Agendarius 
Tyrnaviae: Typis Capituli, 1596.

A mű címlapja hiányzik. Az Agendarius katolikus szertartáskönyv, az esztergomi egyházmegye használatára rendelt szertartások latin szövegeit tartalmazza. A latin mellett magyar nyelvű szövegeket is találunk. A könyv 2. kiadás, melyet itt még egy magyar Temetéskor való praedikatió-val egészítettek ki. A kiadványnak két változata ismert: az egyik címében - mint a kalocsai kiadványban is - secundario impressus olvasható, a másikban novo impressus.

Alvinczi Péter: Dess königreichs Hungarn Offene Klagschrifft
H.n., 1620. 

Ars omni reipublicae necessaria, juventutis educatio fructuosa
Tyrnaviae: Typis Academicis Societatis Jesu, 1738.

A teljes mű megtekintése

 

Bod Péter: Az Isten vitézkedő anyaszentegyháza ... históriája 
Basel: Im-Hof Rudolf János, 1760.

Bod Péter (1712-1769) református lelkész, irodalomtörténész, egyháztörténész. Nevéhez fűződik az első magyar nyelvű egyháztörténet - Az Isten vitézkedő anyaszentegyházának historiája című mű megírása. A mű a kereszténység történetével kezdődik és Izraelnek a Krisztus előtti történetét mutatja be.A má további része a keresztény egyházak történetét tartalmazza a kezdetektől az író saját koráig - a magyarok kereszténnyé válását és a reformáció elterjedését is. A mű legvégén betűrendes mutató található. A szerzõ magyar nyelvû egyetemes egyháztörténetét feltehetõleg 1753-ban fejezte be. A mű művelõdéstörténeti jelentõsége szinte a feledés homályába vész, pedig Bod itt vetette fel elsõként - külföldi példákra hivatkozva - nemzeti nyelvünk fejlesztése és a tudomány mûvelése érdekében egy tudós emberekbõl álló társaság megalapítását. Kartográfiai szempontból is fontos munka, térképei elsõ alkalommal mutatták be Európa, Ázsia, Afrika és Amerika kontinenseit magyar nyelven. A mű második kiadása 1777-ben jelent meg. 

Bonfinius, Antonius: Rerum Ungaricarum decades quatuor, cum dimidia
Basel: Johann Oporinus, 1568.

Antonio Bonfini (1427-1502) itáliai humanista történetíró. I. Mátyás 1488-ban bízta meg Bonfinit a magyar történelem megírásával. A szerző 1497-ig dolgozott a művön a Thuróczi krónika alapjá, de felhasználta az addig ismeretlen 10. századi írók munkáit is. Saját korát szemtanúk beszámolói és saját élményei alapján írta meg. Kezdetben csak kéziratos formában terjedt el a mű, nyomtatásban először 1543-ban. A Decades-ben megtaláljuk a magyar történelmet a kezdetektől 1496-as évig. Később német fordításai is megjelentek. 

A Kalocsai Érseki Könyvtár példányában Kollonitz László kalocsai exlibrise található. 

Wolffgangus Bossanus: 170 proverbia Aristotelis in usum Philosophorum Tyrnaviensium succinte explicata, digestaque ordine alphabetico
Tyrnaviae: Typis Academicis, 1707.

A teljes mű megtekintése

Bossányi Farkas (1669-1726) jezsuita tanár. Először Nagyszombatban tanár, majd Kassán és Esztergomban házfőnök. Több latin nyelvű könyvet adott ki főleg jogi és teológiai témákban. Élete végén két könyvét magyarul írta, az első Kohári Ignác életrajza, a másik egy Szent István napi szentbeszéd Pannonhalmán. 

Breviarium secundum usum almae Ecclesiae Strigoniensis
Venice: Petrus Liechtenstein, 1524.

A teljes mű megtekintése

A Mohács előtti fél évszázadban több hazai egyházmegye, illetve a pannonhalmi bencés apátság használatára is nyomtattak szertartás és zsolosmáskönyveket, de az esztergomi főegyházmegyéből maradt fenn a legtöbb ilyen jellegű mű. A Breviáriumot Velencében nyomtatták 1524-ben, Peter Liechtenstein kölni származású velencei nyomdász műhelyében, Michael Prischviz budai könyvárus költségén. A könyvészeti szakirodalom számos, egyházi megrendelésre készült esztergomi breviáriumot ismer, melyek túlnyomó részét Velencében nyomtatták. A címlapon látható fametszet a Madonnát ábrázolja, karján a gyermek Jézussal, a kötetben számos kisebb, egyházi jelenetet ábrázoló fametszet, nyomdászjelvény és nyomtatott piros színű iniciálé található. Az esztergomi breviárium 1480-1558-ig tizenhárom kiadást ért meg. Ezt a breviáriumot Haynald Lajos kalocsai érsek kapta ajándékba a csíksomlyói ferencesektől 1879. május 20-án. 

Martinus Broniovius de Biezdzfedea: Tartariae Descriptio
Cologne: Officina Birckmannica, 1595. 

Erdély rézmetszetes térképe először Martinus Broniovius Tartariae descriptio című munkájában jelent meg 1595-ben. A második rézmetszetes térkép, később Schwandtner Scriptores Rerum Hungaricarum veteres című művében jelent meg 1746-ban. Georg von Reicherstorffer I. Ferdinánd császár belső titkára az 1550. év körül adta ki a Chororgraphia Moldaviae című művét, majd megszerkesztette Choropgraphia Transsylvaniaet is. A kettő együtt 1550-ben Bécsben jelent meg Transilvaniae et  Moldaviae aliarumque vicinarum regionum succincta descriptio címmel. A tudós világ ezt a művet az 1595. évben Martin Broniovius Tartariae descriptio című művéhez csatolva, Kölnben nyomtatásban jelentette meg.

Camers, Johannes: C. Iulii Solini Polyistōra enarrationes
[Vienna]: Johannes Singrenius, [1520.]

A mű ritka kiadás. Camers János - Camerinói János (15.-16. század) bécsi ferences rendi szerzetes, több munkája fennmaradt, az 1520-ban kiadott mű megjelenését Werbőczy István is támogatta. A földrajzi tankönyv az akkor ismert világ leírását tartalmazza, itt jelenik meg először a Földközi-tenger fogalma. Az adott ország földrajzi, történeti, természettudományos érdekességei mellett az országok lakóinak öltözködését, szokásait is leírja. Pannoniáról leírja, hogy vitéz férfiak lakják, földje termékeny, sík, a Dráva és a Száva fogja körül. Gaius Julius Solinus Kr.u. 4. században élt római író Plinius Naturalis historiája és Pomponius Mela nyomán egy kivonatos földrajzot állított össze Collectanea rerum memorabilium cím alatt, amely a későbbi átdolgozásban polyhistor címet is visel.

