Az Isteni Irgalmasság Éve és a Szent Márton év kiállítás - 2016
IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁS - 2016
Az Isteni Irgalmasság Éve és a Szent Márton év alkalmából
Az Érseki Könyvtár időszaki kiállítása - az elmúlt évekhez hasonlóan – az aktuális ünnepi évfordulókat, megemlékezéseket középpontba állítva az Egyház szociális és karitász tevékenységének történetét mutatja be a Bibliai időktől kezdve a 19. századig.
A keresztény ember irgalmasságának alapja és példája Isten Jézus Krisztusban megtapasztalható, megelőlegezett szeretete. Jézusban minden az irgalomról szól. Sőt, ő maga az irgalom. A kiállított dokumentumok sorát Jézus Krisztus és az apostolok, valamint evangéliumi jelenetek 15-16. századi ábrázolásai nyitják. Láthatóak többek között Hartmann Schedel 1493-ban Nürnbergben kiadott Világkrónikájának színezett fametszetei, a párizsi hóráskönyv (1510.) nyomtatott pergamenlapjai, vagy a könyvtár egyik legszebb 13. századi kódexének (Epistolae Pauli cum glossa Petri Lombardi. Párizs, 1250.) aranyozott iniciáléi.
A kiállított illusztrált Szentírásokat időrendben az ókeresztény kor, majd a középkor egyháztörténetének dokumentumai követik. Az ősegyház első gyermekeinek közös volt mindenük. „Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek”. Az üldözések korszakában a keresztények az embersegítést felfokozták a személyes áldozatig. A jótékonykodás hősies gyakorlásáról sokat beszélnek a katakombák sírfeliratai. Paolo Aringhi: Roma subterranae c. 1659-ben megjelent könyve a földalatti Rómának, az őskeresztény katakombáknak egyik első ismertetője.
A szerzetesrendek megjelenésével a kolostorok a térség oktatási, szegénygondozási központjaivá váltak. Szent Benedek regulája előírta a betegek gondozását, a szerzeteseket betegápolásra és az összes tudomány művelésére kötelezte. A szegénygondozás nemcsak az elesettek, az özvegyek és árvák gyámolítását, hanem a beteg rendtársak mellett a magányos betegek ápolását is jelentette. A kiállításban helyet kaptak a különböző szerzetesrendeket bemutató kötetek mellett a gyógyító tevékenység gyakorlásához nélkülözhetetlen orvosi kézikönyvek is, a Compendium medicinae 1330-ból, a Hippocrates-Galenus kódex 1360-ból.
Andreas Vesalius: De humani corporis fabrica c. Bázelben 1555-ben megjelent műve mérföldkő az orvoslás, az anatómia történetében. A kötet most együtt látható a középkori orvoslás és alkímia egyik híres képviselőjének Leonhardt Thurneysser (Historia. Berlin, 1578.) művének kézzel festett díszes példányával.
Az első keresztes hadjárat sikere után létrejött szerzetesrendek számára nem csak a Szentföld megvédése számított kardinális kérdésnek, hanem az oda zarándoklók tömegeinek fogadása, ellátása is, beleértve a betegeket is. A johanniták rendje Kr. u. 1099-ben a Szentföldön alapított kórházat, ahol mintegy 2000 pácienst láttak el. Ugyanígy foglalkozott betegápolással az ellenség elleni fegyveres küzdelem mellett a Német Lovagrend, míg a johannitákból kivált Szent Lázár Lovagrend a 13. századig kizárólag a leprás betegek kezelésére specializálódott. Hyeronimus Megiser német polihisztor, történetíró 1593-ban megjelent műve a legrégebbi német nyelvű ismertetés az egyházi és világi lovagrendekről. A német nyelvű ritkaság mellett Seelmann Károly munkája a lovagrendek történetével foglalkozó magyar nyelvű irodalom egyik legkorábbi, ritka darabja. (Minden Európában, Ásiában és Áfrikában vólt és mostan virágzó vitéz rendöknek tüköre, avagy rövid leírása. Kolozsvár, 1793.)
A szerzetesrendek mellett új irányelveket jelöltek meg a szegények szolgálatának nagy szentjei is. A 16. században az árvák nagy istápolója Néri Szent Fülöp élete példájával mutatta meg az utcagyerekek nevelésének és árvaházak létesítésének szükségességét.
Itt meghallgathatja Dr. Bábel Balázs elmélkedését Néri Szent Fülöp életéről
A 17. század legkimagaslóbb szegényapostola Páli Szent Vince volt, aki a szegénygondozás új rendszerét állította fel, intézmények helyett saját otthonukban gondoztatta a szegényeket. Carl Pfeiffersberg osztrák jezsuita szerző művében megörökíti Páli Szent Vince alakját. Könyve egyetlen kiadásban látott napvilágot 1725-ben Nürnbergben, benne az egy-egy szentet ábrázoló rézmetszetekhez általában kétlapos elégia tartozik. Az újkorban a katolikus Egyház szociális törekvése az általános népjólét emelése és megszervezése tekintetében fényesen megnyilvánult a Jézus Társaság Rendjének tevékenységében Paraguayban, ahol valóságos mintaállamot alapítottak. 1634-ben már 70.000 keresztény indián élt e telepeken A redukciók szervezete a polgárosító keresztény pedagógia mesterműve volt. Eredményeiket nagyszerű monográfiák méltatják, többek között Orosz László jezsuita tanár, misszionárius Decades címmel 1759-ben Nagyszombatban megjelent munkája.
A jezsuita rend oktatási központjai mellett nagy hangsúlyt helyezett a beteggondozásra, amelynek megjelenítője a nyilvános gyógyszertár lett. 18. századi magyar nyelvű füveskönyvek (Csapó József, Juhász Máté), szemet gyönyörködtető botanikai könyvek és 17-18. századi gyógyszerészeti szakkönyvek egész sora fémjelzi ezt a korszakot.
A kiállítást a 18-19. századi kalocsai érsekek karitász tevékenységét bemutató számos érdekes levéltári dokumentum, korabeli fotó, látványos érseki album zárja.
Az időszaki kiállítás az ország egyik legszebb könyvtártermében, Patachich Ádám érsek 18. századi barokk olvasótermében 2016. április 1 és 2016. október 31. között tekinthető meg. (hétfő kivételével naponta 9.00-17.00 óráig)
Cím: Érseki Palota - 6300 Kalocsa, Szentháromság tér 1.
Híradások az eseményről: