Gratianus: Decretum cum apparatu...
Mainz: Peter Schöffter, 1472.

A teljes mű megtekintése

A könyvtár legdíszesebb ősnyomtatványa. Rubrikált példány, rendkívül gazdag díszítéssel. Alsó lapjának két hasábja között választóoszlopként tarkára festett zöld farkú sárkány szájából kiinduló indás díszítés, mely a lap négy szélét fogja körül. A vörös, zöld díszítés között arany lapokon páva, papagáj, virág és szegfű. A kommentár kezdőbetűje aranylapokból rakott háttéren zöld, valamint vörös színű. A szöveg kezdőbetűje aranylapos háttéren áll, belsejét (R) miniatúra kép tölti ki: Krisztus, mint az emberek ítélőbírája felhők között ül.

A jogtörténet Gratianus Decretumát a klasszikus kánonjog első dokumentumaként tartja számon. Gratianus bencés szerzetes 1140 táján csaknem 3800 szövegből összeállított, az egyházfegyelem és egyházi szabályozás minden területét érintő gyűjteménye. Rövidesen a kánonjog legfontosabb kézikönyvévé vált, ennek alapján oktattak, és ezt kommentálták az egyetemek egyházjogi tanárai. A mű nemcsak szöveggyűjtemény, hanem értekezés is, amely kísérletet tesz a különböző forrásokból származó szabályozások ellentmondásainak és eltéréseinek feloldására. Szükség esetén Gratianus a római jog segítségét vette igénybe, és bőven merített az egyházatyák és más egyházi írók munkáiból. A kánonjog oktatása évszázadokon át a Decretumon alapult, a legkiválóbb egyházjogászok látták el széljegyzetekkel, és magyarázták. Ez lett a Corpus Iuris Canonici – a nagy egyházi gyűjtemény - első része, s a kánonjog 1917. évi hivatalos törvénykönyvbe foglalásáig fontos forrásnak számított. 

A kötet könyv- és nyomdászattörténeti szempontból kimagasló értéket képvisel, hiszen Mainzban, Gutenberg nyomdája után a második működő ősnyomdában készült, nyomdásza Peter Schöffer (1425-1503) Gutenberg munkatársa. Peter Schöffer tökéletesítette Gutenberg nagy találmányát, a mozgatható betűkkel történő nyomtatást. Párizsban, mint könyvmásoló és kalligráfus működött, innen került Gutenberg mellé. Valószínű, hogy grafikai tudása, szakértelme, rátermettsége már a mester környezetében is kiemelkedő szerephez juttatta. Gutenberg távozása után Johannes Fusttal cégtárs lett, s a műhely élére állt. Mesterművei közül fennmaradt az 1457-es Mainzi Zsoltároskönyv és az 1462-es 48 soros Biblia. Az előbbi volt az első nyomtatott könyv amelyen feltűntették a nyomtatás helyét és idejét, valamint a nyomdász nevét. Schöffer öntött először fémbetűket, amelyeket a Vulgata Biblia második kiadásához használt fel. Haláláig több mint 300 könyvet nyomtatott.