonjog legfontosabb kézikönyvévé vált, ennek alapján oktattak, és ezt kommentálták az egyetemek egyházjogi tanárai. A mű nemcsak szöveggyűjtemény, hanem értekezés is, amely kísérletet tesz a különböző forrásokból származó szabályozások ellentmondásainak és eltéréseinek feloldására. Szükség esetén Gratianus a római jog segítségét vette igénybe, és bőven merített az egyházatyák és más egyházi írók munkáiból. A kánonjog oktatása évszázadokon át a Decretumon alapult, a legkiválóbb egyházjogászok látták el széljegyzetekkel, és magyarázták. Ez lett a Corpus Iuris Canonici – a nagy egyházi gyűjtemény - első része, s a kánonjog 1917. évi hivatalos törvénykönyvbe foglalásáig fontos forrásnak számított. 

A kötet könyv- és nyomdászattörténeti szempontból kimagasló értéket képvisel, hiszen Mainzban, Gutenberg nyomdája után a második működő ősnyomdában készült, nyomdásza Peter Schöffer (1425-1503) Gutenberg munkatársa. Peter Schöffer tökéletesítette Gutenberg nagy találmányát, a mozgatható betűkkel történő nyomtatást. Párizsban, mint könyvmásoló és kalligráfus működött, innen került Gutenberg mellé. Valószínű, hogy grafikai tudása, szakértelme, rátermettsége már a mester környezetében is kiemelkedő szerephez juttatta. Gutenberg távozása után Johannes Fusttal cégtárs lett, s a műhely élére állt. Mesterművei közül fennmaradt az 1457-es Mainzi Zsoltároskönyv és az 1462-es 48 soros Biblia. Az előbbi volt az első nyomtatott könyv amelyen feltűntették a nyomtatás helyét és idejét, valamint a nyomdász nevét. Schöffer öntött először fémbetűket, amelyeket a Vulgata Biblia második kiadásához használt fel. Haláláig több mint 300 könyvet nyomtatott.

   

I. Gregorius papa: Dialogorum libri quattuor
Augsburg: Johann Wiener, [1475-1479].

A teljes mű megtekintése

I. Nagy Szent Gergely pápa (540 k.- 604) a középkor egyik legnagyobb hatású, legolvasottabb egyházi vezetője. Gergely minden adódó alkalmat kihasznált arra, hogy a katolikus hitet terjessze. A misszionáriusi tevékenységet pedig mindenképpen támogatta. Ágoston apátot (a későbbi Canterbury Szent Ágostont) negyven szerzetessel Angliába küldte, hogy ott térítse katolikus hitre az embereket. Nagy eredményeket ért el Galliában a frankok térítésében és Hispániában is, ahol a vizigótok egyre nagyobb számban tértek át a római hitre. Gergely liturgikus szövegeket írt, s fölkarolta a liturgikus ének ügyét. Irodalmi hagyatékában 854 levél maradt ránk. VIII. Bonifác negyedikként a nagy nyugati egyházatyák közé sorolta Szent Ambrus, Jeromos és Ágoston mellé.

Az ősnyomtatvány rubrikált példány, vörös színnel festett kezdőbetűkkel, Kollonitz László kalocsai érsek ex libriszével.

   

I. Gregorius papa: Pastorale, sive Regula pastoralis
Basel: Martin Flach, [c.1472.]

A teljes mű megtekintése

I. Nagy Szent Gergely pápa (540 k.- 604) a középkor egyik legnagyobb hatású, legolvasottabb egyházi vezetője. Gergely minden adódó alkalmat kihasznált arra, hogy a katolikus hitet terjessze. A misszionáriusi tevékenységet pedig mindenképpen támogatta. Ágoston apátot (a későbbi Canterbury Szent Ágostont) negyven szerzetessel Angliába küldte, hogy ott térítse katolikus hitre az embereket. Nagy eredményeket ért el Galliában a frankok térítésében és Hispániában is, ahol a vizigótok egyre nagyobb számban tértek át a római hitre. Gergely liturgikus szövegeket írt, s fölkarolta a liturgikus ének ügyét. Irodalmi hagyatékában 854 levél maradt ránk. VIII. Bonifác negyedikként a nagy nyugati egyházatyák közé sorolta Szent Ambrus, Jeromos és Ágoston mellé.

Nagy Szent Gergely pápa művei öt nagy kötetet alkotnak. A Regula pastoralis – lelkipásztori regula – a lelkipásztorkodás szabályait, a papi méltóságot, a papok kötelezettségeit, feladatait tárgyalja. Erről írják, hogy aki ezt nem ismeri, az sem magát, sem másokat nem fog tudni helyesen vezetni. Alig került ki illusztris szerzőjének tollából, máris görögre fordította 602-ben Anasztáz antiochiai pátriárka és pedig magának a császárnak, Mauriciusnak meghagyásából. A 806-ban tartott mainzi zsinat a Szentíráson kívül elsősorban ennek olvasását ajánlja, későbbi zsinatok ismeretét egyenesen kötelezővé tették a felszentelendőkre nézve. Első nyomtatott latin kiadása 1496-ban jelent meg Strassburgban, melyet számtalan új kiadás és fordítás követett. 

Az ősnyomtatvány rubrikált példány, vörös és kék színre festett kezdőbetűkkel díszítették, a kalocsai káptalani könyvtár, a Bibliotheca Metropolitanae Ecclesiae Colocensis és Kollonitz László nagyváradi püspök ex libriszével. 

 

    

IX. Gregorius papa: Decretales cum glossa
Strassburg: Heinrich Eggestein, [1470-72.]

 

IX. Gergely pápa (1167-1241) pontifikátusát tekintik a történészek a pápaság és a császárság utolsó nagy összecsapásának. Jogászként több értékes műve is fennmaradt, amelyek egy részét mind a mai napig alkalmazza a római katolikus egyház, kiegészítette a Gratianus Decretumát. A Decretales cum glossa című ősnyomtatvány kommentátora Bernardus Parmensis, ismertebb nevén Bernardus de Bottone olasz kánonjogász. A művet 1470-1472 között nyomtatták Strassburgban, Heinrich Eggestein nyomdász műhelyében.

Az ősnyomtatvány 15. századi préselt bőrrel bevont fatáblás kötésén apró védőgombok, sarkain pedig kerek védő lapok nyomai láthatóak. Rubrikált példány, vörös és kék színre festett kezdőbetűkkel díszítve.

    

Johann Gritsch: Quadragesimale
Augsburg: Johann Wiener, 1477. 

A teljes mű megtekintése

Az ősnyomtatvány szerzője Conrad Grütsch (Gritsch) (1409?-1475?), de testvére Johann Grütsch neve alatt adták ki a művet. Conrad Grütsch 1423 körül lépett be a ferences rendbe, majd 1441-ben részt vett a bázeli zsinaton. Széles körben elterjedt latin nyelvű műve a Quadragesimale – Nagyböjti prédikációk címen jelent meg, melyet már a 15. században több példányban kinyomtattak. A mű elején alfabetikus tartalomjegyzék található.

Az ősnyomtatvány Tabula része és első hét oldala rubrikált, a kötet többi része rubrikálás nélküli. Kötése 1480-as években készült barna színű gótikus bőrkötés. Az első kötéstábla belső részén Kollonitz László nagyváradi ex librise látható.

[Jacobus de Gruitrode]: Lavacrum conscientiae
Leipzig: Gregor Boettiger, [c.1495.]

A teljes mű megtekintése

Jacob de Gruytrode 15. században élt karthauzi szerzetes. Számos aszketikus, erkölcsi műve jelent meg. A Lavacrum conscientiae című ősnyomtatvány Gregor Boettiger lipcsei műhelyében készült 1495-ben, rubrikált példány, vörös színre festett kezdőbetűkkel díszített. A mű utolsó oldalán bejegyzés olvasható: Hermannus Adolphus Philippus Ernestus Comes ad Holtrop. 1702.

 

Jacobus de Gruitrode: Lavacrum conscientiae
Augsburg: Anton Sorg, 1492.

A teljes mű megtekintése

Jacobus van Eertwach Maaseik közelében, Gruitrode-ban született 1400 és 1410 között. Belépett a karthauzi rendbe és 1440-től haláláig 1475-ig Jacobus van Gruitrode volt a Liège melletti Alle Apostelen (minden apostol) kolostor elöljárója. Jacobus munkáit névtelenül írta, de Johannes Trithemius által 1494-ben közzétett művek listáján sok műve azonosítható. 

 

  

Gerardus de Harderwyck: Commentum super Artem veterem Aristotelis secundum viam Albertistarum, cum textu
Cologne: Quentell Heinrich, 1486. 

 

 

 

 

Hermes Trismegistus: De potestate et sapientia Dei
Venice: Damianus de Gorgonzola, 1493.

A teljes mű megtekintése

A művet Marsilio Ficino 15. században élt olasz orvos, filozófus, humanista fordította le görögből latinra. 

  

Barbarus Hermolaus: Oratio ad Fridericum III. imperatorem et Maximilianum I. Regem Romanorum
Nürnberg: Peter Wagner, 1490.

A teljes mű megtekintése

Hermolaus Barbarus (1454-1493) olasz reneszánsz tudós, 1490-től római nagykövet. Számos klasszikus művet fordított.

Az ősnyomtatványt fametszetes iniciálék, piros színű rubrum jelek díszítik.

 

  

Johannes Herolt: Sermones discipuli de tempore et de sanctis cum promptuario exemplorum, et de miraculis Beatae Mariae Virginis
Strassburg: Adolf Rusch, [c.1478.]

A teljes mű megtekintése

Johannes Herolt 15. századi német domonkos szerzetes. A Sermones discipuli de tempore et de sanctis című műve volt a 15. század legszélesebb körben újranyomtatott prédikációgyűjteménye. 

Adolf Rusch (15.sz.) német nyomdász Johann Mentelin nyomdájában tanulta a nyomdászatot. Ő használta először az antikva betűtípust. Latin klasszikusok műveit nyomtatta, de teológiai és orvosi könyveket is kiadott.

Az ősnyomtatvány rubrikált példány, kék és vörös színre festett egyszerű kezdőbetűkkel díszítették.

 

Historia septem sapientum Romae
Köln: Johann Koelhoff, 1490.

A teljes mű megtekintése

A művet Johann Koelhoff (15. sz) kölni nyomdász és könyvkereskedő nyomtatta 1490-ben. Koelhoff foglalkozott nyomdászati kellékek és különböző papírfajták árusításával is. Több mint száz művet adott ki, főleg teológiai, filozófiai és jogi témájú, latin nyelvű könyveket. A Historia septem sapientum Romae fametszeteit Claes Leeuw antwerpeni nyomdásztól vette át, a nyomtatvány néhány levelén 15. századi lapszéli bejegyzések láthatóak.

Ponciánus históriája ősi, ind és perzsa forrásokból származó mesék gyűjteménye. Perzsa címe: „Sindibád Nameh” (Szindibád könyve). Latin fordításban jutott el Európába és Historia septem sapientium (A hét bölcs mester) címen terjedt el. Latinból számos nyelvre lefordították, több száz kiadást ért meg, nagy számú verses és prózai feldolgozása ismeretes. Egyike volt a világirodalom legelterjedtebb novelláskönyveinek. Népszerűsége egy időben szinte a legnevesebb görög-római költői művekét is felülmúlta. A könyv lényegében példálózó mesék gyűjteménye, keretes elbeszélés. A fő történetbe kétszer hét mesét illesztettek, melyeket a császárnak mesélnek el.

Magnus Hund: Expositio Donati secundum viam doctoris sancti
Leipzig: Martin Landsberg, 1489. 

A teljes mű megtekintése

Landsberg Martin a 16. század elején működő nyomdász Lipcsében. Több száz nyomtatványt adott ki. Nyomdájából főleg klasszikus művek kerültek ki, de kinyomtatta humanista szerzők műveit és matematikai témájú műveket is.

Magnus Hund: Expositio Donati secundum viam doctoris sancti
Leipzig: Konrad Kachelofen, 1498.

A teljes mű megtekintése

Magnus Hund (1449-1519) 1449-ben született Magdeburgban. 1482-ben iratkozott be a lipcsei egyetemre, 1499-ben a lipcsei egyetem rektora. Ettől kezdve az orvostudomány, a jogtudomány és a teológia felé irányul az érdeklődése. Nevét dicsőséggel őrzi az 1501-ben megjelent műve: Antropologium de hominis dignitate, natura et proprietatibus. Ez a műve teremti meg az antropológia szót és fogalmat. Az ősnyomtatvány egy része rubrikálva van.

 

VIII. Ince papa: Bulla excommunicationis contra haereticos
[Roma]: Eucharius Silber, [c.1486]

A teljes mű megtekintése

VIII. Ince (1432-1492) a római katolikus egyház 213. pápája. Eucharius Silber a würzburgi egyházmegye ősnyomdásza. Rómában időnként Argenteus, görögösen Argyrios néven tevékenykedik. Neve előtt gyakran olvasható a „vir venerabilis” megjelölés. Nyomdászjelvénye kéttornyú bástyát ábrázol, az egyik ablakból kinyúló kéz égő fáklyát tart; a vasrúddal biztosított, zárt kapun SPES felirat jelenti: a nehézségek között a hit ad megtartó erőt. Több mint 300 kiadást nyomtatott, nyomtatványai között voltak latin klasszikusok, pápai bullák, imádságok.

    

Isidorus Hispalensis: Etymologiae
Augsburg: Günther Zainer, 1472. 

A középkori gyűjteményből csak két ősnyomtatvány került vissza a 20. század elején Kalocsára, néhány példányt a világ más könyvtáraiban őriznek, a legtöbb könyvnek azonban – elsősorban a török idők viszontagságai következtében – nyoma veszett. Az egyik mű Isidorus Hispalensis: Etymologiae. A bejegyzés tanúsága szerint ez az értékes ősnyomtatvány már 1526 előtt Kalocsán volt, pontosabban Váradi Balázs nagyprépost tulajdonából származott, aki 1510-ben halt meg. A könyvet a török elől menekülők mentették tovább. 1762-ben már a gyöngyösi ferencesrendi zárda könyvtárában találjuk, onnan 1916-ban került vissza Kalocsára egy csere folytán. 

Sevillai Isidorus püspök a VII. században élt. Klasszikus forrásokra alapozva állította össze enciklopédiaszerű, szófejtő magyarázatos művét, amely közel ezer kéziratos formában maradt fenn. Az ősnyomtatványban egy T-O világtérkép (keréktérkép) van, melyem egy körben az addig ismert három kontinens látható: Európa, Afrika, Ázsia, körülöttük egy T betű. 

 

Lapide, Johannes: Resolutorium dubiorum circa celebrationem missarum occurrentium
[Strassburg: Johann (Reinhard) Grüninger, c. 1500]

A teljes mű megtekintése

A mű szerzője Johannes de Lapide (c.1425-1496) német karthauzi szerzetes, teológiai professzor, nyomdász.

Az ősnyomtatványt Johann Grüninger német nyomdász nyomtatta, aki több mint 500 nyomtatványt, elsősorban vallási témájú műveket készített Strassburgban.

  

Petrus Lombardus: Sententiarum libri IV
Strassburg: Heinrich Eggestein, [c. 1471.]

A teljes mű megtekintése

Petrus Lombardus (1096 k. - 1164) középkori olasz teológus. Több művet hagyott maga után. A Sententiarum libri IV, az egyik fő műve, mely a teljes katolikus hittudományt dolgozza fel. I. könyve a háromszemélyű Istenről, a II. könyve a teremtményekről és a bűnbeesésekről, a III. könyve Krisztusról és a megváltásról, a IV. könyve a szentségekről és a végső dolgokról szól. A szerző minden egyes hittételt először a Szentírásból és az egyházatyáktól vett érvekkel igazolja, majd a dialektika segítségével mutat rá a hitigazságok ésszerűségére cáfolva az ellenük felhozott ellenvetéseket. Felhasználta az újabb tudósok (Hugo de Sancto Victore, Gratianus, Chartres-i Ivó) munkáját is. A Sententiarum libri IV. művet már a 13. században alapvető kézikönyvként használták és tanítottak belőle. A szentenciákat a szerző életében kritizálták, halála után cenzúrázták.

Az ősnyomtatvány Eggestein (Eckstein) strassburgi ősnyomdász műhelyében készült. A mű rubrikált példány, tollrajzos vörös színre festett kezdőbetűkkel van díszítve. Felső tábláján hártyaszalagon egykorú kézírással a mű címe, első oldalán XVII. századi bejegyzés látható.

  

Albertus Magnus-Hugo Ripelin: Compendium theologicae veritatis
Ulm: Johann Zainer, [ca. 1478-80.]

