A könyvtár állománya és története

A könyvtár története

A kalocsai egyházmegye alapítása Szent István király nevéhez fűződik. Az első érsek, Asztrik (1000-1015) templomot s érseki lakot építettet. Apostoli királyunk második Decretumában (De regali dote ad ecclesiam) rendelkezett arról, hogy a felépült templomok részére papról és könyvekről a püspöknek gondoskodnia kell, ezért a székesegyházban a sekrestye melletti helyiségben imakönyveket, Szentírást helyeztek el. Ez a néhány könyv lett az alapja a székesegyházi könyvtárnak.

Az érseki székhelyen kezdettől fogva működött székeskáptalan, az istentisztelet mellett a székesegyházi iskola vezetése és a hiteleshelyi működés is a feladatai közé tartozott s ezek a tevékenységek a könyvhasználatot feltételezték. A kor nagyműveltségű érsekei gyűjtötték s olvasták a könyveket, közülük sokan külföldi egyetemeken tanultak, pl. György érsek (1050), Simon (1135), aki nyelvész volt vagy Csák Ugrin, kora kiváló szónoka, aki a Muhi csatában vesztette életét.

A későbbi századokban jelentősen gyarapodott a könyvek mennyisége, hiszen a tudományokat kedvelő főpapok folytatták a könyvgyűjtést. A 15. századi érsekek könyvvásárlásairól már maradtak fenn írott emlékek. Várday István (1457-1471) Krakkó, Bécs, Pádua majd Ferrara egyetemeit látogatta s közben könyveket is vásárolt. A század nevezetes humanista műveltségű főpapjai közé tartozott Handó György (1478-1480). Életrajzát a firenzei könyvkereskedő Vespasiano da Bisticci írta meg. A reneszánsz kor másik kiemelkedő érseke Váradi Péter (1481-1501), Mátyás király kancellárja volt, akinek ma öt könyvét őrzik különböző helyeken. Geréb László (1501-1503) kalocsai érseksége idején drága kötésű kódexeket vásárolt.
A középkori könyvtár állományának rekonstruálása s a könyvek számának megállapítása ma már szinte lehetetlen, de egyes becslések szerint a könyvek száma bizonyosan meghaladta a 300 kötetet.


Váradi Péter kalocsai érsek (1481-1501) misekönyvének kézzel festett oldalai

A 16. század kalocsai érsekei közül Tomori Pál nevéhez a magyar nemzet egyik legsúlyosabb megpróbáltatása fűződik. Az érsek, aki a magyar seregek fővezére volt, elesett a mohácsi csatában. Kalocsa így érsek és várúr nélkül maradt. 1529. augusztus 15-én Szulejmán hadai elfoglalták a várost. A menekülő káptalani tagok az értékes köteteket magukkal vitték, ezek azonban sajnos később elvesztek, megsemmisültek. A megmentett könyvek közül csak kettő került vissza Kalocsára.
A törökök 1686-ban, Buda visszafoglalása után hagyták el Kalocsát. A székhelyükre visszatérő érsekek csak a romokat találták, s megkezdték az újjáépítést. Az újjáépítéssel egyidejűleg a könyvek gyűjtése is megindulhatott. A Kollonich Conventio értelmében (1715) minden püspök köteles könyveit az egyházmegyére illetve annak könyvtárára hagyni. Így lassan ismét egyre jelentősebb gyűjtemény keletkezett.

Az érsekség mellett az 1738-ban újjászervezett káptalannak a 18. század első felében, a török kiűzése után már jelentős könyvtára volt. Ezt a könyvtárat régi helyére a székesegyház melletti sekrestyébe helyezték el. A káptalani könyvtár az ún. Bibliotheca Venerabilis Capituli Colocensis Batthyány József érseksége idején tovább bővült. 

Részlet a káptalani katalógusból A káptalani könyvtár ex librise

 1776-ban Batthyány József kalocsai érseket kinevezték esztergomi érsekké s a megüresedett érseki széket Patachich Ádám nagyváradi püspök foglalta el. Az érsek 7825 kötetet hozott magával Nagyváradról Kalocsára, amikor elkészült az Érseki Palota keleti szárnyában Anton Maulbertsch grisaille fatáblaképeivel díszített barokk teremkönyvtára 1780-ban. A tágas, 23 m hosszú nyolcablakos teremben a falak mentén s a terem belsejében három oszlopban s a praktikusan kialakított íróasztalokon sorakoztak a könyvek egységes barna aranyozott bőrkötésben. 1782-ben került sor a káptalani könyvtár és magángyűjteménye egyesítésére. Az érsek könyvtárát ügynökei segítségével bővítette, akik felvásárolták számára a könyvpiacra kerülő könyveket. A püspök összeköttetésben állt bécsi, római könyvkereskedőkkel, a magyarországi könyvkereskedőkkel rendszeresen levelezett folyamatosan tájékozódott a hazai könyvpiacról is.
Kalocsai érseksége idején jelentősen növekedett könyveinek száma, halálakor 1784-ben gyűjteménye már 19.000 kötetből állt. Ugyanebben az évben kelt ajándékozási okmányában könyveit utódaira hagyományozta, hogy azokat a főszékesegyházzal és a káptalannal együtt birtokolják. A végrendelet szerint a Bibliotheca Metropolitanae Ecclesiae Colocensis fenntartója és tulajdonosa a Főszékeskáptalan és a mindenkori kalocsai érsek.


Patachich Ádám érsek könyvtára a 19. század végén

Kollonich László (1787-1817) Patachich érseket követte az érseki székben s elődjéhez hasonlóan ő is nagy könyvbarát volt. A II. József által feloszlatott szerzetesrendek könyvtáraiból nagy mennyiségben vásárolt értékes köteteket. Az ősnyomtatvány és kéziratgyűjtemény az ő vásárlásai révén tovább bővült. Kollonich érsek földrajzi, topográfiai, ill. térképgyűjteménye jelentősebb elődjénél s a teológia mellett fő gyűjtőkörként megjelenik a történelem segédtudományaival együtt. Halálakor az egyházmegye 23.000 kötetes könyvtárát örökölte.
A mai napig e két 18. századi bibliofil érsek gyűjteménye adja a Főszékesegyházi Könyvtár magját. Művelődéstörténeti és tudományos értékét unikumaival együtt e 42.000 kötet képviseli.


Merian Matthäus Topographiae sorozata Kollonich László érsek könyvtárából

A későbbiekben az állomány már többnyire csak érseki, kanonoki hagyatékokból bővült. A 19. sz. második felében – a város iskolahálózata kiépülésének következtében – megnőtt az olvasók, kölcsönzők száma. A 19. század érsekei koruk irodalmi termékeivel gyarapították a könyvtárat, közülük kiemelkedik Haynald Lajos bíboros érsek, kiváló tudós és könyvgyűjtő. Császka György érsek történelmi, genealógiai, heraldikai könyveket gyűjtött. Várossy Gyula történelem és irodalomkutató volt. Könyvhagyatéka e tárgykörből magyar, német, francia, angol nyelvű. Grősz József érsek hagyatékát modern lelkipásztori és a szentírás-tudománnyal foglalkozó művek alkotják.


