I. Gregorius papa: Pastorale, sive Regula pastoralis
Basel: Martin Flach, [c.1472.]

A teljes mű megtekintése

I. Nagy Szent Gergely pápa (540 k.- 604) a középkor egyik legnagyobb hatású, legolvasottabb egyházi vezetője. Gergely minden adódó alkalmat kihasznált arra, hogy a katolikus hitet terjessze. A misszionáriusi tevékenységet pedig mindenképpen támogatta. Ágoston apátot (a későbbi Canterbury Szent Ágostont) negyven szerzetessel Angliába küldte, hogy ott térítse katolikus hitre az embereket. Nagy eredményeket ért el Galliában a frankok térítésében és Hispániában is, ahol a vizigótok egyre nagyobb számban tértek át a római hitre. Gergely liturgikus szövegeket írt, s fölkarolta a liturgikus ének ügyét. Irodalmi hagyatékában 854 levél maradt ránk. VIII. Bonifác negyedikként a nagy nyugati egyházatyák közé sorolta Szent Ambrus, Jeromos és Ágoston mellé.

Nagy Szent Gergely pápa művei öt nagy kötetet alkotnak. A Regula pastoralis – lelkipásztori regula – a lelkipásztorkodás szabályait, a papi méltóságot, a papok kötelezettségeit, feladatait tárgyalja. Erről írják, hogy aki ezt nem ismeri, az sem magát, sem másokat nem fog tudni helyesen vezetni. Alig került ki illusztris szerzőjének tollából, máris görögre fordította 602-ben Anasztáz antiochiai pátriárka és pedig magának a császárnak, Mauriciusnak meghagyásából. A 806-ban tartott mainzi zsinat a Szentíráson kívül elsősorban ennek olvasását ajánlja, későbbi zsinatok ismeretét egyenesen kötelezővé tették a felszentelendőkre nézve. Első nyomtatott latin kiadása 1496-ban jelent meg Strassburgban, melyet számtalan új kiadás és fordítás követett. 

Az ősnyomtatvány rubrikált példány, vörös és kék színre festett kezdőbetűkkel díszítették, a kalocsai káptalani könyvtár, a Bibliotheca Metropolitanae Ecclesiae Colocensis és Kollonitz László nagyváradi püspök ex libriszével.