A teljes mű megtekintése

Nagy Szent Albert (1193 k. – 1280) latin nyelven író középkori német teológus, a regensburgi egyházmegye püspöke, filozófus, polihisztor, egyháztanító, a skolasztikus filozófia képviselője. Életművében polihisztorként kora szinte minden tudományával foglalkozott. Nagy Albert filozófiája és teológiája kezdeti kísérlet volt a hagyományos platonikus tartalom és az újra felfedezett arisztoteliánus forma és fogalmi rendszer szintézisére, ugyanakkor nem értett mindenben egyet az újplatonikusok nézeteivel.

Ez a mű a középkorban a tudományos teológia legelterjedtebb kézikönyvének tekinthető.

Johann Zainer Ulmban működő nyomdász. A 15. század hetvenes éveitől a 16. század húszas éveinek közepéig jelentős nyomdai műveket alkotott.

     

Albertus Magnus: Tractatus de virtutibus editus a magno Alberto
Memmingen: Albrecht Kunne, [c. 1488, non post 1496.]

A teljes mű megtekintése

Nagy Szent Albert (1193-1280) a középkori természettudomány első és legnagyobb hatású alkotója volt. 

Albrecht Kunne Memmingenben tevékenykedő ősnyomdász, aki a nyomdászatot Johannes Gutenbergnél tanulta. Az ősnyomtatvány rubrikált példány, vörös színre festett kezdőbetűkkel. 

 

Marcus Valerius Martialis: Epigrammata
Milano: Ulrich Scinzenzeler, 1490.

A teljes mű megtekintése

Marcus Valerius Martialis (Kr.u.38-41. – Kr.u. 104.) a császárkori epigrammaköltészet első és legjelesebb képviselője, az epigramma, mint műfaj megteremtője és legkitűnőbb művelője. A költészetnek legkisebb műfaja, az elégiából fejlődött epigramma, már a görög irodalomban jelentős szerephez jutott. 50 évesen kezdte publikálni verseit. Martialis epigrammái tizennégy könyvben maradtak fenn. Míg az epigramma a görögöknél nem volt egyéb, mint feliratnak szánt rövid költemény, addig Martialis szellemes fordulatot és meglepő élt adott neki, melyet azóta a műfaj jellemző vonásának tekintenek. Mint igazi „martialisi” epigrammák, legjelentősebbek az I.-XII. könyvek epigrammái. Martialis epigrammái megkapó, nem ritkán megdöbbentő pillanatfölvételek a római életből.

  

Jason de Mayno: De iure emphyteutico lecturae III.
Pavia: Antonius Carcanus, [c.1476.]

A teljes mű megtekintése

Giasone Del Maino (Jason de Mayno 1435-1519) jelentős olasz jogtudós munkája. 

 

Silvester Mazzolini Prierias: Compendium in Johannem Capreolum
Cremona: Carolus Darleius, 1497.

 

Silvester Mazzolini Prierias (1456-1527) – olasz domonkos teológus, a pápai udvar teológiai szakértője, aki először mondott teológiai szakvéleményt Luther 95 tételéről egy 1518-ban megjelent munkájában. Művei jelentek meg csillagászati, teológiai témában is. A szerzőnek a Compendium in Johannem Capreolum című munkája első, ritka kiadás, a középkori teológia egyik nagy műve.

Ex libris: Patachich Ádám

Konrad von Megenberg: Buch der Natur (teljes változat pdf formátumban 76MB!)
Augsburg: Johann Bämler, 1475.

Konrad von Megenberg (1307-1378) a középkori orvoslás egyik legeredményesebb alakja. Több kötetnyi receptgyűjtemény és természettudományi enciklopédia szerzője. Megenberg korábbi művek felhasználásával írta meg az első német nyelvű természetrajzi munkát. Hierarchikus rendben tárgyalja az élő és élettelen természet alkotóelemeit az embertől a csodalényekig. A középkorban igen népszerű mű a természet furcsaságairól sok babonás nézetet és csodás képtelenséget terjesztett. Az augsburgi Johann Bämler 1475-ben adta ki először Megenberg munkáját. Kiállítása igen dekoratív, a könyvhöz 12 egész oldalas metszet készült, melyeket kézzel színeztek. A kalocsai példány a mű első, 1475-ös kiadása.

  

Johannes Mesue - Petrus de Abano: Opera medicinalia. Additiones ad practicam
Venice: Clemens Patavinus Sacerdos, 1471. 

 

Az ókor természettudományi, gyógyászati műveltségével javarészt arab közvetítéssel ismerkedett meg a keresztény Európa. Az arabok nemcsak átadták az ókorban felhalmozott ismereteket, hanem saját tapasztalataikkal is gazdagították azt. Gyógyszerészetük fejlett volt, sok tekintetben élen jártak a medicinák készítésének eljárásaiban, a legfontosabb módszerek tekintetében is, igen jelentôs volt a gyógynövényismeretük és azok széles körû gyógyászati hasznosítása. Johannes Mesue arab orvos, Mezopotámiában született. Sokat fordított, - szírből - görög orvosi munkákat arabra. az első olyan arab orvos volt, akit nyugaton saját, önálló művei alapján ismertek. Művének ez az első, legkorábbi  kiadása, de több kiadását is őrzi a könyvtár (1479, 1558.)

Pietro de Abano (1257 k. - 1316 k.) középkori orvos, asztrológus, bölcsész. Páduában gyógyított és a páduai egyetemen elsőként kapott orvosi tanszéket. Műveit csak halála után adták ki. 

 

Modus legendi abbreviaturas in utroque iure
Nürnberg: Friedrich Creussner, 1476.

A teljes mű megtekintése

Guido de Monte Rochen: Manipulus curatorum
Strassburg: Jordani de Quedlinburg, 1490.

A teljes mű megtekintése

A szerző spanyol pap és jogász. A plébánosok kézikönyve a legismertebb műve, több mint 100 nyomtatott kiadása jelent meg.

 

Guido de Monte Rochen: Manipulus curatorum
Strassburg: Martin Flach, 1493. 

A teljes mű megtekintése

   

Conradus de Mure: Fabularius, seu Repertorium vocabulorum 
Basel: Berthold Ruppel, [c. 1470]

A teljes mű megtekintése

Az ősnyomtatvány szerzője Conrad de Mure (c.1210-1281) kanonok, rektor, retorikával és költészettel foglalkozott.

Berthold Ruppel 15. századi német nyomdász, Johannes Gutenberg műhelyében tanult és 1464-ben alapította meg az első nyomdát Bázelben.

 

 

Leo von Neapel: Historia Alexandri magni
Strassburg: Jordanus de Quedlinburg, 1489.

A teljes mű megtekintése

 

Nagy Sándor életéről szóló regényes életrajzot több nyelvre is lefordították, többek között a 10. században Leó nápolyi főpap is.  Leó latin változata számos európai nyelv és héber fordítás alapjául szolgált.

   

Alexander de Nevo: Consilia contra Judaeos foenerantes
Nürnberg: Friedrich Creussner, 1479.

A teljes mű megtekintése

Alexander de Nevo (1417-1484) olasz egyházjogász, a kánonjog professzora. Különféle műveket publikált. A Consilia contra judaeos foenerantes című ősnyomtatvány rubrikált példány, vörös színű iniciálékkal van díszítve.

 

 

V. Nicolaus Papa: De Judaeorum et Christianorum communione et conversatione 
Basel: Martin Flach, [non post 1474]

A teljes mű megtekintése

Martin Flach 15. századi svájci nyomdász, Bázelben dolgozott 1472-től. Elsősorban kisebb terjedelmű teológiai, orvosi, erkölcsi, klasszikus és humanista műveket nyomtatott.

    

Publius Ovidius Naso: Opera
Parma: Stephanus Corallus, [c.1477.]

 

Publius Ovidius Naso (Kr.e 43 - Kr.u 17) a római aranykor irodalmának kiemelkedő költője. Költeményeivel hamar szerzett hírnevet az ókori Rómában. Szerelmi elégiái mellett legjelentősebb alkotása a Metamorphoses (Átváltozások) című, 15 könyvből álló, hexameteres mítoszgyűjtemény.

A Pármában kiadott ősnyomtatvány csonka példány, vörös és kék színnel festett kezdőbetűkkel, a lapszéleken 15-16. századi bejegyzések láthatók. 

 

Guillermus de Pereriis: Oratio super electione Innocentii VIII, habita 26 Aug. 1484.
Leipzig: Marcus Brandis, [c. 1484.]

A teljes mű megtekintése

Az ősnyomtatvány Marcus Brandis a 15. századi nyomdász lipcsei műhelyében készült. A nyomdász Lübeckben, Merseburgban, Magdeburgban és Lipcsében is tevékenykedett. Jellegzetes betűformáit, az úgynevezett Brandis-típust sok nyomdász, így Konrad Kachelofen is mintául vette.

  

Petrarca, Francesco: Secretum de contemptu mundi
[Strassburg]: [Adolf Rusch], [c.1473.]

Francesco Petrarca (1304-1374) itáliai költő, esszéíró, filológus. A Secretum de contemptu mundi (Kétségeim titkos küzdelme) című morálfilozófiai műve első kiadás. A mű egy filozófiai dialógus, párbeszédes formában, a Szent Ágostonnal folytatott beszélgetés, melyben Szent Ágostont szerepelteti beszélgetőpartnerként, az ő szájába adja a kérdéseket. A történet szerint három napon át vitatkoznak a főbűnökről és azok megjelenési módjáról, az emberre gyakorolt hatásukról. Személyes példájával teszi hitelessé Petrarca a beszélgetést, így mutatkoznak meg rejtett érzései, kétségei, szenvedései. 
Az ősnyomtatvány Adolf Rusch (1435 k. – 1489) strassburgi nyomdász műhelyében készült. Az antiqua betűtipus 1464-ben Adolf Rusch nyomdájában jelent meg először. Főleg klasszikusok műveit, orvosi és teológiai műveket nyomtatott. Az ősnyomtatvány rubrikált példány vörösre festett kezdőbetűkkel díszítették, a rubrikátor lapszámozással látta el. A kötet Patachich Ádám könyvtárából került az érseki könyvtár gyűjteményébe. 

   

Rainerius de Pisis: Pantheologia, sive Summa universae theologiae
[Augsburg]: Günther Zainer, 1474. 

 

A lelkipásztori munkát szolgálta a XIV. században élt olasz dominikánus, Rainerius de Pisis lexikona a Pantheologia, amely az első alfabetikus teológiai enciklopédia, a leghíresebb hittudósok műveiből vett kivonatokat sorolja fel betűrendben. A műnek számtalan nyomtatott kiadása jelent meg.

  

Titus Maccius Plautus: Comoediae
Milano: Ulrich Scinzenzeler, 1500.

Titus Maccius Plautus (i.e.254 k.- i.e. 184 k.) római komédiaszerző. Komédiái a latin irodalom legkorábbi egészben fennmaradt művei. A karakterek általában hangsúlyozottan görög színeken jelennek meg, görög díszletekkel, illetve még pontosabban olyan körülmények között, amit egy római görögnek képzelhetett. Komédiáinak tárgya sokrétű, megtalálhatók az egy jellemet, környezetet bemutató darabok, családi drámák, mítoszparódiák, legtipikusabb figurája az okos rabszolga, aki gazdáját manipulálja. A szerelem csaknem mindig fontos szerepet játszik műveiben. A plautusi komédia nyelvi gazdagságának egyik forrása az élő, társalgási nyelv, a másik a római költői hagyomány. A zenei elemeket uralkodóvá, daljátékszerűvé teszi, a darabok főleg hatos jambusokból állnak.

A mű Ulrich Scinzenzeler német ősnyomdász milánói nyomdájában készült. Rubrikált példány nyomtatott kezdőbetűkkel.

Poeniteas cito
Cologne: Heinrich Quentell, 1495.

A teljes mű megtekintése

Poggius, Florentinus: Facetiae
Nuremberg: Friedrich Creussner, [c.1479.]

Florentinus Poggius  - Giovanni Francesco Poggio Bracciolini (1380-1459) itáliai humanista tudós, kéziratkutató, a Firenzei Köztársaság kancellárja,a faceteria műfaj klasszikusa. Latin nyelvű művei jelentek meg. Sok episztolát és dialógust írt, megírta Firenze 1350-1455 közöttii történetét. A klasszikus ókor több lappangó művét fedezte fel és tette közzé, akinek neve Hunyadi Jánoshoz írt levelei, Mátyás király érdekében írt röpirata által a magyar humanizmus történetében is helyet kapott. A pápai kúriában, másrészt Angliában, Franciaországban hallott történetekből állította össze a 15. század derekán 273 anekdotából álló gyűjteményét. Műve Liber facetiarum címen a kiadási év jelzése nélkül jelent meg, 1472-től a század végéig viszont 27 további kiadásban látott napvilágot, mígnem pályafutását egyházi tilalom szakította meg. Hatása ennek ellenére egyetemes szerte Európában A facetia, latin nyelven előadott szellemes, vidám történet. A facetia latin szövegeivel eredetileg irodalmi ínyencség, de bőven merít az ó- és középkor epikus hagyományából, teljességgel a reneszánsz új, sajátos életérzésének tolmácsa, világias szórakoztatást szolgál. Könnyeden, célzásszerűen nyers szócsaták, lopás, verekedés is helyet kapnak a facetiák cselekményében. A cselekmény időnként társadalmi osztályokat, rétegeket, típusokat állít szembe egymással.

Az ősnyomtatványban a kezdőbetűket vörös színnel festették. 

  

Priscianus: Opera
Venice: Hannibal Foxius et socii, 1485. 

A teljs mű megtekintése

Priscianus a 6. század leghíresebb grammatikusa. Priscianus egyrészt latin elődei munkáira alapozott, másrészt nagy csodálója volt a görög grammatikának is.

      

Jacobus Publicius: Ars conficiendi epistolas
Deventer: Jacobus de Breda, [c.1490.]

 

Jacobus Publicius hispániai származású humanista, akit a 15. század retorikai kézikönyveinek szerzői között emlegetik. Valamennyi műve rövid kézikönyv volt, a szónoklás vagy a levélírás alapjaira tanította meg hallgatóit. 

Az ősnyomtatvány Deventerben készült Jacobus de Breda holland nyomdász műhelyében. Jacobus de Breda sok kiadványa ismert, többek között az oktatásban használt teológiai, retorikai, grammatikai témájú könyveket nyomtatott, a keresett könyveket többször is kiadta, többek között Aesopus állatmeséit is. 

Regimen sanitatis Salernitanum
Leipzig: [Conrad Kachelofen], 1493.

A teljes mű megtekintése

A mű egy diaetetikai-makrobiotikai szabálygyűjtemény, melyet ajánlása szerint a salernói orvosi főiskola Anglia királya számára készített. Több mint 300 nyomtatott kiadása jelent meg. A Regimen szerzőjének neve ismeretlen, a költeményt Salerno valamennyi orvosának collegiuma nevében adták ki. A kor orvosi ismereteit röviden, közérthetően összefoglaló munka. Anatómiai, élettani, patológiai és terápiás rövidebb részek után a diaetetikai utasítások és a helyes életmódra vonatkozó valóban megszívlelendő tanácsok olvashatók, majd egy gyógyszertani capitulus után egy fejezet következik az „orvosi művészetről”, amely az orvosi technika eljárásainak felsorolása mellett főleg a pszichoterápia problémáival foglalkozik.

Konrad Kachelofen 15. – 16. századi könyvnyomdász, könyvkereskedő Lipcsében. Főleg latin nyelvű teológiai, filozófiai műveket, szótárakat, iskolai tankönyveket, ókori szerzők műveit nyomtatta.

 

Sextus Rufus: De historia Romana
Roma: Eucharius Silber, 1491.

 

Sextus Rufus (Rufus Festus) 4. századi történetíró. Az ősnyomtatványt Silber Eucharius Róma egyik legtermékenyebb nyomdásza nyomtatta. A mű csonka példány, az utolsó lapjai hiányoznak. 

 

   

Alanus de Rupe: Psalterium virginis Mariae. Unser Frauen Psalter
Ulm: Konrad Dinckmut, 1483. 

