Petrus Apianus: Astronomicum caesareum
Ratisbonae, [1532.]

A teljes mű megtekintése

Peter Apian (1495–1552) Leisnigben született, 1524-ben vált először ismertté, amikor megjelent Cosmographiája. V. Károly német-római császár asztronómiatanáraként, a császárnak ajánlva írta meg Astronomicum caesareum című művét. A császár elismerése jeléül nemesi ranggal és bőkezű ajándékkal jutalmazta. Bár tudományos művek sorát tette közzé asztronómiai és matematikai mérőeszközökről, amelyeknek vagy feltalálója, vagy továbbfejlesztője volt, legfontosabb feladatának az ismeretterjesztést tekintette. Az Astronomicum caesareum is ennek a törekvésnek a bizonyítéka: kézzel színezett, rendkívül látványos fametszetei mozgathatóak, az égitestek és a csillagképek mozgását szemléltetik. 1531 és 1539 között megjelent öt üstökösről készített megfigyelései már akkor sem számítottak pontosnak, de felfedezte, hogy az 1531-es (a Halley-üstökös) csóvája majdnem pontosan szembefordul a Nappal. Ugyanebben a művében fejtette ki, hogy a napfogyatkozás megfigyelésével lehet a legjobban meghatározni a délkörök különbségeit, valamint azt, hogy miként lehetséges – a kortárs vélemények ellenére – színes üvegek segítségével mégis megfigyelni a Merkúrt és Vénuszt, ha a Nap korongja előtt vannak. Az egyik első csillagász volt, aki Cosmographia című művében azt javasolta, hogy a Hold távolságát mérve határozzák meg a hosszúsági különbségeket.

Nicolaus Copernicus: De revolutionibus orbium coelestium
Basileae: Henricpetrina, 1566.

A teljes mű megtekintése

Nicolaus Copernicus (1473-1543) lengyel csillagász, pap, a modern csillagászat atyja. Fő műve Az égi testek mozgásáról 1543-ban látott napvilágot. Nevéhez fűződik a Nap-középpontú (heliocentrikus) világrendszer megalkotása. Kimondta, hogy a Föld saját tengelye körül napi mozgást, a mozdulatlan Nap körül pedig éves mozgást végez. Elméletét, amely a világmindenséget úgy modellezte, hogy a Nap volt a központban, nem pedig a Föld, a tudomány történetének legfontosabb hipotézisei között tartják számon, ezen felül a csillagászat és a modern tudományok kiindulópontjának is tekintik. Ez a gondolat roppant hatást gyakorolt a tudományra és a filozófiára a következő századokban.

Farkas Gábor Farkas: A magyar Kopernikusz. Magyar Könyvszemle 125 (2009) 3, p. 305-322.

Maurus Hrabanus: De laudibus Sancte Crucis opus, crudicione versu prosaque mirificum
Phorzheim: Thomas Anshelm, 1503.

Hrabanus Maurus (780 k. - 856) német bencés szerzetes, fuldai kolostor apátja, mainzi érsek és tudós. A karoling reneszánsz egyik kiemelkedő alakja. Három zsinatot tartott. Szerkesztett prédikációkat, verseket és kézikönyveket a papság oktatására. Nagyon sok műve jelent meg, írásainak legnagyobb részét teológiai, exegetikai művek alkotják: átfogó magyarázatokat írt Máté evangéliumához, a Pentateuchushoz és az Ószövetség sok más könyvéhez. A Biblia magyarázatát az egyházatyák alapján írta. Költőként is jelentős életművet hagyott hátra, ezek közül a leghíresebb a De laudibus sanctae crucis című gyűjteménye. A pretipografikus időkből származik a De laudibus Sancte Crucis - A Szent Kereszt dicsérete című műve, melyben XXVIII verset találunk a Szent Kereszt dicsőségére. Az antikvában a sorok és a szavak a keresztet testesítik. Minden rácsos verssor egy verssornak felel meg. A mű a 9. században készült, de későbbi kéziratos formája is ismert. Az ábrafigurákhoz tartozik egy magyarázat, amely a függelékben is megtalálható. A későbbi korokban Hrabanust német földön Praeceptor Germaniae, azaz "Germánia tanítója" néven is emlegették, szorgalmazta, hogy a papság német nyelven is prédikáljon. A Szentírás jobb megértése érdekében ösztönözte a görög nyelv oktatását, latin-német szószedete fontos mérföldköve a német nyelv fejlődésének. 

A mű Thomas Anshelm (1470-1552 or 1524) nyomdász műhelyében készült. 