Christianus lactens, quem ... dn. Georgius et dn. Sigismundus Rakoci
Alba Iulia: Typis Celsissimi Principis, 1637. 

Comenius, Johannes Amos: Janua linguae latinae reserata aurea sive seminarium Lingvae Latinae et Scientiarum omnium
Cluj-Napoca: Veresegyházi Michael, 1673.

Comenius tankönyvek, elméleti munkák sokaságát írta, közöttük a jelen művet is - "A nyelvek kitárt, felnyitott kapuja" - tankönyv. Alapelve, hogy a nyelvtanulásnál a nyelvi és tárgyi ismereteknek párhuzamosan kell haladni. A tankönyv 1628-1631 évek között készült el, majd 1631-ben jelentette meg először. Az 1666-os amszterdami kiadásban Comenius írja le, hogy olyan nagy lelkesedéssel fogadták a könyvet, hogy különböző nyelvekre, többek között keleti, ázsiai nyelvekre is lefordították. A mű végén betűrendes mutató. 

A könyv kötése barna bőrkötés, aranyozott lapszélekkel, első, hátsó kötéstáblán aranyozott super ex libris: aranyozott keretben, középen virágfüzérrel körbevont AK ligatúrával: Kollár Ádám Ferenc (1718-1783) jogtudós, történetíró, levéltáros, a bécsi udvari könyvtár igazgatójának super ex librise látható. 

Fran Crnka: Historia Sigethi
Vienna: Casparus Stainhoferus, 1568. 

Szigetvár elfoglalása című mű 1568-ban jelent meg Bécsben latin nyelven, Cserenkó Ferenc Zrínyi Miklós kamarása írta a művet. Cserenkó Ferenc túlélte a kirohanást, török fogságba esett, majd kiszabadulva horvát nyelven írta meg Sziget ostromának történetét, majd a fiatal ljubljanai Budina Sámuel dolgozta át kibővítve az ostromnaplót, fordította horvát nyelvről. A mű észak-horvát és szlovén vidékeken gyorsan elterjedt.  A műnek latin nyelvű fordítást többször kinyomtatták, 1568-ban két német nyelvű és két olasz nyelvű kiadása is megjelent. 

Debrődi, Joannes: Refutatio Logodaedalorum
[Kassa]: [Sine typ.], 1670. 

Debrődi János jezsuita, katolikus pap. A mű Kassán jelent meg. 1670-ben egy ismeretlen nevű vándorló nyomdász jelent meg Kassán. Nagyon szerény, éppen csak működőképes nyomdai felszerelése volt: négy antikva típusa, s díszítésre háromféle cifrája. A jezsuiták éltek a lehetőséggel és megrendelték nála Debrődi János: Refutatito Logodaedalorum című műve kinyomtatását is. A nyomtatvány impresszum nélkül készült el. A Kassán működő ismeretlen nyomdász meghalt vagy elment Kassáról, s a jezsuiták csak 1673-ban lettek tulajdonosai a hátrahagyott nyomdának.

A Kalocsai Érseki Könyvtárban lévő példányban a címlap és a mű első része csonka, a címlap össze van ragasztva az A12 levéllel, hiányzik az A2-11. 

Eszterházy Imre: Theses Theologicae
Tyrnaviae: Johann Andreas Hörmann, 1696. 

Eszterházy Imre (1663-1745) esztergomi érsek-prímás, főkancellár. 1696-ben adta ki a Theses theologicae de jure et dominio című munkáját. 

Hans Hauge zum Freystein: Der hungern Chronica
Vienna: Johann Metzger, 1534.

A Magyar Könyvszemle 1961. évfolyama ír a műről: Az első német nyelvű magyar krónika a Der Hungern Chronica első, 1534. évi kiadása. A művet sokat olvasták, két év múlva 1536-ban, újabb kiadásban is megjelent. A munkát Thuróczy János 1488-ban megjelent latin nyelvű krónikája alapján fordították. A fametszeteket Peter Flöhner (Flötner) készítette, erre utal a metszeteken lévő P.F. monogram. A címlapon lévő fametszet a trónon ülő császárt ábrázolja, amint a három követet fogadja. A mű metszetekkel illusztrált. A krónika Thuróczy János krónikájának német fordítása. Ebben már a fordító a mohácsi csatáig egészítette ki a krónikát. 

Pierre Gautruche: Historia poetica ad faciliorem poetarum et veterum auctorum intelligentiam
Tyrnaviae: Typis Academicis, 1709. 

Pierre Gautruche (1602-1681) francia jezsuita. 1621-ben lépett a jezsuita társaságba. Historia poéticája több kiadást megért, retorikai gyakorlatok segédkönyveként használták. A könyvben Kollonitz László nagyváradi exlibrisze látható. 

Andreas Gull: Quaestiones Criminales in puncto Blasphemiae, Sortilegii, Homicidii, Adulterii, Bigamiae, incendii ac veneficii ...
Wittemberg: Johannes Hakius, 1694.

Handstadt Ferdinánd: Sacra Tyrnaviae Academia
Tyrnaviae: Typis Academicis, 1707. 

Handstadt Ferdinánd (1682-1718) jezsuita áldozópap, 1696-ban lépett a jezsuita rendbe, főiskolát, filozófiát és teológiát tanult a nagyszombati egyetemen. Nagyszombatban tanított, a főiskola professzora,misszionárius, az 1710-es pestisjárvány idején megszervezte a Szamaritánus Orvosi Szolgálatot. A Sacra Tyrnaviae Academia című munkája névtelenül jelent meg. 

Heltai Gáspár: Disputatio de Deo per decem die continuos ... 
Cluj-Napoca: Heltai Gáspár, 1570. 

Hevenesi Gabriel: Calendarium Marianum
Graz: Haeredes Widmanstadius, 1685.

Hevenesi Gábor (1656-1715) jezsuita pap, történetíró, tartományfőnök. Bölcseletet, retorikát és teológiát tanított Nagyszombatban, Bécsben és Grazban. Munkatársa és tanácsadója Kollonich Lipót esztergomi érseknek. Számos egyházi vonatkozású műve jelent meg. A Calendarium Marianum - Mária naptár - 1685-ben Grazban jelent meg. Ez a könyv tulajdonképpen hadtörténeti eseménynaptár az év minden napjára. Megírása alapos történelmi-földrajzi tájékozottságot feltételezett; pontos térképismeret nélkül szinte el sem lehetett volna készíteni. A kiadványt a megjelenésekor folyó török elleni harcok tették aktuálissá. 

Horváth, Marcus: Historia obsidionis et oppugnationis arcis Zigeth in Ungaria
Wittemberg: Petri Seitzij, 1557. 

Horváth Márk 16. században élt szigetvári várkapitány, végvári vitéz. Katonai pályafutását Nádasdy III. Tamás horvát bán szolgáaltában kezdte. Az oszmánok elleni küzdelemben annyira azonosult az övéivel hasonló sorsra jutott testvéri magyar néppel és nemzettel, hogy eredeti családi nevét is magyarul Horváthnak, keresztnevét pedig általában Márknak (latinul Marcusnak) írta, s kifogástalanul beszélte a magyar nyelvet. Első szigeti várkapitányi időszakához (1556-1557) köthető legjelentősebb haditette. 1556 nyarán a örök ostrom alatt maroknyi seregével sikeresen védte a többszörös oszmán túlerővel szemben Sziget várát. 1556. augusztusában egy jelentésben leírja az ostrom és a támadás történetét, és hogy miként is védi Szigetvárat Magyarországon. Ez megjelent 1557-ben nyomtatott kiadásban jelent meg Wittembergben.

I. Rákóczi György: Instructio quam ... celsissimus princeps ac dominus, dominus Georgius Rakoci, princeps Transylvaniae
Albae-Juliae [Gyulafehérvár]: Typographia Suae Celsitudinis, 1640.

A teljes mű megtekintése

Erkölcsi oktatás és iskolai színdarab. E kiadvány Rákóczi Zsigmond iskolai tanulmányainak befejezése alkalmából készült. Az első rész címlapja bibliai idézet Salamon könyvéből, majd Praefatio következik Rákóczi Zsigmondhoz. A főrész Soli Deo gloria után Georgius Rakoci die ... intelmeket tartalmaz kisebbik fiához, Zsigmondhoz. Az Instructio előszavából kiderül, hogy Rákóczi Zsigmond tanulmányai befejezése után kapta ezt az utasítást magyar nyelven, amit atyja iránti hálás tiszteletből és mások okulására fordított le latin és magyar nyelvre. Ez a parainaesis IX. pontból áll. Bennük az egyház és a haza szolgálatára, mindenféle rendű és rangú ember megbecsülésére, szüleinek és testvéreinek szeretetére intette fiát a fejedelem. A kiadvány végén I. Rákóczi György bibliai jelmondata olvasható: Non est currentis, neque volentis, sed miserentis Dei. A második rész külön címlap után azt a színdarabot adja közre, mellyel Rákóczi Zsigmond búcsúzott gyulafehérvári udvari iskolától 1640. május 7-én. A címlap után Heinrich Bisterfeld lectori ajánlása van, majd a főrész következik. Elmondja, hogy az iskoát rövidesen bezárják. A nyomtatvány végén errara graviora áll.

 Imádságos könyv Mellyben Külömb-külömb féle jóságos cselekedetek, a' mi Urunk
Jesus Kristusnak egész élete, és szenvedése
Nagyszombat, 1710. 

Kalinka, Joachim: Lemma funereum
Trencsén: Václav Vokál, 1637.

Kalinka  Joakim (1602-1678) ágostai evangélikus superintendens. 1671-ben Pozsonyban bíróság elé állították. A Lemma funereum című műve gyászbeszéd Ostrosith János temetésén. Felépítése a következő: prédikáció, szerzői köszöntő, elhunytat sirató latin nyelvű versek. 

Lessius, Leonardus: Tanáchkozás, mellyet kellyen a' külömböző vallások - közzül választani
Posony: [Typ. Societatis Jesu], 1640.

Leonard Lessius (1554-1623) jezsuita, flamand erkölcsteológus, a korabeli katolikus apológiai irodalom legnépszerűbb alakja. 1572-ben lépett a jezsuita rendbe. 1582-ben Rómába ment tanulmányokat folytatni, ahol többek között Suárezt hallgatta. A Németalföldre visszatérvén ő vezette be az oktatásba Tamás Summa Theologiae-ját. Nem a Leuveni Egyetem, hanem a Leuveni Jezsuita Kollégium meghatározó figurájaként vett részt teológiai vitákban, amit azért fontos hangsúlyoznunk, mert a janzenista-jezsuita vita a két intézmény viszonyában meghatározó volt, s nem ritkán olvasni Lessiusról, hogy az egyetemen volt professzor. Lessius lényeges műveket alkotott a kazuisztika területén, valamint úttörő alakja volt a gazdasági-kereskedelmi élet változásaiból fakadó etikai jellegű problémák tárgyalásának. 1610-től aszketikus és teológiai témájú könyveket írt. Az egyházi rend érdeme Magyarország történetében című könyvben olvasható: Veresmarty Mihály posonyi kanonok írta: Tanachkozás, melyet... című művet Lessius Leonárd munkája után fordították, majd többször is kiadták. 

Liliomkert. [Nagyszombat, 1680-1690. között]

A teljes mű megtekintése

Regényes sorsú a kalocsai Érseki Könyvtár Liliomkert című imádságoskönyve. A címlapja hiányzik, ezért nem tudjuk pontosan, mikor és hol nyomtatták. Rákóczi valamelyik embere vitte Törökországba, Rodostóban egy könyvkötő újrakötötte és monogramját beleégette a fedőlapba. A bujdosók leszármazottai csak az 1780-as évek végén térhettek haza. Kollonich László kalocsai érsek közbenjárt értük a császári udvarnál és elérte, hogy amnesztiát kapjanak. A hazatérő száműzöttek hálából Kollonich érseknek ajándékozták ezt a márványozott bőrkötésű könyvet. A bujdosók nevében Velics Ferenc nyújtotta át az imakönyvet. A könyvtábla belső oldalán egy beragasztott papíron Velics leírja hosszú útját Rodostótól Kalocsáig.

Listius László: Magyar Márs, avagy Mohách mezején toertént veszedelemnek emlékezete
Bécs: Cosmerovius Máté, 1653. 