Haynald Lajos érsek könyvtára a 19. század végén

A Könyvtár a 20. században már helyhiánnyal küszködött, az érseki palota keleti szárnyának első és második emeletén szinte valamennyi helyiséget elfoglalta. 1945 után kedvezőtlen anyagi feltételek között működött, fő szerzeményi forrását továbbra is a papi hagyatékok (pl. Hopf János, Huber Lipót, Tantos Gyula, Szedlay István, Kujáni Ferenc) jelentették. Az ideiglenes zárva tartás után (1951-1962) még hosszú ideig elmaradt a kutatók száma a 20. sz. első felének adataihoz képest.

A mai állomány kb. 150.000 kötetet tartalmaz. Elsősorban teológiai, filozófiai, történelmi, művelődéstörténeti, – és az olvasók igényeihez igazodva – társadalomtudományi (pedagógia, szociológia, jog stb.) művek vásárlásával gazdagodik a könyvtár. Folyik az állomány rekatalogizálása, a katalógus számítógépes feldolgozása. A könyvtár nyilvános, tudományos könyvtár, melyet az olvasók és kutatók is használhatnak. A könyvtár olvasóinak, kutatóinak száma évről-évre növekszik, szolgáltatásai a modern kor követelményeihez igazodva folyamatosan bővülnek. A 18. századi barokk Patachich-terem  április 1-től október 31-ig, vezetéssel látogatható. A könyvtár kiállítási folyosóján és Patachich-termében kiállítások mutatják be a látogatóknak a gyűjtemény értékesebb, ritkább darabjait.


Képek a mai olvasóteremből

Irodalom a könyvtár történetéhez

Az állomány nyelvi- és tárgyi megoszlása

 Szír nyelvtanSzír evangélium

 

Nyelvi megoszlás szerint az állomány legnagyobb része latin, német, magyar nyelvű. Sok könyv található nyugati (francia, angol, olasz, spanyol), keleti (arab, héber, szír, perzsa), szláv (szerb, horvát, orosz) nyelveken, de a könyvtár őriz mongol, eszkimó, kínai, hindusztán, kafír nyelvű dokumentumokat is.

A hittudományi, vallási tárgyú művek aránya mintegy 45%: Biblia-kiadások (polyglotta, héber, görög  nyelvű és számos Vulgata), Biblia-fordítások (több mint 30 nyelven); erkölcstan, lelkipásztorkodástan, egyházatyák, skolasztikus szerzők szövegkiadásai,  egyháztörténeti művek, egyházjogi művek. Ellenreformációs iratok éppúgy megtalálhatók, mint a reformátorok eredeti szövegei (főképp Luther, Kálvin, Melanchton, Erasmus).
A világi tudományok szinte minden ága képviselteti magát az állományban, a filozófiai, történettudományi (több mint 9000 kötet), beleértve segédtudományait is (archeológia, genealógia, kronológia, diplomatika és heraldika kb. 750 kötet), irodalomtörténeti, valamint a természettudományos (kb. 4500 kötet: orvostudomány, fizika, kémia, matematika, csillagászat, valamint zoológia, botanika, természettörténet, mineralógiai és geológiai stb). Jelentős a nyelvtudományi, művelődés- és művészettörténeti művek száma. Nagy számmal fordulnak elő társadalomtudományi művek (kb.2400 kötet), különösen a 19. és a 20. század első feléből.

A könyvtár 9000 kötetben 634 különféle folyóiratot, 4000 kötet sematizmust, kalendáriumot, 400 kötet helytörténeti vonatkozású művet, több mint félszáz metszetet, kis- aprónyomtatványt (pl. szentképek) őriz. Az állományban kb. 26.000 kötet érinti a földrajz és rokontudományainak körét, ezen belül igen értékes a térkép-atlaszgyűjtemény.

 

 ArabKínai

Régi, ritka könyveink

Kéziratok, ősnyomtatványok, antikvák, RMK-k

A régi könyvek az összállományból mintegy 90.000 kötetet tesznek ki. A könyvtár több mint 800 kötetes kéziratgyűjteményében 64 középkori kódex (11-16. sz.) található.  Tartalmuk igen változatos, hiszen van közöttük Szentírás, szerzetesrendi szabályzat, egyházi beszédgyűjtemény, de orvosi, jogi, csillagászati és történelmi művek is. A legrégebbi az ún. Szent Fulgentius kódex 1040-ből.  A Fulgentius kódexről bővebben.


Képek a Szent Fulgentius kódexről (1040)

A türelem és a szorgalom remekműve a13. századi Biblia latina pergamenkódex. Szinte átláthatóan vékony bőrön, magzati bárányok bőréből készített pergamenlapjain a teljes Ó- és Újszövetségi Szentírást másolták le mindössze 1 mm (gombostűfej) nagyságú betűkkel.


Biblia latina, 13. sz.

Szent Pál leveleit tartalmazza az iniciálékkal gazdagon díszített kézirat 1250-ből. A szentírási szöveget Petrus Lombardus 12. századi párizsi érsek kommentálta. Ez a kommentár ma már csupán néhány könyvtár féltve őrzött és kisszámú tudós által olvasott kincse. Szent Pál leveleinek digitalizált fakszimile kiadása itt megvásárolható.
Az Arisztotelész-kódex Arisztotelész négy filozófiai és erkölcsi művét tartalmazza, sok korabeli bejegyzéssel, széljegyzettel. Szakértők szerint a 13. századból a kalocsaival együtt mindössze nyolc Arisztotelész -kódex maradt fenn. A többi hét példányban nincs dátum, ebben Az okokról című értekezés végén feltűntetik az 1290-es évszámot. A könyvtár gazdag orvosi kódex gyűjteményéből kiemelkedik a Compendium medicinae 1330-ból, mely a lázas betegségek fajtáival foglalkozik és összegzi a korabeli orvosi ismereteket. A Hippocrates-Galenos kódex 1360-ban készült. Hippocrates aforizmáit és korjóslatait, valamint Galenos orvosi rendszabályait tartalmazza, Afrikai Konstantin montecassinói szerzetes fordításában és magyarázataival. Patachich Ádám érsek egy 1782-es bécsi aukción vásárolta a kéziratgyűjtemény egyik legszebb, művészi díszítésű pergamenkódexét. A 15. századi zsoltároskönyvet gazdagon díszítették aranyozott iniciálékkal és kisméretű szövegközti képekkel, miniatúrákkal. A Zsoltároskönyvet itt fellapozhatja és megvásárolhatja CD-n.
Csillagászattal foglalkozik Brachaditz Christian könyve 1432-ből. A rajzokkal gazdagon illusztrált ritka kézirat ismerteti a bolygók pályáját és a csillagok távolságát. Petrus de Crestentius 1431-ben íródott Liber ruralium commodorum c. munkája a földműveléssel foglalkozik és nagy hatással volt a mezőgazdaság korabeli fejlődésére. 
Az újkori kéziratos gyűjteményből értékes források: Bethlen István levelei Ecsed várából (1639-1647) magyarul; a Continuatio Bethlenianae (1601-1607), Erdély történetéről 1694-ben, a francia forradalomról 1791-ben készült latin nyelvű történeti összefoglalások. A törökkel vívott magyarországi csatározásokról szól Montecuccoli Raymund: Dell ’arte bellica, 1660-1664. c. műve. 1677-ből való Lipót császár udvari pénztárának számadása. A gyűjteményben találhatók Katona István történetíró, kalocsai kanonok és könyvtáros számos munkájának kézirata, Pázmány Péter és jezsuita misszionáriusok Kínából küldött levelei. Szépen illusztráltak Pachmayr Lorenz 1738-ban készült albuma és a Nürnbergische Chronica 1626-ból. Davud el Antaki (Antiochiai Dávid) Encyclopédiája arab nyelven ad tudományos és tárgymagyarázatot arab és másnyelvű szavakhoz. Kanyó Gyula kalocsai pap munkája a „Miatyánk kettőszázötvennégy nyelven”. A kézirat 1894-ben, Rómában készült.