Desiderius Erasmus: Apologia... [Basel]: Johannes Frobenius, 1519. 
Válogatás Frobenius nyomtatványaiból

A 16. század német nyelvű nyomdászatában Bázelt igen fontos hely illeti meg. Itt dolgozott a híres Johannes Frobenius (1460-1527), nyomdája 1491-ben indult egy Biblia nyomásával. Luther fellépése idején Frobenius kezdetben támogatja a nagy reformátor tevékenységét, kinyomtatja Luther latin nyelvű műveit. Luther és Rotterdami Erasmus szembekerülésekor azonban kitart Erasmus mellett, s kiadja Lutherrel vitázó művét, egy, a szabad akaratról szóló munkát. A vállalat virágkora az 1514. évvel kezdődik, amikor Rotterdami Erasmus Baselbe költözött, és lakását a Frobenius-házban rendezte be. Itt lakott rövid megszakításokkal egészen haláláig. Frobeniusnál jelentek meg Erasmus eredeti írásai is, így egyebek között az 1526-ban napvilágot látott mesteri kiállítású Adagiorum Opus D. Erasmi Rotterdami (Rotterdami Erasmus példabeszédei). Frobenius Erasmus mellett más kiemelkedő tudósokkal is együtt dolgozott, s a latin és görög nyelvű munkák legjelentékenyebb nyomdászává fejlődött. Kiadványai formailag is remek alkotások, mondhatni, hogy Aldus művei mellett a legszebb 16. századi könyvek, sőt a könyvművészet történetének általában is kiemelkedő remekei. Nagyon kedveli a könyvdíszeket, nagy gondot fordít szépségükre, s a szövegbe való harmonikus beilleszkedésükre. Kiváló illusztrátorokat foglalkoztatott, több művét a kor legnagyobb német festője, az ifjabb Holbein illusztrálta.

Biblia
Lyon: Jacob Mareschal, 1519.

A teljes mű megtekintése

Könyvtárunk antikva-gyűjteményének egyik legbecsesebb darabja, ezt a Bibliát Luther Márton használta.
A latin Biblia második lapján vörös tintával írt német nyelvű vers olvasható. Aláírás. D. Martin Luther manu prop. Az aláírás vonásai és a tinta eltérő színe valószínűvé teszi, hogy a verset Luther Márton tollba mondta és a nevét írta alá sajátkezűleg.
A vers után nagybetűs feljegyzés olvasható. 1643 május 1-i dátummal, amelyben Kurz András troppaui polgár elmondja, hogy több társával együtt a svédek fogságába esett. Kiszabadulásuk kieszközlése végett az Odera menti Frankfurtból a svéd főhadiszállásra utazott Torstenson vezénylő tábornokhoz. Útközben megpihent Mühlberg várában, amelyik a szász fejedelem birtoka volt. Itt jutott hozzá több más könyvvel együtt ezen Szentíráshoz. Szabadulása után Pater Nigrinus Andrásnak adományozta. A könyvben sok vörös tintás jel, aláhúzás, széljegyzet van, az egyszerű német folyóírás valószínűleg Lutheré. A könyv végén a Biblia felosztására vonatkozó gondolatokat szintén ő vethette papírra.

Theobald Müller: Imagines
Basel: Petrus Perna, 1577. 

Giovio Paolo (1483-1552) olasz orvos, történész, életrajzíró híres hadvezérekről szóló művét Theobald Müller átszerkesztette. Paolo Giovio 1536-ban a comói tó partján villát építtetett, melyek a múzsáknak ajánlva Museonak nevezett el. Itt helyezte el arcképgyűjteményét, melyek egyes darabjait legrangosabb reneszánsz festőkkel készíttette el, mely halálakor 500 festményt számlált. Minden arckép mellett a személy rövid életrajza függött. A kezdetektől tervezte, hogy nyomtatásban is kiadja. Először az elhunyt itáliai írókat, költőket, filozófusokat bemutató albuma jelent meg 1546-ban.Mivel az Itálián kívül jeles személyekről kevés ábrázolás volt, a magyarok tekintetében Nádasdy Tamáshoz fordult, hogy küldje el Janus Pannonius, Csulai Móré Fülöp, Frangepán Ferenc, Brodarics István képét. Az Elogia virorum bellica virtute illustrium először 1551-ben jelent meg illusztrációk nélkül. Ezt a művet kiegészítették fametszetekkel, melyeket a múzeumban lévő képek alapján készített Tobias Stimmer. Ezt a munkát szerkesztette át Müller Theobald a kisebb méretű könyvben. Az Imagines című könyvben lévő személyek egész oldalas fametszetes portrékon ábrázolva időrendben láthatók. 

Leonhardus Thurneisserus: Historia sive descriptio Plantarum omnium
Berlin: Michael Hentzsche, 1578.

A teljes mű megtekintése

Kézzel színezett gyógynövény ábrázolások, leírásokkal, receptekkel, a gyógyszerkészítés eszközeivel. Leonhard Thurneisser (1530-1596) német alkimista, orvos és asztrológus, a berlini választófejedelem udvari orvosa volt. Berlinben orvosi és gyógynövényes könyveket adott ki. Boszorkányság vádja miatt menekülnie kellett, először Prágába majd Rómába. Szegényen és elfeledve halt meg 1596-ban. Thurneisser gazdagon díszített műve az ernyősvirágú növényeket és a belőlük való gyógyszerkészítést tartalmazza. A hatalmas és színes ábrákkal illusztrált könyv a desztillálást is tárgyalja. Színes miniatűr ábrái a 16. századi gyógyszerkészítés eszközeinek egyetlen forrása.