Listius László (1628-1662) erdélyi író. Előszeretettel foglalkozott a tudományokkal, ismerte a görög és római klasszikusokat, a régebbi magyar költőket, a magyar történelmet. A Magyar Mars című verses munkáinak gyűjteménye eposznak készült, de a műfaj követelményeinek több tekintetben nem felelt meg. A mű Brodarics István De confictu Hungarorum cum Turcis and Mohach című latin krónikájának versbe szedett változata. A Magyar Márs... az első része a gyűjteményének. A mű tizenhárom részből áll, eposz és dicsőítő versek. A címlap előtti oldalon rézmetszet látható, amely a hadi dicsőséget ábrázolja: babérkoszorúval övezett ifjú páncélos vitéz harci kocsiját szárnyas lovak húzzák, kétfejű sas kíséri, ő maga fél kézzel a koronás magyar címerre támaszkodik. Pro Deo et populo felirat látszik. Felül puttók három koronát tartanak Gloriose actorum praemia felirattal, alul a könyv címe: Magiar Mars és Moritz Lang pozsonyi rézmetsző kézjegye olvasható: M. Lang sc. Posonii. A nyomtatott címlapot fametszet díszíti, keretbe foglalt koronás címer. A nemes Magyar státusihoz ajánló levélben a szerző, Listius László művét a magyarországi rendek pártfogásába ajánlja, majd az olvasóhoz fordul. Utána következik Cladis Mohachianae pars prima címmel a Balassi versszakokban megírt krónikás ének 13 részben, a végén Peroratioval. Az oldalak alján lábjegyzeti részben ókori klasszikusok műveire és bibliai helyekre található utalás, a margó szélén pedig megjegyzések a fontosabb eseményekre utalva mitológiai magyarázatokat adnak. A 32. oldalon a következő írás látható Kalocsáról: "Kalocha délszélre, nap menetelére fel építtetett vala, A mely Ersekséggel, s Egyházi szépséggel, híres és neves vala..."

Missale Strigonien, cu multis additionibus ac missis
[Vienna]: Johann Winterburger, 1514. 

Az első állandó nyomdát 1492-ben állította fel Johann Winterburger Bécsben. Művelt és tekintélyes embernek számított, aki mesterségét valószínűleg Svájcban tanulta. A liturgikus műveket nagy figyelemmel és művészi színvonalon adta ki, gazdagon felszerelt nyomdájában a salzburgi, passaui, olmützi és esztergomi egyházmegyék számos liturgikus könyve készült. 1500-tól megjelent kiadványai nagyobb fametszeteket tartalmaznak. A Winterburger nyomda 18 éven át egyedül működött Bécsben, 106 nyomtatványa ismert. A Winterburger Nyomda második esztergomi missaléja 1514 november 10-én jelent meg. Ez a kiadás díszesebb változatban jelent meg, több betűtípust, iniciálét tartalmaz. A missale legfőbb dísze a kánonkép. A kötet első kötéstábla belső részében Szerdahelyi Gábor esztergomi kanonok, besztercebányai püspök ex librisze látható. 

Missale secundum Choru et Rubricam Almi episcopatus Zagrabiensis
Venice: Johannis Müer, Petrus Liechtenstein, 1511.

A teljes mű megtekintése

A mohácsi vész után misekönyvet az esztergomi, a zágrábi és a pécsi egyházmegye adott ki, breviáriumot és ordináriust az egri. A zágrábi misekönyv 1511-ben jelent meg Velencében Joannes Muer zágrábi lakos költségén, Peter Liechtenstein nyomdájában. Címlapját II. Ulászló és Lukács püspök címere díszíti. A főpap könyvszeretetéről nincsenek adatok, műpártolása ismert. A zágrábi egyházmegye számára nyomtatott liturgikus könyvek gazdagon díszítettek, illusztrációik túlnyomó része megjelent a velencei nyomdák több kiadványában is. Ezeket a könyveket nem a művészek forgatták, hanem a klérus, ezért maradt fenn belőlük 1-1 példány. Peter Liechtenstein nyomdája volt az a  nyomdászhely, ahol az 1510-es években a legtöbb magyarországi liturgikus misekönyv is készült. A Missale Zagrabiense - a harmadik zágrábi liturgikus nyomtatvány nyitotta meg a sort 1511-ben, Müer áldozatkészségének köszönhető, hogy ez a nyomtatvány a Liechtenstein nyomda szövegmagyarázó iniciáléival, keretléceivel van díszítve. A címlap hátsó oldalán Patrona Hungariae - Madonna a magyar szentek társaságában. A magyar szent királyoknak Zágrábban megkülönböztetett szerepük volt. A S. Maria Patrona Regni Hungariae metszeten a magyar szentek - Szent István király, Szent Imre herceg, Szent László király a Madonnát veszi körül. A Missale Zagrabiensét több kisméretű, több figurás kompozíció díszíti: Jézus négy tanítványával. A műben több fólió méretű diadalív jelenik meg, rajtuk apró szentek tömegével. Mindenszentek ünnepénél: Szent Lászó bárdot tart, mellette balra Szent István király. A legutolsó oldalon Joannis Müer  könyvárus jelvénye és Petrus Liechtenstein piros-fekete nyomdászjelvénye található. 

Nádasi, Johannes: Annus Joannis seu Commentarius dierum eorum, qui in martyrologiis aut sanctorum actis...
Prague: Typis Universitatis in Collegio Societatis Jesu, 1664. 
 

Nádasi János a XVII. századi erkölcstani, meditációs irodalom egyik termékeny szerzője. Czwittinger Dávid lexikonában két oldalon írja le életrajzát és műveit. Nádasi saját nevével kapcsolatosan, János névre hallgató szentek, boldogok és boldoggá nem avatott, de helyi tiszteletben részesített személyekkel kapcsolatos történeteiket gyűjtötte össze 1664-ben Annus Joannis seu Commentarius dierum eorum című művében. A történeteket januártól decemberig, a naptári hónapok szerinti csoportosításban találjuk. A napokhoz való hozzárendelés a történetben lévő személyek halálának a napja vagy életének az adott napra eső eseménye határozza meg. A mű a XVIII. század első felében is kedvelt olvasmány volt, számos kiadást megért további szövegekkel, más művekkel bővítve, más címváltozattal (Calendarium novum ad bene moriendum - C 2475 jelzet alatt). A kalendárium részt a későbbi kiadásokban áhitatos szövegek, lelki olvasmányok, imádságok, szentek névmutatója egészíti ki. 

Ordinarius seu ordo diuinus secundum ritu suetudine alme Strigoni ecclesie
Lyon: Matthias Milcher, 1510. 
 

A fennmaradt hazai könyvjegyzékekben lévő szertartáskönyveket a római rituale behozataláig többféle elnevezés alatt találjuk. Az ordinárius könyvek a későközépkori liturgia legfontosabb forrásai voltak, melyek éves ciklusba rendezve, jegyzékszerűen felsorolva közölték a helyi egyházi rítus utasításait. Az esztergomi ordinárius a leghosszabb és legtöbb példányban fennmaradt magyarországi szertartáskönyv. 