Rupe de Alanus (1428 k. - 1475) tanár, lelki író. Rupe alapította Douaiban 1468-70 körül az első Rózsafűzér Társulatot Zsoltároskönyv Társulat néven. 14. századi följegyzések szerint először domonkos apácák és karthauziak kapcsoltak a rózsafűzérhez először titkokat és elmélkedéseket: a 10 Üdvözlégy előtt rövid mondattal fölidézték Jézus és Mária életének egy-egy eseményét. A Lille-i konvent szerzetese, Boldog Alanus de Rupe feladatául tűzte ki, hogy prédikációiban megtanítsa, hogyan forduljanak Szűz Máriához az Üdvözlégy Mária recitálása és a hit titkairól való elmélkedés által. Alanus de Rupe Máriás zsoltároskönyve 15 Miatyánk, 150 Üdvözlégy és 150 titok volt, melyek az angyali üdvözlettől Mária halálán át az utolsó ítéletig terjedtek. Rupe osztotta örvendetes, fájdalmas és dicsőséges részekre a rózsafűzért. Aki beiratkozott egy rózsafüzérrendbe, az részesedett a világ összes rendtagjának imájában. Az, aki szobájában egyedül imádkozta az Üdvözlégy Máriákat, ezt a közösségek összes többi társával és mindenkiért tette. Ez volt Alanus de Rupe természetfeletti zsenijének fő műve. Sőt, még azt is hozzáfűzte ehhez, hogy a rend minden tagja a többiek ájtatosságának minden művében és minden érdemében részesedik, méghozzá a vezeklő elégtétel szokása szerint. A rendi szabályzat második fejezetében Alanus de Rupe ezt írja: "Ezen rend fő tárgya az, hogy minden egyes tag minden műve és minden érdeme a rend összes tagjának közös javára szolgál". És egyik tanítványa, Michel Francois de Lille, ugyanilyen értelemben egyfajta kommentárként még ezt tette hozzá: "Mivel az imák vagy minden jámbor mű csak akkor válik hasznára egy másiknak elégtétel gyanánt, ha ez annak akarata szerint, aki ezt teszi, történik, mindenkinek, aki a Szűz Mária zsolozsmát imádkozza, ezt akár egy mindenkor megismételt aktus által, akár szokásszerűen tudatosan az összes tag (élők és holtak) javára kell tennie".  Ez az univerzális imalánc jelentős sikert ért el a keresztény népnél, aki nagy buzgalommal vett részt benne. Rövid időn belül szoros hálóként fonta össze a kereszténység államait, hogy pajzsként védelmezze őket. Az ősnyomtatvány rubrikálás nélküli példány, képei ráfestéssel vannak színezve. A 2b levélen Szűz Mária trónon ül karján a gyermek Jézussal, kezében rózsafűzér, előtte három térdelő alak rózsafűzérrel a kezükben. A mű további részében több fametszetes kép található, melyek a rózsafűzér imádság titkait ábrázolják. A 66.b levél fametszetén Dominicanus szerzetes rózsafűzért nyújt egy férfialaknak.

   

Johannes de Sacrobosco: Sphaera mundi
Leipzig: Martin Landsberg, [1494.]

A teljes mű megtekintése

SACROBOSCO, Ioannes - családnevén Jean of Hollywood (1195 k.-1256 k.), angliai születésű párizsi egyetemi tanár, teológus, csillagász. Jelentős  munkája a Tractatus de Sphaera (A szférák megtárgyalása) az ókori szerzők (Ptolemaiosz) követő iévszázadok egyik legjelentősebb összefoglalása a csillagászat ismereteiről és számitásairól. Számos másolatban (kódexként) terjedt el, majd kiegészitve és új ismeretekkel javitva nyomtatásban is többször kiadták. 

Az ősnyomtatványban fametszetes illusztrációk, csillagászati ábrák és 15. századi szövegközti bejegyzések láthatók. 

Hartmann Schedel: Liber chronicarum.
Nürnberg: Anton Koberger, 1493.

A teljes mű megtekintése

1493. július 12-én került elsőízben kiadásra az akkori világot összefoglaló Nürnbergi Krónika, vagy Schedel krónika (Liber Chronicarum). A „Világkrónika” a korai könyvnyomdászat egyik leghíresebb, legpompásabb műve. A könyv 1800 példányban jelent meg és 1809 fametszetet tartalmaz. A krónika illusztrátorai Michael Wolgemut (Dürer mestere) és Wilhelm Pleydenwurf voltak. A művet a nürnbergi orvos polihisztor Hartmann Schedel adta ki, ezért a könyvet gyakran az ő neve alatt emlegetik. Nyomdásza a híres Anton Koberger volt. A krónika szerint a történelem a teremtés hét napjának megfelelően hét korszakra tagolódik. A hatodik korszak Jézus életétől a krónika koráig, a hetedik pedig a világ végéig az Antikrisztus megjelenéséig terjed. Természetesen, a könyv a bibliai eseményeken kívül a világ földrajzi, történelmi leírásával is foglalkozik. Világtérképe elő- és hátoldalán különböző furcsa szörnyek rajzai látható. Ezekről távolról jött utazók regéltek. Némelyikükről már tudjuk, hogy volt valóságalapjuk is: tányérajkú emberek, vagy az elephantiasis betegségtől eldeformálódott láb, hatujjú kéz stb.
A latin nyelvű krónikából Magyarországon 23-at, míg a német változatból 22-öt őriznek. Ez utóbbiból Kalocsán három (ezen belül két régi színezésű) példányt tartanak nyilván.

 

Schottus, Petrus: Lucubratiunculae
Strassburg: Martin Schott, 1498. 

 

 

 

Michael Scotus: Expositio super auctorem Shpaerae
Bononia: Justinianus de Hyrberia, 1495.

A teljes mű megtekintése

 

 

  

Michael Scotus: Liber physiognomiae
Venezia: Jacobus de Fivizzano, 1477.

A teljes mű megtekintése

 

Skóciai Mihály (lat.: Michael Scotus), (1175-1232 k.) középkori skót tudós, matematikus, műfordító. Arabról és héberről latinra fordította Arisztotelész munkáit (Az állatok leírása; Az égboltról; A lélekről), továbbá ő fordította le Averroës kommentárját is, ezek a művek ugyanazokban a kéziratokban maradtak fenn. Három asztrológiai tanulmányt írt, s több alkímiai munkát tulajdonítanak neki. A középkor híres asztrológusa volt, varázslóként is tisztelték. Dante a Pokol XX. énekében a varázslók és jósok között jeleníti meg.

Liber physiognomiae c. munkája a Liber introductorius néven ismert trilógia utolsó könyve. A cím is sugallja, hogy ez a mű a fiziognómiára vonatkozik, vagy arra a technikára, amellyel az ember karakterét vagy személyiségét külső megjelenésük alapján meghatározzák. A fiziognómia (gör.) az arcismeret tudománya. Arcvonások és arckifejezés együttese; a bennük tükröződő lelki folyamatok tanulmányozása. Scotus ezt az „üdvösség tantételének” nevezi, mivel ez könnyen lehetővé teszi annak megállapítását, hogy valaki erényes vagy gonosz. Könyvtárunk ősnyomtatvány-gyűjteményében a mű két kiadása (Velence, 1477.; Lipcse, 1495.) is megtalálható. Az itt közreadott példány a becses és ritka első kiadás.

   

Michael Scotus: Liber physiognomiae
Leipzig: Arnold von Colonia, 1495.

 

Skóciai Mihály (lat.: Michael Scotus), (1175-1232 k.) középkori skót tudós, matematikus, műfordító. Arabról és héberről latinra fordította Arisztotelész munkáit (Az állatok leírása; Az égboltról; A lélekről), továbbá ő fordította le Averroës kommentárját is, ezek a művek ugyanazokban a kéziratokban maradtak fenn. Három asztrológiai tanulmányt írt, s több alkímiai munkát tulajdonítanak neki. A középkor híres asztrológusa volt, varázslóként is tisztelték. Dante a Pokol XX. énekében a varázslók és jósok között jeleníti meg. Liber physiognomiae c. munkája a Liber introductorius néven ismert trilógia utolsó könyve. A cím is sugallja, hogy ez a mű a fiziognómiára vonatkozik, vagy arra a technikára, amellyel az ember karakterét vagy személyiségét külső megjelenésük alapján meghatározzák. A fiziognómia (gör.) az arcismeret tudománya. Arcvonások és arckifejezés együttese; a bennük tükröződő lelki folyamatok tanulmányozása. Scotus ezt az "üdvösség tantételének" nevezi, mivel ez könnyen lehetővé teszi annak megállapítását, hogy valaki erényes vagy gonosz. Könyvtárunk ősnyomtatvány-gyűjteményében a mű két kiadása (Velence, 1477.; Lipcse, 1495.) is megtalálható.

Az ősnyomtatvány első oldalán fametszeten egy tanító ül az olvasópult mögött előtte diákok ülnek. A mű további részében 15. századi bejegyzések láthatóak. 

Lucius Annaeus Seneca: Epistolae ad Lucillium
Roma: Arnold Pannartz, 1475.

Seneca (Kr. e. 4 k. - Kr.u. 65) római sztoikus filozófus, államférfi, drámaíró. Seneca levelei különleges műfajt képviselnek, több levelet is írt száműztetéséből barátjának, Lucilliusnak. Seneca leveleiben őszinte, közvetlen hangon kíván szólni.. - Arnold Pannartz 15. századi német származású itáliai nyomdász. Főleg klasszika-filológiai munkákat nyomtatott. Először Prágában nyomdászkodott, majd 1462-ig Mainzban, Fust és Schöffer műhelyében dolgozott. Az itáliai bencések hívására a Rómától északra lévő subiacói kolostorban Conrad Sweynheimmel nyomdát alapított. Itt nyomtatta ki az első teljes itáliai nyomtatványt, 1463-ban és 1464-ben Donatus nyelvtankönyvét. Majd 1465-ben Lactantius De divinis institutionibus, majd Cicero De oratore, Hippói Szent Ágoston De civitate Dei című munkáját. Lactantius művel az első itáliai könyv, melyet antiqua betűvel nyomtatott ki. Mivel az egyházi köröknek ez a betűtípus tetszett leginkább, a pápa később kanonokságot adományozott a két nyomdásznak. Pietro és Francesco Marquis de Maximis, a tudós testvérpár hívására Pannartz társával együtt Rómába ment, ahol a humanizmus erősen hatott rájuk. tt kinyomtatták Cicero leveleit - amelynek érdekessége, hogy azzal a betűnemmel nyomtatták, amelynek később cicero lett a neve, lásd - majd a Speculum humanae vitaet. 1469-ben Livius írásait - többek közt a Historiae romanae decadest (A római történelem tizedei) - nyomtatták ki, de ez a munka már meghaladta anyagi lehetőségeiket, mivel a város nem kedvezett a könyvkereskedelem fejlődésének. Nicolas de Lyra Glossaejának (bibliamagyarázatainak) 5. könyvének kinyomtatásakor elfogyott a pénzük. Barátjuk és kiadójuk, Andera Bussi püspök hiába járt közben értük IV. Sixtus pápánál. A pápához beadott kérvényük értékes könyvtártörténeti forrás, mivel kiderül belőle, hogy a könyvek átlagos példányszáma akkoriban 275 kötet volt, a népszerű műveké ennek kétszerese. Leírták, hogy hét év alatt 36 munkát, főleg latin klasszikust adtak ki, összesen 12 475 példányban. Fraknói Vilmos történetíró azt írta, hogy az első magyar nyomdász, Hess András betűinek Pannartz és Sweynheim betűi szolgáltak mintául, valamint Karai László, Mátyás király követével is az ő nyomdájukban ismerkedett meg Hess.

Az ősnyomtatvány rubrikálás nélküli példány, tollal rajzolt kisméretű iniciálékkal. 

 

 

 

     

Jacob Sprenger: Malleus Maleficarum 
[Speyer]: Peter Darch, 1487.

Jacob Sprenger (1436 k.-1495) svájci születésű dominikánus teológus. A Malleus Maleficarum - Boszorkánypöröly - című munkája a boszorkányokról szóló középkori mű. A Malleus először 1487-ben jelent meg először. A könyv felsorolja a boszorkányok által használt varázsigéket és megigézéseket, emellett megdöbbentő részletességgel ecseteli a boszorkányokon alkalmazott kínzómódszereket. A latin kifejezés azt jelenti, hogy "boszorkánypöröly", Institoris és Sprenger sokat emlegetett könyvének címe, mely módszeresen ismerteti a befejeződő középkor és kezdődő újkor boszorkányhitét, és a maleficiumot összeköti eldöntött "nőgyűlölő" értelemben a "delictum exceptum"-nak az eretnekperekből átvett fogalmával (ördöggel való szerződés, ördöggel való bujálkodás)". Heinrich Kramer (1430-1505) dominikánus teológus. A könyvet huszonkilencszer adták ki, melyből 16 kiadás Németországban jelent meg. A szerzők a könyvet VIII. Ince pápa Summis desiderantes kezdetű - boszorkánybulla néven is ismert - bullájával kezdik. A három részre tagolt munka első két részében elsősorban a klerikusokat világosítja fel a boszorkányság lényegéről a Biblia és a kánonjog gyakorlata szerint, és megemlíti a boszorkányok gaztetteivel szemben alkalmazandó vallási gyógyeszközöket; a harmadik rész utasításokat ad a papi és világi bíráknak, hogyan indítsák meg és folytassák le a boszorkánypereket. Johan Huinziga A középkor alkonya című művében a korszak egyik emblematikus műveként említi ezt a munkát.

Az ősnyomtatványban 15. századi lapszéli bejegyzések láthatók. A kötéstábla belsejében német, 18. századi nyomtatott kalendárium levelei vannak. 

A műnek későbbi példányai is megtalálhatók a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár állományában. 

Stella clericorum
[Cologne: Heinrich Quentell, c. 1490]

A teljes mű megtekintése

A Stella clericorum című középkori kézikönyv a katolikus egyház lelki gondozásáról szóló mű, a 13. században készült. A 15. században több nyomtatott kiadása jelent meg.

A művet Heinrich Quentell  a 15. század legtermékenyebb kölni ősnyomdásza nyomtatta. A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár állományában egy másik példányban is megtalálható a mű. 

Radulphus Strodus: Consequentiae
Venice: Bernardinus Celerius, 1484. 

 

Publius Terentius Afer: Comoediae [Translatio germanica]
Strassburg: Johann Grüninger, 1499.

 

Publius Terentius Afer (Kr.e. 185 k. - Kr. e. 159) római költő, vígjátékíró. Rövid írói pályafutása alatt hat komédiát írt. A Comoedia társalgó darab, kerül minden durvább komikumot, bohózatot, drasztikus epizódot. Komédiáinak előadási körülményei jól ismerhetők előszavaiból, didascaliákból, melyek megnevezik a szerzőt, a darab címét, az ünnepi játékokat, melyeken bemutatták, a rendező színész nevét, a zeneszerzőt, a görög eredeti címét, a bemutatás évét. Terentius komédiáiban a prolóbus elszakad a darab cselekményétől, ezért a közönség nem tudja előre azt, csak az előadás folyamán bontakozik ki előtte. Ennek következtében a cselekmény alakulása feszültséget kelt a hallgatóságban. Az európai dráma ezt a Terentius kezdte újítást vette át. Művészetének súlypontja a jellemek fejlődésében és a cselekmény megfelelő motiválásában rejlik; a cselekmény szálait nem vágja el önkényesen és az egész egységesen és következetesen épül fel. Dialógusa nyugodt, a lírai elem háttérbe szorul. 

Az ősnyomtatvány gazdagon illusztrált. Különleges és gazdaságos, noha technikailag és művészileg problematikus illusztrálási módot találunk Johann Grüninger 1496 és 1499 közt megjelent Terentius-kiadásában. Grüninger 85 fadúccal 745 képet készített oly módon, hogy a figurákat, az épületrészleteket és a növényeket külön-külön faragta ki, s tetszőlegesen kombináIta őket, elhelyezésük a színházi díszletekhez hasonlóan történt.

 

       

Textus sequentiarum cu[m] optimo commento
[Coloniae]: Heinrich Quentell,[ca.1494]

A teljes mű megtekintése

A szekvencia a kolostori irodalom fő műfaja, a 8-9. században jött létre, a szent dallamhoz illesztették, a középkori liturgia szerves részét képezte.

Az ősnyomtatványt Heinrich Quentell a 15. század egyik legtermékenyebb kölni nyomdász készítette, mintegy 400 művet nyomtatott. Az ősnyomtatványban a címoldalon fametszetes illusztráció látható. A szövegeket az egyház év sorrendjében állították össze, körülöttük kommentár található, rubrikált példány, piros és kék színű kezdőbetűkkel.

 

 

  

Textus sequentiarum cum optimo commento
Cologne: Heinrich Quentell, [1492.]

A szekvencia a római miseliturgiában a változó miseénekek egyike. Hagyományosan az Alleluját követően énekelték, de a megújított liturgiában az Alleluja előtt hangzik el. Írásos hagyománya a 9. század közepe óta ismert. Gyorsan elterjedtek, több mint százat is énekeltek az egyházi év folyamán. V. Pius a szekvenciák számát az egyházi évben négyre csökkentette.

Az ősnyomtatvány címlapján fametszet látható, a mű további része rubrikált, rajzolt vörös kezdőbetűkkel. Kötése 15. századi préselt, fatáblás gótikus, piros bőrkötés apró fejbélyegzőkkel, imitált levélrelieffel, a bőrszalagos kapocs leszakadt. 

Episcopus Theobaldus: Pharetra fidei Catholicae contra Judaeos
[Cologne: Heinrich Quentell, c. 1494-1500]

A teljes mű megtekintése

Episcopus Theobaldus: Physiologus de naturis duodecim animalium
[Cologne: Heinrich Quentell, c. 1495]

A teljes mű megtekintése

Albertus Trottus:  Tractatus de horis canonicis
[Roma]: Antonius de Vulterrus, Raphael de Vulterrus, [1473-1474]

Albertus Trottus: De ieiunio
Nürnberg: Friedrich Creussner, 1477. 

Nicolaus de Tudeschis: Consilia. Cum tabula Ludovici Bolognini
Ferrara: Petrus de Arancejo, Johannes de Tornaco, 1475.

 

Nicolaus de Tudeschis (1386-1445) olasz teológus, Palermo érseke. Bencés szerzetes, majd később kánonjogot tanított Bolognában. Számos kánonjoggal kapcsolatos könyvet írt.

Johannes de Turrecremata: Tractatus notabilis de potestate Pape et concilij generalis
Coloniae: Heinrich Quentell, 1480.

A teljes mű megtekintése

Johannes de Turrecremata (Juan de Torquemada 1388-1468) domonkos szerzetes, a segoviai Santa Cruz kolostor perjele, bíboros, teológus, kánonjogász. Turrecremata a pápai udvar egyik legbefolyásosabb személyisége, aki a korabeli eretnekségek és más vallások elleni egyházi küzdelem voltaképpeni ideológusának tekinthető. Ő hívta Ingolstadtból Rómába Ulrich Hahn nyomdászt, hogy Meditationes (Elmélkedések) című munkáját 1467-ben kinyomtassa.

Ezt a ritka ősnyomtatványt Heinrich Quentell a 15. században élt legtermékenyebb kölni ősnyomdász nyomtatta, aki mintegy 400 nyomtatványt készített. A nyomtatványt fametszetekkel, vörösre festett kezdőbetűkkel illusztrálták, valamint korabeli vörös marginális jegyzetek is találhatók a szöveg mellett.

  

Maximus Valerius: Factorum dictorumque memorabilium
Venice: Albertinus Rubens, 1500. 

Valerius Maximus (Kr.u.1. század) ókori római szerző, fő műve a Factorum ac dictorum memorabilium - Emlékezetre méltó tettek és mondások kilenc könyve. Maximus a művét saját maga 95 témakörre osztja, a témákhoz keres először hazai, majd külföldi példákat. Az általa felhozott témák rendkívül sokrétűek és a variatio elvét követve igyekszik fenntartani az érdeklődést. Célja sokrétű: mint az az előszóból kiderül, egyrészt a rétoriskolák számára akart példatárat adni, másfelől viszont szórakoztatásnak is szánta írásait. Stílusa egyszerű, világos - viszont az általa felhozott példákat önkényesen alakítja mondandójának igazolására. Az ókorban és a középkorban tankönyvként használták, számos kézirata ismert.

Az ősnyomtatványban több, fametszetes nyomtatott iniciálé található. 

Hieronymus de Vallibus: Jesuida seu De passione Christi 
Leipzig: Gregor Böttiger, [14]94.

A teljes mű megtekintése

Ritkaságnak számít Hieronymus de Vallibus páduai orvos és humanista költő munkája Jézus szenvedéséről. A mű először 1473 körül jelent meg Augsburgban, Günther Zainer nyomdájában, sok kiadást megért. Jelen kiadása Lipcsében Gregor Böttiger nyomdájában készült 1494 körül. Szerzője 1458-ig élt, Jesuida seu De passione Christi című művét Pietro Donato páduai püspöknek ajánlotta.

Publius Maro Vergilius: Opera
Venice: Albertinus Rubens, 1500.

Az ősnyomtatvány hiányos. A mű rubrikálás nélküli példány, marginális bejegyzésekkel, fametszetes kezdőbetűkkel, homlokcímekkel van díszítve. A számtalan kiadás közül kiemelkedik a Donatus- és a Servius-féle kommentárokkal kiadott, jelen példány is ezek közül való.

Ex libris: Kollonitz László nagyváradi püspök.

    

Johannes Versor: Quaestiones super artem veterem Aristotelis
Cologne: Heinrich Quentell, 1497.

Johannes Versor a 15. században élt francia dominikánus, tomista filozófus. Tankönyvei a 15. és a 16. században széles körben elterjedtek. Arisztotelész munkáit kommentálta, ezen művek 1485-től Kölnben számos kiadást megértek. 

   

Alexander de Villa Dei: Doctrinale 
Basel: Johann Amerbach, 1486.

A teljes mű megtekintése

Alexander de Villa Dei (1170 k. – 1250 k.) francia szerzetes, tanár, költő. Legfőbb műve 1199-ben készült el Doctrinale puerorum címmel. A Doctrinale a középkor egyik legismertebb és elterjedtebb grammatikai tankönyve, mintegy 250 középkori kéziratban maradt fenn. A 15. – 16. században számos nyomtatott kiadása látott napvilágot.

Johann Amerbach (1440-1513) bázeli humanista nyomdász. Amerbach gazdagon felszerelt nyomdája főként a humanizmus és a reneszánsz tárgykörébe tartozó műveket jelentetett meg. Ő volt az első, aki a Roman betűtípust használta az Italian és a Gothic helyett.

 

 

Jacobus Wimpheling: Defensio immunitatis ecclesiasticae
Basel: Johann Bergmann, [c.1496-97]

A teljes mű megtekintése

Jacob Wimpfeling (1450-1528) reneszánsz humanista teológus, egyetemi tanár. Humanista irodalmi kört alapított, hogy itt a képzés és a nyelvművelés kérdéseivel foglalkozzanak. Ő írta az első nyilvánosan előadott német humanista drámát, egy dialógust a klérus tudatlanságáról és a humanista studiumok nagy hasznáról. Melanchtonra új művelődési célokat szolgáló pedagógiai eszmények jelentős hatást tettek.

Jacobus Wimpheling: Elegantiarum medulla oratoriaque praecepta
[Speyer]: [Conrad Hist], 1493.

 

Az ősnyomtatvány első oldalán egész oldalas fametszet látható: egy tanítómester trónon ül, kezében vessző, előtte három tanítványa. 

Konrad Hist 15. századi német ősnyomdász. Több, mint 30 latin és német nyelvű nyomtatványa jelent meg.

 

 

Jacobus Wimpheling: Stylpho
Speyer: [Conrad Hist], 1495. 

A   kor   szellemi   életének   maradandó   emlékezetű   alakja   Jacob    Wimpfeling    (1450—1528) reneszánsz humanista teológus,  aki  humanista  irodalmi  kört  alapított,  hogy  itt  a  képzés  és  a  nyelvművelés   kérdéseivel   foglalkozzanak.   Sajátságos drámairodalom fejlődött ki, melynek feladata volt, hogy az iskolásgyermekeket elősegítse a latin nyelv megtanulásában. Wimpheling Jacob Stylpho-ja volt az első, Heidelbergben  nyilvánosan   előadott   német   humanista  dráma. Az  ifjú  Melanchthonra  kiváltképp  az  új  művelődési  célokat  szolgáló  pedagógiai  eszményei  tettek  jelentős  hatást:  humanista  ideáljai,  a  nevelés  feltétlen  szükséges  reformjának  igénye,  a  nem  fegyverekkel, hanem  a  tudományokkal  vívott  harc  kizárólagosságának   propagálása  arról  tanúskodik,  hogy   szellemi  formálódásának  jól  kitapintható   szálai  vezetnek  Wimpfelinghez. 

[Berengarius Landora]: Liber moralitatum lumen animae dictus
Augsburg: Anton Sorg, 1477.

[Jacob Pflaum]: Kalendarium (1477-1552) 
Ulm: Johann Zainer, 1478.

A kalendárium egy, az év napjait, évfordulókat, ünnepeket sok esetben olvasmányokat is tartalmazó évkönyv. A kalendáriumok története a 15-16. század fordulójára vezehető vissza, ekkor jelentek meg az első, teljes évre szóló naptárak. Ezek később kibővültek: a mindennapi élethez kapcsolódó hasznos tanácsokkal, szentek felsorolásával, egyházi ünnepekkel és asztrológiai jellegű jóslásokkal is. A kalendáriumokat az év közepén adták ki azért, hogy az év végére az ország minden részére is megérkezhessen. 

Az ősnyomtatvány rubrikálás nélküli példány, Kollonitz László nagyváradi püspöki ex libriszével. 

  

[Werner Rolewinck]: Fasciculus temporum. [Germ.] Eyn bürdin oder versamlung der zyt
Basel: Bernhard Richel, 1481. 

 

Werner Rolevinck (1425-1502) karthauzi szerzetes, történész, mintegy 50 művet írt, melyek főleg prédikációk, történelmi művek és bibliamagyarározatok. 1474-ben Kölnben jelent meg először az egyik leghíresebb műve a Fasciculus temporum. A Fasciculus temporum az első olyan könyv, amely egyedülálló jelentőségűnek tartja a könyvnyomtatás feltalálását. A mű a Teremtéssel kezdődik és IV. Sixtus pápáig tart. Az ősnyomtatvány szövegét sok szép fametszet illusztrálja, közöttük Noé bárkája is. A Fasciculus temporumot különféle nyelvekre  (latin, német, francia, holland) is lefordították, 1500-ig mintegy 35 kiadást ért meg. A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár állományában található példányt Bázelben, Bernhard Richel nyomdájában nyomtatták 1481-ben, római lapszámozásokkal. Székely István gönci lelkész a Fasciculus temporum alapján állította össze művét.

[Jacobus Wimpheling]: Oratio querulosa contra invasores sacerdotum
Speyer: [Konrad Hist, c. 1495]

A teljes mű megtekintése

Jakob Wimpheling (1450-1528) reneszánsz humanista, teológus, a retorika és a költészet professzora. Számos műve jelent meg politikával, filozófiával, teológiával, történelemmel, költészettel kapcsolatosan. Humanista irodalmi kört is alapított.  

Konrad Hist német nyomdász testvérével együtt nyomdát alapított Speyerben, teológiai irodalmat, iskolai tankönyveket nyomtattak. A 15. század végén kibővítette nyomdai tevékenységét, Jacob Wimpheling műveinek nyomtatásával.

Petrus Apianus: Astronomicum caesareum
Ratisbonae, [1532.]

A teljes mű megtekintése

Peter Apian (1495–1552) Leisnigben született, 1524-ben vált először ismertté, amikor megjelent Cosmographiája. V. Károly német-római császár asztronómiatanáraként, a császárnak ajánlva írta meg Astronomicum caesareum című művét. A császár elismerése jeléül nemesi ranggal és bőkezű ajándékkal jutalmazta. Bár tudományos művek sorát tette közzé asztronómiai és matematikai mérőeszközökről, amelyeknek vagy feltalálója, vagy továbbfejlesztője volt, legfontosabb feladatának az ismeretterjesztést tekintette. Az Astronomicum caesareum is ennek a törekvésnek a bizonyítéka: kézzel színezett, rendkívül látványos fametszetei mozgathatóak, az égitestek és a csillagképek mozgását szemléltetik. 1531 és 1539 között megjelent öt üstökösről készített megfigyelései már akkor sem számítottak pontosnak, de felfedezte, hogy az 1531-es (a Halley-üstökös) csóvája majdnem pontosan szembefordul a Nappal. Ugyanebben a művében fejtette ki, hogy a napfogyatkozás megfigyelésével lehet a legjobban meghatározni a délkörök különbségeit, valamint azt, hogy miként lehetséges – a kortárs vélemények ellenére – színes üvegek segítségével mégis megfigyelni a Merkúrt és Vénuszt, ha a Nap korongja előtt vannak. Az egyik első csillagász volt, aki Cosmographia című művében azt javasolta, hogy a Hold távolságát mérve határozzák meg a hosszúsági különbségeket.

  

Nicolaus Copernicus: De revolutionibus orbium coelestium
Basileae: Henricpetrina, 1566.

A teljes mű megtekintése

Nicolaus Copernicus (1473-1543) lengyel csillagász, pap, a modern csillagászat atyja. Fő műve Az égi testek mozgásáról 1543-ban látott napvilágot. Nevéhez fűződik a Nap-középpontú (heliocentrikus) világrendszer megalkotása. Kimondta, hogy a Föld saját tengelye körül napi mozgást, a mozdulatlan Nap körül pedig éves mozgást végez. Elméletét, amely a világmindenséget úgy modellezte, hogy a Nap volt a központban, nem pedig a Föld, a tudomány történetének legfontosabb hipotézisei között tartják számon, ezen felül a csillagászat és a modern tudományok kiindulópontjának is tekintik. Ez a gondolat roppant hatást gyakorolt a tudományra és a filozófiára a következő századokban.

Farkas Gábor Farkas: A magyar Kopernikusz. Magyar Könyvszemle 125 (2009) 3, p. 305-322.

   

Maurus Hrabanus: De laudibus Sancte Crucis opus, crudicione versu prosaque mirificum
Phorzheim: Thomas Anshelm, 1503.

Hrabanus Maurus (780 k. - 856) német bencés szerzetes, fuldai kolostor apátja, mainzi érsek és tudós. A karoling reneszánsz egyik kiemelkedő alakja. Három zsinatot tartott. Szerkesztett prédikációkat, verseket és kézikönyveket a papság oktatására. Nagyon sok műve jelent meg, írásainak legnagyobb részét teológiai, exegetikai művek alkotják: átfogó magyarázatokat írt Máté evangéliumához, a Pentateuchushoz és az Ószövetség sok más könyvéhez. A Biblia magyarázatát az egyházatyák alapján írta. Költőként is jelentős életművet hagyott hátra, ezek közül a leghíresebb a De laudibus sanctae crucis című gyűjteménye. A pretipografikus időkből származik a De laudibus Sancte Crucis - A Szent Kereszt dicsérete című műve, melyben XXVIII verset találunk a Szent Kereszt dicsőségére. Az antikvában a sorok és a szavak a keresztet testesítik. Minden rácsos verssor egy verssornak felel meg. A mű a 9. században készült, de későbbi kéziratos formája is ismert. Az ábrafigurákhoz tartozik egy magyarázat, amely a függelékben is megtalálható. A későbbi korokban Hrabanust német földön Praeceptor Germaniae, azaz "Germánia tanítója" néven is emlegették, szorgalmazta, hogy a papság német nyelven is prédikáljon. A Szentírás jobb megértése érdekében ösztönözte a görög nyelv oktatását, latin-német szószedete fontos mérföldköve a német nyelv fejlődésének. 

A mű Thomas Anshelm (1470-1552 or 1524) nyomdász műhelyében készült. 

      

Desiderius Erasmus: Apologia... [Basel]: Johannes Frobenius, 1519. 
Válogatás Frobenius nyomtatványaiból

A 16. század német nyelvű nyomdászatában Bázelt igen fontos hely illeti meg. Itt dolgozott a híres Johannes Frobenius (1460-1527), nyomdája 1491-ben indult egy Biblia nyomásával. Luther fellépése idején Frobenius kezdetben támogatja a nagy reformátor tevékenységét, kinyomtatja Luther latin nyelvű műveit. Luther és Rotterdami Erasmus szembekerülésekor azonban kitart Erasmus mellett, s kiadja Lutherrel vitázó művét, egy, a szabad akaratról szóló munkát. A vállalat virágkora az 1514. évvel kezdődik, amikor Rotterdami Erasmus Baselbe költözött, és lakását a Frobenius-házban rendezte be. Itt lakott rövid megszakításokkal egészen haláláig. Frobeniusnál jelentek meg Erasmus eredeti írásai is, így egyebek között az 1526-ban napvilágot látott mesteri kiállítású Adagiorum Opus D. Erasmi Rotterdami (Rotterdami Erasmus példabeszédei). Frobenius Erasmus mellett más kiemelkedő tudósokkal is együtt dolgozott, s a latin és görög nyelvű munkák legjelentékenyebb nyomdászává fejlődött. Kiadványai formailag is remek alkotások, mondhatni, hogy Aldus művei mellett a legszebb 16. századi könyvek, sőt a könyvművészet történetének általában is kiemelkedő remekei. Nagyon kedveli a könyvdíszeket, nagy gondot fordít szépségükre, s a szövegbe való harmonikus beilleszkedésükre. Kiváló illusztrátorokat foglalkoztatott, több művét a kor legnagyobb német festője, az ifjabb Holbein illusztrálta.

    

Biblia
Lyon: Jacob Mareschal, 1519.

A teljes mű megtekintése

Könyvtárunk antikva-gyűjteményének egyik legbecsesebb darabja, ezt a Bibliát Luther Márton használta.
A latin Biblia második lapján vörös tintával írt német nyelvű vers olvasható. Aláírás. D. Martin Luther manu prop. Az aláírás vonásai és a tinta eltérő színe valószínűvé teszi, hogy a verset Luther Márton tollba mondta és a nevét írta alá sajátkezűleg.
A vers után nagybetűs feljegyzés olvasható. 1643 május 1-i dátummal, amelyben Kurz András troppaui polgár elmondja, hogy több társával együtt a svédek fogságába esett. Kiszabadulásuk kieszközlése végett az Odera menti Frankfurtból a svéd főhadiszállásra utazott Torstenson vezénylő tábornokhoz. Útközben megpihent Mühlberg várában, amelyik a szász fejedelem birtoka volt. Itt jutott hozzá több más könyvvel együtt ezen Szentíráshoz. Szabadulása után Pater Nigrinus Andrásnak adományozta. A könyvben sok vörös tintás jel, aláhúzás, széljegyzet van, az egyszerű német folyóírás valószínűleg Lutheré. A könyv végén a Biblia felosztására vonatkozó gondolatokat szintén ő vethette papírra.

  

Theobald Müller: Imagines
Basel: Petrus Perna, 1577. 

 

Giovio Paolo (1483-1552) olasz orvos, történész, életrajzíró híres hadvezérekről szóló művét Theobald Müller átszerkesztette. Paolo Giovio 1536-ban a comói tó partján villát építtetett, melyek a múzsáknak ajánlva Museonak nevezett el. Itt helyezte el arcképgyűjteményét, melyek egyes darabjait legrangosabb reneszánsz festőkkel készíttette el, mely halálakor 500 festményt számlált. Minden arckép mellett a személy rövid életrajza függött. A kezdetektől tervezte, hogy nyomtatásban is kiadja. Először az elhunyt itáliai írókat, költőket, filozófusokat bemutató albuma jelent meg 1546-ban.Mivel az Itálián kívül jeles személyekről kevés ábrázolás volt, a magyarok tekintetében Nádasdy Tamáshoz fordult, hogy küldje el Janus Pannonius, Csulai Móré Fülöp, Frangepán Ferenc, Brodarics István képét. Az Elogia virorum bellica virtute illustrium először 1551-ben jelent meg illusztrációk nélkül. Ezt a művet kiegészítették fametszetekkel, melyeket a múzeumban lévő képek alapján készített Tobias Stimmer. Ezt a munkát szerkesztette át Müller Theobald a kisebb méretű könyvben. Az Imagines című könyvben lévő személyek egész oldalas fametszetes portrékon ábrázolva időrendben láthatók. 

    

Leonhardus Thurneisserus: Historia sive descriptio Plantarum omnium
Berlin: Michael Hentzsche, 1578.

A teljes mű megtekintése

Kézzel színezett gyógynövény ábrázolások, leírásokkal, receptekkel, a gyógyszerkészítés eszközeivel. Leonhard Thurneisser (1530-1596) német alkimista, orvos és asztrológus, a berlini választófejedelem udvari orvosa volt. Berlinben orvosi és gyógynövényes könyveket adott ki. Boszorkányság vádja miatt menekülnie kellett, először Prágába majd Rómába. Szegényen és elfeledve halt meg 1596-ban. Thurneisser gazdagon díszített műve az ernyősvirágú növényeket és a belőlük való gyógyszerkészítést tartalmazza. A hatalmas és színes ábrákkal illusztrált könyv a desztillálást is tárgyalja. Színes miniatűr ábrái a 16. századi gyógyszerkészítés eszközeinek egyetlen forrása.

Tömpe Péter: Alkímia és középkori orvoslás. A Kalocsai Érseki Könyvtár ritkasága Természet világa 145 (2014. okt.) 10, p. 434-437

   

Tycho de Brahe: Astronomiae instauratae mechanica (teljes változat pdf formátumban) 
Wandesburg: Philipp de Ohr, 1598.

A teljes mű megtekintése (kép formátumban)

Tycho de Brahe (1546-1601) dán nemesi családból származó csillagász. Könyvben írta le tapasztalatait, melyek az első bizonyítékai voltak az arisztotelészi elmélet és a valóság ellentmondásának. Tisztában volt a geocentrikus világkép hibáival, mégsem tudott élete végéig megbarátkozni Kopemikusz világképével. Kreált egy új világképet, amely különös keveréke a geo- és heliocentrikus szemléletnek: benne a bolygók a Nap körül keringenek, a Nap és a Hold pedig a Föld körül. Bonyolult rendszere még a 17. század közepén is népszerűségnek örvendett. Tycho de Brahe az európai tudomány két korszakának határán élt. Születése előtt alig három évvel jelent meg Kopernikusz műve a Nap-központú világképről, kortársa volt Galileinek és élete utolsó évében együtt dolgozott Keplerrel. Tevékenyen hozzájárult a régi világkép lerombolásához és pontos csillagászati mérései révén hozzásegítette Keplert a bolygók keringési törvényeinek felismeréséhez.
Az Astronomiae instauratae mechanica c. műve az első modern műszertani könyv több mint egy évszázadra irányt és példát adott a csillagászati eszközök tervezői és készítői számára.
Tycho művéből eredetileg összesen 300 példány készült, könyvárusi forgalomba nem került, csupán korabeli hírességek, valamint barátai és ellenfelei kaptak belőle. A papírt saját papírmalmában gyártották, és a saját nyomdájában nyomtatták a művet Hven szigetén. A kalocsai példány érdekessége, hogy a belső címlap Tycho-képe egy évvel későbbi keltezésű, mint a könyv kiadási éve. Tycho de Brahe munkája voltaképpen az általa tervezett és elkészített, rendszeresen használt csillagászati eszközök bemutatása. Ez a ,,galéria" azonban áttekinti a 16. sz. végéig alkalmazott csillagászati műszerek típusait. Az első olyan mű, amely szinte szabatosan, alkalmazásuk és típusuk szerint csoportosítva mutatja be a mérőeszközeit, felsorolva azoknak alkatrészeit és kezelésük módját.

  

Andreas Vesalius: De humani corporis fabrica.
Basilae: Johannes Oporinus, 1555.

A teljes mű megtekintése

Andreas Vesalius (1514-1564) De Humani Corporis Fabrica című műve mérföldkő az orvoslás történetében. Az emberi test anatómiájának felfedezése igen nagy lendületet kapott, az addigi ókori klasszikusokon nyugvó elméleteket alapos és a lehetőségekhez képest pontos megfigyelések váltották fel. Vesalius a késő reneszánsz, kora újkori tudományos forradalom egyik meghatározó személyisége. Louvenben majd Párizsban tanult, ahol a korszak egyik legjobb orvosi iskolája működött. Guinther, az egyik párizsi tanár rendszeresen boncoltatott hallgatóival. Az ifjú Vesalius nem az egyedüli volt, aki a párizsi temetőket és a városfalon túli kivégzőhelyeket látogatta, hogy a megtalált csontokból egy anatómiailag helyes emberi csontvázat állítson össze. A tapasztalati tények igazsága döntő érv volt a szemében. Vesalius Padovában kezdett előadóként működni: tanár, demonstrátor és boncmester volt egy személyben. A De Humani Corporis Fabrica elképzelése is ekkor kezdett konkrétabb formát ölteni. 1538-ban készült el a Tabulae anatomicae sex, azaz a hat anatómiai tábla, amely a korábbi vázlatos és viszonylag felületes illusztrációkkal szemben már az eredeti után rajzolt, meglehetősen valósághű metszetekről készült, amelyeket a művész, Jan van Calcar rajzolt meg Vesalius utasításai alapján. 1540 és 1542 között készült el a De Humani Corporis Fabrica legnagyobb része. A mű kinyomtatásával Johannes Oporinus bázeli nyomdászmestert bízta meg. Tíz év telt el és 1555-ben megjelent a Fabrica javított kiadása. Művének ez a második kiadása, amely az akkor százesztendős könyvkiadás csúcsteljesítménye.

  

Agendarius 
Tyrnaviae: Typis Capituli, 1596.

 

A mű címlapja hiányzik. Az Agendarius katolikus szertartáskönyv, az esztergomi egyházmegye használatára rendelt szertartások latin szövegeit tartalmazza. A latin mellett magyar nyelvű szövegeket is találunk. A könyv 2. kiadás, melyet itt még egy magyar Temetéskor való praedikatió-val egészítettek ki. A kiadványnak két változata ismert: az egyik címében - mint a kalocsai kiadványban is - secundario impressus olvasható, a másikban novo impressus.

  

Alvinczi Péter: Dess königreichs Hungarn Offene Klagschrifft
H.n., 1620. 

 

 

Ars omni reipublicae necessaria, juventutis educatio fructuosa
Tyrnaviae: Typis Academicis Societatis Jesu, 1738.

A teljes mű megtekintése

 

   

Bod Péter: Az Isten vitézkedő anyaszentegyháza ... históriája 
Basel: Im-Hof Rudolf János, 1760.

Bod Péter (1712-1769) református lelkész, irodalomtörténész, egyháztörténész. Nevéhez fűződik az első magyar nyelvű egyháztörténet - Az Isten vitézkedő anyaszentegyházának historiája című mű megírása. A mű a kereszténység történetével kezdődik és Izraelnek a Krisztus előtti történetét mutatja be.A má további része a keresztény egyházak történetét tartalmazza a kezdetektől az író saját koráig - a magyarok kereszténnyé válását és a reformáció elterjedését is. A mű legvégén betűrendes mutató található. A szerzõ magyar nyelvû egyetemes egyháztörténetét feltehetõleg 1753-ban fejezte be. A mű művelõdéstörténeti jelentõsége szinte a feledés homályába vész, pedig Bod itt vetette fel elsõként - külföldi példákra hivatkozva - nemzeti nyelvünk fejlesztése és a tudomány mûvelése érdekében egy tudós emberekbõl álló társaság megalapítását. Kartográfiai szempontból is fontos munka, térképei elsõ alkalommal mutatták be Európa, Ázsia, Afrika és Amerika kontinenseit magyar nyelven. A mű második kiadása 1777-ben jelent meg. 

     

Bonfinius, Antonius: Rerum Ungaricarum decades quatuor, cum dimidia
Basel: Johann Oporinus, 1568.

Antonio Bonfini (1427-1502) itáliai humanista történetíró. I. Mátyás 1488-ban bízta meg Bonfinit a magyar történelem megírásával. A szerző 1497-ig dolgozott a művön a Thuróczi krónika alapjá, de felhasználta az addig ismeretlen 10. századi írók munkáit is. Saját korát szemtanúk beszámolói és saját élményei alapján írta meg. Kezdetben csak kéziratos formában terjedt el a mű, nyomtatásban először 1543-ban. A Decades-ben megtaláljuk a magyar történelmet a kezdetektől 1496-as évig. Később német fordításai is megjelentek. 

A Kalocsai Érseki Könyvtár példányában Kollonitz László kalocsai exlibrise található. 

 

Wolffgangus Bossanus: 170 proverbia Aristotelis in usum Philosophorum Tyrnaviensium succinte explicata, digestaque ordine alphabetico
Tyrnaviae: Typis Academicis, 1707.

A teljes mű megtekintése

Bossányi Farkas (1669-1726) jezsuita tanár. Először Nagyszombatban tanár, majd Kassán és Esztergomban házfőnök. Több latin nyelvű könyvet adott ki főleg jogi és teológiai témákban. Élete végén két könyvét magyarul írta, az első Kohári Ignác életrajza, a másik egy Szent István napi szentbeszéd Pannonhalmán. 

  

Breviarium secundum usum almae Ecclesiae Strigoniensis
Venice: Petrus Liechtenstein, 1524.

A teljes mű megtekintése

A Mohács előtti fél évszázadban több hazai egyházmegye, illetve a pannonhalmi bencés apátság használatára is nyomtattak szertartás és zsolosmáskönyveket, de az esztergomi főegyházmegyéből maradt fenn a legtöbb ilyen jellegű mű. A Breviáriumot Velencében nyomtatták 1524-ben, Peter Liechtenstein kölni származású velencei nyomdász műhelyében, Michael Prischviz budai könyvárus költségén. A könyvészeti szakirodalom számos, egyházi megrendelésre készült esztergomi breviáriumot ismer, melyek túlnyomó részét Velencében nyomtatták. A címlapon látható fametszet a Madonnát ábrázolja, karján a gyermek Jézussal, a kötetben számos kisebb, egyházi jelenetet ábrázoló fametszet, nyomdászjelvény és nyomtatott piros színű iniciálé található. Az esztergomi breviárium 1480-1558-ig tizenhárom kiadást ért meg. Ezt a breviáriumot Haynald Lajos kalocsai érsek kapta ajándékba a csíksomlyói ferencesektől 1879. május 20-án. 

 

Martinus Broniovius de Biezdzfedea: Tartariae Descriptio
Cologne: Officina Birckmannica, 1595. 

 

Erdély rézmetszetes térképe először Martinus Broniovius Tartariae descriptio című munkájában jelent meg 1595-ben. A második rézmetszetes térkép, később Schwandtner Scriptores Rerum Hungaricarum veteres című művében jelent meg 1746-ban. Georg von Reicherstorffer I. Ferdinánd császár belső titkára az 1550. év körül adta ki a Chororgraphia Moldaviae című művét, majd megszerkesztette Choropgraphia Transsylvaniaet is. A kettő együtt 1550-ben Bécsben jelent meg Transilvaniae et  Moldaviae aliarumque vicinarum regionum succincta descriptio címmel. A tudós világ ezt a művet az 1595. évben Martin Broniovius Tartariae descriptio című művéhez csatolva, Kölnben nyomtatásban jelentette meg.

 

Camers, Johannes: C. Iulii Solini Polyistōra enarrationes
[Vienna]: Johannes Singrenius, [1520.]

 

A mű ritka kiadás. Camers János - Camerinói János (15.-16. század) bécsi ferences rendi szerzetes, több munkája fennmaradt, az 1520-ban kiadott mű megjelenését Werbőczy István is támogatta. A földrajzi tankönyv az akkor ismert világ leírását tartalmazza, itt jelenik meg először a Földközi-tenger fogalma. Az adott ország földrajzi, történeti, természettudományos érdekességei mellett az országok lakóinak öltözködését, szokásait is leírja. Pannoniáról leírja, hogy vitéz férfiak lakják, földje termékeny, sík, a Dráva és a Száva fogja körül. Gaius Julius Solinus Kr.u. 4. században élt római író Plinius Naturalis historiája és Pomponius Mela nyomán egy kivonatos földrajzot állított össze Collectanea rerum memorabilium cím alatt, amely a későbbi átdolgozásban polyhistor címet is visel.

 

   

Christianus lactens, quem ... dn. Georgius et dn. Sigismundus Rakoci
Alba Iulia: Typis Celsissimi Principis, 1637. 

 

 

    

Comenius, Johannes Amos: Janua linguae latinae reserata aurea sive seminarium Lingvae Latinae et Scientiarum omnium
Cluj-Napoca: Veresegyházi Michael, 1673.

 

Comenius tankönyvek, elméleti munkák sokaságát írta, közöttük a jelen művet is - "A nyelvek kitárt, felnyitott kapuja" - tankönyv. Alapelve, hogy a nyelvtanulásnál a nyelvi és tárgyi ismereteknek párhuzamosan kell haladni. A tankönyv 1628-1631 évek között készült el, majd 1631-ben jelentette meg először. Az 1666-os amszterdami kiadásban Comenius írja le, hogy olyan nagy lelkesedéssel fogadták a könyvet, hogy különböző nyelvekre, többek között keleti, ázsiai nyelvekre is lefordították. A mű végén betűrendes mutató. 

A könyv kötése barna bőrkötés, aranyozott lapszélekkel, első, hátsó kötéstáblán aranyozott super ex libris: aranyozott keretben, középen virágfüzérrel körbevont AK ligatúrával: Kollár Ádám Ferenc (1718-1783) jogtudós, történetíró, levéltáros, a bécsi udvari könyvtár igazgatójának super ex librise látható. 

Fran Crnka: Historia Sigethi
Vienna: Casparus Stainhoferus, 1568. 

Szigetvár elfoglalása című mű 1568-ban jelent meg Bécsben latin nyelven, Cserenkó Ferenc Zrínyi Miklós kamarása írta a művet. Cserenkó Ferenc túlélte a kirohanást, török fogságba esett, majd kiszabadulva horvát nyelven írta meg Sziget ostromának történetét, majd a fiatal ljubljanai Budina Sámuel dolgozta át kibővítve az ostromnaplót, fordította horvát nyelvről. A mű észak-horvát és szlovén vidékeken gyorsan elterjedt.  A műnek latin nyelvű fordítást többször kinyomtatták, 1568-ban két német nyelvű és két olasz nyelvű kiadása is megjelent. 

  

Debrődi, Joannes: Refutatio Logodaedalorum
[Kassa]: [Sine typ.], 1670. 

Debrődi János jezsuita, katolikus pap. A mű Kassán jelent meg. 1670-ben egy ismeretlen nevű vándorló nyomdász jelent meg Kassán. Nagyon szerény, éppen csak működőképes nyomdai felszerelése volt: négy antikva típusa, s díszítésre háromféle cifrája. A jezsuiták éltek a lehetőséggel és megrendelték nála Debrődi János: Refutatito Logodaedalorum című műve kinyomtatását is. A nyomtatvány impresszum nélkül készült el. A Kassán működő ismeretlen nyomdász meghalt vagy elment Kassáról, s a jezsuiták csak 1673-ban lettek tulajdonosai a hátrahagyott nyomdának.

A Kalocsai Érseki Könyvtárban lévő példányban a címlap és a mű első része csonka, a címlap össze van ragasztva az A12 levéllel, hiányzik az A2-11. 

Eszterházy Imre: Theses Theologicae
Tyrnaviae: Johann Andreas Hörmann, 1696. 

Eszterházy Imre (1663-1745) esztergomi érsek-prímás, főkancellár. 1696-ben adta ki a Theses theologicae de jure et dominio című munkáját. 

 

Hans Hauge zum Freystein: Der hungern Chronica
Vienna: Johann Metzger, 1534.

 

A Magyar Könyvszemle 1961. évfolyama ír a műről: Az első német nyelvű magyar krónika a Der Hungern Chronica első, 1534. évi kiadása. A művet sokat olvasták, két év múlva 1536-ban, újabb kiadásban is megjelent. A munkát Thuróczy János 1488-ban megjelent latin nyelvű krónikája alapján fordították. A fametszeteket Peter Flöhner (Flötner) készítette, erre utal a metszeteken lévő P.F. monogram. A címlapon lévő fametszet a trónon ülő császárt ábrázolja, amint a három követet fogadja. A mű metszetekkel illusztrált. A krónika Thuróczy János krónikájának német fordítása. Ebben már a fordító a mohácsi csatáig egészítette ki a krónikát. 

 

 

   

Pierre Gautruche: Historia poetica ad faciliorem poetarum et veterum auctorum intelligentiam
Tyrnaviae: Typis Academicis, 1709. 

 

Pierre Gautruche (1602-1681) francia jezsuita. 1621-ben lépett a jezsuita társaságba. Historia poéticája több kiadást megért, retorikai gyakorlatok segédkönyveként használták. A könyvben Kollonitz László nagyváradi exlibrisze látható. 

Andreas Gull: Quaestiones Criminales in puncto Blasphemiae, Sortilegii, Homicidii, Adulterii, Bigamiae, incendii ac veneficii ...
Wittemberg: Johannes Hakius, 1694.

Handstadt Ferdinánd: Sacra Tyrnaviae Academia
Tyrnaviae: Typis Academicis, 1707. 

Handstadt Ferdinánd (1682-1718) jezsuita áldozópap, 1696-ban lépett a jezsuita rendbe, főiskolát, filozófiát és teológiát tanult a nagyszombati egyetemen. Nagyszombatban tanított, a főiskola professzora,misszionárius, az 1710-es pestisjárvány idején megszervezte a Szamaritánus Orvosi Szolgálatot. A Sacra Tyrnaviae Academia című munkája névtelenül jelent meg. 

 

Heltai Gáspár: Disputatio de Deo per decem die continuos ... 
Cluj-Napoca: Heltai Gáspár, 1570. 

    

Hevenesi Gabriel: Calendarium Marianum
Graz: Haeredes Widmanstadius, 1685.

 

Hevenesi Gábor (1656-1715) jezsuita pap, történetíró, tartományfőnök. Bölcseletet, retorikát és teológiát tanított Nagyszombatban, Bécsben és Grazban. Munkatársa és tanácsadója Kollonich Lipót esztergomi érseknek. Számos egyházi vonatkozású műve jelent meg. A Calendarium Marianum - Mária naptár - 1685-ben Grazban jelent meg. Ez a könyv tulajdonképpen hadtörténeti eseménynaptár az év minden napjára. Megírása alapos történelmi-földrajzi tájékozottságot feltételezett; pontos térképismeret nélkül szinte el sem lehetett volna készíteni. A kiadványt a megjelenésekor folyó török elleni harcok tették aktuálissá. 

 

  

Horváth, Marcus: Historia obsidionis et oppugnationis arcis Zigeth in Ungaria
Wittemberg: Petri Seitzij, 1557. 

 

Horváth Márk 16. században élt szigetvári várkapitány, végvári vitéz. Katonai pályafutását Nádasdy III. Tamás horvát bán szolgáaltában kezdte. Az oszmánok elleni küzdelemben annyira azonosult az övéivel hasonló sorsra jutott testvéri magyar néppel és nemzettel, hogy eredeti családi nevét is magyarul Horváthnak, keresztnevét pedig általában Márknak (latinul Marcusnak) írta, s kifogástalanul beszélte a magyar nyelvet. Első szigeti várkapitányi időszakához (1556-1557) köthető legjelentősebb haditette. 1556 nyarán a örök ostrom alatt maroknyi seregével sikeresen védte a többszörös oszmán túlerővel szemben Sziget várát. 1556. augusztusában egy jelentésben leírja az ostrom és a támadás történetét, és hogy miként is védi Szigetvárat Magyarországon. Ez megjelent 1557-ben nyomtatott kiadásban jelent meg Wittembergben.

 

I. Rákóczi György: Instructio quam ... celsissimus princeps ac dominus, dominus Georgius Rakoci, princeps Transylvaniae
Albae-Juliae [Gyulafehérvár]: Typographia Suae Celsitudinis, 1640.

A teljes mű megtekintése

Erkölcsi oktatás és iskolai színdarab. E kiadvány Rákóczi Zsigmond iskolai tanulmányainak befejezése alkalmából készült. Az első rész címlapja bibliai idézet Salamon könyvéből, majd Praefatio következik Rákóczi Zsigmondhoz. A főrész Soli Deo gloria után Georgius Rakoci die ... intelmeket tartalmaz kisebbik fiához, Zsigmondhoz. Az Instructio előszavából kiderül, hogy Rákóczi Zsigmond tanulmányai befejezése után kapta ezt az utasítást magyar nyelven, amit atyja iránti hálás tiszteletből és mások okulására fordított le latin és magyar nyelvre. Ez a parainaesis IX. pontból áll. Bennük az egyház és a haza szolgálatára, mindenféle rendű és rangú ember megbecsülésére, szüleinek és testvéreinek szeretetére intette fiát a fejedelem. A kiadvány végén I. Rákóczi György bibliai jelmondata olvasható: Non est currentis, neque volentis, sed miserentis Dei. A második rész külön címlap után azt a színdarabot adja közre, mellyel Rákóczi Zsigmond búcsúzott gyulafehérvári udvari iskolától 1640. május 7-én. A címlap után Heinrich Bisterfeld lectori ajánlása van, majd a főrész következik. Elmondja, hogy az iskoát rövidesen bezárják. A nyomtatvány végén errara graviora áll.

 

 Imádságos könyv Mellyben Külömb-külömb féle jóságos cselekedetek, a' mi Urunk
Jesus Kristusnak egész élete, és szenvedése
Nagyszombat, 1710. 

 

Kalinka, Joachim: Lemma funereum
Trencsén: Václav Vokál, 1637.

 

Kalinka  Joakim (1602-1678) ágostai evangélikus superintendens. 1671-ben Pozsonyban bíróság elé állították. A Lemma funereum című műve gyászbeszéd Ostrosith János temetésén. Felépítése a következő: prédikáció, szerzői köszöntő, elhunytat sirató latin nyelvű versek. 

   

Lessius, Leonardus: Tanáchkozás, mellyet kellyen a' külömböző vallások - közzül választani
Posony: [Typ. Societatis Jesu], 1640.

Leonard Lessius (1554-1623) jezsuita, flamand erkölcsteológus, a korabeli katolikus apológiai irodalom legnépszerűbb alakja. 1572-ben lépett a jezsuita rendbe. 1582-ben Rómába ment tanulmányokat folytatni, ahol többek között Suárezt hallgatta. A Németalföldre visszatérvén ő vezette be az oktatásba Tamás Summa Theologiae-ját. Nem a Leuveni Egyetem, hanem a Leuveni Jezsuita Kollégium meghatározó figurájaként vett részt teológiai vitákban, amit azért fontos hangsúlyoznunk, mert a janzenista-jezsuita vita a két intézmény viszonyában meghatározó volt, s nem ritkán olvasni Lessiusról, hogy az egyetemen volt professzor. Lessius lényeges műveket alkotott a kazuisztika területén, valamint úttörő alakja volt a gazdasági-kereskedelmi élet változásaiból fakadó etikai jellegű problémák tárgyalásának. 1610-től aszketikus és teológiai témájú könyveket írt. Az egyházi rend érdeme Magyarország történetében című könyvben olvasható: Veresmarty Mihály posonyi kanonok írta: Tanachkozás, melyet... című művet Lessius Leonárd munkája után fordították, majd többször is kiadták. 

Liliomkert. [Nagyszombat, 1680-1690. között]

A teljes mű megtekintése

Regényes sorsú a kalocsai Érseki Könyvtár Liliomkert című imádságoskönyve. A címlapja hiányzik, ezért nem tudjuk pontosan, mikor és hol nyomtatták. Rákóczi valamelyik embere vitte Törökországba, Rodostóban egy könyvkötő újrakötötte és monogramját beleégette a fedőlapba. A bujdosók leszármazottai csak az 1780-as évek végén térhettek haza. Kollonich László kalocsai érsek közbenjárt értük a császári udvarnál és elérte, hogy amnesztiát kapjanak. A hazatérő száműzöttek hálából Kollonich érseknek ajándékozták ezt a márványozott bőrkötésű könyvet. A bujdosók nevében Velics Ferenc nyújtotta át az imakönyvet. A könyvtábla belső oldalán egy beragasztott papíron Velics leírja hosszú útját Rodostótól Kalocsáig.

   

Listius László: Magyar Márs, avagy Mohách mezején toertént veszedelemnek emlékezete
Bécs: Cosmerovius Máté, 1653. 

Listius László (1628-1662) erdélyi író. Előszeretettel foglalkozott a tudományokkal, ismerte a görög és római klasszikusokat, a régebbi magyar költőket, a magyar történelmet. A Magyar Mars című verses munkáinak gyűjteménye eposznak készült, de a műfaj követelményeinek több tekintetben nem felelt meg. A mű Brodarics István De confictu Hungarorum cum Turcis and Mohach című latin krónikájának versbe szedett változata. A Magyar Márs... az első része a gyűjteményének. A mű tizenhárom részből áll, eposz és dicsőítő versek. A címlap előtti oldalon rézmetszet látható, amely a hadi dicsőséget ábrázolja: babérkoszorúval övezett ifjú páncélos vitéz harci kocsiját szárnyas lovak húzzák, kétfejű sas kíséri, ő maga fél kézzel a koronás magyar címerre támaszkodik. Pro Deo et populo felirat látszik. Felül puttók három koronát tartanak Gloriose actorum praemia felirattal, alul a könyv címe: Magiar Mars és Moritz Lang pozsonyi rézmetsző kézjegye olvasható: M. Lang sc. Posonii. A nyomtatott címlapot fametszet díszíti, keretbe foglalt koronás címer. A nemes Magyar státusihoz ajánló levélben a szerző, Listius László művét a magyarországi rendek pártfogásába ajánlja, majd az olvasóhoz fordul. Utána következik Cladis Mohachianae pars prima címmel a Balassi versszakokban megírt krónikás ének 13 részben, a végén Peroratioval. Az oldalak alján lábjegyzeti részben ókori klasszikusok műveire és bibliai helyekre található utalás, a margó szélén pedig megjegyzések a fontosabb eseményekre utalva mitológiai magyarázatokat adnak. A 32. oldalon a következő írás látható Kalocsáról: "Kalocha délszélre, nap menetelére fel építtetett vala, A mely Ersekséggel, s Egyházi szépséggel, híres és neves vala..."

  

Missale Strigonien, cu multis additionibus ac missis
[Vienna]: Johann Winterburger, 1514. 

Az első állandó nyomdát 1492-ben állította fel Johann Winterburger Bécsben. Művelt és tekintélyes embernek számított, aki mesterségét valószínűleg Svájcban tanulta. A liturgikus műveket nagy figyelemmel és művészi színvonalon adta ki, gazdagon felszerelt nyomdájában a salzburgi, passaui, olmützi és esztergomi egyházmegyék számos liturgikus könyve készült. 1500-tól megjelent kiadványai nagyobb fametszeteket tartalmaznak. A Winterburger nyomda 18 éven át egyedül működött Bécsben, 106 nyomtatványa ismert. A Winterburger Nyomda második esztergomi missaléja 1514 november 10-én jelent meg. Ez a kiadás díszesebb változatban jelent meg, több betűtípust, iniciálét tartalmaz. A missale legfőbb dísze a kánonkép. A kötet első kötéstábla belső részében Szerdahelyi Gábor esztergomi kanonok, besztercebányai püspök ex librisze látható. 

        

Missale secundum Choru et Rubricam Almi episcopatus Zagrabiensis
Venice: Johannis Müer, Petrus Liechtenstein, 1511.

A teljes mű megtekintése

A mohácsi vész után misekönyvet az esztergomi, a zágrábi és a pécsi egyházmegye adott ki, breviáriumot és ordináriust az egri. A zágrábi misekönyv 1511-ben jelent meg Velencében Joannes Muer zágrábi lakos költségén, Peter Liechtenstein nyomdájában. Címlapját II. Ulászló és Lukács püspök címere díszíti. A főpap könyvszeretetéről nincsenek adatok, műpártolása ismert. A zágrábi egyházmegye számára nyomtatott liturgikus könyvek gazdagon díszítettek, illusztrációik túlnyomó része megjelent a velencei nyomdák több kiadványában is. Ezeket a könyveket nem a művészek forgatták, hanem a klérus, ezért maradt fenn belőlük 1-1 példány. Peter Liechtenstein nyomdája volt az a  nyomdászhely, ahol az 1510-es években a legtöbb magyarországi liturgikus misekönyv is készült. A Missale Zagrabiense - a harmadik zágrábi liturgikus nyomtatvány nyitotta meg a sort 1511-ben, Müer áldozatkészségének köszönhető, hogy ez a nyomtatvány a Liechtenstein nyomda szövegmagyarázó iniciáléival, keretléceivel van díszítve. A címlap hátsó oldalán Patrona Hungariae - Madonna a magyar szentek társaságában. A magyar szent királyoknak Zágrábban megkülönböztetett szerepük volt. A S. Maria Patrona Regni Hungariae metszeten a magyar szentek - Szent István király, Szent Imre herceg, Szent László király a Madonnát veszi körül. A Missale Zagrabiensét több kisméretű, több figurás kompozíció díszíti: Jézus négy tanítványával. A műben több fólió méretű diadalív jelenik meg, rajtuk apró szentek tömegével. Mindenszentek ünnepénél: Szent Lászó bárdot tart, mellette balra Szent István király. A legutolsó oldalon Joannis Müer  könyvárus jelvénye és Petrus Liechtenstein piros-fekete nyomdászjelvénye található. 

Nádasi, Johannes: Annus Joannis seu Commentarius dierum eorum, qui in martyrologiis aut sanctorum actis...
Prague: Typis Universitatis in Collegio Societatis Jesu, 1664. 
 

Nádasi János a XVII. századi erkölcstani, meditációs irodalom egyik termékeny szerzője. Czwittinger Dávid lexikonában két oldalon írja le életrajzát és műveit. Nádasi saját nevével kapcsolatosan, János névre hallgató szentek, boldogok és boldoggá nem avatott, de helyi tiszteletben részesített személyekkel kapcsolatos történeteiket gyűjtötte össze 1664-ben Annus Joannis seu Commentarius dierum eorum című művében. A történeteket januártól decemberig, a naptári hónapok szerinti csoportosításban találjuk. A napokhoz való hozzárendelés a történetben lévő személyek halálának a napja vagy életének az adott napra eső eseménye határozza meg. A mű a XVIII. század első felében is kedvelt olvasmány volt, számos kiadást megért további szövegekkel, más művekkel bővítve, más címváltozattal (Calendarium novum ad bene moriendum - C 2475 jelzet alatt). A kalendárium részt a későbbi kiadásokban áhitatos szövegek, lelki olvasmányok, imádságok, szentek névmutatója egészíti ki. 

Ordinarius seu ordo diuinus secundum ritu suetudine alme Strigoni ecclesie
Lyon: Matthias Milcher, 1510. 
 

A fennmaradt hazai könyvjegyzékekben lévő szertartáskönyveket a római rituale behozataláig többféle elnevezés alatt találjuk. Az ordinárius könyvek a későközépkori liturgia legfontosabb forrásai voltak, melyek éves ciklusba rendezve, jegyzékszerűen felsorolva közölték a helyi egyházi rítus utasításait. Az esztergomi ordinárius a leghosszabb és legtöbb példányban fennmaradt magyarországi szertartáskönyv. 

Matthias Milcher budai kiadó könyvkereskedő, akinek Bécsben is volt üzlete, de budai könyvkereskedőnek vallja magát. 1501-1519 között négy kiadványa jelent meg, nyomdász jelvényén bibliopola budensinek, kolofonjában pedig librarius budensisnek nevezte magát. Milcher 1514-ben Bécsbe költözik és ott működött tovább mint könyvárus és kiadó. Utolsó kiadványa 1519-ben jelent meg Proprium Sanctorum Regni Hungariae címen. 