Illusztráció a Nürnbergi Krónikából (Nürnbergische Chronica, 1626)

Könyvtárunk 510 példányból álló ősnyomtatvány-gyűjteményében (1500 előtt nyomtatott könyv) a mainzi, nürnbergi, augsburgi, velencei stb. nyomdász műhelyek legszebb kiadásait őrizzük. Tartalmilag a legnagyobb csoportot a teológia és a vallási irodalom alkotja. A görög-latin klasszikus irodalom és a természettudományok következnek (többek között Konrad von Megenberg: Buch der Natur, Augsburg: Johann Bämler, 1475. (Az ősnyomtatvány digitalizált változata megtekinthető itt), majd a történelem (Hartmann Schedel: Das Buch der Chroniken, Nürnberg: Anton Koberger, 1493), a filozófia, jogtudomány, nyelvészet. Az egyik legdíszesebb ősnyomtatvány Gratianus Decretumának 1472-es mainzi kiadása.

 
Hartmann Schedel: Das Buch der Chroniken, Nürnberg: Anton Koberger, 1493

A 16. században alakulnak ki a modern könyv alaki jegyei (alak, anyag, beosztás, címlap, lapszámozás). Aldus Manutius, a híres velencei mester munkássága kiemelkedő a 16. századi nyomdászat történetében: ő teremti meg a mai kis alakú könyvet. Aldus velencei nyomdájából több ritka görög, latin nyelvű kiadás található a gyűjteményben. A neves bázeli nyomdász, Johannes Frobenius műhelyében jelentek meg Rotterdami Erasmus humanista tudós művei. Számos kiadványát ifjabb Hans Holbein kiváló német festő és könyvillusztrátor fametszetei díszítik. Frobenius kiadványai Aldus művei mellett a legszebb 16. századi könyvek, a könyvművészet történetének kiemelkedő remekei.

      

A reformáció nyomdászai főleg nemzeti nyelvű kiadványokat nyomtattak. Könyvtárunk őrzi Hans Lufft wittenbergi nyomdász legjelesebb munkáját, a Luther Biblia teljes, gazdagon illusztrált kiadását és a reformátor saját használatú Bibliáját is.


Luther Bibliája, Lyon, 1519.

A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár gyűjteménye páratlanul gazdag természettudományos művekben és számos csillagászattörténeti ritkaságot is őriz. Mérföldkő a csillagászat történetében Kopernikusz De revolutionibus orbium coelestium - Az égi pályák körforgásáról c. műve, melyben közli a Nap-középpontú (heliocentrikus) világrendszerről szóló elméletét. Kopernikusz elméletének 1566-os bázeli kiadása mellett kivételes ritkaságnak számít Tycho de Brahe dán csillagász Astronomiae instauratae mechanica c. 1598-ban nyomtatott könyve, melyből a világon mindössze néhány regisztrált példányt tartanak nyilván. Tycho könyvét itt fellapozhatja. Könyvtárunk példányáról készült fakszimile kiadás megvásárolható itt.

Orvosi könyveink közül Andreas Vesaliusnak, az újkori anatómia megalapítójának fő műve a De humani corporis fabrica (Az emberi test működéséről) korszakalkotó az orvoslás történetében. Könyvtárunk őrzi Vesalius művének 1555-ben Bázelben megjelent javított kiadását, az akkori száz esztendős könyvkiadás csúcsteljesítményét. Könyvtárunk példányáról készült fakszimile kiadás megvásárolható itt. Vesalius anatómiája mellett számos 16. századi gyógyszeres és füveskönyv is megtalálható a gyűjteményben pl. Lorenz Friez Spiegel der Artzney c. 1518-as strassburgi kiadása a korabeli gyógyszeres könyvek mintapéldánya, vagy Leonhard Thurneisser 1578-ban megjelent gazdagon díszített műve, mely az ernyősvirágú növények leírását és a belőlük való gyógyszerkészítést tartalmazza. Thurneisser könyvét a Pytheas kiadónál tudja megvásárolni. A műről Tömpe Péter Alkímia és középkori orvoslás címmel írt cikke itt olvasható.


Metszet Vesalius anatómiájából és Thurneisser füvekönyvének címlapja

A 17. század során gyökeres változások következnek be a tipográfiában és a könyvművészetben is a barokk hatására. Matthias Merian német nyomdász és könyvmetsző különösen topográfiai műveiről s magas színvonalú rézmetszet- és karctechnikával készült városképeiről ismert. Merian Theatrum - Europaeum vagy Topographia sorozatának rézmetszetekkel illusztrált kötetei képviselik ezt a korszakot. A 17. század során Hollandia magas rangra emelkedett az európai könyves kultúrában. A németalföldi Leyden volt a kiemelkedő nyomdászváros Európában, az itt működő Elzevír nyomdászcsalád tevékenységének köszönhetően. A gyűjteményben megtalálhatók az Elzevírek respublikái, az országleírásokat tartalmazó sorozat apró méretű, elegáns könyvecskéi is.


Mathias Merian Theatrum Europaeum, Itinerarium Italiae c. műveinek címlapjai

Az RMK (az 1711 előtti régi magyar könyvek) gyűjtemény kötetei közül Temesvári Pelbárt (1509), Telegdi Miklós (1577), művei éppúgy megtalálhatók, mint Antonio Bonfini 1568-ban és Heltai Gáspár 1575-ben megjelent krónikái, Károlyi Gáspár Bibliájának első kiadása, vagy Pázmány Péter kalauza. Pesti Gábor 1538-ban Bécsben megjelent hatnyelvű szótáráról Jankovics Miklós 1834-ben lejegyezte, hogy a könyv első kiadás és az akkori Magyarországon egyetlen példány. Regényes sorsú a Rodostót megjárt "Liliomkert" című imádságoskönyv. Rákóczi egyik embere vitte magával Törökországba, ahol egy könyvkötő újrakötötte, és monogramját beleégette a fedőlapba. A bújdosók leszármazottai csak az 1780-as évek végén térhettek haza és ekkor ajándékozták a kötetet Kollonich László kalocsai érseknek.

       
  A Vizsolyi Biblia, 1590 és Pesti Gábor hatnyelvű szótára, Bécs, 1538.


