Zenetörténeti kiállítás - 2015
ÁLLANDÓ KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS
IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁS - 2015
A zene története az Érseki Könyvtárban
Ezer éves az európai hangjegyírás (Arezzói Guido /991 k. – 1050 k/ itáliai bencés szerzetes, zenetudós nevéhez fűződik a szolmizációs hangok rendszerének megalkotása), valamint 330 éve született Johann Sebastian Bach. Az idei évben az Érseki Könyvtár gyűjteményéből válogatva azokat a dokumentumokat tárjuk a nagyközönség elé, amelyek a zenéhez, a zene történetéhez kapcsolódnak, így emlékezve és tisztelegve a zene történetének nagyjai előtt.
Az időszaki kiállítás az ókor zenetörténetének bemutatásával kezdődik. Az ókor zenei örökségéből nagyon kevés maradt fenn. Szinte kizárólag a kultikus vagy ünnepi alkalmakhoz kapcsolódó zenei eseményekről és a leggyakoribb hangszerekről vannak információink, majdnem mindig képi ábrázolások alapján. Az Urban végzett ásatások igazolják, hogy már a Kr.e. III. évezredben díszes hangszereket készítettek. A zene a sumér civilizáció életének szerves része volt. Az ókori Egyiptom vallási szertartásainak zenészei papok voltak, akik hivatásos énekesnőket kísértek hangszereiken. A templomi szertartások szövegeit a kórusok adták elő. Később megjelennek a trombiták, furulyák, kettős sípok, a klarinét, a tamburinok, fakereplők, dobok, szisztrumok. A szisztrum az ókori Egyiptomban szent hangszernek számított, gyakran használták templomi szertartások során. Bernard de Montfaucon francia bencés szerzetes 1721-1725 között megjelent monumentális 15 kötetes művészettörténeti sorozatában L'antiquité expliquée et représentée en figure (Az antikvitás magyarázata és bemutatása ábrákon) többek között olvashatunk a szisztrumról, használatáról és rézmetszetes ábrázolása is látható. Mezopotámia és Egyiptom zenei örökségét Olfert Dapper és Laurentius Pignorius műveinek 17. századi metszetekkel illusztrált kötetei mutatják be.
A görög világban a legnagyobb a zene szerepe az összes többi ókori kultúra közül, mert itt válik először az általános műveltség részévé. A zene alkotóeleme a vallási szertartásoknak, a görög drámák előadásainak és az olimpiai játékoknak.
A görög zeneelmélet alapvető fontosságú a későbbi korok szempontjából. Joachim von Sandrart német festő, rézmetsző Teutsche Academie der Bau- Bildhauer- und Maler-Kunst c. Nürnbergben, 1768-ban megjelent művének rézmetszetei a görög vallási szertartásokat, és hangszereket tárják az érdeklődők elé. Megkapó látványt nyújt Annibale Caracci jeles bolognai barokk festő, rézmetsző bacchanália c. alkotása (Róma, 1753).
A zene a Bibliában is megjelenik. Az Ószövetség több könyve foglalkozik zenével. Miután felépült a jeruzsálemi templom Salamon megszervezte a zenekart is: több mint ezer pap működött közre hangszereken a nagyobb istentiszteletek alkalmával. Augustin Calmet francia bencés szerzetes, teológus bibliai képes szótárában (Dictionnaire historique… de la Bible, Paris, 1730.) a jeruzsálemi templom zenés ünnepségeinek látványos ábrázolása látható. Az illusztrált 16. századi Bibliák sorából kiemelkedik Luther Márton bibliafordításának 1541-ben Wittembergben Lucas Cranach metszeteivel kiadott példánya, vagy Christoph Plantin Antwerpenben 1583-ban megjelent latin nyelvű kiadása, melyekben számos zenei vonatkozású metszet is található.
A középkor zenei világát, könyvművészetét, valamint a szentírási szövegek megjelenését a zenében átfogóan reprezentálják a kiállításban látható kódexek. A 13. században másolták mindössze pár milliméteres betűkkel hártyavékony pergamenre a Biblia latina-t. A gyűjtemény egyik legértékesebb kézirata Szent Pál leveleinek Petrus Lombardus 12. századi párizsi érsek kommentárjával ellátott, aranyozott iniciálékkal gazdagon díszített példánya.