 

   

Ambrosius Pannonius: [Vigilie et officium mortuorum in notis secundum rubrica Romanam]
Venice: Petrus Lichtenstein, Lukas Alantsee, 1518.

A teljes mű megtekintése

Pannoniai Ambrus (1536) magyar egyházi író. A bécsi skót Benedek rend priorja volt. A magyar származású egyházi író 1484-től a bécsi skót bencés rendház tagja volt s éppen akkor öltözött be az osztrák bencések közé, mikor Mátyás király bevette Bécset. Ambrosius Pannonius ötvenkét évet töltött a bécsi kolostorban, de mindvégig szeretettel emlékezett meg hazájáról. Liturgikus könyveit is akként szerkesztette, hogy azokat a magyarországi bencések minden nehézség nélkül használhassák. Ezek a könyvei az 1513–1518. között jelentek meg. Ez a példány rendkívül ritka nyomtatvány, becsét emeli, hogy a halotti szertartások énekrészeit gregorián kottával nyomtatták. Az eredetileg 1000 példányban kiadott műből, mára Magyarországon csupán két példánya ismert.

Pesti Gábor: Nomenclatura Sex Linguarum. Latinae, Italicae, Gallicae, Bohemicae,  Hungaricae et Germanicae
Bécs: Joannes Singrenius, 1538.

A teljes mű megtekintése

A régi magyar könyvek közül az egyik legnevezetesebb példány Pesti Gábor 1538-ban megjelent hatnyelvű szótára. Pesti Gábor magyar meseíró, szótárszerző és bibliafordító, elsőnek adta ki a négy evangélium fordítását magyar nyelven 1536-ban Bécsben. Ugyanitt jelentette meg Aesopus meséinek magyar fordítását, majd 1538-ban a híres hatnyelvű szótárát. Ez egy hat nyelvet (latin, olasz, francia, cseh [bohemicae], magyar és német) feldolgozó fogalomköri szótár. A szerző egy régebbi 1531-ben Nürnbergben kiadott ötnyelvű szótár latin, olasz, francia, cseh és német értelmezéseit magyarral egészítette ki. Jankovich Miklós a kalocsai példányról 1834. május 14-én igazolja, hogy a könyv első kiadás és az akkori történelmi Magyarországon az egyetlen példány.

  

Putanicz János: Vita S. Sigismundi Martyris
Tyrnaviae: Typis Academicis, 1711. 

Putanicz János (1653-1720) budai prépost. Szent Zsigmondról a magyar vonatkozású forrásokban először a Kézai krónikában találkozhatunk. Zsigmond magyar király Szent Zsigmond Prágában őrzött erekléyit Budára szállíttatta 1424-ben és tiszteletére kápolnát építtetett. Szent Zsigmond tiszteletére utaló adattal találkozhatunk a Legenda sanctorum Regni Hungariae in Lombardica historia non contente 1486-87-ben Strassburgban megjelent műben. Putanicz János is ír a Vita S. Sigismundi Martyris című művében Szent Zsigmondról. 

 

 

 

   

Pápai- Páriz Ferenc: Ars heraldica
Claudiopoli: Misztótfalusi Kis Miklós, 1695. 

Pápai Páriz Ferenc (1649-1716) tanár, orvos filozófus. A heraldikát egyfajta gyűjtőfogalomnak tekintette. A címertani ismereteken belül magában foglalta a rokonsági típusokat, a nevek és címek kérdését, a rangjelölő öltözékeket és viseleteket is. Kolozsvárott, 1694-ben jelent meg az Ars heraldica című munkája, melynek nyomán őt tekinthetjük a címertan szerzőjének is. Műveinek többsége a híres tipográfus és könyvkiadó, Misztótfalusi Kis Miklós nyomdájából került ki. 

 

      

Rattkay Georgius: Memoria regum et banorum Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae
Viennae: Typis Maiestatis Cosmerovij, 1652.

A teljes mű megtekintése

Ráttkay György báró, horvát történetíró, zágrábi kanonok, kalocsai nagyprépost a XVII. században. A törökök elleni harcokban Zrínyi Miklós és Péterrel együtt harcolt. Bécsben adta ki nagy történelmi munkáját a Memoria regum et banorum regnorum... című történelmi művet. Ráttkay György könyvének megírására a megbízást Draskovich Jánostól kapta. A könyvet Frankfurtban és Regensburgban nyilvánosan el is égették. A zágrábi püspök kanonoki státuszából is megfosztotta.

 

    

Johannes Honterus: Rudimentorum Cosmographicorum
Tiguri: Johann Froschauer, 1558. 

 

Honterus Johannes (1498-1549) erdélyi szász származású humanista polihisztor, reformátor, természettudós, jogász ezen munkáját Jelentősége abból állt, hogy egy olcsó és modern kézikönyvet, tankönyvet adott a tudomány iránt érdeklődők kezébe az addigi nagyméretű és drága geográfiai művek helyett. Az első modern, iskolai zsebatlasznak is nevezik. A könyv sok kiadást megért, az utolsó újrakiadása 1602-ben történt, de egyes részei még 1692-es kiadású könyvekben is megjelentek. A műben fametszetes térképek találhatók. 

  

Johannes Sambucus: Veterum aliquot ac recentium Medicorum, philosophorumque icones
[Antwerpen]: Ex Officina Plantiniana Raphelengii, 1603.
 

A mű könyvritkaság, igényes munkával készült költséges kiadás, kis példányszámban jelent meg, a híres férfiak arcképeinek gyűjteménye, a metszeteken orvosok, bölcsészek, filozófusok arcképeit láthatjuk. Az I. kiadás Antwerpen: Christopher Plantin, 1574. 2. kiadás: Leyden: Christoph Plantin, 1603. Amsterdam: Guillaume Janssonius, 1612 - latin nyelven, 1613 - holland nyelven. 1985-ben jelent meg a reprint kiadás a kalocsai, szép, reneszánsz bőrkötésű 2. kiadásról. (A Magyar Könyvszemle  106. évf. 1990. 3-4. számában olvasható Vida Mária cikke: Reneszánsz orvostörténeti munka, a "Medicorum philosophorumque icones" című mű.) Az Icones nem tartozott Zsámboky legjelentősebb művei közé, de rézmetszetes ábráit évszázadokon át közölték tudománytörténeti összefoglalások. Az 1603-as 2. kiadás lényegileg megegyezik az 1. kiadással, csak bővített változata: a portrék elé illesztett rövid életrajzi jegyzéket és a végén dicsőítő költeményt találunk. 

     

Schödel, Martinus: Disquisitio historico-politica de Regno Hungariae
Strassburg: Johannis Reppl, 1629.

Az ország egyik legkorábbi statisztikai bemutatása, történelmi-politikai vizsgálat a Magyar Királyságról.  Széles látókörét bizonyítja, hogy munkájában a nagy francia politikai teoretikusnak, Jean Bodinnek és az olasz utópista társadalomfilozófusnak, Tommaso Campanellának műveire is támaszkodott. Művét a magyarság védőiratának szánta, meg akarván cáfolni a magyarok barbárságáról szóló külföldi vélekedéseket. Ennek érdekében páratlan bőséggel és adatgazdagsággal sorolja elő mindazt, amit a magyar nyelvről, az ősi írásról, a magyarországi irodalomról, tudományról, a magyar föld régészeti és művészeti emlékeiről össze tudott gyűjteni. Schődel könyve a harmincéves háború harcainak idején jelent meg. Szoros kapcsolatban állt a magyar humanista prédikátor-írókkal is, elsősorban Szenci Molnár Alberttel. Művét a magyarság védőiratának szánta, meg akarván cáfolni a magyarok barbárságáról szóló külföldi vélekedéseket. Ennek érdekében páratlan bőséggel és adatgazdagsággal sorolja elő mindazt, amit a magyar történetírók és más források nyomán a magyar nyelvről, az ősi írásról, a magyarországi irodalomról, tudományról, a magyar föld régészeti és művészeti emlékeiről stb. össze tudott gyűjteni. Mindezt a hun-magyar történelem fonalára felfűzve adja elő, a magyar kultúra virágkorát - Szenci Molnárhoz és társaihoz hasonlóan - Mátyás korában látva. Schődel munkája a külföld Magyarországra vonatkozó ismereteinek egyik főforrása maradt egészen a 18. századig.

A könyv díszes címlapján allegórikus alakok láthatóak. Az ajánlás után Bernegger Mátyásnak Schödel Jánoshoz intézett levele van, melyből tudjuk, hogy az ifjú Schödel több mint két évig a strassburgi tudós házánál gratissimus Hospes volt. Utána Magyarországra vonatkozó munkák jegyzéke van összeállítva. Több költő írása következik, többek között Stainer János, Perlovitz András. A mű végén több tiszta kivitelű rézmetszet látható többnyire Luckius Sylloge Numismatumából vett emlékpénzek, valamint egy Hungarus antiquus és egy Hungara antiqua - a magyar korona rajza a Révaiból, végül egy lándzsával átszúrt Marcus Baxam Ungarus - Baksaházi Baksa Márk magyar katona képe.A katona sebesülése és kitartása Európa-szerte ismertté vált, számos rézmetszet készült a kopjával átszúrt koponyájáról, valamint több versben is megörökítették sebesülésének történetét. 

   

Szalóczy Mihály: Az Isten ember Jésus Christusnak személye felöl igazán értö Tanitónak, Valasz tetelek
Sárospatak: Rosnyai János, 1660. 

Szarka Gáspár: Regulai A' Jesus Társaságnak Azokkal eggyüt, mellyek kiváltképpen az Coadjutorokhoz tartozandók
Nagyszombat: Srnensky Mátyás, 1681. 

 

A jezsuiták minden időben szabályozták a belső életüket, ennek egyik példája a Szabálykönyv, melynek címe: Regulai A' Jesus Társaságnak Azokkal eggyüt, mellyek kiváltképpen az Coadjutorokhoz tartozandók. A könyvben a 95. oldalon olvashatjuk például a szakács reguláit. 

Lukafalvai Szarka Gáspár (1635-1683) bölcseleti és teológiai doktor, jezsuita áldozópap és tanár. A nagyszombati gimnáziumban és egyetemen több évig tanított, egyetemi kancellárként a szentírást és a kánonjogot. Rektor volt Trencsénben, majd a nagyszombati egyetem rektora lett. Thököly Imre hívei betegágyából foglyul vitték Szomolányba, majd Hrussó várába, ott néhány nap múlva 1683-ban meghalt. Bécs és Esztergom felszabadulását megjövendölte társai számára. 

 

   

Szenczi Molnár Albert: Dictionarium Ungarico-Latinum
Heidelberg: Johann Georgius Geyder, 1621.

A teljes mű megtekintése

Szenczi Molnár Albert (1574-1634) református lelkész, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, műfordító. Műveinek többsége külföldön született. Jelentős műve, latin szótára a 19. század közepéig használatban volt. Latin nyelvű magyar nyelvtanát a 18. századig kézikönyvként használták. Petrus Dasypodius latin-német és német-latin szótára kapcsán merült fel Szenczi Molnár Albertben a gondolat, hogy megkönnyítené a munkát, ha a magyarok is rendelkeznének egy ilyen szótárral. Sárospatakra hívták lektornak, egy tanárának elmondta, hogy fél az állásától, mert nincsenek megfelelő könyvei a tanításhoz, még szótára sem. A tanára és a strassburgi lelkész bíztatására kezdett bele 1603-ban a szótár megírásának. Műve az első betűrendes magyar szótár. Az első kiadás 1604-ben jelent meg. A szótár nagyon kelendőnek bizonyult, így további kiadásai is megjelentek Hanauban, 1611-ben és Heidelbergben, 1621-ben. Az 1621-es, harmadik kiadás nagyobb terjedelemben jelent meg, egyre több szinonímát tartalmaz, öt részből áll, az ajánlás Bethlen Gábornak szól. 

A Kalocsai Érseki Könyvtárban lévő Heidelbergben, 1621-ben kiadott harmadik kiadás csonka példány. A 351-368. oldalak hiányoznak a könyvből. 

 

Szorsa Mihály: Officiosa pietatis exercitia, Cultui Divino Magnae Matris Mariae
Tyrnaviae: Typis Academicis, 1687.

 

Officiosa pietatis exercitia - másként Officium Rákóczianum- a címlapelőzék metszete az 1668-as Manuale kiadáshoz Mauritius Lang bécsi rézmetsző által készített díszcímlap újrametszésével készült. A metszet felirata jelzi: "Manuale Sodalitatis majoris Beatissimae Virginis Visitantis in Collegio Academico Societatis Jesu Tyrnaviae"   - , hogy az 1687-es kiadás is a nagyszombati társulat használatára jelent meg. A mű szerzőjeként Szorsa Mihály (1654-1679) horvátországi jezsuita szerzetest említik. A 17-19. században több nemzeti nyelvű kiadásban is megjelent, a korszak egyik legkedveltebb áhítatos könyve volt, bizonyos kiadásai némely részekkel kiegészítve különböző jezsuita kongregációkkal kapcsolatosban láttak napvilágot. A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár példányában az 571-572, 575-576. oldalak hiányoznak. 
Knapp Éva: Egy XVII. századi népszerű imádságoskönyv: az Officium Rákócziánaum története I. (In: Magyar Könyvszemle. 113. évf. 1997/2. szám.) c. tanulmányában ír erről a műről. 

 

  

Sámbár Mátyás: Theses controversiarum fidei compendiales
[Kassa]: [Sine Typ.], 1670. 

 

Sámbár Mátyás (1617-1685) teológiai doktor, jezsuita szerzetes. 1663-ban Báthori Zsófia kérésére kezdte meg missziós tevékenységét. 

     

Tarnóczy István: Holtig-valo baratsag
Tyrnaviae: Srnensky Mátyás, [1679-1683]

Tarnóczy István (1626-1689) bölcseleti, teológiai doktor, áldozópap. A Holtig- valo barátság című könyv a jezsuita szerző legnépszerűbb műve, mely 1679-1683 között jelent meg először, később 1817-ig tíz újabb kiadást ért meg. Témájában szorosan kapcsolódik az 1679-ben megjelent Bellarmino-fordításához, melynek hangsúlyos gondolata, hogy a jó halál a jó élet következménye. A Holtig-valo barátság megszólítottjai - az alcím is jelzi - az egészségesek és a betegek. Tarnóczi elöljáró beszéde azokhoz szól, akik a beteg és haldokló emberek lelki üdvösségére vigyáznak: ezek a lelki atyán kívül laikus kegyes személyek, rokonok, barátok. Az imádságok, elmélkedések közé intések, utasítások vannak beszúrva, melyeket a betegeknek és a lelki atyának címez. Ezek az útmutatók leggyakrabban elmondandó imaszövegeket, elmélkedéseket ajánlanak a betegnek és környezetének, de találunk viselkedésszabályozó figyelmeztetéseket is. A mű liturgikus vonatkozású intéseket is közöl: milyen imádságokat, áldást kell mondania a betegnél. Több olyan imádság is van benne, pl. Krisztus öt sebéhez, Mária litániák, Jézus neve litánia.
Tarnóczy István kegyességi műveiben elmélkedéseket, imádságokat fogalmaz meg az olvasó számárat. Szerzői intései, buzdításai átjárókat nyitnak az értekezés, katekézis, életvezetési kalauz, prédikáció szövegtípusai felé. Az általa használt "Istennek jelenlétit gyakorlani" kifejezés egyszerre jelent értelmi munkát és akarati cselekvést. Elmélkedései közben mindvégig érvekkel, különböző autoritásokra való hivatkozással bizonyítja, szemléletes képekkel és történetekkel példázza a meditációs gyakorlatok mellett a jócselekedetek fontosságát, szükségességét. Magyarázatai, argumentációi a megértést szolgálják, a megértés pedig a jócselekedetek feltételeként szolgál.

A mű ajánlása Matusek András pápai esperesnek, győri kanonoknak szól. 

 

   

Telegdi Miklós: Ordinarium offici divinus secundum secundum consvetudinem Metropolitanae Ecclesiae Strigoniensis
Tyrnaviae: [Typis Telegdi], 1580. 

 

A liturgikus könyvek használata, jellege és tartalma változott, a XVI. század második felétől kezdve az egyházi könyvek kinyomtatásáról a klérus gondoskodik, a megrendelők főpapok. A Telegdi latin nyelvű Ordinariuma részletesebb utasításokat ad az egyházi év liturgiájáról, mint a korábbiak. Pécsi Lukács köszöntő verse után egy öröknaptár következik. Az általános előírásokat az egyházi év vasárnapjaira és ünnepnapjaira rendelt liturgiai előírások követik. A liturgikus színekről is ír. XIII. Gergely pápa elismerő levelet ír az Ordináriumhoz, Telegdi viszont ezt írja a pápának: a magyar katolikus egyház végső romlása szélén áll. A nagy fáradságok és erőlködések, a számtalan veszély és gyűlölség, melyeknek kitesszük magunkat, midőn az eretnekek fanatikus törekvései ellen szegülünk, az igaz vallásnak már mitsem használnak. A főpásztor nélkül maradt nyájat az eretnekek már a székhelyen is megtámadták. Szemünk előtt ragadtak magukhoz a városban egy szentegyházat, melyben a kíváncsiaknak s tenkáromlásaikat hirdetik. Nemsokára ellepik majd az ország egyéb városait, faluit, pusztáit is, mint a legyek s a katolikus hitnek még a neve sem fog fennmaradni. 