A „Liliomkert” c. imádságoskönyv első oldala. Ez a könyv Rodostót is megjárta

OLVASNIVALÓK (érdekességek régi, ritka könyveinkről)

És a földön békesség Magyar | English

Középkori sajtóhibák a Szent Pál kódexben  Magyar | English

Hyginus: Csillagképek  Magyar | English

Szakáll-kódex  Magyar  English

Válogatás régi ritka dokumentumainkból

Kéziratok

Biblia latina

Biblia latina Biblia latina nyitó

 

Biblia latina. Párizs, 13. sz. közepe

A türelem és a szorgalom remekműve a gyűjtemény egyik 13. századi pergamenkódexe az ún. Biblia latina. Szinte átláthatóan vékony bőrön, magzati bárányok bőréből készített pergamenlapjain a teljes Ó és Újszövetségi Szentírást másolták le mindössze 1 mm (gombostűfej)   nagyságú betűkkel. A betűk olvasásához nagyítóüveg szükséges. Lapszéli díszítései, kék és piros tollrajzos iniciáléi finoman egyszerűek.
A 13. század előtt csak kevés teljes Biblia létezett. Másolásuk drága és időigényes volt, az eredmény pedig egy óriás méretű könyv lett, amit csak olvasóállványon lehetett olvasni. Ehelyett a Biblia egyes részeit másolták és kötötték egybe, a Zsoltárokat, a Prófétákat, és a leggyakrabban az Evangéliumokat. A 13. sz. elején a párizsi egyetem igényei teremtették meg a hordozható kisméretű, ún. zsebbibliát. A funkció indokolta a könnyen kezelhető, kisméretű könyvformát. A „zsebkönyv” jelleg meghatározta a díszítés jellegét is. A kis könyvben csak kisebb méretű iniciáléknak jutott hely. Ebben a könyvtípusban a teljes szöveg egyetlen kötetben elfért a prológusokkal és az indexszel  együtt. A szöveg igen vékony pergamenre került, írása igen apró betűs és a díszítés is egy-két alakos – jelenetes iniciálétól eltekintve tollrajzos. A kalocsai példány e típusnak igen szép emléke.
A kéziratot Kollonitz László kalocsai érsek vásárolta 1787 előtt.

Hippokratész kódex

Hippokratész Hippokratész

A teljes változat megtekintése

Hippocrates: Aphorismi – Galenus: Ars parva – Hippocrates: Prognostica, regulamentum acutarum aegretudinum. 1360.


A Hippokratész kódex 1360-ban készült. Hippokratész aforizmáit és kórjóslatait, valamint Galénosz orvosi rendszabályait tartalmazza, Afrikai Konstantin Monte Cassinói szerzetes fordításában és magyarázataival. Két színnel írt iniciálékkal díszített orvosi könyv. Az ókori görög orvos Hippokratész (Kr.e. 460-375?) az orvostudomány atyja. A Hippokrátészi Gyűjtemény őrzi az emberiség gyógyászatára vonatkozó kollektív ismereteit. A kódex továbbá ismerteti Galénosz (a II. század leghíresebb orvosa) belgyógyászati, anatómiai, különösen az izületekről szóló tanítását, az idegrendszer elváltozásait, megfigyeléseit, a tüdőbetegséget, a lázakat. (Hippokratész kutatásait továbbfejlesztve.) Valószínűnek látszik, hogy ezen mű valamelyik egyetem professzorának kézikönyve lehetett, mivel a galenusi tanítás több, mint egy évezredig az orvosi világ forrása volt. Igen sok jegyzet, széljegyzet, megjegyzés, utalás van a könyvben, kétféle, korabeli, de olvashatatlan apró betűs írással, figyelmet felhívó kezet ábrázoló rajzokkal.

Psalterium

Zsoltáros könyv

Középkori zsoltároskönyv (teljes változat pdf formátumban)

Psalterium cum canticis. Prága - Krumlov, 1440 k.

A kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár könyvfestészeti szempontból leginkább kiemelkedő darabja ez a kis psalterium. Az értékes, latin nyelvű kézirat Dávid zsoltárait tartalmazza, a hálaadó énekekkel együtt. Szövege gótikus könyvírású. A liturgikus használatra készült kódexet számos festett-aranyozott, s több festett vörös-kék színnel készült ornamentális iniciálé díszíti. A psalteriumok, azaz zsoltároskönyvek díszítésrendszerét a középkori zsoltár-felosztási szokások határozták meg. A kalocsai példány azonban az ismert típusok egyikét sem követi pontosan. A kódex iniciáléi, az egy zsoltározó Dávidot ábrázoló kezdőbetűtől eltekintve alig sorolhatók a zsoltárillusztrációk körébe. A szöveg között sok festett kép, miniatúra gyönyörködteti a szemlélőt. Az emberalakok finom arcvonásai, kecses mozdulatai, a kanyargó arannyal rajzolt lapszéldísz a cseh kódexfestészet 1430 utáni emlékeivel rokoníthatók. A pergamenkódexet Patachich Ádám kalocsai érsek egy 1782-es bécsi aukción vásároltatta meg. Ugyanabban az évben, amikor a kalocsai káptalani könyvtárát egyesítve magánkönyvtárával megalapította a Főszékesegyházi Könyvtárat.

A zsoltároskönyvről CD kiadvány is készült (Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár - Studiolum, 2005.), amely megvásárolható, megrendelhető könyvtárunkban, ára: 2.000.- Ft. A CD-n a középkori kódex teljes képi anyaga mellett a zsoltárok latin szövegét, valamint magyar, angol, német és spanyol fordítását is megtalálja az Olvasó.

Satipatthana Sutta

Pálmalevél

Satipatthana Sutta (teljes változat pdf formátumban)

Pálmalevelekre írott buddhista meditációs könyv páli nyelven szingaléz karakterekkel.

Ceylon, 16. sz.


A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár tulajdonában 17 db, mindkét oldalára írt pálmalevél van. A leveleket egyenként zsinórral két azonos méretű falemez közé fűzték. A szöveg páli nyelven íródott szingaléz karakterekkel; vékony, levelenkénti 7-8 soros kézírással. A páli nyelv (Pāḷi) ókori ind (avagy indoárja vagy prakrit) nyelv. Leginkább arról ismert, hogy ezen a nyelven íródtak a legkorábbi fennmaradt buddhista szövegek, melyeket a Páli kánon vagy Tipitaka őriz. Ez a Théraváda buddhizmus liturgikus nyelve. A Satipatthana Sutta egyike a buddhista gyakorlók számára legfontosabb korai buddhista szent iratoknak. Ceylon szigetén mind a mai napig szokás e Sutta szövegét pálmalevelekre írni és ezeket a szövegeket ajánlják fel valamely kolostor könyvtárának. A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtárban fellelhető példány is feltehetőleg egy ilyen kolostori "példány" töredéke. Az egyik borító falemezre ragasztott címkén az áll, hogy Ceylon szigetén, Kandy városában vásárolták Marton Popovics Úr számára. A Könyvtár katalógusában a pálmalevél együttes 16. századi kéziratként szerepel.

Szakáll kódex

Szakál-kódex Szakál-kódex

Szakáll kódex (teljes változat)

 

Konrad Beck: Pilgerbuch. 1483.