Ez a kommentár ma már csupán néhány könyvtár féltve őrzött és kisszámú tudós által olvasott kincse. A könyvtáralapító Patachich Ádám érsek egy bécsi aukción vásárolta a könyvtár egyik legszebb pergamenkódexét. A 15. századi Zsoltároskönyvet gazdagon díszítették aranyozott iniciálékkal és kisméretű szövegközti képekkel, miniatúrákkal, kezdő iniciáléjába a hárfázó Dávid király képét festették.
A Szentírás szavai a gregorián művekben, a zsoltározásban, az antifónákban jelennek meg. A gregorián ének a római katolikus egyház ősi, hivatalos, latin nyelvű éneke. Nagy Szent Gergely pápa (590-604) elsőként rendszerezte a keresztény egyház teljes dallamkincsét és összeállította az akkor használatos énekek dallamgyűjteményét. A kiállításban a pergamenre másolt 14-15. századi gregorián kották
himnuszokat, antifónákat tartalmazó díszes kódexek mellett (Missale ad usum laicorum. Missale cum sequentiis, hymnis, antiphonis) helyet kapott Nagy Szent Gergely pápa Dialogorum c. művének 14. századi másolata is.
A középkor világi zenéjét elsősorban a lovagi költészet képviseli, mely Franciaországból indult. Részben francia hatásra, de teljesen önállóan fejlődött a német lovagság zeneköltészete, a Minnesang. Az ónémet szó "szerelem-éneket" jelent, mivel a dalok legfőbb témája a szerelem volt. A nemesi énekesek mellett később itt is feltűntek a polgári származású minnesängerek, akik egy-egy udvar fényét emelték. A reneszánsz korban már egyre több hivatásos és amatőr muzsikus működött Európa-szerte és megbecsült rangot, hírnevet szereztek maguknak. A reneszánsz a kórusművészet aranykora is, énekes (vokális) korszak. Sokféle fúvós-, vonós- és billentyűs hangszert ismertek, de a korszak legjellegzetesebb és legkedveltebb hangszere mégis a lant. A lanton játszó énekesek, a reneszánsz táncos mulatságok ábrázolása számos fametszettel illusztrált kötetben megtalálható, többek között Hartmann Schedel 1493-ban Nürnbergben megjelent Világkrónikájában, vagy Cicero, Boethius, Boccaccio, Petrarca műveinek 16. századi kiadásaiban.
A zenében a barokk a legnagyobb formaalkotó korszak. Olyan zenei formák és műfajok alakulnak ki, amelyek ma is használatosak. Kezdik megkülönböztetni az énekes és a hangszeres muzsikát egymástól, s a vokális zenén belül szétválik a szólóének és a kórus. Létrejönnek a csak egyes hangszereket foglalkoztató kamaraegyüttesek, kialakul a több hangszercsoportot magába foglaló barokk zenekar, melynek felépítése a későbbi szimfonikus zenekarok máig érvényes modellje lett. A barokk zenét bemutató tárlóban helyet kapott Johann Mattheson (1681-1764), az egész korszakot fémjelző késő barokk zeneszerző és zeneesztéta két műve is. A Der vollkommene Capellmeister c. Hamburgban, 1739-ben megjelent kötete útmutató bármely műfajban dolgozó zenei vezető számára.
Az időszaki kiállítás Liszt Ferenc kalocsai tartózkodásának emlékeit is bemutatja. Liszt eredeti levelei és korabeli fényképfelvételek mellett barátjának, Haynald Lajos kalocsai érseknek ajánlott és sajátkezű dedikációjával ellátott kórusműve is látható.
A zenetörténeti kiállítás az ország egyik legszebb könyvtártermében, Patachich Ádám érsek 18. századi barokk olvasótermében 2015. március 30. és 2015. december 31. között tekinthető meg. (hétfő kivételével naponta 9.00-17.00 óráig)
Híradások az eseményről: