Johann Philipp Abelinus: Theatrum Europaeum
Frankfurt am Main: Matthaeus Merian, 1672-1738.

Matthäus Merian (1593-1650) kiadó, nyomdász, metsző és rajzoló, a városképek specialistája. Merian különösen topográfiai műveiről, s magasszínvonalú rézmetszet- és karctechnikával készült városképeiről ismert. Monumentális 21 kötetes általa elkezdett és 1635-1738 között folyamatosan kiadott Theatrum Europaeum sorozata több száz városképet, alaprajzot és portrét tartalmaz. Máig nagy kultúrtörténeti jelentőségű szemléltető anyag a több mint kétezer térképpel és képpel ellátott, Németország, Franciaország, és Itália városait bemutató Topographia sorozat, melynek ábrái természethű minták alapján készültek. A munka 1642-től Martin Zeiller szövegével kiegészítve jelent meg. Merian halála után fiai 1688-ig további harmincegy résszel bővítették a sorozatot.

Ivan Antunovich: Razprava o podunavskih i potisanskih Bunjevcih i Šokcih u pogledu narodnom, vjerskom, umnom, građanskom i gospodarskom
U Becu: Friedrich Jasper, 1882. 

Antunovich Iván (1815-1888) horvát püspök. A teológiát Kalocsán végezte. Számos novellát, vallási és oktatási műveket írt. Ez a műve Bécsben, 1882-ben jelent meg. 

Ékiratos terrakotta henger és agyagszeg
(Kr.e. 2500 k.)

A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár gyűjteményének legrégebbi írásos dokumentumai az ókori Mezopotámiából származnak. Az ékiratos terrakotta henger és agyagszeg Gudea lagasi papkirály korából való (Kr.e. 2500 körül). Az agyagszeg az ókori uralkodó nevét viseli és említést tesz építkezéseiről. Az emberiség egyik legrégibb írása a sumérok nevéhez fűződik, akik Dél-Mezopotámia legősibb lakosai voltak. Az ékírás a sumér nyelv írására mintegy Kr. e. 3000 körül alakult ki, eleinte az ékírás jeleivel tárgyakat, később már nehezebben kifejezhető fogalmakat is jelöltek.  Az idő folyamán a képírásos jelek egyre inkább leegyszerűsödtek, és ezáltal elvontabbá váltak, majd a jelek ék alakú elemekből épültek föl. Az ékírásos szövegeket a még puha agyagtáblákba nyomták háromszögletűre faragott nádheggyel, majd a táblákat kiszárították a napon, vagy kiégették.  
Az értékes tárgyakat II. Rahmani antióchiai szír katolikus pátriárka ajándékozta Városy Gyula kalocsai érseknek 1908-ban, hálából a szívélyes vendégszeretetért, amelyben kalocsai tartózkodása alatt részesítették.

Krzysztof Mikolaj Radziwill: Jerosolymitana peregrinatio
Jaurini: Gregorius Joannes Streibig, 1753. 

Mikolaj Krzysztof Radziwill herceg a litvániai ellenreformáció kiemelkedő alakja. Utazást tett 1582 és 1584 között a Szentföldre, zarándoklata során nemcsak Palesztinát kersete fel, hanem Szíriát, Egyiptomot, Krétát, Ciprust, Olaszországot és Görögországot is. A zarándoklatról készült útinaplója tolmácsa, Treter fordításában jelent meg először 1601-ben jelent meg. Gazdag ismeretanyaga és irodalmi értéke miatt népszerű lett a könyv, több mint húsz kiadása jelent meg latin, német, francia, lengyel és orosz nyelveken. A könyv az európai zarándokirodalom legfontosabb darabja. A Kalocsai Érseki Könyvtár állományában egy korábbi kiadás, Antverpen, 1614-es is megtalálható. 

Ulisse Aldrovandus: Monstrorum historia
Bononia: Nicolaus Tebaldius, 1642.

