Epistolae Pauli cum glossa Petri Lombardi. Párizs, 1250 k. 
Teljes változat megtekinthető itt.  

A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár egyik legbecsesebb kézirata egy 300 pergamenlapból álló gazdagon illuminált kódex. A 13. század közepén, a párizsi egyetem közelében működő másolók már nem megrendelésre, hanem kifejezetten piacra dolgoztak. Pál apostol levelei a középkori dogma legfontosabb forrásainak egyikét nyújtották, ezért az Újszövetségnek azon ritka könyvei közé tartoztak, amelyeket önálló kötetbe másolva is használtak. Tartalmilag igen fontos és népszerű volt Petrus Lombardus (1095k - 1160) kommentárja. Ő a párizsi székesegyházi iskola növendéke, majd tanára. Szentenciái, Szentírás-magyarázatai az egyetemi oktatás nélkülözhetetlen tankönyvei voltak. A 13. század közepére alakult ki a kéziratnak az a típusa, amelybe a kalocsai is tartozik. Ezt a típust az jellemzi, hogy az apostoli levél valamely szövegrésze és a hozzá tartozó magyarázat egymás mellett helyezkednek el.
E kézirattípusban az apostol minden levelét jelenetes vagy alakos, a hozzá tartozó magyarázatot ornamentális iniciálé vezeti be. A kalocsai kézirat is követi ezt a díszítőrendszert. Típuson belüli sajátossága abban áll, hogy az apostoli levelek szövegkezdő P iniciáléjába Szent Pál élettörténetének, megtérésének és a halála körüli események valamelyikének egy-egy mozzanata került. A képek háttere többnyire arany, a színek között a fehér testszín mellett a párizsi könyvfestészetre jellemző vörös, kék és rózsaszín uralkodik.