Matthias Milcher budai kiadó könyvkereskedő, akinek Bécsben is volt üzlete, de budai könyvkereskedőnek vallja magát. 1501-1519 között négy kiadványa jelent meg, nyomdász jelvényén bibliopola budensinek, kolofonjában pedig librarius budensisnek nevezte magát. Milcher 1514-ben Bécsbe költözik és ott működött tovább mint könyvárus és kiadó. Utolsó kiadványa 1519-ben jelent meg Proprium Sanctorum Regni Hungariae címen. 

Ambrosius Pannonius: [Vigilie et officium mortuorum in notis secundum rubrica Romanam]
Venice: Petrus Lichtenstein, Lukas Alantsee, 1518.

A teljes mű megtekintése

Pannoniai Ambrus (1536) magyar egyházi író. A bécsi skót Benedek rend priorja volt. A magyar származású egyházi író 1484-től a bécsi skót bencés rendház tagja volt s éppen akkor öltözött be az osztrák bencések közé, mikor Mátyás király bevette Bécset. Ambrosius Pannonius ötvenkét évet töltött a bécsi kolostorban, de mindvégig szeretettel emlékezett meg hazájáról. Liturgikus könyveit is akként szerkesztette, hogy azokat a magyarországi bencések minden nehézség nélkül használhassák. Ezek a könyvei az 1513–1518. között jelentek meg. Ez a példány rendkívül ritka nyomtatvány, becsét emeli, hogy a halotti szertartások énekrészeit gregorián kottával nyomtatták. Az eredetileg 1000 példányban kiadott műből, mára Magyarországon csupán két példánya ismert.

Pesti Gábor: Nomenclatura Sex Linguarum. Latinae, Italicae, Gallicae, Bohemicae,  Hungaricae et Germanicae
Bécs: Joannes Singrenius, 1538.

A teljes mű megtekintése

A régi magyar könyvek közül az egyik legnevezetesebb példány Pesti Gábor 1538-ban megjelent hatnyelvű szótára. Pesti Gábor magyar meseíró, szótárszerző és bibliafordító, elsőnek adta ki a négy evangélium fordítását magyar nyelven 1536-ban Bécsben. Ugyanitt jelentette meg Aesopus meséinek magyar fordítását, majd 1538-ban a híres hatnyelvű szótárát. Ez egy hat nyelvet (latin, olasz, francia, cseh [bohemicae], magyar és német) feldolgozó fogalomköri szótár. A szerző egy régebbi 1531-ben Nürnbergben kiadott ötnyelvű szótár latin, olasz, francia, cseh és német értelmezéseit magyarral egészítette ki. Jankovich Miklós a kalocsai példányról 1834. május 14-én igazolja, hogy a könyv első kiadás és az akkori történelmi Magyarországon az egyetlen példány.

Putanicz János: Vita S. Sigismundi Martyris
Tyrnaviae: Typis Academicis, 1711. 

Putanicz János (1653-1720) budai prépost. Szent Zsigmondról a magyar vonatkozású forrásokban először a Kézai krónikában találkozhatunk. Zsigmond magyar király Szent Zsigmond Prágában őrzött erekléyit Budára szállíttatta 1424-ben és tiszteletére kápolnát építtetett. Szent Zsigmond tiszteletére utaló adattal találkozhatunk a Legenda sanctorum Regni Hungariae in Lombardica historia non contente 1486-87-ben Strassburgban megjelent műben. Putanicz János is ír a Vita S. Sigismundi Martyris című művében Szent Zsigmondról. 

Pápai- Páriz Ferenc: Ars heraldica
Claudiopoli: Misztótfalusi Kis Miklós, 1695. 

Pápai Páriz Ferenc (1649-1716) tanár, orvos filozófus. A heraldikát egyfajta gyűjtőfogalomnak tekintette. A címertani ismereteken belül magában foglalta a rokonsági típusokat, a nevek és címek kérdését, a rangjelölő öltözékeket és viseleteket is. Kolozsvárott, 1694-ben jelent meg az Ars heraldica című munkája, melynek nyomán őt tekinthetjük a címertan szerzőjének is. Műveinek többsége a híres tipográfus és könyvkiadó, Misztótfalusi Kis Miklós nyomdájából került ki. 

Rattkay Georgius: Memoria regum et banorum Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae
Viennae: Typis Maiestatis Cosmerovij, 1652.

A teljes mű megtekintése

Ráttkay György báró, horvát történetíró, zágrábi kanonok, kalocsai nagyprépost a XVII. században. A törökök elleni harcokban Zrínyi Miklós és Péterrel együtt harcolt. Bécsben adta ki nagy történelmi munkáját a Memoria regum et banorum regnorum... című történelmi művet. Ráttkay György könyvének megírására a megbízást Draskovich Jánostól kapta. A könyvet Frankfurtban és Regensburgban nyilvánosan el is égették. A zágrábi püspök kanonoki státuszából is megfosztotta.

Johannes Honterus: Rudimentorum Cosmographicorum
Tiguri: Johann Froschauer, 1558. 

Honterus Johannes (1498-1549) erdélyi szász származású humanista polihisztor, reformátor, természettudós, jogász ezen munkáját Jelentősége abból állt, hogy egy olcsó és modern kézikönyvet, tankönyvet adott a tudomány iránt érdeklődők kezébe az addigi nagyméretű és drága geográfiai művek helyett. Az első modern, iskolai zsebatlasznak is nevezik. A könyv sok kiadást megért, az utolsó újrakiadása 1602-ben történt, de egyes részei még 1692-es kiadású könyvekben is megjelentek. A műben fametszetes térképek találhatók. 

Johannes Sambucus: Veterum aliquot ac recentium Medicorum, philosophorumque icones
[Antwerpen]: Ex Officina Plantiniana Raphelengii, 1603.
 

A mű könyvritkaság, igényes munkával készült költséges kiadás, kis példányszámban jelent meg, a híres férfiak arcképeinek gyűjteménye, a metszeteken orvosok, bölcsészek, filozófusok arcképeit láthatjuk. Az I. kiadás Antwerpen: Christopher Plantin, 1574. 2. kiadás: Leyden: Christoph Plantin, 1603. Amsterdam: Guillaume Janssonius, 1612 - latin nyelven, 1613 - holland nyelven. 1985-ben jelent meg a reprint kiadás a kalocsai, szép, reneszánsz bőrkötésű 2. kiadásról. (A Magyar Könyvszemle  106. évf. 1990. 3-4. számában olvasható Vida Mária cikke: Reneszánsz orvostörténeti munka, a "Medicorum philosophorumque icones" című mű.) Az Icones nem tartozott Zsámboky legjelentősebb művei közé, de rézmetszetes ábráit évszázadokon át közölték tudománytörténeti összefoglalások. Az 1603-as 2. kiadás lényegileg megegyezik az 1. kiadással, csak bővített változata: a portrék elé illesztett rövid életrajzi jegyzéket és a végén dicsőítő költeményt találunk. 

Schödel, Martinus: Disquisitio historico-politica de Regno Hungariae
Strassburg: Johannis Reppl, 1629.

Az ország egyik legkorábbi statisztikai bemutatása, történelmi-politikai vizsgálat a Magyar Királyságról.  Széles látókörét bizonyítja, hogy munkájában a nagy francia politikai teoretikusnak, Jean Bodinnek és az olasz utópista társadalomfilozófusnak, Tommaso Campanellának műveire is támaszkodott. Művét a magyarság védőiratának szánta, meg akarván cáfolni a magyarok barbárságáról szóló külföldi vélekedéseket. Ennek érdekében páratlan bőséggel és adatgazdagsággal sorolja elő mindazt, amit a magyar nyelvről, az ősi írásról, a magyarországi irodalomról, tudományról, a magyar föld régészeti és művészeti emlékeiről össze tudott gyűjteni. Schődel könyve a harmincéves háború harcainak idején jelent meg. Szoros kapcsolatban állt a magyar humanista prédikátor-írókkal is, elsősorban Szenci Molnár Alberttel. Művét a magyarság védőiratának szánta, meg akarván cáfolni a magyarok barbárságáról szóló külföldi vélekedéseket. Ennek érdekében páratlan bőséggel és adatgazdagsággal sorolja elő mindazt, amit a magyar történetírók és más források nyomán a magyar nyelvről, az ősi írásról, a magyarországi irodalomról, tudományról, a magyar föld régészeti és művészeti emlékeiről stb. össze tudott gyűjteni. Mindezt a hun-magyar történelem fonalára felfűzve adja elő, a magyar kultúra virágkorát - Szenci Molnárhoz és társaihoz hasonlóan - Mátyás korában látva. Schődel munkája a külföld Magyarországra vonatkozó ismereteinek egyik főforrása maradt egészen a 18. századig.

A könyv díszes címlapján allegórikus alakok láthatóak. Az ajánlás után Bernegger Mátyásnak Schödel Jánoshoz intézett levele van, melyből tudjuk, hogy az ifjú Schödel több mint két évig a strassburgi tudós házánál gratissimus Hospes volt. Utána Magyarországra vonatkozó munkák jegyzéke van összeállítva. Több költő írása következik, többek között Stainer János, Perlovitz András. A mű végén több tiszta kivitelű rézmetszet látható többnyire Luckius Sylloge Numismatumából vett emlékpénzek, valamint egy Hungarus antiquus és egy Hungara antiqua - a magyar korona rajza a Révaiból, végül egy lándzsával átszúrt Marcus Baxam Ungarus - Baksaházi Baksa Márk magyar katona képe.A katona sebesülése és kitartása Európa-szerte ismertté vált, számos rézmetszet készült a kopjával átszúrt koponyájáról, valamint több versben is megörökítették sebesülésének történetét. 

Szalóczy Mihály: Az Isten ember Jésus Christusnak személye felöl igazán értö Tanitónak, Valasz tetelek
Sárospatak: Rosnyai János, 1660. 

Szarka Gáspár: Regulai A' Jesus Társaságnak Azokkal eggyüt, mellyek kiváltképpen az Coadjutorokhoz tartozandók
Nagyszombat: Srnensky Mátyás, 1681. 

A jezsuiták minden időben szabályozták a belső életüket, ennek egyik példája a Szabálykönyv, melynek címe: Regulai A' Jesus Társaságnak Azokkal eggyüt, mellyek kiváltképpen az Coadjutorokhoz tartozandók. A könyvben a 95. oldalon olvashatjuk például a szakács reguláit. 

Lukafalvai Szarka Gáspár (1635-1683) bölcseleti és teológiai doktor, jezsuita áldozópap és tanár. A nagyszombati gimnáziumban és egyetemen több évig tanított, egyetemi kancellárként a szentírást és a kánonjogot. Rektor volt Trencsénben, majd a nagyszombati egyetem rektora lett. Thököly Imre hívei betegágyából foglyul vitték Szomolányba, majd Hrussó várába, ott néhány nap múlva 1683-ban meghalt. Bécs és Esztergom felszabadulását megjövendölte társai számára. 

Szenczi Molnár Albert: Dictionarium Ungarico-Latinum
Heidelberg: Johann Georgius Geyder, 1621.

A teljes mű megtekintése

Szenczi Molnár Albert (1574-1634) református lelkész, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, műfordító. Műveinek többsége külföldön született. Jelentős műve, latin szótára a 19. század közepéig használatban volt. Latin nyelvű magyar nyelvtanát a 18. századig kézikönyvként használták. Petrus Dasypodius latin-német és német-latin szótára kapcsán merült fel Szenczi Molnár Albertben a gondolat, hogy megkönnyítené a munkát, ha a magyarok is rendelkeznének egy ilyen szótárral. Sárospatakra hívták lektornak, egy tanárának elmondta, hogy fél az állásától, mert nincsenek megfelelő könyvei a tanításhoz, még szótára sem. A tanára és a strassburgi lelkész bíztatására kezdett bele 1603-ban a szótár megírásának. Műve az első betűrendes magyar szótár. Az első kiadás 1604-ben jelent meg. A szótár nagyon kelendőnek bizonyult, így további kiadásai is megjelentek Hanauban, 1611-ben és Heidelbergben, 1621-ben. Az 1621-es, harmadik kiadás nagyobb terjedelemben jelent meg, egyre több szinonímát tartalmaz, öt részből áll, az ajánlás Bethlen Gábornak szól. 

A Kalocsai Érseki Könyvtárban lévő Heidelbergben, 1621-ben kiadott harmadik kiadás csonka példány. A 351-368. oldalak hiányoznak a könyvből. 

Szorsa Mihály: Officiosa pietatis exercitia, Cultui Divino Magnae Matris Mariae
Tyrnaviae: Typis Academicis, 1687.