 

Különös kéziratos kötetet őriz a Kalocsai Érseki Könyvtár, az ún. „Szakáll-kódexet”. A könyv egy német nyelvű kéziratos napló, amelybe bizonyos Konrad Beck jegyezte fel 1483-as szentföldi zarándokútjának eseményeit. A kézirat elnevezéséhez egy történet fűződik. Beck Konrád gazdasági intéző volt és 1483-ban Hans Truchsäss von Waldburg kisérője volt egy szentföldi zarándokúton. Beck Konrád naplót vezetett, melyben leírta utiélményeit, beszámolt az utazás során átélt veszélyekről, közli zarándoktársai nevét. Az írásmű nyelvészeti szempontból is értékes és érdekes. A harminchat lapnyi kéziratot az utazó egyik kései utóda egy tizenhetedik századi kötéstáblába köttette. A legkülönlegesebb a könyvben éppen a kötéstábla belső oldala, amelyen kétszárnyú pergamen ablakocska nyílik. Az ablak mögött a fa kötéstáblába vágott fülkében máriaüveg alatt, papírba bugyolálva furcsa fekete kóc látható. A papíron német felirat: Cůnrat becken bart von Iherusalem anno 1483º – azaz: „Konrad Beck szakálla Jeruzsálemből, 1483”. A könyvtárosok már a 19. században a „Bart-Codex”, azaz „Szakáll-kódex” nevet adták a kötetnek. A zarándokút, amelyről a napló beszámol, jeles helyet foglal el a szentföldi zarándoklatok történetében. Az útitársak közül ugyanis legalább hatan naplót vezettek, s ezek közül kettő, Felix Fabri ulmi domonkosé és Bernhard von Breidenbach mainzi kanonoké a legnépszerűbb középkori Szentföld-kalauzokká váltak. Még a 19. században is olvasták és fordították őket.

Irodalom a kódexről | Sajó Tamás ismertetője

Szent Pál levelei

Epistolae Pauli cum glossa Petri Lombardi. Párizs, 1250 k.

A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár egyik legbecsesebb kézirata egy 300 pergamenlapból álló gazdagon illuminált kódex. A 13. század közepén, a párizsi egyetem közelében működő másolók már nem megrendelésre, hanem kifejezetten piacra dolgoztak. Pál apostol levelei a középkori dogma legfontosabb forrásainak egyikét nyújtották, ezért az Újszövetségnek azon ritka könyvei közé tartoztak, amelyeket önálló kötetbe másolva is használtak. Tartalmilag igen fontos és népszerű volt Petrus Lombardus (1095k - 1160) kommentárja. Ő a párizsi székesegyházi iskola növendéke, majd tanára. Szentenciái, Szentírás-magyarázatai az egyetemi oktatás nélkülözhetetlen tankönyvei voltak. A 13. század közepére alakult ki a kéziratnak az a típusa, amelybe a kalocsai is tartozik. Ezt a típust az jellemzi, hogy az apostoli levél valamely szövegrésze és a hozzá tartozó magyarázat egymás mellett helyezkednek el.
E kézirattípusban az apostol minden levelét jelenetes vagy alakos, a hozzá tartozó magyarázatot ornamentális iniciálé vezeti be. A kalocsai kézirat is követi ezt a díszítőrendszert. Típuson belüli sajátossága abban áll, hogy az apostoli levelek szövegkezdő P iniciáléjába Szent Pál élettörténetének, megtérésének és a halála körüli események valamelyikének egy-egy mozzanata került. A képek háttere többnyire arany, a színek között a fehér testszín mellett a párizsi könyvfestészetre jellemző vörös, kék és rózsaszín uralkodik.

Szombatos kódexek

Szombatos Szombatos

Részletek a Szombatos kódexekből

Magyarországon elsősorban Erdélyben vert gyökeret a szombatos vallás, már a 16. század utolsó harmadában. A szombatosok, sabbatariusok, zsidózók, keresztény-zsidók keresztény eredetű felekezetek. Hittételeiket, liturgiájukat, szokásaikat elsősorban az Ó-Testamentumra alapítják, így a hét ünnepnapját is szombaton tartják. Innen ered a latin sabbatarius és a magyar szombatosok megjelölés is. Bogáti Fazekas Miklós, és Péchi Simon, Erdély kancellárja - készítik el a szombatosság dogmatikáját. Kötelező törvényül Mózes öt könyvét hirdetik és szigorúan ragaszkodnak a szombathoz. Nem csak a vallástörténeti kutatások miatt kiemelkedő fontosságú, e felekezet, de nagy figyelmet érdemel magyar irodalomtörténeti szempontból is. Az első magyarnyelvű teljes zsoltárfordítás is szombatos ember nevéhez fűződik, Bogáti Fazekas Miklós munkája.

Bogáti Fazekas Miklós zsoltárfordításai. Erdély, 17. sz.

Bogáti a kolozsvári evangélikus főiskola igazgatója, a 17. század világi tárgyú és szombatos irodalmának jelentős képviselője. Bogáti zsoltárfordításai a Báthori István fejedelemsége alatti üldöztetés éveiben, 1581-1583 között készültek Erdélyben (Gerenden vagy Kissolymoson) és Pécsett. A teljes psalteriumot elsőként fordítja magyarra. Bogáti a héber szöveget nem szó szerint ülteti át magyarra, hanem rövid, átértelmezett, olykor a korabeli erdélyi viszonyokra is célzó verseket formál belőle. Ezt a zsoltárfordítást nem énekelték, hanem olvasták. Miután Bogáti munkája csak kéziratban terjedhetett, kevés emléke ismert. A kalocsai példány a zsoltárokon kívül egyéb, a szombatosokat érdeklő, anyanyelvű kéziratot is tartalmaz.


Péchi Simon ima- és szertartáskönyve, zsoltárfordításai. Erdély , 17. sz.

Péchi Simon a szombatosok egyik legjelentősebb írója. Tanulmányait Bogáti Fazekas Miklósnál kezdte. Irodalmi munkásságát imák és zsoltárfordításai képviselik. Zsoltárfordításában a héber szöveg pontos visszaadására törekszik. A zsoltárokat jegyzetekkel kíséri, ezek Ó- és Újszövetségi idézetekben, egyéb, pl. kaldeus bibliai szövegekre való utalásokban bővelkedők. Az üldözött szombatosok liturgikus könyvei nyomtatásban nem láthattak napvilágot. A kalocsai példány azért becses, mert azok nyilván kisszámú másolatainak egyike.

Ősnyomtatványok

Konrad von Megenberg: Buch der Natur

Buch der Natur Buch der Natur Buch der Natur

Konrad von Megenberg: Buch der Natur (teljes változat pdf formátumban 76MB!)

Augsburg: Johann Bämler, 1475.


A kötet szerzője a középkori orvoslás egyik legeredményesebb alakja, 1307-től 1378-ig élt. Több kötetnyi receptgyűjtemény és természettudományi enciklopédia szerzője. Megenberg korábbi művek felhasználásával írta meg az első német nyelvű természetrajzi munkát. Hierarchikus rendben tárgyalja az élő és élettelen természet alkotóelemeit az embertől a csodalényekig. A középkorban igen népszerű mű a természet furcsaságairól sok babonás nézetet és csodás képtelenséget terjesztett. Az augsburgi Johann Bämler 1475-ben adta ki először Megenberg munkáját. Kiállítása igen dekoratív, a könyvhöz 12 egész oldalas metszet készült, melyeket kézzel színeztek. A kalocsai példány a mű első, 1475-ös kiadása.