Ulisse Aldrovandus (1522-1605) itáliai reneszánsz természettudós és orvos. A világ egyik első természettudományi múzeumának anyagát ő gyűjtötte össze. Leginkább az állatok, növények és ásványok körében végzett rendszeres és pontos megfigyeléseiről nevezetes. Népszerűségének köszönhetően 1561-ben a „simplicia”, az „egynemű gyógyanyagok” tanárává is kinevezték, ettől fogva már hivatalosan is oktathatta a bolognai egyetemen a természettudományt, vagyis a zoológiát botanikát, ásványtant. Noha igazán jelentős felfedezéseket nem tett, muzeológusi, oktatói és tudományszervezői tevékenysége, nem beszélve hatalmas, összefoglaló művéről, óriási hatást gyakorolt az európai, késő-reneszánsz természettudományra. Emellett a közegészségügy, az embriológia és a gyógyszertan egyik úttörőjeként is számon tarthatjuk. Aldrovandus hihetetlenül sokat írt, bár életében „csak” négy folio kötete jelent meg. Főbb munkái: Ornithologia (Madártan) (1600), De animalibus insectis (A rovarok) (1602) De relinquis animalibus exsanguibus (Az egyéb vértelen állatok)  (1606), Monstrorum historia (A szörnyszülöttek leírása) (1642). Noha e szövegek állításait Aldrovandus maga is gyakran kétségbe vonja, kritikája többnyire nem tartalmi, hanem filológiai indíttatású. A mai olvasó számára igen rokonszenves lehet, hogy Aldrovandus a különféle, egymásnak homlokegyenest ellentmondó véleményeket és információkat becsületesen közzéteszi és a „dokumentumokat” (ha nem is a tényeket) feltétlenül tiszteli. A középkori-koraújkori tudós számára ugyanis az igazságnak három forrása létezett: a valóság, a logika és végül tekintélyek szava – a háromból azonban mindenképp ez utolsó nyomott legtöbbet a latban. A 16–17. századi tudományos gondolkodás legnagyobb eredménye éppen ennek az értéksorrendnek a változása volt – Aldrovandus esetében e folyamat még éppen csak elkezdődött.

Martin Zeiller: Topographia Franconiae.
Franckfurt: Matthaus Merian, 1648.

A teljes mű megtekintése

Matthäus Merian (1593-1650) svájci kiadó, nyomdász, metsző és rajzoló. Zürichben tanult, Frankfurtban működött. Átvette apósának, Theodor de Brynek mű- és kiadóüzletét. Kitűnő, különösen történeti és művelődéstörténeti fontosságú rézkarcokat készített a Gottfried-féle nagy Theatrum Europaeum és a Zeiller-féle Topographien számára. Máig nagy kultúrtörténeti jelentőségű szemléltető anyag a több mint kétezer térképpel és képpel ellátott, Németország, Franciaország, és Itália városait bemutató Topographia sorozat, melynek ábrái természethű minták alapján készültek. A munka 1642-től Martin Zeiller szövegével kiegészítve jelent meg. Merian halála után fiai 1688-ig további harmincegy résszel bővítették a sorozatot. Ez a mű a Topographiae Germaniae 16. kötete. 

Johannes Kepler: Astronomia nova 
[Heidelberg: Vögelin], 1609.

Johannes Kepler (1571-1630) német csillagász, aki felfedezte a bolygómozgás törvényeit, amelyet róla Kepler-törvényeknek neveznek.  Ő fedezte fel, hogy a Föld és a többi bolygó ellipszispályán kering a Nap körül. 1600-ban lett Tycho de Brahe segédje. Brahe pontos csillagászati megfigyeléseinek felhasználásával felállította a bolygómozgás három alapvető törvényét. Kimutatta, hogy a Mars pályája nem kör, hanem ellipszis és annak egyik gyújtópontjában van a Nap (Kepler első törvénye). Megfigyelte azt is, hogy a bolygók a Naphoz közelebb járva gyorsabban mozognak, mint távol. Levezette a megfigyelésekből, hogy azonos idők alatt azonos területet súrol a bolygók vezérsugara (második törvény). 1609-ben jelent meg Astronomia Nova (Új csillagászat) című műve, amelyben közzétette első két bolygómozgási törvényét és ezzel megalapozta az égi mechanika kutatását.