Officiosa pietatis exercitia - másként Officium Rákóczianum- a címlapelőzék metszete az 1668-as Manuale kiadáshoz Mauritius Lang bécsi rézmetsző által készített díszcímlap újrametszésével készült. A metszet felirata jelzi: "Manuale Sodalitatis majoris Beatissimae Virginis Visitantis in Collegio Academico Societatis Jesu Tyrnaviae"   - , hogy az 1687-es kiadás is a nagyszombati társulat használatára jelent meg. A mű szerzőjeként Szorsa Mihály (1654-1679) horvátországi jezsuita szerzetest említik. A 17-19. században több nemzeti nyelvű kiadásban is megjelent, a korszak egyik legkedveltebb áhítatos könyve volt, bizonyos kiadásai némely részekkel kiegészítve különböző jezsuita kongregációkkal kapcsolatosban láttak napvilágot. A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár példányában az 571-572, 575-576. oldalak hiányoznak. 
Knapp Éva: Egy XVII. századi népszerű imádságoskönyv: az Officium Rákócziánaum története I. (In: Magyar Könyvszemle. 113. évf. 1997/2. szám.) c. tanulmányában ír erről a műről. 

Sámbár Mátyás: Theses controversiarum fidei compendiales
[Kassa]: [Sine Typ.], 1670. 

Sámbár Mátyás (1617-1685) teológiai doktor, jezsuita szerzetes. 1663-ban Báthori Zsófia kérésére kezdte meg missziós tevékenységét. 

Tarnóczy István: Holtig-valo baratsag
Tyrnaviae: Srnensky Mátyás, [1679-1683]

Tarnóczy István (1626-1689) bölcseleti, teológiai doktor, áldozópap. A Holtig- valo barátság című könyv a jezsuita szerző legnépszerűbb műve, mely 1679-1683 között jelent meg először, később 1817-ig tíz újabb kiadást ért meg. Témájában szorosan kapcsolódik az 1679-ben megjelent Bellarmino-fordításához, melynek hangsúlyos gondolata, hogy a jó halál a jó élet következménye. A Holtig-valo barátság megszólítottjai - az alcím is jelzi - az egészségesek és a betegek. Tarnóczi elöljáró beszéde azokhoz szól, akik a beteg és haldokló emberek lelki üdvösségére vigyáznak: ezek a lelki atyán kívül laikus kegyes személyek, rokonok, barátok. Az imádságok, elmélkedések közé intések, utasítások vannak beszúrva, melyeket a betegeknek és a lelki atyának címez. Ezek az útmutatók leggyakrabban elmondandó imaszövegeket, elmélkedéseket ajánlanak a betegnek és környezetének, de találunk viselkedésszabályozó figyelmeztetéseket is. A mű liturgikus vonatkozású intéseket is közöl: milyen imádságokat, áldást kell mondania a betegnél. Több olyan imádság is van benne, pl. Krisztus öt sebéhez, Mária litániák, Jézus neve litánia.
Tarnóczy István kegyességi műveiben elmélkedéseket, imádságokat fogalmaz meg az olvasó számárat. Szerzői intései, buzdításai átjárókat nyitnak az értekezés, katekézis, életvezetési kalauz, prédikáció szövegtípusai felé. Az általa használt "Istennek jelenlétit gyakorlani" kifejezés egyszerre jelent értelmi munkát és akarati cselekvést. Elmélkedései közben mindvégig érvekkel, különböző autoritásokra való hivatkozással bizonyítja, szemléletes képekkel és történetekkel példázza a meditációs gyakorlatok mellett a jócselekedetek fontosságát, szükségességét. Magyarázatai, argumentációi a megértést szolgálják, a megértés pedig a jócselekedetek feltételeként szolgál.

A mű ajánlása Matusek András pápai esperesnek, győri kanonoknak szól. 

Telegdi Miklós: Ordinarium offici divinus secundum secundum consvetudinem Metropolitanae Ecclesiae Strigoniensis
Tyrnaviae: [Typis Telegdi], 1580. 

A liturgikus könyvek használata, jellege és tartalma változott, a XVI. század második felétől kezdve az egyházi könyvek kinyomtatásáról a klérus gondoskodik, a megrendelők főpapok. A Telegdi latin nyelvű Ordinariuma részletesebb utasításokat ad az egyházi év liturgiájáról, mint a korábbiak. Pécsi Lukács köszöntő verse után egy öröknaptár következik. Az általános előírásokat az egyházi év vasárnapjaira és ünnepnapjaira rendelt liturgiai előírások követik. A liturgikus színekről is ír. XIII. Gergely pápa elismerő levelet ír az Ordináriumhoz, Telegdi viszont ezt írja a pápának: a magyar katolikus egyház végső romlása szélén áll. A nagy fáradságok és erőlködések, a számtalan veszély és gyűlölség, melyeknek kitesszük magunkat, midőn az eretnekek fanatikus törekvései ellen szegülünk, az igaz vallásnak már mitsem használnak. A főpásztor nélkül maradt nyájat az eretnekek már a székhelyen is megtámadták. Szemünk előtt ragadtak magukhoz a városban egy szentegyházat, melyben a kíváncsiaknak s tenkáromlásaikat hirdetik. Nemsokára ellepik majd az ország egyéb városait, faluit, pusztáit is, mint a legyek s a katolikus hitnek még a neve sem fog fennmaradni. 

Temesvári Pelbárt: Sermones Pomerij
Lyon: Anton Koberger, 1509.

A teljes mű megtekintése

Temesvári Pelbárt (1435 k. - 1504) ferences szerzetes, skolasztikus író, prédikátor. Számos latin nyelvű egyházi munkát írt, többnyire prédikációgyűjteményeket. Művei a 15. században is népszerűek  voltak, lefordították különböző nyelvekre. Sok legenda az ő beszédeiből került a nyelvemlékekbe. A Sermones Pomerij de tempore című műve először 1498. július 27-én jelent meg. A Pomerium - gyümölcsöskert - címet adta könyvének a szerző, mert a gyümölcsöskertben gyümölcsök, növények, virágok vannak, a művében pedig sokféle prédikáció. Temesvári Pelbárt műveinek első tételes katalógusa Szilády Áron Temesvári Pelbárt élete és munkái című munkájában jelent meg.

Thesaurus ecclesiae, seu orationes affectuosissimae
Tyrnaviae: Typis Academicis, 1674.

A teljes mű megtekintése

Werbőczy István: Decretum oder Tripartitum Opus der Landst Rechten und Gewonheiten des hochlöblichen Königreichs Hungern
Vienna: Leonhard Formica, 1599. 

Werbőczy István (1458-1541) magyar jogtudós, királyi ítélőmester, személynök, Magyarország nádora. A Tripartitum (Hármaskönyv) néven ismeretes - szokásjogi gyűjteményt - Werbőzy István gyűjtötte össze II. Ulászló király kérésére. 1504-ben kezdte el összeállítani, majd 1514-ben fejezte be. Az elkészült munkát az 1514. évi országgyűlés tíz jogtudós által átvizsgáltatta. Werbőczy munkáját saját költségén Bécsben, Johann Singriener nyomdájában nyomtatta ki 1517-ben. A Tripartitum a magyar szokásjog meghatározó gyűjteménye törvényerőre ugyan nem emelkedett, de egészen 1848-ig használatban volt, egyes passzusai a II. világháború végéig érvényben voltak. 