Schedel krónika

Schedel krónika Schedel krónika Schedel krónika

Hartmann Schedel: Liber chronicarum

Nürnberg: Anton Koberger, 1493.

1493. július 12-én került elsőízben kiadásra az akkori világot összefoglaló Nürnbergi Krónika, vagy Schedel krónika (Liber Chronicarum). A „Világkrónika” a korai könyvnyomdászat egyik leghíresebb, legpompásabb műve. A könyv 1800 példányban jelent meg és 1809 fametszetet tartalmaz. A krónika illusztrátorai Michael Wolgemut (Dürer mestere) és Wilhelm Pleydenwurf voltak. A művet a nürnbergi orvos polihisztor Hartmann Schedel adta ki, ezért a könyvet gyakran az ő neve alatt emlegetik. Nyomdásza a híres Anton Koberger volt. A krónika szerint a történelem a teremtés hét napjának megfelelően hét korszakra tagolódik. A hatodik korszak Jézus életétől a krónika koráig, a hetedik pedig a világ végéig az Antikrisztus megjelenéséig terjed. Természetesen, a könyv a bibliai eseményeken kívül a világ földrajzi, történelmi leírásával is foglalkozik. Világtérképe elő- és hátoldalán különböző furcsa szörnyek rajzai látható. Ezekről távolról jött utazók regéltek. Némelyikükről már tudjuk, hogy volt valóságalapjuk is: tányérajkú emberek, vagy az elephantiasis betegségtől eldeformálódott láb, hatujjú kéz stb.
A latin nyelvű krónikából Magyarországon 23-at, míg a német változatból 22-öt őriznek. Ez utóbbiból Kalocsán három (ezen belül két régi színezésű) példányt tartanak nyilván.

Antikvák

Aldinák

Aldus Manutius nyomtatványai

Aldus Aldus nyitó

Részletek az "aldinák"-ból

Aldus Manutius, a híres velencei mester az első kiemelkedő humanista nyomdász. Négyéves előkészületek után, 1494-ben nyitotta meg műhelyét és kezdte meg nyomdászmunkásságát.
Műhelyéből 1495-től görög klasszikusok egész sora került ki. Aldus munkássága a 16. század elejétől új korszak kezdetét jelenti a nyomdászat, s általában a könyvkultúra történetében: ő teremti meg a mai kisalakú könyvet. Aldus Manutius volt a kurzív (dőlt) nyomdai betű megalkotója is. A humanista kézírás dőlt betűje alapján hozta létre e nyomdai betűjét, s elsőként 1501-ben Vergilius műveinek kiadását készítette vele. A 16. század elejétől, 1502-től használta Aldus híres nyomdászjegyét: a horgonyt a rátekerődző delfinnel és ALDUS-felirattal. Aldus könyvei jellegzetes egyéni szépségük révén kiemelkednek az általában nagyon szép humanista nyomtatványok közül is. Külön "aldinák" megjelöléssel emlegeti őket a nyomdászati- és könyvtörténet, s a későbbi könyvgyűjtők legkeresettebb gyűjtési tárgyát képezik e kiadványok.

Andreas Vesalius: De humani corporis fabrica

Vesalius

Andreas Vesalius: De humani corporis fabrica.

Basilae: Johannes Oporinus, 1555.


Andreas Vesalius (1514-1564) De Humani Corporis Fabrica című műve mérföldkő az orvoslás történetében. Az emberi test anatómiájának felfedezése igen nagy lendületet kapott, az addigi ókori klasszikusokon nyugvó elméleteket alapos és a lehetőségekhez képest pontos megfigyelések váltották fel. Vesalius a késő reneszánsz, kora újkori tudományos forradalom egyik meghatározó személyisége. Louvenben majd Párizsban tanult, ahol a korszak egyik legjobb orvosi iskolája működött. Guinther, az egyik párizsi tanár rendszeresen boncoltatott hallgatóival. Az ifjú Vesalius nem az egyedüli volt, aki a párizsi temetőket és a városfalon túli kivégzőhelyeket látogatta, hogy a megtalált csontokból egy anatómiailag helyes emberi csontvázat állítson össze. A tapasztalati tények igazsága döntő érv volt a szemében. Vesalius Padovában kezdett előadóként működni: tanár, demonstrátor és boncmester volt egy személyben. A De Humani Corporis Fabrica elképzelése is ekkor kezdett konkrétabb formát ölteni. 1538-ban készült el a Tabulae anatomicae sex, azaz a hat anatómiai tábla, amely a korábbi vázlatos és viszonylag felületes illusztrációkkal szemben már az eredeti után rajzolt, meglehetősen valósághű metszetekről készült, amelyeket a művész, Jan van Calcar rajzolt meg Vesalius utasításai alapján. 1540 és 1542 között készült el a De Humani Corporis Fabrica legnagyobb része. A mű kinyomtatásával Johannes Oporinus bázeli nyomdászmestert bízta meg. Tíz év telt el és 1555-ben megjelent a Fabrica javított kiadása. Művének ez a második kiadása, amely az akkor százesztendős könyvkiadás csúcsteljesítménye.

Astronomicum caesareum

CaesareumAstronomicum caesareum

Petrus Apianus: Astronomicum caesareum

Ingolstadt, [1540.]

Peter Apian (1495–1552) Leisnigben született, 1524-ben vált először ismertté, amikor megjelent Cosmographiája. 1540-ben V. Károly német-római császár asztronómiatanáraként, a császárnak ajánlva írta meg Astronomicum caesareum című művét. A császár elismerése jeléül nemesi ranggal és bőkezű ajándékkal jutalmazta. Bár tudományos művek sorát tette közzé asztronómiai és matematikai mérőeszközökről, amelyeknek vagy feltalálója, vagy továbbfejlesztője volt, legfontosabb feladatának az ismeretterjesztést tekintette. Az Astronomicum caesareum is ennek a törekvésnek a bizonyítéka: kézzel színezett, rendkívül látványos fametszetei mozgathatóak, az égitestek és a csillagképek mozgását szemléltetik. 1531 és 1539 között megjelent öt üstökösről készített megfigyelései már akkor sem számítottak pontosnak, de felfedezte, hogy az 1531-es (a Halley-üstökös) csóvája majdnem pontosan szembefordul a Nappal. Ugyanebben a művében fejtette ki, hogy a napfogyatkozás megfigyelésével lehet a legjobban meghatározni a délkörök különbségeit, valamint azt, hogy miként lehetséges – a kortárs vélemények ellenére – színes üvegek segítségével mégis megfigyelni a Merkúrt és Vénuszt, ha a Nap korongja előtt vannak. Az egyik első csillagász volt, aki Cosmographia című művében azt javasolta, hogy a Hold távolságát mérve határozzák meg a hosszúsági különbségeket.