   

Temesvári Pelbárt: Sermones Pomerij
Lyon: Anton Koberger, 1509.

A teljes mű megtekintése

Temesvári Pelbárt (1435 k. - 1504) ferences szerzetes, skolasztikus író, prédikátor. Számos latin nyelvű egyházi munkát írt, többnyire prédikációgyűjteményeket. Művei a 15. században is népszerűek  voltak, lefordították különböző nyelvekre. Sok legenda az ő beszédeiből került a nyelvemlékekbe. A Sermones Pomerij de tempore című műve először 1498. július 27-én jelent meg. A Pomerium - gyümölcsöskert - címet adta könyvének a szerző, mert a gyümölcsöskertben gyümölcsök, növények, virágok vannak, a művében pedig sokféle prédikáció. Temesvári Pelbárt műveinek első tételes katalógusa Szilády Áron Temesvári Pelbárt élete és munkái című munkájában jelent meg.

Thesaurus ecclesiae, seu orationes affectuosissimae
Tyrnaviae: Typis Academicis, 1674.

A teljes mű megtekintése

   

Werbőczy István: Decretum oder Tripartitum Opus der Landst Rechten und Gewonheiten des hochlöblichen Königreichs Hungern
Vienna: Leonhard Formica, 1599. 

Werbőczy István (1458-1541) magyar jogtudós, királyi ítélőmester, személynök, Magyarország nádora. A Tripartitum (Hármaskönyv) néven ismeretes - szokásjogi gyűjteményt - Werbőzy István gyűjtötte össze II. Ulászló király kérésére. 1504-ben kezdte el összeállítani, majd 1514-ben fejezte be. Az elkészült munkát az 1514. évi országgyűlés tíz jogtudós által átvizsgáltatta. Werbőczy munkáját saját költségén Bécsben, Johann Singriener nyomdájában nyomtatta ki 1517-ben. A Tripartitum a magyar szokásjog meghatározó gyűjteménye törvényerőre ugyan nem emelkedett, de egészen 1848-ig használatban volt, egyes passzusai a II. világháború végéig érvényben voltak. 

A Tripartitum német anyanyelvi fordítása két kiadást is megért, az első 1599-ben jelent meg Bécsben, egy az akkortájt induló nyomdában, Leonhard Formicánál. A szöveget August Wagner pozsonyi jogügyi tisztviselő fordította le. 

 

            

Elias Wideman: Icones Illustrium Heroum Hungariae
[Viennae], [1652]

A teljes mű megtekintése

A mű címlap nélküli. Wideman Elias három részből álló művének harmadik része. A magyar arcképeket tartalmazó kötet 1652-ben jelent meg. Első nyomtatott oldalon egész oldalas metszet látható, utána Elias Wideman ajánlása, majd a könyvben lévő személyek betűrendes felsorolása, majd a Szent Koronáról egy egész oldalas metszet. A könyv mecénása gróf Johann Christoph Puchheim tábornagy, az Udvari Haditanács alelnöke, Komárom várának főkapitánya, Puchheim bízta meg Widemant, hogy a birodalom kiválóságainak arcképeit elkészítse. A könyvben a katonai személyek mellett egyházi méltóságok is helyet kaptak. Wideman háromrészes művéből a második és a harmadik kötet címlap nélkül jelent meg.

   

Elias Wideman: [Comitum Gloriae Centum qua sanguine qua virtute illustrium heroum iconibus ...
[Viennae]: [Cosmerovius Máté], [c.a.1650.]

A teljes mű megtekintése

A mű címlap nélküli. A könyv első lapján bejegyzés olvasható: Megszerezte és a kalocsai főszékesegyházi könyvtárnak ajándékozta. Kalocsa, 1926. augusztus 25. Zichy Gyula érsek. A 17. század közepén két metszetsorozat jelent meg, az egyik a magyar előkelőket tartalmazó háromrészes könyv, melynek szerzője Wideman Elias A  metszetek egyenlőtlen kivitelűek, élethű felfogást mutatnak. A lapokat gyakran utánnyomták. A műben 18 magyar úr képe már az 1646-ban megjelent régebbi Widemann-féle gyűjteményben is megjelent. 

A mű szerzője Elias Wideman. Elias Widemann (1619-1652) augsburgi származású rézmetsző, Bécsben és Pozsonyban tevékenykedett. Legjelentősebb műve a három részből álló és egyenként 100 metszetet tartalmazó portréalbum, melyek Hans Christian Puchheim megbízásából készültek. Puccheim sokat levelezett Nádasdyval politikai ügyek miatt.

  

Zrínyi Péter: Adrianszkoga Mora Syrena
Venice: Zamarius Turrinu, 1660.

 

A mű Gróf Zrinyi Miklós Bécsben 1651-ben megjelent Adriai tenger Sirenája fordítása testvérétől, Zrinyi Pétertől.Zrínyi Péter horvátra fordította a kötetet és ez 1660-ban jelent meg Velencében. A kötet díszes kivitelezésű, metszetes illusztrációk is vannak benne.  A fordító ajánlja a horvátországi és tengermelléki krajnai vitézeknek.A kötet címe rejtélyes: Syrena - egy mitológiai szörny.

A címlap előtti lapon egész oldalas metszet: tengeren lévő fegyverekkel megrakott hadihajót láthatunk, egy ülő páncélos férfivel, aki a bal kezét pihenteti a bal térdén, jobb kezében rudat tart. A hajó vitorláján: Adrianszkoga Mora Syrena Groff Zrinszki Petar nagyobb betűkkel olvasható, az árboc hegyén egy szalag látható: Vincere avt mori felirattal. A hajó iránya jobbról balra tart. A hajó előterében három alak látható: az első egy férfi, jogart és kulcsot tart, majd egy női alak látható, aki koronát és láncot nyújt, majd egy férfi előre néz, bal kezében pálmaágat tart, kürtbe fúj. A hajó fölött két kép látható. A felső jobb sarokban Zrínyi Miklós művének lekicsinyített címlapja látható, a bal sarokban egy ruhába öltözött szárnyas alak van, aki fanfárba fúj, körülötte szalag van. Az 1660. évi horvát Syrena-kötet címlapmetszetén szirének kísérik Zrínyi hajóját. 

   

[Károlyi Gáspár]: [Szent Biblia...]
[Várad]: [Szenci Kertész Ábrahám]: [1660-1661]. 

A teljes mű megtekintése

A magyar történelem, a magyar művelődéstörténet szempontjából emblematikus értékű az ún. VÁRADI BIBLIA. Bethlen István, I. Rákóczi György fejedelem és felesége, Lórántffy Zsuzsánna, Rhédei Ferenc és Barcsay Ákos támogatásával kezdődhetett meg Erdélyben a kiadásra való előkészület. A szöveg minél pontosabb fordításához meghozatták Angliából, a frissen megjelent, Brian Walton-féle polyglott-bibliát is. Váradon nyomdát állítottak fel, itt kezdték meg a nyomtatást. Az Újszövetség 1660-ban el is készült. A várost elérte a 'veszedelem', a török támadás a vár és a város elestével fenyegetett. A vár feladásának egyik feltétele az volt, hogy a már kinyomtatott példányokat, a nyomtatáshoz szükséges papírt és a nyomdai felszerelést épségben kiengedik a törökök a várból. A feltételt elfogadta a támadó fél, így jutott ki Váradról a nyomdász és minden, ami a Biblia nyomtatásához szükséges volt; s fejezhette be a kiadást 1661-ben Kolozsvárt felállított műhelyében Szenci Kertész Ábrahám. 
A mű címlap nélküli. Az utolsó kötéstábla belső részén a következő kézírásos bejegyzés olvasható: "Katonai éltem midőn elvégeztem hiv szerelmesemet mindjárt el jegyeztem kiket és Istennek nagy parancsoltattya Abraham és Isaknak bölts megtartó Atya keltönkből hát edgyet öszve szerkesztve ..." 

 

[Révai Miklós]: Abecednj knižečka pro nácyonálské sskoly w Králowstwj Uherském
Pressburg: Patzko, 1777. 

A teljes mű megtekintése

Révai Miklós (1750-1807) piarista szerzetes, nyelvész, egyetemi  tanár. Több tankönyvet írt. E könyvek sorát a nemzeti iskolák számára Pozsonyban Patzkó Ferenc nyomdájában, 1777-ben megjelent ABC betűrendes könyv nyitotta meg. 

  

Johann Philipp Abelinus: Theatrum Europaeum
Frankfurt am Main: Matthaeus Merian, 1672-1738.

Matthäus Merian (1593-1650) kiadó, nyomdász, metsző és rajzoló, a városképek specialistája. Merian különösen topográfiai műveiről, s magasszínvonalú rézmetszet- és karctechnikával készült városképeiről ismert. Monumentális 21 kötetes általa elkezdett és 1635-1738 között folyamatosan kiadott Theatrum Europaeum sorozata több száz városképet, alaprajzot és portrét tartalmaz. Máig nagy kultúrtörténeti jelentőségű szemléltető anyag a több mint kétezer térképpel és képpel ellátott, Németország, Franciaország, és Itália városait bemutató Topographia sorozat, melynek ábrái természethű minták alapján készültek. A munka 1642-től Martin Zeiller szövegével kiegészítve jelent meg. Merian halála után fiai 1688-ig további harmincegy résszel bővítették a sorozatot.

Ivan Antunovich: Razprava o podunavskih i potisanskih Bunjevcih i Šokcih u pogledu narodnom, vjerskom, umnom, građanskom i gospodarskom
U Becu: Friedrich Jasper, 1882. 

 

Antunovich Iván (1815-1888) horvát püspök. A teológiát Kalocsán végezte. Számos novellát, vallási és oktatási műveket írt. Ez a műve Bécsben, 1882-ben jelent meg. 

 

   

Ékiratos terrakotta henger és agyagszeg
(Kr.e. 2500 k.)

A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár gyűjteményének legrégebbi írásos dokumentumai az ókori Mezopotámiából származnak. Az ékiratos terrakotta henger és agyagszeg Gudea lagasi papkirály korából való (Kr.e. 2500 körül). Az agyagszeg az ókori uralkodó nevét viseli és említést tesz építkezéseiről. Az emberiség egyik legrégibb írása a sumérok nevéhez fűződik, akik Dél-Mezopotámia legősibb lakosai voltak. Az ékírás a sumér nyelv írására mintegy Kr. e. 3000 körül alakult ki, eleinte az ékírás jeleivel tárgyakat, később már nehezebben kifejezhető fogalmakat is jelöltek.  Az idő folyamán a képírásos jelek egyre inkább leegyszerűsödtek, és ezáltal elvontabbá váltak, majd a jelek ék alakú elemekből épültek föl. Az ékírásos szövegeket a még puha agyagtáblákba nyomták háromszögletűre faragott nádheggyel, majd a táblákat kiszárították a napon, vagy kiégették.  
Az értékes tárgyakat II. Rahmani antióchiai szír katolikus pátriárka ajándékozta Városy Gyula kalocsai érseknek 1908-ban, hálából a szívélyes vendégszeretetért, amelyben kalocsai tartózkodása alatt részesítették.

 

Krzysztof Mikolaj Radziwill: Jerosolymitana peregrinatio
Jaurini: Gregorius Joannes Streibig, 1753. 

Mikolaj Krzysztof Radziwill herceg a litvániai ellenreformáció kiemelkedő alakja. Utazást tett 1582 és 1584 között a Szentföldre, zarándoklata során nemcsak Palesztinát kersete fel, hanem Szíriát, Egyiptomot, Krétát, Ciprust, Olaszországot és Görögországot is. A zarándoklatról készült útinaplója tolmácsa, Treter fordításában jelent meg először 1601-ben jelent meg. Gazdag ismeretanyaga és irodalmi értéke miatt népszerű lett a könyv, több mint húsz kiadása jelent meg latin, német, francia, lengyel és orosz nyelveken. A könyv az európai zarándokirodalom legfontosabb darabja. A Kalocsai Érseki Könyvtár állományában egy korábbi kiadás, Antverpen, 1614-es is megtalálható. 

  

Ulisse Aldrovandus: Monstrorum historia
Bononia: Nicolaus Tebaldius, 1642.

Ulisse Aldrovandus (1522-1605) itáliai reneszánsz természettudós és orvos. A világ egyik első természettudományi múzeumának anyagát ő gyűjtötte össze. Leginkább az állatok, növények és ásványok körében végzett rendszeres és pontos megfigyeléseiről nevezetes. Népszerűségének köszönhetően 1561-ben a „simplicia”, az „egynemű gyógyanyagok” tanárává is kinevezték, ettől fogva már hivatalosan is oktathatta a bolognai egyetemen a természettudományt, vagyis a zoológiát botanikát, ásványtant. Noha igazán jelentős felfedezéseket nem tett, muzeológusi, oktatói és tudományszervezői tevékenysége, nem beszélve hatalmas, összefoglaló művéről, óriási hatást gyakorolt az európai, késő-reneszánsz természettudományra. Emellett a közegészségügy, az embriológia és a gyógyszertan egyik úttörőjeként is számon tarthatjuk. Aldrovandus hihetetlenül sokat írt, bár életében „csak” négy folio kötete jelent meg. Főbb munkái: Ornithologia (Madártan) (1600), De animalibus insectis (A rovarok) (1602) De relinquis animalibus exsanguibus (Az egyéb vértelen állatok)  (1606), Monstrorum historia (A szörnyszülöttek leírása) (1642). Noha e szövegek állításait Aldrovandus maga is gyakran kétségbe vonja, kritikája többnyire nem tartalmi, hanem filológiai indíttatású. A mai olvasó számára igen rokonszenves lehet, hogy Aldrovandus a különféle, egymásnak homlokegyenest ellentmondó véleményeket és információkat becsületesen közzéteszi és a „dokumentumokat” (ha nem is a tényeket) feltétlenül tiszteli. A középkori-koraújkori tudós számára ugyanis az igazságnak három forrása létezett: a valóság, a logika és végül tekintélyek szava – a háromból azonban mindenképp ez utolsó nyomott legtöbbet a latban. A 16–17. századi tudományos gondolkodás legnagyobb eredménye éppen ennek az értéksorrendnek a változása volt – Aldrovandus esetében e folyamat még éppen csak elkezdődött.

 

    

Martin Zeiller: Topographia Franconiae.
Franckfurt: Matthaus Merian, 1648.

A teljes mű megtekintése

Matthäus Merian (1593-1650) svájci kiadó, nyomdász, metsző és rajzoló. Zürichben tanult, Frankfurtban működött. Átvette apósának, Theodor de Brynek mű- és kiadóüzletét. Kitűnő, különösen történeti és művelődéstörténeti fontosságú rézkarcokat készített a Gottfried-féle nagy Theatrum Europaeum és a Zeiller-féle Topographien számára. Máig nagy kultúrtörténeti jelentőségű szemléltető anyag a több mint kétezer térképpel és képpel ellátott, Németország, Franciaország, és Itália városait bemutató Topographia sorozat, melynek ábrái természethű minták alapján készültek. A munka 1642-től Martin Zeiller szövegével kiegészítve jelent meg. Merian halála után fiai 1688-ig további harmincegy résszel bővítették a sorozatot. Ez a mű a Topographiae Germaniae 16. kötete. 

  

Johannes Kepler: Astronomia nova 
[Heidelberg: Vögelin], 1609.

Johannes Kepler (1571-1630) német csillagász, aki felfedezte a bolygómozgás törvényeit, amelyet róla Kepler-törvényeknek neveznek.  Ő fedezte fel, hogy a Föld és a többi bolygó ellipszispályán kering a Nap körül. 1600-ban lett Tycho de Brahe segédje. Brahe pontos csillagászati megfigyeléseinek felhasználásával felállította a bolygómozgás három alapvető törvényét. Kimutatta, hogy a Mars pályája nem kör, hanem ellipszis és annak egyik gyújtópontjában van a Nap (Kepler első törvénye). Megfigyelte azt is, hogy a bolygók a Naphoz közelebb járva gyorsabban mozognak, mint távol. Levezette a megfigyelésekből, hogy azonos idők alatt azonos területet súrol a bolygók vezérsugara (második törvény). 1609-ben jelent meg Astronomia Nova (Új csillagászat) című műve, amelyben közzétette első két bolygómozgási törvényét és ezzel megalapozta az égi mechanika kutatását.