A könyvtár története
A kalocsai egyházmegye alapítása Szent István király nevéhez fűződik. Az első érsek, Asztrik (1000-1015) templomot és érseki lakot építettet. Apostoli királyunk második Decretumában (De regali dote ad ecclesiam) rendelkezett arról, hogy a felépült templomok részére papról és könyvekről a püspöknek gondoskodnia kell, ezért a székesegyházban a sekrestye melletti helyiségben imakönyveket, Szentírást helyeztek el. Ez a néhány könyv lett az alapja a székesegyházi könyvtárnak.
Az érseki székhelyen kezdettől fogva működött székeskáptalan, az istentisztelet mellett a székesegyházi iskola vezetése és a hiteleshelyi működés is a feladatai közé tartozott s ezek a tevékenységek a könyvhasználatot feltételezték. A kor nagyműveltségű érsekei gyűjtötték és olvasták a könyveket, közülük sokan külföldi egyetemeken tanultak, pl. György érsek (1050), Simon (1135), aki nyelvész volt vagy Csák Ugrin, kora kiváló szónoka, aki a Muhi csatában vesztette életét.
A későbbi századokban jelentősen gyarapodott a könyvek mennyisége, hiszen a tudományokat kedvelő főpapok folytatták a könyvgyűjtést. A 15. századi érsekek könyvvásárlásairól már maradtak fenn írott emlékek. Várday István (1457-1471) Krakkó, Bécs, Pádua majd Ferrara egyetemeit látogatta, közben könyveket is vásárolt. A század nevezetes humanista műveltségű főpapjai közé tartozott Handó György (1478-1480). Életrajzát a firenzei könyvkereskedő Vespasiano da Bisticci írta meg. A reneszánsz kor másik kiemelkedő érseke Váradi Péter (1481-1501), Mátyás király kancellárja volt, akinek ma öt könyvét őrzik különböző helyeken. Geréb László (1501-1503) kalocsai érseksége idején drága kötésű kódexeket vásárolt.
A középkori könyvtár állományának rekonstruálása s a könyvek számának megállapítása ma már szinte lehetetlen, de egyes becslések szerint a könyvek száma bizonyosan meghaladta a 300 kötetet.
Váradi Péter kalocsai érsek (1481-1501) misekönyvének kézzel festett oldalai
A 16. század kalocsai érsekei közül Tomori Pál nevéhez a magyar nemzet egyik legsúlyosabb megpróbáltatása fűződik. Az érsek, aki a magyar seregek fővezére volt, elesett a mohácsi csatában. Kalocsa így érsek és várúr nélkül maradt. 1529. augusztus 15-én Szulejmán hadai elfoglalták a várost. A menekülő káptalani tagok az értékes köteteket magukkal vitték, ezek azonban sajnos később elvesztek, megsemmisültek. A megmentett könyvek közül csak kettő került vissza Kalocsára.
A törökök 1686-ban, Buda visszafoglalása után hagyták el Kalocsát. A székhelyükre visszatérő érsekek csak a romokat találták, s megkezdték az újjáépítést. Az újjáépítéssel egyidejűleg a könyvek gyűjtése is megindulhatott. A Kollonich Conventio értelmében (1715) minden püspök köteles könyveit az egyházmegyére illetve annak könyvtárára hagyni. Így lassan ismét egyre jelentősebb gyűjtemény keletkezett.
Az érsekség mellett az 1738-ban újjászervezett káptalannak a 18. század első felében, a török kiűzése után már jelentős könyvtára volt. Ezt a könyvtárat régi helyére a székesegyház melletti sekrestyébe helyezték el. A káptalani könyvtár az ún. Bibliotheca Venerabilis Capituli Colocensis Batthyány József érseksége idején tovább bővült.
 |
 |
| Részlet a káptalani katalógusból | A káptalani könyvtár ex librise |
1776-ban Batthyány József kalocsai érseket kinevezték esztergomi érsekké s a megüresedett érseki széket Patachich Ádám nagyváradi püspök foglalta el. Az érsek 7825 kötetet hozott magával Nagyváradról Kalocsára, amikor elkészült az Érseki Palota keleti szárnyában Anton Maulbertsch grisaille fatáblaképeivel díszített barokk teremkönyvtára 1780-ban. A tágas, 23 m hosszú nyolcablakos teremben a falak mentén s a terem belsejében három oszlopban s a praktikusan kialakított íróasztalokon sorakoztak a könyvek egységes barna aranyozott bőrkötésben. 1782-ben került sor a káptalani könyvtár és magángyűjteménye egyesítésére. Az érsek könyvtárát ügynökei segítségével bővítette, akik felvásárolták számára a könyvpiacra kerülő könyveket. A püspök összeköttetésben állt bécsi, római könyvkereskedőkkel, a magyarországi könyvkereskedőkkel rendszeresen levelezett folyamatosan tájékozódott a hazai könyvpiacról is.
Kalocsai érseksége idején jelentősen növekedett könyveinek száma, halálakor 1784-ben gyűjteménye már 19.000 kötetből állt. Ugyanebben az évben kelt ajándékozási okmányában könyveit utódaira hagyományozta, hogy azokat a főszékesegyházzal és a káptalannal együtt birtokolják. A végrendelet szerint a Bibliotheca Metropolitanae Ecclesiae Colocensis fenntartója és tulajdonosa a Főszékeskáptalan és a mindenkori kalocsai érsek.
Patachich Ádám érsek könyvtára a 19. század végén
Kollonich László (1787-1817) Patachich érseket követte az érseki székben s elődjéhez hasonlóan ő is nagy könyvbarát volt. A II. József által feloszlatott szerzetesrendek könyvtáraiból nagy mennyiségben vásárolt értékes köteteket. Az ősnyomtatvány és kéziratgyűjtemény az ő vásárlásai révén tovább bővült. Kollonich érsek földrajzi, topográfiai, ill. térképgyűjteménye jelentősebb elődjénél s a teológia mellett fő gyűjtőkörként megjelenik a történelem segédtudományaival együtt. Halálakor az egyházmegye 23.000 kötetes könyvtárát örökölte.
A mai napig e két 18. századi bibliofil érsek gyűjteménye adja a Főszékesegyházi Könyvtár magját. Művelődéstörténeti és tudományos értékét unikumaival együtt e 42.000 kötet képviseli.
Merian Matthäus Topographiae sorozata Kollonich László érsek könyvtárából
A későbbiekben az állomány már többnyire csak érseki, kanonoki hagyatékokból bővült. A 19. sz. második felében – a város iskolahálózata kiépülésének következtében – megnőtt az olvasók, kölcsönzők száma. A 19. század érsekei koruk irodalmi termékeivel gyarapították a könyvtárat, közülük kiemelkedik Haynald Lajos bíboros érsek, kiváló tudós és könyvgyűjtő. Császka György érsek történelmi, genealógiai, heraldikai könyveket gyűjtött. Várossy Gyula történelem és irodalomkutató volt. Könyvhagyatéka e tárgykörből magyar, német, francia, angol nyelvű. Grősz József érsek hagyatékát modern lelkipásztori és a szentírás-tudománnyal foglalkozó művek alkotják.
Haynald Lajos érsek könyvtára a 19. század végén
A Könyvtár a 20. században már helyhiánnyal küszködött, az érseki palota keleti szárnyának első és második emeletén szinte valamennyi helyiséget elfoglalta. 1945 után kedvezőtlen anyagi feltételek között működött, fő szerzeményi forrását továbbra is a papi hagyatékok (pl. Hopf János, Huber Lipót, Tantos Gyula, Szedlay István, Kujáni Ferenc) jelentették. Az ideiglenes zárva tartás után (1951-1962) még hosszú ideig elmaradt a kutatók száma a 20. sz. első felének adataihoz képest.
A mai állomány kb. 160.000 kötetet tartalmaz. Elsősorban teológiai, filozófiai, történelmi, művelődéstörténeti, – és az olvasók igényeihez igazodva – társadalomtudományi (pedagógia, szociológia, jog stb.) művek vásárlásával gazdagodik a könyvtár. Folyik az állomány rekatalogizálása, a katalógus számítógépes feldolgozása. A könyvtár nyilvános, tudományos könyvtár, melyet az olvasók és kutatók is használhatnak. A könyvtár szolgáltatásai a digitális kor követelményeihez igazodva folyamatosan bővülnek. A könyvtár kiállítási folyosóján és Patachich-termében kiállítások mutatják be a látogatóknak a gyűjtemény értékesebb, ritkább darabjait.
Képek a mai olvasóteremből