Johannes Frobenius nyomtatványai

FrobeniusFrobenius

Válogatás a nyomtatványokból

A 16. század német nyelvű nyomdászatában Bázelt igen fontos hely illeti meg. Itt dolgozott a híres Johannes Frobenius, nyomdája 1491-ben indult egy Biblia nyomásával. Luther fellépése idején Frobenius kezdetben támogatja a nagy reformátor tevékenységét, kinyomtatja Luther latin nyelvű műveit. Luther és Rotterdami Erasmus szembekerülésekor azonban kitart Erasmus mellett, s kiadja Lutherrel vitázó művét, egy, a szabad akaratról szóló munkát. A vállalat virágkora az 1514. évvel kezdődik, amikor Rotterdami Erasmus Baselbe költözött, és lakását a Frobenius-házban rendezte be. Itt lakott rövid megszakításokkal egészen haláláig. Frobeniusnál jelentek meg Erasmus eredeti írásai is, így egyebek között az 1526-ban napvilágot látott mesteri kiállítású Adagiorum Opus D. Erasmi Rotterdami (Rotterdami Erasmus példabeszédei). Frobenius Erasmus mellett más kiemelkedő tudósokkal is együtt dolgozott, s a latin és görög nyelvű munkák legjelentékenyebb nyomdászává fejlődött. Kiadványai formailag is remek alkotások, mondhatni, hogy Aldus művei mellett a legszebb 16. századi könyvek, sőt a könyvművészet történetének általában is kiemelkedő remekei. Nagyon kedveli a könyvdíszeket, nagy gondot fordít szépségükre, s a szövegbe való harmonikus beilleszkedésükre. Kiváló illusztrátorokat foglalkoztatott, több művét a kor legnagyobb német festője, az ifjabb Holbein illusztrálta.

Leonhardus Thurneisserus: Historia sive descriptio Plantarum omnium…

Leonhardus Thurneisserus: Historia sive descriptio Plantarum omnium

Berlin, 1578.

Kézzel színezett gyógynövény ábrázolások, leírásokkal, receptekkel, a gyógyszerkészítés eszközeivel. Leonhard Thurneisser német alkimista, orvos és asztrológus (1530-1596). A berlini választófejedelem udvari orvosa volt. Berlinben orvosi és gyógynövényes könyveket adott ki. Boszorkányság vádja miatt menekülnie kellett, először Prágába majd Rómába. Szegényen és elfeledve halt meg 1596-ban. Thurneisser gazdagon díszített műve az ernyősvirágú növényeket és a belőlük való gyógyszerkészítést tartalmazza. A hatalmas és színes ábrákkal illusztrált könyv a desztillálást is tárgyalja. Színes miniatűr ábrái a 16. századi gyógyszerkészítés eszközeinek egyetlen forrása.

Luther biblia

Biblia

Lyon: Jacob Mareschal, 1519.

A kalocsai könyvtár egyik legbecsesebb darabja, ezt a Bibliát Luther Márton használta.
A latin Biblia második lapján vörös tintával írt német nyelvű vers olvasható. Aláírás. D. Martin Luther manu prop. Az aláírás vonásai és a tinta eltérő színe valószínűvé teszi, hogy a verset Luther Márton tollba mondta és a nevét írta alá sajátkezűleg.
A vers után nagybetűs feljegyzés olvasható. 1643 május 1-i dátummal, amelyben Kurz András troppaui polgár elmondja, hogy több társával együtt a svédek fogságába esett. Kiszabadulásuk kieszközlése végett az Odera menti Frankfurtból a svéd főhadiszállásra utazott Torstenson vezénylő tábornokhoz. Útközben megpihent Mühlberg várában, amelyik a szász fejedelem birtoka volt. Itt jutott hozzá több más könyvvel együtt ezen Szentíráshoz. Szabadulása után Pater Nigrinus Andrásnak adományozta. A könyvben sok vörös tintás jel, aláhúzás, széljegyzet van, az egyszerű német folyóírás valószínűleg Lutheré. A könyv végén a Biblia felosztására vonatkozó gondolatokat szintén ő vethette papírra.

Nicolaus Copernicus: De revolutionibus orbium coelestium

Nicolaus Copernicus: De revolutionibus orbium coelestium

Basileae: Henricpetrina, 1566.


Nicolaus Copernicus (1473-1543) lengyel csillagász, pap. A modern csillagászat atyja. Fő műve Az égi testek mozgásáról 1543-ban látott napvilágot. Nevéhez fűződik a Nap-középpontú (heliocentrikus) világrendszer megalkotása. Kimondta, hogy a Föld saját tengelye körül napi mozgást, a mozdulatlan Nap körül pedig éves mozgást végez. Elméletét, amely a világmindenséget úgy modellezte, hogy a Nap volt a központban, nem pedig a Föld, a tudomány történetének legfontosabb hipotézisei között tartják számon, ezen felül a csillagászat és a modern tudományok kiindulópontjának is tekintik. Ez a gondolat roppant hatást gyakorolt a tudományra és a filozófiára a következő századokban.

Tycho de Brahe: Astronomiae instauratae mechanica

Tycho de Brahe: Astronomiae instauratae mechanica (teljes változat pdf formátumban)

Wandesburg: Philipp de Ohr, 1598.

Tycho de Brahe (1546-1601) dán nemesi családból származó csillagász. Könyvben írta le tapasztalatait, melyek az első bizonyítékai voltak az arisztotelészi elmélet és a valóság ellentmondásának. Tisztában volt a geocentrikus világkép hibáival, mégsem tudott élete végéig megbarátkozni Kopemikusz világképével. Kreált egy új világképet, amely különös keveréke a geo- és heliocentrikus szemléletnek: benne a bolygók a Nap körül keringenek, a Nap és a Hold pedig a Föld körül. Bonyolult rendszere még a 17. század közepén is népszerűségnek örvendett. Tycho de Brahe az európai tudomány két korszakának határán élt. Születése előtt alig három évvel jelent meg Kopernikusz műve a Nap-központú világképről, kortársa volt Galileinek és élete utolsó évében együtt dolgozott Keplerrel. Tevékenyen hozzájárult a régi világkép lerombolásához és pontos csillagászati mérései révén hozzásegítette Keplert a bolygók keringési törvényeinek felismeréséhez.
Az Astronomiae instauratae mechanica c. műve az első modern műszertani könyv több mint egy évszázadra irányt és példát adott a csillagászati eszközök tervezői és készítői számára.
Tycho művéből eredetileg összesen 300 példány készült, könyvárusi forgalomba nem került, csupán korabeli hírességek, valamint barátai és ellenfelei kaptak belőle. A papírt saját papírmalmában gyártották, és a saját nyomdájában nyomtatták a művet Hven szigetén. A kalocsai példány érdekessége, hogy a belső címlap Tycho-képe egy évvel későbbi keltezésű, mint a könyv kiadási éve. Tycho de Brahe munkája voltaképpen az általa tervezett és elkészített, rendszeresen használt csillagászati eszközök bemutatása. Ez a ,,galéria" azonban áttekinti a 16. sz. végéig alkalmazott csillagászati műszerek típusait. Az első olyan mű, amely szinte szabatosan, alkalmazásuk és típusuk szerint csoportosítva mutatja be a mérőeszközeit, felsorolva azoknak alkatrészeit és kezelésük módját.