A Tripartitum német anyanyelvi fordítása két kiadást is megért, az első 1599-ben jelent meg Bécsben, egy az akkortájt induló nyomdában, Leonhard Formicánál. A szöveget August Wagner pozsonyi jogügyi tisztviselő fordította le. 

Elias Wideman: Icones Illustrium Heroum Hungariae
[Viennae], [1652]

A teljes mű megtekintése

A mű címlap nélküli. Wideman Elias három részből álló művének harmadik része. A magyar arcképeket tartalmazó kötet 1652-ben jelent meg. Első nyomtatott oldalon egész oldalas metszet látható, utána Elias Wideman ajánlása, majd a könyvben lévő személyek betűrendes felsorolása, majd a Szent Koronáról egy egész oldalas metszet. A könyv mecénása gróf Johann Christoph Puchheim tábornagy, az Udvari Haditanács alelnöke, Komárom várának főkapitánya, Puchheim bízta meg Widemant, hogy a birodalom kiválóságainak arcképeit elkészítse. A könyvben a katonai személyek mellett egyházi méltóságok is helyet kaptak. Wideman háromrészes művéből a második és a harmadik kötet címlap nélkül jelent meg.

Elias Wideman: [Comitum Gloriae Centum qua sanguine qua virtute illustrium heroum iconibus ...
[Viennae]: [Cosmerovius Máté], [c.a.1650.]

A teljes mű megtekintése

A mű címlap nélküli. A könyv első lapján bejegyzés olvasható: Megszerezte és a kalocsai főszékesegyházi könyvtárnak ajándékozta. Kalocsa, 1926. augusztus 25. Zichy Gyula érsek. A 17. század közepén két metszetsorozat jelent meg, az egyik a magyar előkelőket tartalmazó háromrészes könyv, melynek szerzője Wideman Elias A  metszetek egyenlőtlen kivitelűek, élethű felfogást mutatnak. A lapokat gyakran utánnyomták. A műben 18 magyar úr képe már az 1646-ban megjelent régebbi Widemann-féle gyűjteményben is megjelent. 

A mű szerzője Elias Wideman. Elias Widemann (1619-1652) augsburgi származású rézmetsző, Bécsben és Pozsonyban tevékenykedett. Legjelentősebb műve a három részből álló és egyenként 100 metszetet tartalmazó portréalbum, melyek Hans Christian Puchheim megbízásából készültek. Puccheim sokat levelezett Nádasdyval politikai ügyek miatt.

Zrínyi Péter: Adrianszkoga Mora Syrena
Venice: Zamarius Turrinu, 1660.

A mű Gróf Zrinyi Miklós Bécsben 1651-ben megjelent Adriai tenger Sirenája fordítása testvérétől, Zrinyi Pétertől.Zrínyi Péter horvátra fordította a kötetet és ez 1660-ban jelent meg Velencében. A kötet díszes kivitelezésű, metszetes illusztrációk is vannak benne.  A fordító ajánlja a horvátországi és tengermelléki krajnai vitézeknek.A kötet címe rejtélyes: Syrena - egy mitológiai szörny.

A címlap előtti lapon egész oldalas metszet: tengeren lévő fegyverekkel megrakott hadihajót láthatunk, egy ülő páncélos férfivel, aki a bal kezét pihenteti a bal térdén, jobb kezében rudat tart. A hajó vitorláján: Adrianszkoga Mora Syrena Groff Zrinszki Petar nagyobb betűkkel olvasható, az árboc hegyén egy szalag látható: Vincere avt mori felirattal. A hajó iránya jobbról balra tart. A hajó előterében három alak látható: az első egy férfi, jogart és kulcsot tart, majd egy női alak látható, aki koronát és láncot nyújt, majd egy férfi előre néz, bal kezében pálmaágat tart, kürtbe fúj. A hajó fölött két kép látható. A felső jobb sarokban Zrínyi Miklós művének lekicsinyített címlapja látható, a bal sarokban egy ruhába öltözött szárnyas alak van, aki fanfárba fúj, körülötte szalag van. Az 1660. évi horvát Syrena-kötet címlapmetszetén szirének kísérik Zrínyi hajóját. 

[Károlyi Gáspár]: [Szent Biblia...]
[Várad]: [Szenci Kertész Ábrahám]: [1660-1661]. 

A teljes mű megtekintése

A magyar történelem, a magyar művelődéstörténet szempontjából emblematikus értékű az ún. VÁRADI BIBLIA. Bethlen István, I. Rákóczi György fejedelem és felesége, Lórántffy Zsuzsánna, Rhédei Ferenc és Barcsay Ákos támogatásával kezdődhetett meg Erdélyben a kiadásra való előkészület. A szöveg minél pontosabb fordításához meghozatták Angliából, a frissen megjelent, Brian Walton-féle polyglott-bibliát is. Váradon nyomdát állítottak fel, itt kezdték meg a nyomtatást. Az Újszövetség 1660-ban el is készült. A várost elérte a 'veszedelem', a török támadás a vár és a város elestével fenyegetett. A vár feladásának egyik feltétele az volt, hogy a már kinyomtatott példányokat, a nyomtatáshoz szükséges papírt és a nyomdai felszerelést épségben kiengedik a törökök a várból. A feltételt elfogadta a támadó fél, így jutott ki Váradról a nyomdász és minden, ami a Biblia nyomtatásához szükséges volt; s fejezhette be a kiadást 1661-ben Kolozsvárt felállított műhelyében Szenci Kertész Ábrahám. 
A mű címlap nélküli. Az utolsó kötéstábla belső részén a következő kézírásos bejegyzés olvasható: "Katonai éltem midőn elvégeztem hiv szerelmesemet mindjárt el jegyeztem kiket és Istennek nagy parancsoltattya Abraham és Isaknak bölts megtartó Atya keltönkből hát edgyet öszve szerkesztve ..." 

[Révai Miklós]: Abecednj knižečka pro nácyonálské sskoly w Králowstwj Uherském
Pressburg: Patzko, 1777. 

A teljes mű megtekintése

Révai Miklós (1750-1807) piarista szerzetes, nyelvész, egyetemi  tanár. Több tankönyvet írt. E könyvek sorát a nemzeti iskolák számára Pozsonyban Patzkó Ferenc nyomdájában, 1777-ben megjelent ABC betűrendes könyv nyitotta meg.