Tömpe Péter: Alkímia és középkori orvoslás. A Kalocsai Érseki Könyvtár ritkasága Természet világa 145 (2014. okt.) 10, p. 434-437

Tycho de Brahe: Astronomiae instauratae mechanica (teljes változat pdf formátumban) 
Wandesburg: Philipp de Ohr, 1598.

A teljes mű megtekintése (kép formátumban)

Tycho de Brahe (1546-1601) dán nemesi családból származó csillagász. Könyvben írta le tapasztalatait, melyek az első bizonyítékai voltak az arisztotelészi elmélet és a valóság ellentmondásának. Tisztában volt a geocentrikus világkép hibáival, mégsem tudott élete végéig megbarátkozni Kopemikusz világképével. Kreált egy új világképet, amely különös keveréke a geo- és heliocentrikus szemléletnek: benne a bolygók a Nap körül keringenek, a Nap és a Hold pedig a Föld körül. Bonyolult rendszere még a 17. század közepén is népszerűségnek örvendett. Tycho de Brahe az európai tudomány két korszakának határán élt. Születése előtt alig három évvel jelent meg Kopernikusz műve a Nap-központú világképről, kortársa volt Galileinek és élete utolsó évében együtt dolgozott Keplerrel. Tevékenyen hozzájárult a régi világkép lerombolásához és pontos csillagászati mérései révén hozzásegítette Keplert a bolygók keringési törvényeinek felismeréséhez.
Az Astronomiae instauratae mechanica c. műve az első modern műszertani könyv több mint egy évszázadra irányt és példát adott a csillagászati eszközök tervezői és készítői számára.
Tycho művéből eredetileg összesen 300 példány készült, könyvárusi forgalomba nem került, csupán korabeli hírességek, valamint barátai és ellenfelei kaptak belőle. A papírt saját papírmalmában gyártották, és a saját nyomdájában nyomtatták a művet Hven szigetén. A kalocsai példány érdekessége, hogy a belső címlap Tycho-képe egy évvel későbbi keltezésű, mint a könyv kiadási éve. Tycho de Brahe munkája voltaképpen az általa tervezett és elkészített, rendszeresen használt csillagászati eszközök bemutatása. Ez a ,,galéria" azonban áttekinti a 16. sz. végéig alkalmazott csillagászati műszerek típusait. Az első olyan mű, amely szinte szabatosan, alkalmazásuk és típusuk szerint csoportosítva mutatja be a mérőeszközeit, felsorolva azoknak alkatrészeit és kezelésük módját.

Andreas Vesalius: De humani corporis fabrica.
Basilae: Johannes Oporinus, 1555.

A teljes mű megtekintése

Andreas Vesalius (1514-1564) De Humani Corporis Fabrica című műve mérföldkő az orvoslás történetében. Az emberi test anatómiájának felfedezése igen nagy lendületet kapott, az addigi ókori klasszikusokon nyugvó elméleteket alapos és a lehetőségekhez képest pontos megfigyelések váltották fel. Vesalius a késő reneszánsz, kora újkori tudományos forradalom egyik meghatározó személyisége. Louvenben majd Párizsban tanult, ahol a korszak egyik legjobb orvosi iskolája működött. Guinther, az egyik párizsi tanár rendszeresen boncoltatott hallgatóival. Az ifjú Vesalius nem az egyedüli volt, aki a párizsi temetőket és a városfalon túli kivégzőhelyeket látogatta, hogy a megtalált csontokból egy anatómiailag helyes emberi csontvázat állítson össze. A tapasztalati tények igazsága döntő érv volt a szemében. Vesalius Padovában kezdett előadóként működni: tanár, demonstrátor és boncmester volt egy személyben. A De Humani Corporis Fabrica elképzelése is ekkor kezdett konkrétabb formát ölteni. 1538-ban készült el a Tabulae anatomicae sex, azaz a hat anatómiai tábla, amely a korábbi vázlatos és viszonylag felületes illusztrációkkal szemben már az eredeti után rajzolt, meglehetősen valósághű metszetekről készült, amelyeket a művész, Jan van Calcar rajzolt meg Vesalius utasításai alapján. 1540 és 1542 között készült el a De Humani Corporis Fabrica legnagyobb része. A mű kinyomtatásával Johannes Oporinus bázeli nyomdászmestert bízta meg. Tíz év telt el és 1555-ben megjelent a Fabrica javított kiadása. Művének ez a második kiadása, amely az akkor százesztendős könyvkiadás csúcsteljesítménye.