Régi Magyar Könyvek

Liliomkert

Liliomkert. [Nagyszombat, 1680-1690. között]


Regényes sorsú a kalocsai Érseki Könyvtár Liliomkert című imádságoskönyve. A címlapja hiányzik, ezért nem tudjuk pontosan, mikor és hol nyomtatták. Rákóczi valamelyik embere vitte Törökországba, Rodostóban egy könyvkötő újrakötötte és monogramját beleégette a fedőlapba. A bujdosók leszármazottai csak az 1780-as évek végén térhettek haza. Kollonich László kalocsai érsek közbenjárt értük a császári udvarnál és elérte, hogy amnesztiát kapjanak. A hazatérő száműzöttek hálából Kollonich érseknek ajándékozták ezt a márványozott bőrkötésű könyvet. A bujdosók nevében Velics Ferenc nyújtotta át az imakönyvet. A könyvtábla belső oldalán egy beragasztott papíron Velics leírja hosszú útját Rodostótól Kalocsáig.

Pesti Gábor: Nomenclatura Sex Linguarum

Pesti Gábor: Nomenclatura Sex Linguarum. Latinae, Italicae, Gallicae, Bohemicae,  Hungaricae et Germanicae
Bécs: Joannes Singrenius, 1538.


A régi magyar könyvek közül az egyik legnevezetesebb példány Pesti Gábor 1538-ban megjelent hatnyelvű szótára. Pesti Gábor magyar meseíró, szótárszerző és bibliafordító, elsőnek adta ki a négy evangélium fordítását magyar nyelven 1536-ban Bécsben. Ugyanitt jelentette meg Aesopus meséinek magyar fordítását, majd 1538-ban a híres hatnyelvű szótárát. Ez egy hat nyelvet (latin, olasz, francia, cseh [bohemicae], magyar és német) feldolgozó fogalomköri szótár. A szerző egy régebbi 1531-ben Nürnbergben kiadott ötnyelvű szótár latin, olasz, francia, cseh és német értelmezéseit magyarral egészítette ki. Jankovich Miklós a kalocsai példányról 1834. május 14-én igazolja, hogy a könyv első kiadás és az akkori történelmi Magyarországon az egyetlen példány.

További ritkaságok

Johann Philipp Abelinus: Theatrum Europaeum

Johann Philipp Abelinus: Theatrum Europaeum

Frankfurt am Main: Matthaeus Merian, 1679.

Matthäus Merian (1593-1650) kiadó, nyomdász, metsző és rajzoló, a városképek specialistája. Merian különösen topográfiai műveiről, s magasszínvonalú rézmetszet- és karctechnikával készült városképeiről ismert. Monumentális 21 kötetes általa elkezdett és 1635-1738 között folyamatosan kiadott Theatrum Europaeum sorozata több száz városképet, alaprajzot és portrét tartalmaz. Máig nagy kultúrtörténeti jelentőségű szemléltető anyag a több mint kétezer térképpel és képpel ellátott, Németország, Franciaország, és Itália városait bemutató Topographia sorozat, melynek ábrái természethű minták alapján készültek. A munka 1642-től Martin Zeiller szövegével kiegészítve jelent meg. Merian halála után fiai 1688-ig további harmincegy résszel bővítették a sorozatot.

Pecséthenger

Ékiratos terakotta henger és agyagszeg

(Kr.e. 2500 k.)

A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár gyűjteményének legrégebbi írásos dokumentumai az ókori Mezopotámiából származnak. Az ékiratos terrakotta henger és agyagszeg Gudea lagasi papkirály korából való (Kr.e. 2500 körül). Az agyagszeg az ókori uralkodó nevét viseli és említést tesz építkezéseiről. Az emberiség egyik legrégibb írása a sumérok nevéhez fűződik, akik Dél-Mezopotámia legősibb lakosai voltak. Az ékírás a sumér nyelv írására mintegy Kr. e. 3000 körül alakult ki, eleinte az ékírás jeleivel tárgyakat, később már nehezebben kifejezhető fogalmakat is jelöltek.  Az idő folyamán a képírásos jelek egyre inkább leegyszerűsödtek, és ezáltal elvontabbá váltak, majd a jelek ék alakú elemekből épültek föl. Az ékírásos szövegeket a még puha agyagtáblákba nyomták háromszögletűre faragott nádheggyel, majd a táblákat kiszárították a napon, vagy kiégették.  
Az értékes tárgyakat II. Rahmani antióchiai szír katolikus pátriárka ajándékozta Városy Gyula kalocsai érseknek 1908-ban, hálából a szívélyes vendégszeretetért, amelyben kalocsai tartózkodása alatt részesítették.

Ulyssus Aldrovandi: Monstrorum historia

Ulyssus Aldrovandi: Monstrorum historia

Bononia: Nicolaus Tebaldius, 1642.


Ulysses Aldrovandi itáliai reneszánsz természettudós és orvos. A világ egyik első természettudományi múzeumának anyagát ő gyűjtötte össze. Leginkább az állatok, növények és ásványok körében végzett rendszeres és pontos megfigyeléseiről nevezetes. Népszerűségének köszönhetően 1561-ben a „simplicia”, az „egynemű gyógyanyagok” tanárává is kinevezték, ettől fogva már hivatalosan is oktathatta a bolognai egyetemen a természettudományt, vagyis a zoológiát botanikát, ásványtant. Noha igazán jelentős felfedezéseket nem tett, muzeológusi, oktatói és tudományszervezői tevékenysége, nem beszélve hatalmas, összefoglaló művéről, óriási hatást gyakorolt az európai, késő-reneszánsz természettudományra. Emellett a közegészségügy, az embriológia és a gyógyszertan egyik úttörőjeként is számon tarthatjuk. Aldrovandi hihetetlenül sokat írt, bár életében „csak” négy folio kötete jelent meg. Főbb munkái: Ornithologia (Madártan) (1600), De animalibus insectis (A rovarok) (1602) De relinquis animalibus exsanguibus (Az egyéb vértelen állatok)  (1606), Monstrorum historia (A szörnyszülöttek leírása) (1642). Noha e szövegek állításait Aldrovandi maga is gyakran kétségbe vonja, kritikája többnyire nem tartalmi, hanem filológiai indíttatású. A mai olvasó számára igen rokonszenves lehet, hogy Aldrovandi a különféle, egymásnak homlokegyenest ellentmondó véleményeket és információkat becsületesen közzéteszi és a „dokumentumokat” (ha nem is a tényeket) feltétlenül tiszteli. A középkori-koraújkori tudós számára ugyanis az igazságnak három forrása létezett: a valóság, a logika és végül tekintélyek szava – a háromból azonban mindenképp ez utolsó nyomott legtöbbet a latban. A 16–17. századi tudományos gondolkodás legnagyobb eredménye éppen ennek az értéksorrendnek a változása volt – Aldrovandi esetében e folyamat még éppen csak elkezdődött.

 

Katalógusok

Olvasóink, kutatóink könyvtárunk állományáról a hagyományos cédulakatalógusok mellett számítógépes katalógusokból tájékozódhatnak.

- Az 1850 után kiadott könyveinkről online katalógusunkból.

- Az 1850 előtti dokumentumainkról az olvasótermünkben elérhető Corvina integrált könyvtári rendszerből.

- Az ősnyomtatványainkról (1500 előtt megjelent könyvek) online a MOKKA-R -ből (a Régi Nyomtatványok Országos Közös Katalógusából) .