Tarnóczy István: Holtig-valo baratsag

     

Tarnóczy István: Holtig-valo baratsag
Tyrnaviae: Srnensky Mátyás, [1679-1683]

Tarnóczy István (1626-1689) bölcseleti, teológiai doktor, áldozópap. A Holtig- valo barátság című könyv a jezsuita szerző legnépszerűbb műve, mely 1679-1683 között jelent meg először, később 1817-ig tíz újabb kiadást ért meg. Témájában szorosan kapcsolódik az 1679-ben megjelent Bellarmino-fordításához, melynek hangsúlyos gondolata, hogy a jó halál a jó élet következménye. A Holtig-valo barátság megszólítottjai - az alcím is jelzi - az egészségesek és a betegek. Tarnóczi elöljáró beszéde azokhoz szól, akik a beteg és haldokló emberek lelki üdvösségére vigyáznak: ezek a lelki atyán kívül laikus kegyes személyek, rokonok, barátok. Az imádságok, elmélkedések közé intések, utasítások vannak beszúrva, melyeket a betegeknek és a lelki atyának címez. Ezek az útmutatók leggyakrabban elmondandó imaszövegeket, elmélkedéseket ajánlanak a betegnek és környezetének, de találunk viselkedésszabályozó figyelmeztetéseket is. A mű liturgikus vonatkozású intéseket is közöl: milyen imádságokat, áldást kell mondania a betegnél. Több olyan imádság is van benne, pl. Krisztus öt sebéhez, Mária litániák, Jézus neve litánia.
Tarnóczy István kegyességi műveiben elmélkedéseket, imádságokat fogalmaz meg az olvasó számárat. Szerzői intései, buzdításai átjárókat nyitnak az értekezés, katekézis, életvezetési kalauz, prédikáció szövegtípusai felé. Az általa használt "Istennek jelenlétit gyakorlani" kifejezés egyszerre jelent értelmi munkát és akarati cselekvést. Elmélkedései közben mindvégig érvekkel, különböző autoritásokra való hivatkozással bizonyítja, szemléletes képekkel és történetekkel példázza a meditációs gyakorlatok mellett a jócselekedetek fontosságát, szükségességét. Magyarázatai, argumentációi a megértést szolgálják, a megértés pedig a jócselekedetek feltételeként szolgál.

A mű ajánlása Matusek András pápai esperesnek, győri kanonoknak szól.