Az Érseki Könyvtár időszaki kiállítása az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeihez kapcsolódik. A kiállított könyvtörténeti ritkaságok végigvezetik a látogatót az Eucharisztia Ó- és Újszövetségi előképein, az utolsó vacsora, az alapítás történetén. A tematikus válogatásban kódexek, ősnyomtatványok, többszáz éves könyvészeti ritkaságok lapjain tárulnak fel az Oltáriszentség tiszteletének, ábrázolásának különböző korszakai és kimeríthetetlenül gazdag szimbolikája.
Az Oltáriszentségnek mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben vannak előképei. Az Ószövetségben a mannahullás csodája, Mózes vízfakasztása, a húsvéti bárány, Izsák feláldozása vagy Melkizedek fölajánlása. Az Újszövetségben a kánai menyegző, valamint a kenyérszaporítás csodái. Az Eucharisztia alapítása nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán történt. Az Oltáriszentség szentírási előképeit, a bibliai étkezéssel kapcsolatos leírásokat, ábrázolásokat mutatjuk be a gyűjtemény 15-16. századi köteteiben.
Anton Koberger nürnbergi nyomdász 1483-ban adta ki Biblia Germanicaját. A német nyelvű Biblia több mint 100 fametszetet tartalmaz, ezek között a húsvéti báránylakoma kézzel színezett metszete is megtalálható. Az ősnyomtatvány képei nagy hatást gyakoroltak a későbbi bibliaillusztrátorokra. A 16. századi ún. antikva kötetek közül nevezetes kiadás Ifj. Hans Holbein metszeteivel díszített kisméretű képes Biblia (Lyon, 1543.), amelyben a mannaszedés jelenete látható. Az Oltáriszentséggel hozható kapcsolatba az a gyakran ábrázolt bibliai jelenet, amikor Mózes vizet fakaszt a sziklából – a sziklából csobogó forrás Jézus vérét jelenti. Mózes vízfakasztását a Luther-Biblia 1545-ös kiadásában (Wittenberg, Hans Lufft) Lucas Cranach metszette fába.
A Biblia négy helyen írja le az Eucharisztia alapítását. A könyvtár régi könyv gyűjteményéből most több kézzel írott középkori Biblia kódexet, valamint a könyvnyomtatás első évtizedeiből származó ősnyomtatványt is megcsodálhat a látogató. Többek között az egyik legértékesebb és legszebb 13. századi aranyozott iniciálékkal díszített nagyméretű pergamenkéziratot, mely Szent Pál leveleit tartalmazza Petrus Lombardus párizsi érsek híres kommentárjaival. A Biblia latina szintén számtalan aranyalapú, érdekes groteszk állatdíszítésű kis iniciálét tartalmaz. A kódexet záró ún. kolofon szavai alapján János scriptor másolta Szent Lajos király idejében, Párizsban valószínűleg 1250-ben. A könyvtár kódexgyűjteményének könyvfestészeti szempontból legkiemelkedőbb darabja a 15. századi Psalterium. A kódex liturgikus használatra készült, egyik díszes oldalán a Fájdalmas Krisztus S iniciáléba festett képe látható.
A párizsi hóráskönyvet elsősorban az különbözteti meg a már előtte megjelent hasonló kiadványoktól, hogy nem kézzel írott kódex, hanem nyomtatott könyv (Párizs, 1510.). Ennek ellenére hasonlít a kódex-hóráskönyvekhez, hisz lapjai nagyon finoman előkészített báránybőrből készültek, illetve kézzel színezett képek díszítik. E becses műkincs tehát annak az átmeneti korszaknak a terméke, amikor a kódexírás lassanként átadta helyét a könyvnyomtatásnak.
A Nürnbergi Krónika, vagy Schedel-krónika (Liber Chronicarum, Nürnberg: Anton Koberger, 1493.), a korai könyvnyomdászat egyik leghíresebb, legpompásabb műve. A krónikában 1809 fametszet található, amelyeket Michael Wolgemut (Dürer mestere) és Wilhelm Pleydenwurff készített. Egyik metszetén az ószövetségi Melkizedeket ábrázolták, amint bort és kenyeret visz Ábrahámnak. Melkizedek áldozata a keresztre feszítés, az utolsó vacsora és az Eucharisztia előképe. Az 1499-ben kiadott Olmützi missale (Nürnberg: Georg Stuchs) pergamen lapra nyomtatott aranyozott kánonképén angyalok gyűjtik kehelybe Krisztus vérét. A kehely a Karoling-kor óta szerepel a Keresztre feszítés mellett, mint az Oltáriszentség szimbóluma.
Az utolsó vacsora, az Eucharisztia alapításának ábrázolása a festők, fametszők egyik legkedvesebb, de egyúttal legnehezebb tárgya volt. 1521-ben Strassburgban jelent meg Jacobus de Voragine genovai érsek, hagiográfus Der heiligen Leben neu getruckt. („Arany legenda”- Szentek élete) c. műve, Urs Graf német festő és metsző illusztrációival, aki fametszet sorozatot készített Jézus életéről. Ebben a sorozatban találjuk az utolsó vacsora egyik rendhagyó ábrázolását is. Az Arany Legenda (Legenda aurea sanctorum) egy korábbi 1488-as nürnbergi kiadása is megtalálható a kiállításban. Ez a példány Anton Koberger nyomdájában készült és 262 színezett fametszetet tartalmaz. A szentek életét bemutató metszetek különböző művészek alkotásai.
Könyvillusztrációként a rézmetszet elvétve már a 16. században is előfordul, de ekkor még ritka kivételnek számít a fametszettel szemben. A 17. században az új művészeti ízlés, a barokk hatására már tömegesen alkalmazzák a tipográfiában. A barokk festészetben az utolsó vacsora képei az Eucharisztiára utalnak, ez az ábrázolásmód a könyvművészetben is megjelenik. A rézmetszetekkel illusztrált kiadásokból számos szemet gyönyörködtető példány várja az érdeklődőket. Rómában, 1674-ben jelent meg az Imagines Veteris ac Novi Testamenti a Raphaela c. kötet, metszetei a Vatikáni Loggiákban található freskók után készültek. Az Ó- és Újszövetségi jeleneteket Raffaelo tanítványai festették. Jacques Basnage de Beauval (1653-1723) francia protestáns prédikátor, nyelvész rövid megjegyzéseivel jelent meg Amszterdamban 1714-ben a Bibliát feldolgozó rézmetszetgyűjtemény.
A Zu Erweckung der Andacht (Augsburg, 1703.) c. kötet illusztrációit Johann Wilhelm Baur (1607-1640) a barokk kor egyik híres miniatúrafestője, rézmetszője készítette. Az 1712-ben Nürnbergben Christoph Weigel német rézmetsző kiadásában megjelent Bibliaalbum 260 db egész oldalas metszetet tartalmaz, érdekessége, hogy a metszeteket latin és német nyelvű képmagyarázó epigrammákkal nyomtatták. Johann Ulrich Kraus (1655-1719) német festő, rézmetsző képeivel illusztrált példány a „Történelmi Képes Biblia” (Historischer Bilder Bibel, 1705.) az augsburgi rézmetsző művészet egyik kiemelkedő alkotása.
A régi magyar könyvek között regényes sorsú példány könyvtárunk gyűjteményében a Liliomkert című imádságoskönyv. Rákóczi egyik embere vitte Törökországba. Az 1780-as években hazatérő száműzöttek Kollonich László érseknek ajándékozták a Rodostóban átkötött márványozott bőrkötésű könyvet. A könyvtábla belső oldalán egy beragasztott papíron Velics Ferenc leírja hosszú útját Rodostótól Kalocsáig. A Liliomkert mellett unicum (egyetlen) példány Petrus Canisius 1649-ben Nagyszombatban latin és magyar nyelven megjelent katekizmusa is.
Az Euchrisztia teológiájára a latin egyházatyák közül jelentős hatása volt Milánói Szent Ambrusnak és Szent Ágostonnak. A bázeli Johann Amerbach (1440-1513) egyházatyák szövegeit adta ki egy sorozatban, ő volt az első, aki Szent Ágoston összes munkáját nyomtatásban megjelentette. A bázeli Amerbach nyomda gyönyörű tipográfiával készült ősnyomtatványait most két példány képviseli (Augustinus: Sermones de tempore, 1495., Ambrosius: Opera, 1492.). Aquinói Szent Tamás az Eucharisztiáról írott műveiben helytálló magyarázatokat adott a szentségről. A Summa contra Gentiles, (Strassburg, 1472.) kifejezetten nem hívőknek, pontosabban a nem hívőkkel foglalkozó, vitatkozó teológusok, prédikátorok támogatására készült.
Az Eucharisztia a kereszténység legcsodálatosabb, legtitkosabb s leggazdagabb kincse mely kezdettől fogva megihlette a keresztény művészeteket. A kiállításban helyet kaptak a templomépítészetről, festészetről, ötvösművészetről szóló 17-18. századi művészeti albumok. Többek között Andrea Pozzo olasz barokk festő, építész munkája az Prospettiva de Pittori e Architetti. (Róma, 1700.) és Joachim Sandrart német festő, rézmetsző művészettörténeti forrásműve a Teutsche Akademie der edlen Bau-, Bild- und Malereikünste. (Nürnberg, 1768.).
Giovanni Giustino Ciampini olasz pap, történész Vetera monimenta c. monumentális, két kötetben (Róma, 1690.) megjelent összefoglalása a korai keresztény templomok és bazilikák építészetét és díszítését, az épületek mozaikjait, festményeit írja le gazdagon illusztrálva. A kötet művészettörténeti értékén túl nagyon fontos forrás, mert az ábrázolások gyakran olyan épületeket, műveket mutatnak be, amelyek mára már elpusztultak.
Az időszaki kiállítás az ország egyik legszebb könyvtártermében, Patachich Ádám érsek 18. századi barokk olvasótermében tekinthető meg.
Híradások az eseményről